-Mi van benne?-kérdeztem meg tesómtól.
-Nem tudom.Bontsuk ki.-kaptam választ.Kibontottuk, és egy nagy papír volt benne.Tesóm olvasni kezdte.Majd, egyszer csak felnézett és közölte velünk:
-Nincs gyerek.Csak beteg vagyok.-felelte.
-Sajnálom!-feleltem.
-Őszintén szólva nem bánom!-mondta testvérem, melyen mindenki nagyon meglepődött.
-Ezt meg, hogy érted?-kérdezte Seb.
-Hát úgy ahogy mondtam!-forgatta szemeit tesóm.
-Ez vicces!Nem akarsz tőlem gyereket?-tett fel egy furcsa kérdést Seb tesómnak.
/Szandika szemszög/
Nem válaszoltam semmit, csak felmentem a szobába.Összepakoltam,kocsiba ültem, és elmentem.Egy kis időre van szükségem.Beteg vagyok!Nem terhes!És őszintén szólva még fiatalnak tartom magam a gyerekvállaláshoz.És Sebastiant sem értem.Miből gondolja, hogy nem akarok tőle gyereket?Úgy belemerültem gondolataimba, hogy a telefonom csörgését is alig vettem észre.Seb volt az, már háromszor hívott.Megfogtam a készüléket és kikapcsoltam.Leparkoltam egy eldugott kis kávézónál, rendeltem magamnak teát és gondolkodtam.Vajon megsértettem szerelmem?Most ez után mi lesz?Ezzel vége is lenne a kapcsolatunknak?Tudom, hogy ő szeretne majd gyerekeket, de míg nem vagyunk teljesen felkészülve rá, addig nem vállalok ilyen feladatot.Ez biztos.Úgy döntöttem felhívom barátnőmet Vivit:
-Szia!-szóltam bele.
-Szia!Nem lenne kedved eljönni velem Barcelonába?-tette fel a kérdést.
-Am...de!Mikor indulunk?
-Ma este!De gyere hozzám.
-Rendben indulok.-azzal kikapcsoltam a mobilomat ismét.Azzal kocsiba ültem és már útban voltam Vivi házához. Összepakoltunk, és már a gépen ültünk útban a Barca meccsre.Messi házában szálltunk meg.Vivus megmutatta a szobámat, s egy pár pillanatra magamra hagyott.
/Vivi szemszög/
Miután magára hagytam Szandikát, felhívtam Leilát:
-Szia!-szóltam bele.
-Szia!Miért hívtál?-köszönt.
-Csak azért mert Barcelonába vagyunk.
-Igen azt gondoltam.
-De hárman.
-Ki a harmadik személy?
-Hát a tesód!
-Hogy mi?
-Igen itt van velünk.Már mindent elmesélt nekem.
-Beszélhetek vele?
-Persze.Adom.-s ezzel átadtam a szobában lévő lánynak a telefont.
/Szandika szemszög/
Vivi lépett be a szobámba, telefonnal a kezébe.Majd átadta nekem:
-Haló?-szóltam.
-Te eszednél vagy?-ismertem fel a hangot.
-Igen tesókám azt hiszem igen.-mosolyogtam.
-Szerintem meg nem.Seb halálra idegeskedi magát, te meg Barcelonába repülsz!
-Kell egy kis idő.
-De így elmenni?
-Sajnálom.Muszáj volt.
-Nem haragszom, de el kell mondanom Sebnek hogy ott vagy.De nyugi, nem engedem hogy utánad menjen.
-Rendben.Akkor most megyek.Szia.-s letettem a telefont.Bő 10 perc múlva újra csörgött a telefon.S, Vivi egyből nekem adta:
-Baj van.-kezdte tesóm.
-Na már megint mi?
-Van egy kis hely még a szobádban? Vagy vendégszoba?
-Igen.De Seb nem jön ugye?
-Nem.Helyette jövök én.
-Ez az a nagy baj?-sütöttem le szemem.
-Mert máshogy nem engedi Seb hogy ott maradj.
-Rendben.Ma este már ott leszek.
-Rendben.Akkor várunk.Szia!
-Szia-s letette a telót.Mi Vivivel kilátogattunk a Barca csapat edzésére.Élvezetes volt látni őket, ahogyan fociznak.Este értünk haza, s leültünk vacsorázni.Miután befejeztük az evést, csengetésre lettünk figyelmesek.
-Szia!-köszöntöttem ajtóban álló testvérem.
-Sziasztok!-köszöntötte a hátam mögött álló párt.
-Mire ez a sok cucc?-kérdezte Messi.
-Hát csak Szandikának is pakoltam.-lépett be az ajtón.
-Imádlak!Tudod?-mosolyogtam.
-Tudom.-válaszolt.Felmentünk közös szobánkba, s belemerültünk a beszélgetésbe:
-Hogy, hogy még nem beszéltél Kimivel?-értetlenkedtem.
-Mert durcáskodik.
-De miért?
-Nem lényeges.
-Miattam mi?
-Azt hiszi, hogy ő fontosabb nekem mint te.
-Ezek a pasik!-sóhajtottam.Még egy ideig beszélgettünk, s másnap délután ébredtünk.Vivi egy levelet hagyott hátra nekünk:
Sziasztok!
Elmentem Messivel!Itt hagytam a VIP belépőtöket!Este 8-kor várunk a pályán! Puszi: Vivus.
Még egy kicsit lustálkodtunk, majd elkészültünk, ettünk és indultunk is a pályára.Elég nehezen találtunk oda, de közel egy órás késéssel megérkeztünk.Az utolsó 30 percet láttuk csak, de a Barcelona nyert! Leverték a Chelse-t.Kis ünneplés után indultunk az after party-ra.Egy szoros kis társaságban buliztuk végig az estét.Én,tesóm,Piqué,Xavi,Tello voltunk a szoros kis társaság.Vivi egész végig Messivel enyelgett.Kicsit sokat ittunk, de nem történt semmi komolyabb.Olyan hajnal tájt értünk haza, s rögtön ágyba vetettük magunkat.Mikor felkeltem, egy újságot adott kezembe barátnőm.Félreérthető képek voltak rólunk a tegnapi estéről.Azonnal felkeltettem tesóm, s kezébe nyomtam az újságot.
-Most keltettél fel! Nincs kedvem olvasni.-nyafogott.
-Nem kell olvasnod!Csak nézd a képeket!-adtam tanácsot.Felült, majd megnézte a képeket.
-Firkászok!-csak ennyit mondott és eldobta.Összepakoltunk, ettünk, s már indultunk is haza.Belépve a házba, értetlenül tesóm felé fordultam:
-Azt hitted, hogy magukra hagyom őket a házunkban?-előzött meg.
-Hát ami azt illeti...igen.-mosolyogtam.
-Ezt bóknak vettem.-kacsintott.A vezetékes telefonunk csörrent meg.
-Felveszem!-kullogott oda tesókám.
/Leila szemszög/
-Igen?-szóltam bele.
-Szia!-köszönt Kimi.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Nem akarsz ide jönni?
-Nem tudom.Majd még beszélünk.Szia.-tettem le a telefont.
-Ő volt az?-kérdezte mindent tudóan tesóm.Erre csak bólogattam.
-Ti akkor mentek az esküvőre?-kérdeztem.
-Tényleg!Ki is ment a fejemből!-csapott homlokára tesóm.-Illene menni!
-Megkéne beszéljétek!
-Igen!Épp ezért fogok menni Svájcba!Tényleg te nem akarsz Kimivel kibékülni?
-Még egy kicsit húzom az agyát!-mosolyogtam.
-Rendben!De most indulok is!Remélem jól elleszel nélkülem!
-Simán.-intéztem el ennyivel.Majd Szandika kilépett az ajtón, s egyedül maradtam a hatalmas házban...
/Szandika szemszög/
Pár óra utazás után megérkeztem Svájcba.Bekopogtattam az ajtón, s Seb ,,szakállasan" jelent meg előttem.Beengedett, s a házban szörnyű látvány fogadott.Mindenhol koszos ruhák,elmosatlan edények.
-Te m it csináltál itt?-kérdeztem.
-Semmit.-láttam megkönnyebbülést arcán.
-Azt látom!Figyelj.Sajnálom amit mondtam, de én még nem állok készen a gyerekvállalásra.
-Értem.És én is nagyon sajnálom, hogy így el kellett 'menekülnöd' előlem.-hajtotta le fejét.
-Nem menekültem!Csak egy kis idő kellett.Persze később majd lehet a gyerekről szó.-mosolyogtam.
-Akkor nem fogsz elhagyni?-derült mosolyra arca.
-Dehogyis te butus!-csókoltam meg.-De előbb borotválkozz meg.-nevettem.
-Rendben!-adott választ.Míg ő megborotválkozott és rendbe szedte magát, én rendet raktam az egész házban.-Te egy tündér vagy!-ölelt át hátulról.
-Nem is.De megvan a ruhád már a holnaputáni eskövőre?
-Nincs.De neked se!Ugyhogy menjünk el vásárolni.-húzta el száját.
-Mi a baj a vásárlással?
-Pasi vagyok.
-Tudom.De ezt is el kell intézni!-nevettem.
-Igen.Akkor induljunk.-zártuk le a beszélgetést, majd becsuktunk mindent és úton voltunk a legközelebbi esküvői ruhákkal foglalkozó boltba.Kiválasztottuk Sebnek az öltönyt, majd nekem egy fekete mini ruhát.El is telt a mai nap.A szombatot lustálkodással töltöttük.Egész nap Tv-tünk, s este a szabadban sétáltunk.Majd Seb bejelentette, egy új házat vett Neumülben.Örültem neki, de már megszoktam ezt a házat.A frissítő séta után hamar ágyba bújtunk, mert holnap lesz a nagy nap.Hanna esküvője.../Sebastian szemszög/
Reggel kipihenten ébredtünk szerelmemmel.10-re már a templomban kellett lennünk.Gyors öltözés, Szandikának smink, s már indultunk is.Épp időben értünk a szertartásra.Végig ültük a hosszadalmas ceremóniát, s indultunk az ez után következő buliba.Sokat táncoltunk, bár nem vagyok a táncnak nagy mestere, mégis elég jól ment.Hanna-t is egyszer-kétszer megtáncoltattam, addig párom nővéremmel, Melanie-val társalgott.Megismerkedtünk a vőlegénnyel, majd mikor már teljesen kimerültünk, hazaindultunk.
-Hogy érezted magad?-kérdeztem meg Dikát.
-Elment.-vágott fancsali arcot.
-Mi a baj?-érdeklődtem.
-Csak még nem vagyok a top-on.Nem nagyon gyógyultam ki még a betegségből.
-Értem.De ha hamarabb mondtad volna...-itt félbeszakított.
-Nem!Hannának megígértük, hogy ott leszünk.S a mondás úgy tartja: Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!-vágott egy halvány mosolyt.
-Ezek a magyar lányok!Olyan szépek,okosak és bátrak.-villantottam fel fehér fogaim.
-Ezek a német pasik!Olyan szexik és a világ legjobb emberei!-kacsintott.Hazaérkezésünk után,felhívott Kimi és egy megdöbbentő hírt közölt velem...
/Kimi szemszög/
-Figyu Sebastian! Valamit el kell mondanom!-szóltam bele a telefonba.
-Mi a baj haver?-kérdezte.
-Rohadt nagy gáz van!Leila balesetezett.
Tessék?És jól van?
-Most vizsgálják!
-És te hol vagy?
-A kórházban.
-Rendben.Indulunk.Ha bármi történik hívj!-tette le a kagylót.Pár óra várakozás után meghozták az eredményeket.De azok nem voltak valami biztatóak.Páromnak belső vérzése van.
-Dr. Úr!Bemehetek hozzá?Egyáltalán jól van?-szegeztem kérdéseim a doktor felé.
-Teljesen stabil az állapota!1-2 nap és haza is mehet!Erős kislány!De győződjön meg róla!-mutatott az egyik kórterem felé.Azzal be is mentem, s páromat egy hosszú csókkal köszöntöttem.Hosszasan mesélt a balesetről mi, hogy történt, s az elmondottak alapján csak egy dologra tudtam következtetni ezek alapján: valaki szándékosan bütykölte meg szerelmem kocsiját.De valyon ki?Ezt soha nem fogjuk megtudni.Másnap délután Szandikáék is megérkeztek hozzánk.Míg a testvérpár beszélgetett, addig én Sebbel társalogtam:
-És milyen volt az esküvő?-tereltem a témát a balesetről.
-Hát, olyan semmilyen.-motyogta.
-Tessék?Semmilyen?-értetlenkedtem.
-Nyomott volt a hangulat.Tudod, Hanna!-tette világossá az én sötét elmémnek.
-Jaaaa!Már értem!
-És ti, hogy vagytok?Minden rendben?
-A legnagyobb rendben szerencsére!Az életem adnám ezért a lányért!
-Ismerős érzés!-fogta meg vállam haverom.Még beszélgettünk, majd hazamentünk.Elérkezett a nap, mikor Leila hazajöhet.Izgatottan vártam mikor jön be az ajtón.Pont mikor elsőnek találkoztunk.Belépett az ajtón.Felkaptam és megpörgettem a levegőben.
-SZERETLEK!-mondtam.
-Én is!Nagyon!-kaptam választ.
-Jól vagy?
-Igen.Most már igen.-csókoltam meg.S aznap este még elég sok élvezetben volt részünk...
