Őrület..

/Szandika szemszög/

A partinkat néhány hívatlan vendég zavarta meg.Akik nem mások voltak mint Hanna,Jenny, és végül Tommi.Mikor bejöttek, és nagy mosollyal az arcukon köszöntek, eléggé megszédültem.Lehet még nem jöttem teljesen rendbe..

-Beszélnünk kell!-jött oda Tommi hozzám.

-Nem!Nem kéne!-állt elém Sebastian.

-Seb! Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom!

-Hozzá egy ujjal sem érsz!-kelt ismét védelmemre párom.
-Seb! Nyugodj meg! Tommival hamar lerendezzük. Igaz Tommi?-néztem kérdően a finnre.
-Igen. 5perc lesz az egész megígérem.
-Rendben.-engedett el párom, majd Tommival a házban kezdtünk el beszélgetni.Leültem a kanapéra, s el is kezdtük.
-Szóval? Miről akarsz beszélni?-kezdtem idegesen.
-Tudod te azt nagyon jól!-kacsintott, mire én félre néztem.
-Sejtem.De ezt már megbeszéltük.Azon a bizonyos estén..
-Tudom.De szerettem volna elmondani, hogy még jobban szeretlek azóta, hogy majdnem elvesztettelek.
-Pillanat! 1.Még jobban szeretsz??? Na állítsd le magad kérlek! 2. Engem csak a családom, és Seb veszthetett volna el és nem te! Ezeket nem bántásból mondom, de én rád csak barátként tudok tekinteni!
-Értem.De annyira jó lenne, ha...-itt félbeszakítottam.
-De itt nem játszik a HA szó!
-Értem én.De mit csináljak egyszer ha nagyon szeretlek? Megőrülök érted!-kezdett közeledni, épp ezért hátráltam.
-Kérlek! Hagyd ott Sebet!
-Soha! Ilyet nem kérhetsz!
-Akkor csak légy az enyém! 1 estére..-erre a mondatra Sebastian lépett be a nappaliba, s rögtön elzavarta a volt edzőjét.Belőlem kitört a sírás.
-Kicsim! Mi baj? Nagyon felzaklatott Tommi mondata?-kérdezte Seb, miközben szorosan átölelt.
-Az is..meg , hogy azt kérte szakítsak veled..-mondtam könnyeimet törölgetve.
-Nem tudom elhinni, hogy erre képes lenne.Ezt kérni..
 -Pedig ezt mondta!
 -Azért annyira nem gonosz, hogy ekkora fájdalmat okozzon nekem..
 -Seb! Nekem mondta! És az utolsó mondatán nem csodálkozol?
-Valahogy nem.
-Ez kész vicc.Ha megcsaltalak volna, az nem fájna annyira, mintha szakítanék veled! Ez tudod, felettébb érdekes..
-Szandika! Te most azt akarod mondani, hogy..megtetted volna?
 -Erre nem érek rá..-mondtam, majd indultam volna, mikor Sebastian megragadta a karom.
 -Nem! Nem mész sehová! Előbb válaszolsz nekem!
-Te ittál! -Csak egy picirit!
-Persze. Én..így nem vagyok kíváncsi rád! Úgyhogy kérlek engedj el.
 -Rendben! Menjél csak.-mondta, majd a vendégszobába vettem az irányt.Sebastian mellett nem tudnék aludni,elmélkedni.Lehetséges, hogy a pia beszélt belőle? Tudjuk, hogy ritkán iszik, de akkor nagyon.Kimi mellett nem csodálkozom..Az Iceman beleviszi a rosszba.De nem bánnám, ha nem lenne vita a vége..Aznap este nagyon sokat gondolkodtam...
 /Sebastian szemszöge/
Reggel egyedül keltem.Senki sem feküdt mellettem, mint általában szokott.Kimentem megmosni az arcom a fürdőbe.Majd visszagondoltam mi történt tegnap este.Minden beugrott..Átsiettem a vendégszobába, s páromat az erkélyen ülve megtaláltam.
-Szia! Leülhetek melléd?
-Persze.-mondta, majd odafészkeltem magam mellé.
 -Sajnálom. -Mégis mit? Azt, hogy nem hittél nekem, vagy, hogy képes lenélek megcsalni a volt edződdel?
-Mindkettőt.Nagyon hülye voltam, mert sokat ittam.Tényleg sajnálom.Józanul sosem kételkedem benned! Hisz tudod!
-Persze, hogy tudom!Azt is, meg ,hogy nem gondoltad komolyan.De attól nagyon rosszul esett..
-Sajnálom.Nagyon szeretlek! És ezt nem tudom szavakkal kifejezni.Kérlek bocsáss meg.
-Az a baj, hogy..nem tudok rád haragudni!-mondta, majd felém fordult.Erre én egy széles mosolyt eresztettem, majd megcsókoltam.
 -Akkor..minden rendben?-kérdeztem meg félénken.
-Úgy tűnik!-mosolygott.Még egy kicsit fürkésztük a kora tavaszi tájat, majd lementünk reggelizni. Kimiék még aludtak, s ezt nem bántam, mert legalább kettesben lehettünk Szandikával.Gyors reggeli, közben villám beszélgetés, s már el is ment a délelőtt.Kimiék mindig sehol.Vajon mi történhetett?

Ha azt mondanám..

/Szandika szemszög/
Heikki kopogás után belépett a szobába, ahol én és tesóm tartózkodtunk.
-Mi az Heikki?-kérdeztem tőle, mivel látszólag nagyon ideges volt.
-Sebastian..
-Mi történt vele?-idegeskedtem.
-Hát..hogy is mondjam..
-Heikki! Bögd már ki mi van vele!
-A szabadedzésen belecsapódott a falba ismeretlen okok miatt.
-És..jól van?-csuklott el hangom.
-Nem tudjuk. A kocsiból eszméletlenül szedték ki, és most a pályán vizsgálják az orvosok.Nem akarják mozdítani, mert félnek, hogy komolyabb sérülést okoznak vele.
-Oda akarok menni!-mondtam, s indultam, ha tesóm engedte volna.
-Nem jó ötlet odamenni!
-Miért? Nagyon aggódom érte! Ráadásul ő is mellettem volt! Nem tudom te mit tennél ha ez Kimivel történne meg!-hordtam le Leilát.
-Gyere menjünk!-mondta Heikki, s kiviharzodtunk a szobából.Gyors léptekbe haladtunk a box felé, s sietős utunkat Adrian állította meg.Szupergyors szóváltás, és rohantunk tovább.Az utolsó pár métert futva tettük meg.Beérvén a Red Bull garázsába, rögtön szemet szúrt a csúnyán megsérült kocsi, s az, hogy Sebastian ül a szerszámos ládán, s Chrissel beszélget.Heikkivel gyorsan odasiettünk, s amint meglátott Seb, felállt, és megölelt.
-Jól vagy?-kérdeztem, miközben átsétáltunk a pihenőbe, ahol senki sem volt mert piros zászló volt érvényben.
-Igen.Most már jobban.-mondta, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Mi történt? És hogyan?
-Nem tudom. Megcsúszott a kocsi hátulja a vizes aszfalton, amit már nem tudtam megfogni.És már csak arra ébredtem, hogy a mentősök sürögnek-forognak felettem.
-Értem. Nagyon megijedtem mikor Heikki mondta.
-Jaj kicsim! Téged sosem hagynálak el.Ha nem lennék eszméletemnél, akkor is azért harcolnék, hogy felébredjek!
-Abban biztos vagyok!-kacsintottam, amit ő egy rövidke csókkal viszonzott.Majd kettesben fogyasztottuk el a már megrendelt ebédet.Később, míg Seb a csapattal dolgozott az RB8-on, én Köbli Lajost ismertem meg.Mint tudjuk, Lajos magyar nemzetiségű, csak úgy mint én, de ő minden percét a konyhában tölti.Ő főz minden áldott nap a Red Bull Racing pilótáira, főnökökre, szerelőkre.Egyszóval minden Red Bull Racinges alkalmazottnak.Sok mindent megtudtam róla, s néhány receptnek a titkát is ellestem tőle.Késő este jöttek vacsorázni a munkások.Én abban segédkeztem Lalinak, amiben tudtam.A vacsorát Lajossal,Adriannal,Christiannal,Sebassal,Weboval,Heikkivel és Stuval fogyasztottam egy asztalnál.Sok-sok érdekes történet, vicc, gyerekkori emlékek kerültek kitárgyalásra.Hajnalban indultam haza a hotelba, mert Sebastiannak még volt egy kis dolga a szerelőkkel.Miközben a hotelba sétáltam vissza, hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja.Kimi loholt utánam.
-Szia Dika! Csakhogy utolértelek.
-Szia Kimi.Mi olyan fontos?
-Leila..nagyon rosszul érzi magát a történtek miatt.
-Értem.És én mit tehetnék?
-Csak annyit kérek, hogy holnap beszéljétek meg!
-Rendben.De megyek mert holnap kelni kell!
-Értem.Szia!-gyors ölelés, két puszi és siettem tovább a szállóba.Miután beléptem a szobába, bevetettem magam az ágyba, s 5perc után elaludtam.De álmom nem tartott sokáig.Reggel 7-kor már fent voltam, s félelemtől szenvedve felültem az ágyon..
/Sebastian szemszög/
Szandika korán felkelt.
-Kicsim! Miért keltél fel ilyen korán? Hisz még csak 7óra!-ültem fel mellé, s egyik kezemmel hátát simogattam, másik kezemmel a szememből törölgettem ki az álmot.
-Nem tudom.Félek.
-Mitől?
-Hogy elveszítelek..
-Nem fogsz.Soha!-mondtam, majd szorosan átöleltem, s visszaaludtunk.Az ébresztőóra már 8-kor csörgött.Szerencsére sikerült úgy elmennem, hogy Szandika nem kelt fel.A 3. szabadedzésen a 2.helyen zártam, ami nagyon bíztató így a szezon első versenyén.Letelt az ebédszünet, s következett az időmérő.Q1-ben épphogy bejutottam a következő körbe.De már a Q2-ben ott harcoltam az első helyért.Jött a Q3-om, ahol egy remek kör összetételével megszereztem az 1.rajtkockát.Mögülem Mark, majd Kimi indulhat.Interjúk hada, majd csapatmegbeszélés, utána irány a hotel.Szandika,Leila, és Kimi együtt vacsoráztak.Csatlakoztam hát hozzájuk.
-Szia szívem!-nyomtam párom homlokára egy puszit.-Jó estét nektek is!
-Szia Seb!-köszöntek egyszerre.
-Gratulálok!-mondta párom, s egy csókot adott.
-Igen.A kezdeti nehézségek árán megvan a pole.-felelt Kimi.
-Igen.-bólintottam, s elfogyasztottuk a vacsorát.Ismét késő éjjel értünk fel a szobába, s nagyon hamar elaludtunk.Reggel kipihenten, és jókedvűen indultam a boxba.Pár perc volt a rajtig, s elfoglaltuk a helyünket a rajtrácson.Felvezető kör, majd felsorakozás, piros,piros,piros, zöld!Elindultunk.Vezettem mindvégig.Az utolsó 10körben ránkszakadt az ég.Tehát a Safety Car mögött elsőnek intettek le.Nagy ünneplés a szakadó esőben, majd egy rövidke interjú, s következhetett az afterparty.Remek bulinak nézhettünk eléb.Nagyon jól éreztem magam.Hajnal tájt értünk a szállóba.
-Remek kis buli volt! És gratulálok a rajt-cél győzelmedhez!-mondta Dika, majd megcsókoltam.
-Köszönöm.És kapok valami jutalmat?-kérdeztem meg játékosan.
-Hát van itt valami.De előre szólok nem nagy dolog!
-De annál élvezetesebb, igaz?
-Igen!-mondta, majd megcsókoltam.Hosszasan csókoltuk egymást, majd sikerült egymásról lerángatni a bulis szerkót, majd hamar egymáséi lettünk.Reggel hamar kellett kelnünk, mert indult a gépünk.Egy gyors kitérő Pestre, majd indulás Svájcba.A házba lépvén ismét elkapott a hév.Szandika ezt örömmel tűrte...
-Szép jó napot kicsim!-adtam egy csókot meztelen vállára.
-Neked is szerelmem!-mondta, majd ismét hosszú csókot váltottunk.
-Ha tehetném egész nap itt lennék veled!
-Én is.De minden jó így, ahogy van!
-Valamennyire igen.De nagyon tudsz hiánhozni a futamokon.És ezek a pillanatok..
-Tudom.Te is nagyon szoktál nekem, de megyek és csinálok ebédet!
-Ne! 5percet adj kérlek!Olyan jó így!
-De csak 5perc!-nevetett.Az a minimális idő hamar eltelt.Szandika ment kaját csinálni, én pedig takarítottam.Miután mindketten készen lettünk, megebédeltünk, majd vásárolni mentünk.Nekem muszáj volt beszereznem pár új Tommy Hilfigeres alsóneműt, s ha már ott vagyunk, vettünk néhány új felsőt,farmert.Most valahogy jobban élveztem a vásárlást.Este értünk haza.Gyors vacsi, fürdés, majd bevetettük magunkat a Tv elé.Egy remek kis film ment Ayrton Sennáról.Végig néztük, majd nyugovóra tértünk.Másnap reggel beugrottunk anyukámékhoz.Mint gondoltam, aggódva köszöntöttek.Gyorsan megnyugtattam őket, s már mentünk is tovább, mert rengeteg dolgunk van még.Nekem és páromnak interjút kellett adnunk kapcsolatunkról, majd egy fotózásra kellett sietnünk.Keddi napra ennyi volt a program.Csütörtökön repülü nk Isztambulba, a Török Nagydíjra.Vége a napnak, s mindketten nagyon elfáradtunk.
-Seb!-szólt barátnőm.
-Igen.
-Ha azt mondanám, hogy holnap jönnek Kimiék, és tartunk egy magyaros grillpartit nagyon megharagudnál?
-Hát bnem repdesnék az örömtől, hogy nem szóltál időben, de rád nem tudok haragudni!-mosolyogtam.
-Imádlak!Gyere megmutatom milyen fürdőruhát vettem.
-Segítenem kellesz levenni?-
-Meg feladni!
-De ugye nem kötős a felsőrész?
-De.Miért?
-Mert tudod, hogy abban nem vagyok jó!
-Nem baj! Csak gyere!-követtem, s nem lett fürdőruha próba.De ismét átadtuk magunkat az érzeseinknek..
/Leila szemszög/
Korán reggel már Sebéknél voltunk.Bementünk, mivel kulcsot is kaptunk a házhoz.Én rögtön elkiáltottam magam:
-Hahó!-mondtam, majd Seb egy szál alsógatyában jött le az emeletről.
-Őőő rosszkor?-kérdeztem.
-Bocsi haver.-felelt Kimi mögülem.
-Semmi baj! Gyertek csak beljebb.Reggelit kértek?-kérdezte kómásan Seb.
-Nem köszönjük.Tesóm hol van?-érdeklődtem Szandika felől.
-Amint hallom most jön.-mosolyodott el Sebastian.Tesóm Sebas egyik ingjében jelent meg a konyhában.
-Sziasztok! Mindjárt felöltözöm!-túrt hosszú hajába Dika.
-Miattunk nem kell!-mosolyogtam, majd beszélgetésünk délutánig elhúzódott.Elkezdtük csinálni a kaját.Csirkemellet sütöttünk tárcsán, és egy jó kis babgulyást is csináltunk bográcsban.A kertipartira hívatlan vendégek is ellátogattak...

Felkészülni, kész..kezdünk!

/Szandika szemszög/
Miután felébredtem, egy közel 1méter magas plüss macival találtam szemben magam.Rajta egy Red Bullos sapival, és egy Sebes felsővel.Kezén pedig egy hatalmas szivacs Vettel finger volt felfedezhető.
-Ez..-akadt el szavam.
-Ajándék.Neked.Tőlem.-mondta Seb, s leguggolt a maci mellé.
-De nincsen szülinapom.-mosolyogtam.
-Tudom.De a cuccok amik rajta vannak, azt kapom, tehát csak a macit vettem.-taglalta.
-Értem.Akkor köszönöm.-mondtam, majd egy csókot nyomtam szájára.Később már a vacsorát csináltam.Megettünk mindent,s Seb elvonult Tommival beszélgetni telefonon.Minden rendben ment egy darabig..Csak annyit hallottam, hogy Seb ordibál a szobában.Én nem akartam tolakodni, de muszáj voltam bemenni a szobába.
-Seb! Nyugodj meg kérlek!-simogattam hátát, s közben elköszönt Tommitól.
-Rendben.De nagyon idegesít, hogy meg akar szerezni téged.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Igen.Az ordibálás erről folyt.-mondta, s én köpni-nyelni nem tudtam.
-Óóó Seb! Tudod, hogy én csak TÉGED szeretlek!-hangsúlyoztam ki a 'téged' szót.
-Tudom.-mondta, majd megcsókolt.Gyors zuhany, s már aludtunk is.Másnap reggel Sebastian nem feküdt mellettem.Egy levél volt a párnáján, rajta az én nevemmel. Szandikának. Kibontottam, s elolvastam.Leírt mindent részletesen, hova ment, mikor jön, stb.Én nagy unalmamban, rendet raktam, s gondoltam átugrom kicsit Norbertékhez.Fabian biztos hazajött már a téli táborból.Írtam Sebnek egy SMS-t, hogy tudja hol vagyok.S már indultam is.Bő fél óra alatt megérkeztem.Bementem, s mindenki örömmel fogadott.Meglepetésre, otthon találtam Stephanie-t is.Nagyon sokat meséltünk egymásnak erről-arról.Mindig akadt témánk.Kiderült, hogy Heikkie is megbékélt Fabian helyzetével.Mint tudjuk télen hamar sötétedik.Seb nem nagyon szereti, ha egyedül mászkálok a sötétségben.De most muszáj volt.6-kor indultam haza, s már az orromig se láttam a köd, és a sötét miatt.Szép nyugisan vezettem, mikor kicsit furcsálltam, hogy egy szürke Opel követ. Lelassítottam, majd félre álltam, de az Opel is ezt tette.Kiszállt belőle egy ismerős szőke finn férfi.Tommi volt az..Hogy került ide? Honnan tudta, hogy itt vagyok?
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Téged.Szandika kérlek hallgass meg!-kérlelt.
-Miért? Tudod jól, hogy Sebastiant szeretem!
-Igen!Sajnos ezt el kell fogadnom.De muszáj vagyok elmondani neked mit érzek irántad! Megkönnyebűlne a szívem is..
-Ha nagyon szükséges..-ingattam fejem.
-Beléd szerettem..egyszerűen elbűvöltél.
-Ennyi?
-Azt hiszem igen.
-Rendben.Sajnálom, de erre nem tudok semmit sem mondani.Mennem kell.Már Seb biztos aggódik.
-Megértelek.Szia, akkor. Remélem egyszer még találkozunk.-köszöntünk el, s én szélsebesen száguldottam hazafele.Ennek meg lett a következménye is..
/Sebastian szemszög/
Már kezdtem aggódni páromért.Egyszer csak megcsörrent a telefonom.Szandika volt az.Rögtön felvettem de egy férfi hang szólt bele.Mégpedig Tommi.
-Mit keres nálad a barátnőm telefonja?-kezdtem felhúzni magam.
-Figyelj! Seb! Szandika..összetörte a kocsiját!
-Tessék?
-Igen.Ma Németbe jártam és épp előttem ment bele a korlátba.
-És hol van most?
-Kórházban.
-Azonnal odamegyek.
-Rendben.-letettem majd 5 perc alatt  ott voltam.Hamar megtaláltam a kórtermet.Bementem, s megláttam párom az ágyon védtelenül.Valószínűleg aludt.Vagy nem? Bejött az orvos, s közölte hogy kómába van.Semmi baja nincs, csak épp olyan mintha élőholt lenne..Bent maradtam vele estére, s közöltem anyukámékkal a hírt.Ők otthon idegeskedtek, én pedig a kórteremben.Este elkezdtem beszélgetni épp 'alvó' kedvesemmel:
-Nem hagyhatsz magamra szerelmem! Annyi mindene keresztül mentünk már! Emlékszem az első csókra, az első ölelésre, az első mosolyra..Nagyon szeretlek! Kérlek ne hagyj itt!-fogtam kezét, s közbe folytak a könnyeim.Kicsit elszunyókáltam, s halk nyafogásra lettem figyelmes.Párom az! Felébredt! Keze egy kicsit megmoccant, majd 5perc után a szemét is sikerült kinyitnia.Rohantam szólni az orvosnak, s már ott is voltunk a szobában.
-Na? Minden rendben?-kérdeztem az orvost.
-Igen.Ez hihetetlen.Alig pár órát vagy talán fél napot volt csak kómában! Ez elképesztő. Sebastian, önnek elképesztő ereje van.Valahogy csak hallotta amit mond neki.-mosolygott, majd elmondta a teendőket.Reggel arra keltem, hogy Dika le akar mászni az ágyról.Én gyorsan odarohantam támasznak.
-Hé! Még nem szabad felállnod!-mondtam, majd megcsókoltam.Nem bírom nélküle!
-Tudom.De utálok egy helyben feküdni!-felelt.Ebben a pillanatban az orvos lépett be hozzánk.
-Szerintem még kicsit korai a járás, de így hamarabb erőre kapsz! Bár, a te szervezeted nagyon erős.Ezt tapasztalhattuk már..-vizsgálta meg az orvos páromat.
-Doktor úr! Mikor mehetek már haza?-kérdezte Szandika.
-Holnap vagy holnapután.Állapotfüggő.-felelt,s már kint is volt.Később Leiláék is bejöttek.Hamar eltelt a 2nap, s Dika pedig olyan volt, mintha semmi sem történt volna.Anyukámat megkértem, hogy míg én felkészülök a szezonkezdetre, vigyázzon Szandikára.Így is lett..
/Szandika szemszög/
Heikkie-vel nagyon jól elbeszélgettünk.Néha beugrott Stephanie és a férje is.Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindannyian.Seb 1hétre utazott Milton Keynes-be.Utolsó nap, már alig bírtam magammal.Nem tudtam mit csináljak, épp ezért ledőltem Tv-t nézni.Közben elaludtam.Már csak arra keltem fel, hogy valaki simogatja a hátam.Megfordultam, s kinyitottam a szemem.Nem lepődtem meg, Sebastian volt az.Egy csókot nyomott homlokomra, s lementünk a konyhába.Elmesélt mindent, mi történt vele, majd rám került a sor.Később valaki csengetett.Szerelmem ment ajtót nyitni, s hangos nevetésre lettem figyelmes.Majd beléptek a konyhába tesómék.
-Dika!-ölelt meg tesóm, majd Kimi is.
-Nem haltam meg!-mosolyogtam.
-Bele haltam volna!-mondta Seb, majd hátulról átölelt.
-Na. Elég a gyászos hangulatból! Ma buliba megyünk!-kacsintott rám Leila.
-Őőő oké!-vágtam rá csak ennyit.Gyorsan elkészültünk, s egy jó kis házibuliba csöppentünk.Én Sebbel táncoltam, míg Kimiék a bárpultot vitték csődbe.
-Gyönyőrű vagy!-mondta Sebastian, miközben kiültünk a teraszra levegőt szívni.Beszélgetésünket, Leiláék zavarták meg.Mint minden bulin, jól lerészegedtek.Persze mi hazacipeltük őket, s másnap fejfájósan ébredtek.Kezdődik,kezdődik...már az idén nyitó futamra készültek Sebék, s az a pár hét iszonyat gyorsan elrepült! Mindvégig Kimi és Sebastian mellett voltunk a tréningen, s már csak arra eszméltünk fel, hogy itt van a futam a nyakunkon.Már a hét elején megérkeztünk a futamra.S míg a páromék dolgoztak a kocsin, mi tesómmal a szobában trécseltünk.Ám valaki hevesen kopogtatott az ajtón.Kinyitottam, s Heikki-t pillantottam meg.Szörnyű dolgot közölt velem...

Back to me!

/Leila szemszög/
Mikor megláttam a házunk ajtaját tárva nyitva, elkapott a félelem.Inkább Kimi háta mögött elbújtam, s úgy mentünk be.
-Ki van itt?-kérdeztem halkan, de választ nem kaptam.Zajt hallottunk az emeletről, így a következő pillanatban már fent is voltunk.Az én és Kimi, és tesóm és Seb szobájából jöttek a hangok.Kimi Szandikáék, én pedig a mi szobánkba osontam be, s láttam, hogy anyám keresgél a holmijaink közt.
-Anyu te mit csinálsz?-ordítottam rá.
-Én..csak..tudod..semmit!-dadogta.
-Persze!És miért van a kezedben a régi telefonom, a régi laptopom? Ebből magyarázd ki magad.
-Itt van a tettes!-mondta Kimi, majd apámat láttam meg az ajtóban.Párommal összenéztünk, s kérdően pillantottunk rájuk, hogy magyarázatot kérünk a történtekre.
-Ti betörtetek a lakásunkba!-mondtam, majd egy kicsit megszédültem.Kimi persze rögtön elkapott, s tartott míg csak kellett.
-Mi csak..Krissz jobb lesz ha elmondjuk nekik!-fordult édesanyám apám felé.
-Rendben! Na gyerekek, az a nagy helyzet, hogy akár mennyire is fáj most ez nekünk, de elhagyjuk az országot.-mondta apum, és leült az ágyra.
-Miért? És attól függetlenül, miért keresgéltetek itt?-szegeztem neki megválaszolandó kérdéseimet.
-Mert kint ajánlottak munkát.Ausztriába.És nincs meg a telefonszámotok, és azt gondoltuk, hogy itt biztos megtaláljuk vagy a tiedet, vagy a testvéredét.-válaszolt anyukám, zavart apám helyett.
-Értem.És sajnálom, hogy el kell mennetek.De mi lesz a házzal?
-Rátok hagyjuk.Csinálhattok belőle nyaralót, vagy akármit.Úgyis sokat vagytok 4-ben.Tényleg.Hol van Sebastian és Szandika?
-Heppenheimben.Seb családjánál töltenek pár napot.-felelt helyettem párom.
-Talán, már őket tekinti családjának a mi kis Dikánk.
-Apa.Ez nem igaz.Tény, hogy nagyon haragszik rád a történtek miatt, de attól szeret!
-Rendben kincsem.Mi megyünk.Ma este indul a gépünk.Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.-mondta, majd mindkettőnktől elköszöntek, s ismét kettesben maradtunk.
-Hát ez idegtépő volt!-fújta ki a levegőt párom.
-Igen.Hívjam fel a tesóm?
-Ne!Ne ijesztgesd!És szerintem jól megvannak ott Sebbel, nem kell oda a feszkó!
-Igazad van.Na akkor, mi mit tervezünk az elkövetkezendő napokban tenni?
-Hát..van pár ötletem..-mondta, majd le került egy-két talán három ruhadarab is rólunk...
/Sebastian szemszög/
Este felé érkezhettünk meg Heppenheimbe.De anyáék így is nagy nagy szeretettel vártak.Kézen fogva sétáltunk be a házba, s nagy meglepetésemre csak anyu és apu voltak otthon.Köszönés után rögtön egy kérdés merült fel bennem, aminek hangot is adtam:
-Hol van Fabian?-értetlenkedtem.
-Táborban.Livivel meg a többi osztálytársával.-kaptam választ apámtól, míg anyukám megterített.Csak én és apa voltunk a szobában, mert párom elment segíteni édesanyámnak.
-Értem.-ültem le a kanapéra.
-És ti, hogy vagytok Szandikával?
-Most minden rendben.
-Most?
-Igen.A kelleténél is többet veszekszünk, mint a kapcsolatunk elején.
-Értem, fiam.De rájöttél már, hogy miért?
-Nem..sajnos fogalmam sincs.Talán mert féltem? Vagy talán nagyon védem?
-Lehet.Tudod, mikor anyáddal közelgett az 1 éves évfordulónk, előtte szinte csak veszekedtünk.Én őt mindentől óvtam, nagyon féltettem.És akkor még nem volt egy ilyen híres fiam, akinek talán a barátnőjét a világon mindennél jobban kéne óvnia.
-Akkor azt mondod, hogy helyesen cselekszem?
-Igen.Szandikának meg jól esik, hogy ennyire törődsz vele.Csak néha a nőknél elszakad a cérna.De utána minden rendben.Ők ilyenek.Nők, akiket a férfiak sose fognak megérteni.
-Rendben.Jó újra itthon lenni, de nemsokára kezdődnek az edzések és a téli tesztelések.
-Igen.Keveset látunk élőben, de Tv-ben annál többet.És neked ez az életed, imádod ezt csinálni.És veled tart Szandika a futamokra?
-Igen, apa.Imádom ezt csinálni.Remélem igen.-mondtam, majd párom jött szólni, hogy a vacsora tálalva.leültünk az asztalhoz, s viszonylag csendben fogyasztottuk el az ételeket.Egyszer csak anyum megszólalt:
-És mikor kezdődik a teszt Sebastian?-kérdezte.
-1hét múlva.Miért?
-Csak kérdeztem.Örülnék, ha addig itt maradnátok.
-Persze, ha ennyire akarod...
-Mi a baj Seb?-kérdezte ismét anya.
-Semmi..-mondtam, majd felálltam az asztaltól.Régi gyerekszobámba vettem az irányt, s hallottam, hogy valaki belép.
-Senkit sem akarok látni!-mondtam.Majd édesapám ült le mellém az ágyra.
-Seb!Mi a bajod?
-Semmi.Egyszerűen csak ilyen kedvem van.Sokszor törnek rám ilyen hullámvölgyek.
-És mi az, hogy senkit sem akarsz látni? Talán már értem miért veszekedtek annyit Dikával.-mondta, majd kisétált a kis zöld szobából.Később párom is feljött hozzám.Őt már kedvesebben fogadtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.Nem vagyok a top-on.Nagyon sokszor törnek rám ilyen furcsa érzések.
-Értem.De apukádat nagyon megbántottad.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.Ebben biztos lehetsz.
-Rendben.Én tudom, hogy szereted őt.De próbáld kontrollálni az érzéseid kérlek.Tudom, hogy engem se akarsz látni, mert apukádnak is mondtad már...
-Nem ez nem így van!Bármikor szívesen látlak! Ó szerelmem..ha tudnád, hogy most mennyire rosszul érzem magam.-ültettem le magam mellé.
-Hidd el, hogy tudom.-nézte a földet.
-Szeretlek!-mondtam, majd megcsókoltam.
-Én is!-mosolygott.
-Tudod, apával beszélgettünk, és megkérdezte, hogy szerintem miért veszekszünk ennyit.
-És?
-Nem tudtam biztos választ adni, de azt feleltem mert talán túlságosan védelek…
-Jaj, Sebas! Nem ezért! Kifejezetten jól esik, hogy ennyire törődsz velem! Néha összekapunk, ezen azon, de van ilyen.-mosolygott.
-Akkor továbbra is védelmezlek majd.Néha igen.Szerintem van olyan nap vagy pillanat, amikor nem árt az embernek egy kis veszekedés.Hisz ettől lesz egyre erősebb a kapcsolatunk.-ültem fel mellé.
-Igen.Ebben igazad van!-adott egy puszit arcomra.Később lementünk a nappaliba, s én mindenkitől bocsánatot kértem..
/Szandika szemszög/
Boldog voltam.Mérhetetlenül.Sebbel minden perc egy álom, de ha veszekszünk is, a kibékülés pillanata…hát az a mennyország.A nappaliban beszélgettünk, mikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Igen?-szólt bele Heikkie.Pár percet beszélt csak, s arcáról lefagyott a mosoly.
-Mi az anyu?-kérdezte Seb.
-Csak Fabian..a felügyelő tanár hívott, és közölte, hogy Lívi és Fabian..ömm, hogy is mondjam..heves csókolózáson kapták rajta őket.
-Öööö és ez miért tilos?-tettem fel e kérdést.
-Nem tilos, csak hát..ez olyan kínos..-felelt Sebas mama.
-Értem..-nevetett párom.Kezdtem én is le venni a dolgokat Seb mindent eláruló mosolyából.Késő estig beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért.Reggel hangos ordibálásra ébredtem.Seb még aludt mellettem, s nem akartam felkelteni.Lementem, majd megkérdeztem Norberttől, hogy mi a vita tárgya.Hátha tudok segíteni.
-Fel keltettünk?-kérdezte aggódva Heikkie.
-Nem.De min veszekedtek? Persze csak ha szabad tudnom.
-Már miért ne? Nem értünk egyet Fabian nevelésével kapcsolatban..-nézett ki az ablakon Sebas édesanyja.
-Mármint? Konkrétan?-érdeklődtem.
-Hát én nem engedném Fabiannak, hogy ezt csinálja Livivel, de Norbert meg igen.-mormogott.
-Ha számít a véleményem, persze én sem vagyok a legbölcsebb, de egyet kell értenem Heikkievel.Szerintem túl korai Fabinak 13 évesen ezt művelnie.Persze Norbertet is megértem, mert hát mégiscsak a fia, de szerintem korai.A kis srácnak is meg lesz majd a véleménye, valószínűleg lázadni fog, de majd kinövi!-mosolyogtam.
-Olyan érett csajos vagy!-ölelt meg Vettel anyuka.
-Igen!-helyeselt Norbert is.Majd kibékültek a feleségével.Nem sokkal később, reggelit készítettünk, majd a kis álomszuszék manó is felkelt.
-Jó reggelt!-nyomott egy csókot számra, majd leült az asztalhoz.De a családi idillt hamar megzavarta, hogy Sebastian telefonja csörgött.Futva rohant felvenni, s csak később tért vissza.
-Anya, apa! Nagyon sajnálom, hogy nem tudunk maradni, de Tommi a volt edzőm meghívott magukhoz egy kis buliba.-kezdte mondandóját párom.
-Nem baj, kisfiam! Nagyok vagytok ahhoz, hogy eltudjátok dönteni mi a jó nektek!-mosolygott Heikkie.Reggeli után összepakoltunk, s már útban voltunk Tommihoz.Az út viszonylag csendben telt.Rövidnek tűnő utunk végén, egy szép kis ház előtt álltunk meg.Tommi már az ajtóban várt.
-Sziasztok!-köszönt, s segített bevinni a cuccokat.Én és Seb egy szobát kaptunk természetesen.Kipakolás után, sokáig beszélgettünk, majd este kezdődött a buli, ami már előre meg volt szervezve.Parti,pia, meg minden jól ment egy ideig.Seb nem ivott sokat, de Tommi helyette is 'vedelt'.És olyan dolgokat művelt, amit nem képzeltem volna róla...
/Sebastian szemszög/
Este a buli jól ment egy darabig, de aztán eldurvult minden.Én megmondtam, hogy védeni fogom Dikát, s ez nem is lett másképp.Mikor megláttam, hogy Tommi nagyon rámászott szerelmemre, ideges lettem.Odamentem,s szépen 'levakartam' páromról ex edzőmet, amit látszólag nehezen viselt.
-Gyere kicsim menjünk!-szóltam páromnak,s fogtuk a cuccunkat, és elindultunk Pestre.
-Sajnálom amit Tommi művelt!-mondtam neki, s megsimogattam a combját.
-Semmi gond.Nem te tehetsz róla.Meg ő se..a pia.-válaszolt.
-Hát igen.De nem volt szép amit veled csinált.
-Nem.De te ott voltál!-mosolygott.
-Mondtam, hogy megvédelek! De nem esett jól tőle…
-Ne haragudj rá! Hisz tudod, hogy csak a pia beszélt belőle!
-Vagy nem!
-Jó! Hanyagoljuk a témát.-mondta, majd az út hátralevő fele csendben telt.

I'll lead you back to me, And fall into my arms,

Don't ever let me go!

Késő délután érkeztünk meg, s Kimiék nagy örömmel fogadtak.
-Na.Mi van, nem úgy volt, hogy anyukádéknál vagytok?-kérdezte Leila.Bementünk, majd elmeséltünk nekik mindent.Szandika és Leila felmentek a szobába beszélgetni.Kimsterrel mi is azt terveztük..
/Leila szemszög/
-Ez kicsit megrázott!-mondta tesóm, s leültünk az ágyra.
-Hidd el engem is!Mikor megláttam, hogy a házunk ajtaja nyitva van...mindegy felejtsük el.-kacsintottam.
-Rendben.Így talán jobb lesz!-mosolygott testvérem.
-De én még mindig sokk hatása alatt vagyok! Nem hiszem el, hogy ezt tette veled Tommi.
-Én se.De szerencsére Seb jókor volt, jó helyen.
-Igen.És amúgy mizujs veletek?
-Nem sok.Sokat veszekszünk mostanában..Veletek?
-Sajnálom, hogy ennyit veszekedtek.Mi nagyon jól megvagyunk.Élvezzük egymás társaságát.-nevettem el magam.
-Na ennek örülök!-mosolygott Szandika is.Beszélgetésünket, a fiuk zavarták meg.
-Bejöhetünk?-kérdezte Kimi.Mindketten bólintottunk.Bejöttek, s leültek mellénk.
-Jól el voltatok?-kérdezte Kimi.
-Igen.Ezek a sztorik..hihetetlenek!-mosolyogtam.
-Hát igen.De ezeket is túléltük!-nevettünk mind a négyen, Sebas ezen mondatán.
-Jól van!Tegyük el magunkat holnapra!-felelt testvérem, majd ők Sebbel a saját szobájukba vették az irányt.Mi Kimsterrel még egy kis ideig beszélgettünk, de minket is hamar elnyomott az álom.Reggel hatalmas kiabálásra lettem figyelmes.Felkeltem, majd kikullogtam oda, ahonnan a hangos üvöltözés hallatszott.Egyszerűen nem hittem a szememnek.Kimi ordibált Sebbel.Nem tudom min veszhettek össze, de ha így folytatódik minden, nagyobb baj lesz ebből..Gyorsan próbáltam lecsitítani őket, mert Dika még nem kelt fel.
-Ti min veszekedtek ennyit?-kérdeztem meg már idegesen.
-Semmin..-adott egy flegma választ párom.
-Rendben! Ennyi volt a fogadalom, hogy nem veszekszünk többet!-mondtam, majd visszamentem a szobába.Már nem hallottam veszekedést.Valószínűleg abbahagyták.Később Kimi lépett a szobába egy pohár kakóval a kezében.
-Nézd!Nagyon sajnálom, de csak gyerekes dolgon kaptunk össze!Semmi értelme!Kérlek bocsáss meg!Hoztam kakaót!-mondta.
-Rendben!-mosolyogtam és egy csókot nyomtam szájára.Megittam a reggeli italom, majd lementünk a konyhába.Tesóm és Seb éppen palacsintát sütöttek.
-De fincsi illatok kavarognak itt kérem szépen!-mosolyogtam.
-Őőőő hát szerintem nem lesz a legjobb!-nézett tesóm a már kész palacsintákra.
-Jó lesz az!-felelt párom.Később már az asztalnál fogyasztottuk őket, mikor tesóm telefonja megcsörrent.Felvette, majd kiment a nappaliba, hogy minket ne zavarjon.Közel 10 perc után visszatért hozzánk.
-Ki hívott?-kérdeztem kíváncsian.
-Aki apáék házát a mi nevünkre íratja.-felelt.
-Értem.-mosolyogtam, majd befejeztük a reggelit.Már csak ez az egy hét van, hogy együtt leszünk..Az elkövetkezendő két hétben Seb és Kimi edzeni fognak.Teltek múltak a napok, s elérkezett a búcsú ideje. Elválnak útjaink egy-két hétre a fiuktól, de utána újból látjuk egymást az évadnyitó futam előtt.Míg párjaink keményen edzetek, mi tesómmal egy kis takarításba fogtunk.Ebben a két hétben rengeteg minden belefért.Kipucoltuk az egész lakást, az anyák lakását átalakíttattuk, ellestünk pár finom receptet a nagyitól, és még egy tánc tanfolyamon is részt vettünk.Mindeközben nagyon hiányzott Kimi..de már csak pár nap és újból együtt lehetünk.Azt már csak kibírjuk nem? A 'nagy' találkozás előtti utolsó napokat pihenéssel töltöttük.Sokat beszélgettünk a családról, az élet kisebb-nagyobb dolgairól, az elmúlt 1 év eseményeiről.A találkozás napjára ébredtünk.Gyors öltözés, bepakolás, és már a kocsiban ültünk.Szandika vezetett el Svájcig.Késő estére megérkeztünk.Sebékhez mentünk, mivel könnyebben eltalálunk oda.Beléptünk a meghitt házba, s a fiúk a kanapén feküdtek, s látszólag szunyókáltak.Betakartuk őket egy pléddel, nem akartuk, hogy felkeljenek.Mi Dikával együtt aludtunk.Reggel sokáig kalandoztam álmaimban..
/Szandika szemszög/
Reggel korán felkeltem.Nem tudtam aludni.Nagyon fájt a hasam, és sajgott az egész testem.Bevettem egy fájdalomcsillapítót, s pár perc múlva minden gondom elmúlt.Lementem a konyhába, s egy forró teával a kezembe, pléddel magamon kiültem a teraszra, és néztem a szállingózó havat.Míg a tájat fürkésztem, egy érdekes állatot véltem felfedezni a fák között.Csak nem egy őzike? Kémleltem tovább, s gondolatom beigazolódott.Egy kis őzikét láttam.Megittam a teám, s befelé vettem az irányt, mert kezdtem fázni.Mire beértem már mindenki fent volt, s Seben kívül mindenki boldog volt.De amint meglátta, hogy én is itt vagyok, felcsillant a szeme.
-Szandika!-megölelt, majd egy csókot nyomott számra.
-Itt vagyok nyugi!-mosolyogtam, majd szorosan hozzábújtam.
-2 hét..örökkévalóság volt!-felelt párom háta mögül Kimi.
-Igen.-bólogatott Sebastian is. Összeütöttünk egy gyors reggelit, s élménybeszámoló mellett el is fogyasztottuk azt.A délután folyamán egy kicsit összetakarítottunk a házban, majd Kimi és tesóm a saját Svájci házukba tértek át.Ismét kettesben maradtunk Sebbel.
-Mikor értetek ide?-kérdezte, s lehuppantunk a kanapéra.
-Késő este.Már aludtatok, ezért nem keltettünk fel titeket!
-De nyugodtan felkelthettetek volna!
-Rendben máskor akkor felkeltünk okés?
-Oké.-mosolygott, majd magához húzott és megölelt.Csendben, szótlanul feküdtem ölében, s átadtam magam a pillanatnak, hogy vele lehetek.A karjaiban..Olyannyira fáradt voltam, hogy elaludtam az ölében.Mikor felkeltem aranyos látvány fogadott...

Whistle…

/Sebastian szemszög/
-Szevasz Tomi!-köszöntem, majd beinvitáltam a szobába.
-Seb! De rég láttalak!
-Igen.Szandika, ő Tomi, Tomi Szandika.-mutattam be egymásnak őket.
-Szia! Tomi vagyok Seb volt edzője,haverja.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-fogtak kezet.
-Hű Sebastian! Nem hazudtál mikor mondtad, hogy a világ legszebb lánya a barátnőd!
-Én megmondtam!-bólogattam.
-És meddig maradsz?-kezdtünk beszélgetésbe, míg párom elment lefürödni.
-Hát már ma délután megyek!
-Ilyen hamar?
-Igen!Csak egy pár cuccért jöttünk ide.És hallottam, hogy itt szállt meg Sebastian Vettel.
-Na hát örülök, hogy eljöttél!
-Én is!Majd valamikor ugorjatok be hozzám!
-Rendben.Majd egyeztetünk!
-Okés! Viszlát Seb!
-Szia Tomi!-köszöntünk el egymástól.Majd később Szandika is felbukkant a szobában.
-Tök jófej ez a Tomi!-mosolygott, s a vizes haját törölgette.
-Igen!Örülök, hogy szimpatikus!-mentem közelebb hozzá, majd egy csókot nyomtam szájára.Majd ő is megcsókolt.
-És mit terveztél mára?-kérdezte.
-Hát nem volt semmi konkrét ötletem, így arra gondoltam, egy kicsit lustálkodhatnánk.Vagy ha van valami ötleted, akkor nyugodtan mond és..
-Nem nincs semmi ötletem.De lehet Kimiéknek van.
-Igen.De majd úgyis hívnak ha eszükbe jutott valami!-mosolyogtam.Majd ismét beültünk a Tv elé.Később hangokra lettünk figyelmesek.Kopogás, majd Leila és Kimi léptek be a szobánkba.
-Ti…mit csináltok?-kérdezte az Iceman tágra nyitott szemekkel.
-Tv-ünk amint látod!-feleltem.
-Csak nem akartok egész nap lustizni?-kérdezte már Leila.
-Ami azt illeti, fogalmunk sincs, hogy mit kéne csinálni!-válaszolt szerelmem.
-De nekünk van!-vágott egy selytelmes vigyort Kimster.
-És megtudhatnánk, hogy mi az a szuper program?
-Persze Seb.Most nyílt egy Forma 1-es bolt itt, a szállodától nem messze.
-És oda akarunk menni?
-Igen! Beszerzünk pár új cuccot!
-De én utálok vásárolni!
-Seb! Ne gyerekeskedjél már!-mormogott Kimi.Kénytelen voltam bele menni a dologba, s bő fél óra készülődés után, már útban voltunk az említett hely fele.Szandika rögtön egy sapka felé vette az irányt.Természetesen megvettük, de nekem is ugyanolyan sapkám van.Még a nyár közepe fele volt egy fotózás, ahol felvettem.Még vettünk pár cuccot, s elég sok pénznek a seggére csaptunk.Nem baj. Végül is egyszer élünk nem igaz?A vásárlás közben nagyon megéheztünk, így visszafele menet, megálltunk egy gyorsétterembe.Ez nem más volt, mint a McDonald's.Rendeltünk, s gondoltuk megrohamoznak majd minket a vásárlók, rajongók, s ez nem is lett másképp.Bő 1 óra autogram osztogatás után, nyugodtan szálltunk be a kocsiba.Majd a szállodába érve, 4-ben fogyasztottuk el a már megvett menüket.
-Remek nap volt ez a mai!-szólalt meg Kimster.
-Lehetett volna jobb is!-húzta száját Leila.
-Na!Kicsim!Ne legyél morcos!-simogatta meg arcát.
-Jól van.Végül is, összességében jó kis nap volt ez a mai!-mosolygott
.-Mi a baj Dika?-kérdezte Leila páromat.
-Semmi.-vágott egy halvány mosolyt Szandika.
-Persze!Ismerlek!Tudom, hogy van valami baj!-faggatta tovább tesóját.
-Tényleg semmi!-rázta fejét szerelmem.Miután mindenki elfogyasztotta a vacsorát, fürdőruhába öltöztünk, s lementünk egyet csobbanni.Szandika ez idő alatt bárhogy is tagadta, látszott rajta, hogy van valami baj.Én kiültem mellé a medence szélére, s átkaroltam őt, majd magamhoz húztam.
-Kicsim!Mond el, hogy mi bánt!-kérleltem.
-Semmi!-adott tagadó választ, és én ezt már nem vettem jó néven.
-Miért kell titkolóznod előttem? Elvégre is mi járunk! Egy kapcsolatban a felek megbeszélik egymással, ha van valami baj!
-Sebastian!-vette le kezem válláról.-Olykor egy lány, önmaga alatt van, ki tudja miért, de ez csak pár napig tart!Utána elmúlik! Én személy szerint merengek..Tudod néha elmélkedek a világ ügyes-bajos dolgain.Vissza emlékszem a már megtörtént jó, és rossz eseményekre.Én szeretlek! És ha lenne valami baj, akkor biztos, hogy elmondanám neked.Én sose hazudtam neked, te viszont már megtetted...
-Tudom és sajnálom! Akkoriban hülye voltam.
-Mindegy.Régen volt! Felejtsük el!-mondta, majd felállt és elment.Utána mentem, de nem láttam sehol.Végül elköszöntem Leiláéktól, és felmentem a szobába.Az ágyon ült, Dika..
/Szandika szemszög/
Ajtónyílásra lettem figyelmes.Gondoltam, hogy Seb az, ezért nem mentem ki.Csak az ágyon ültem, és bámultam ki a fejemből mint azt szoktam.Beült a már említett személy, és leült mellém az ágyra.
-Figyelj! Én nem akartam, hogy összevesszünk!-mondta.
-Nem is vesztünk össze!-vágtam egy enyhe mosolyt.
-De! Ez annak számít!
-Nem!Sebastian most ki akarsz békülni a nem létező veszekedésünk után, vagy haragaba akarsz lenni?-tettem fel neki e egyszerű kérdést.
-Persze, hogy ki!Nagyon,nagyon szeretlek!-mondta, majd 'lopott' tőlem egy csókot.Én később elmentem lezuhanyozni.Miután végeztem a teendőimmel,zuhanyzás,átöltözés,fogmosás, stb...átadtam Sebnek a terepet.Míg ő is lemosakodott, bekapcsoltam a Tv-t.Éppen a kedvenc számom ment.Flo Rida-Whistle.Elkezdtem a Tv-vel énekelni:
-Can you blow my whistle baby, whistle baby let me know, Girl I'm gonna show you how to do it And we start real slow.You just put your lips together and you come real close.Can you blow my whistle baby, whistle baby, Here We Go.-énekeltem.Majd Sebas is kijött, és ő a repp részt énekelte.Miután vége lett a számnak, nevetve ültünk a kanapéra.
-Örülök, hogy neked is kedvenc számod!-hajolt egyre közelebb.
-Imádom! You just put your lips together..-mondta, majd ebből a mondatból egy hosszadalmas csók lett.Az éjszaka még élvezetesebb volt.Mind Sebnek mint nekem...
/Kimi szemszög/
Nem sokkal miután Seb felment, mi is követtük a példáját.Beérkezvén a szállodai szobánkba, rögtön egy kérdést szegeztem Leilának:
-Szerinted kibékülnek?
-Mármint kik? Sebék?
-Igen ők.
-Ha Seben múlik igen.Ha tesómon...akkor is!-mosolygott.
-Remélem.Nem tetszik nekem ha veszekednek..a régi önmagunkra emlékeztetnek.
-Igen.De szerencse, hogy mi már nem veszekszünk!
-Igen!-mondtam, majd egy csókot nyomtam homlokára.
-Ez lesz az utolsó esténk itt!Mit csinálunk?-kérdezte.
-Nekem van egy ötletem!-mondtam, majd tudjuk mi következett..Reggel hóesésre ébredtünk.Csodás látvány volt.
-Jó reggelt!-köszöntöttem Leilát.
-Neked is!-mondta, majd egy csókot nyomtam szájára.
-Öltözzünk fel, és menjünk le reggelizni.-mondta.Úgy is tettünk.Később Seb és Szandika egymás kezét fogva, mosolygósan sétáltak be, s csatlakoztak hozzánk.
-Na megérkezett a gerle pár!-nevettem el magam.
-Vicces kedvedben vagy haver! Leila, mit csináltatok ti tegnap este?-nézett kérdően Sebastian páromra.
-Hát ömm..azt szerintem itt nem mondom.-nevetett párom is.Meg reggeliztünk, majd elhagytuk a szállodát.Az itt töltött 3 nap feledhetetlen.
-És mit fogtok csinálni?-kérdezte Szandika tőlem.
-Nem tudom.Talán hazamegyünk Pestre.
-Értem.
-És ti?
-Nem tudom.Lehet meglátogatjuk Sebastian családját.
-Na az szuper!
-Igen.De ti mikor voltatok a családodnál?
-Régen.De anyám nem nagyon szereti a tesódat..
-Ez idővel változni fog.Őt is meg lehet érteni.Hisz elvégre Jenny-t szokta meg.
-Reméljük.De azért neked könnyebb mint neki.
-Hidd el, nekem sem volt könnyű.Abba a környezetbe, ahol ki tudja hány évig Hanna tartózkodott.Az egyik nővérrel még nem sikerült közös hangot találnom.Sajnos.
-Értem.Reméljük ezek a dolgok megváltoznak.-mosolyogtam, majd megöleltük egymást.Később Leiláék is visszataláltak hozzánk.
-Elvoltatok?-kérdezte haverom.
-Igen.És ti?
-Mi is.-mondta Leila, majd Szandikáéktól elváltak útjaink.Ők mint Dika megmondta, Heppenheimbe, mi pedig Budapestre mentünk.Pár óra utazás után, megérkeztünk.De a ház ajtaja nyitva volt.Félelemmel mentünk be, s igen meglepődtünk, mikor a 'betörő' személyt megpillantottuk...

Because the night…

/Kimi szemszög/
Amikor megláttam Jennit az ajtóban, elfogott a düh.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem idegesen.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni!-mondta, de én mérgemben becsaptam az ajtót, és felmentem a szobába.
-Ki volt az?-kérdezte párom.
-Jenni.
-És mit akart?
-Bocsánatot kérni de elzavartam...
-Jól tetted!Semmi kedvem látni!Főleg nem hallani a hangját..
-Tudom!Épp ezért tettem amit tettem.-mondtam, de megint csengettek.Nem akartam kinyitni, de végül Leila rábeszélt.Lementem, és Éric, és közölte, hogy én és Seb megkaptuk az év sportolója díjat.2 nap múlva kell mennünk az ünnepélyes díjátadóra.Ezt a maradék két napot pihenéssel töltöttük, majd az esemény reggelén, nagy volt a sürgés-forgás.Kapkodtunk mert késésben voltunk, még Sebékhez is be kell ugranunk.Hiper gyorsasággal vezettem Svájcig, majd már 2 kocsival, 4-en indultunk tovább.Pont időben értünk oda a neves eseményre.Leültünk az asztalunkhoz, és úgy vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.Később ez el is jött, s megkaptuk a díjunkat.Az utolsó díjat egy igen ismerős személy kapta.Sebbel össze is néztünk és végül rájöttünk, hogy ez Hanna férje.És ha ő itt van, akkor Hanna is...Ezt se Leilának, se Szandikának nem mondtuk.Nem akartuk, hogy idegeskedjenek.De a végén még is megtudták..kifele menet Hanna és a férje odajöttek gratulálni hozzánk.
-Gratula Sebastian!-nyomott egy hosszú puszit Sebas arcára ex barátnője.Szandika úgy tett mintha észre sem venné, de gondolom, hogy zavarta.
-Jaj és neked is Kimi!-mondta, s én egy gyors puszit kaptam.Leila vetett Hannára egy szúrós pillantást, majd testvéréhez fordult.
-A férjednek is!-mondtuk haverommal egyszerre.
-Köszönöm!-válaszolt az említett férfi.
-És, hogy vagytok?
-Eddig jól.De most, hogy itt vagy egyre rosszabbul.-feleltem.
-Jaj Kimi!Ne legyél ennyire morci!
-És Seb szívecském te, hogy vagy?
-1. nem vagyok a szívecskéd! 2. sehogy. Vagyis eddig jól, de megzavartad a légkört.
-Oké, oké! Csak kérdeztem.Na de mi megyünk!Sziasztok!-mondta, s kis híján lesmárolta Sebet.Néztem egyet, hogy a férje miért nem állítja le, de szerintem tudja, hogy még mindig a kis Bikát szereti felesége.Miután kimentek, mi a csajokhoz mentünk, akik hátrébb álltak.
-Gondolom láttátok ami történt!-mondtam.
-Hát igen.Kicsit volt csak ciki!-felelt párom.
-Sajnáljuk!-felelt Seb, majd átölelte Szandikát.Én párommal kimentem egy kicsit sétálni...
/Sebastian szemszög/
-Nagyon sajnálom!-mondtam páromnak, miközben a kocsi felé vettük utunkat.
-Tudom.De ne bánkódj!Ez nem a te hibád volt!De már nem nagyon érdekel Hanna!-felelt mosolyogva.
-Rendben.De tudom, hogy legbelül fáj egy kicsit ugye?
-Csak egy picit!-húzta száját, mire én egy csókot nyomtam rá.
-Jaj!Elfelejtettem mondani! Holnapután megyünk Messiékhez babalátogatóba!
-Igen?
-Igen.Itt vannak Pesten, minekünk meg Budapestre átugrani csak pár óra!
-Rendben.De gyere menjünk haza!-kacsintottam, s már útban voltunk hazafele.Este hamar elaludtunk.Reggel nyúzottan keltem, de muszáj volt felkelnem, mert be kellett vásárolni a babalátogatóra.És vásárlás után már indulunk is Pestre.Gyors reggeli,felöltözés és már a bevásárlóközpontban találtam magam.Értetlenül keresgéltem:
-Dika!Jó ez a pelenka? Milyen bébi étel kel? Tej? Cumi? Vagy mi?-teljesen becsavarodtam.Amúgyban sem vagyok otthon a témában.
-Seb! Nem kell parázni!Tegyél vissza mindent a helyére, majd én bevásárolok!Te csak kövess!-mosolygott párom, és én tettem amit mondott.Bő 3 óra után végeztünk a bevásárlással.Majd bekaptunk egy kis kekszet, és már indultunk is Magyarország fővárosa felé.Nappal párom, éjszaka én vezettem.Másnap délutánra ott is voltunk.Beléptünk Vivi házába, s köszöntöttük egymást.elültünk, s párom rögtön babázni kezdett.Alig volt 1 hónapos a kicsi, de elég sok haja volt.Bár se Messi se Vivi nem szenved hiányt hajban.Sokáig beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk.Késő este mentünk el, s már Svájcba nem akartunk visszamenni, így Pesti lakásunkba mentünk.Már megkezdtük a 2013-as évet, ezért nemsokára kezdődnek a téli tesztek.De most csak arra tudtam koncentrálni, hogy itt van velem életem szerelme!Este későn feküdtünk le...
/Szandika szemszög/
Reggel hamarabb keltem mint Sebastian, ezért csináltam egy kis reggelit.Mire készen lettem,Seb is felkelt.
-Jó reggelt kicsim!-adott egy csókot nyakamra, majd szorosan átölelt.Kicsit hideg volt a lakás, mert elég kevés fát tettünk a tűzre.
-Neked is szerelmem!-mondtam, majd én egy csókot nyomtam arra a szép szájára.Nyugalmas reggelinket egy csöngetés zavarta meg.Párom ment ajtót nyitni.Míg ő távol volt, addig én a telefonom nézegettem.Elég sokáig 'nyitotta' párom az ajtót, s ezt már furcsálltam, így megnéztem, hogy hol van.Seb eszméletlenül feküdt a zárt ajtónál.Csak nem olyan kis buta,hogy lefejeli az ajtót? Nem..akkor valaki van  a házban.Rettegtem.Seb eszméletlen, de életben van! Megfordultam, s reméltem nem lesz senki mögöttem, de volt!
-Nos újból látjuk egymást!-mondta a betörő, ex barátom Krissz, aki elvileg külföldön tartózkodik.
-Sajnos!Mit keresel itt?
-Téged.
-Hát pont nem.Úgyhogy szerintem itt le is zárhatjuk a beszélgetést és el is mehetsz.
-Nélküled nem.Vettelt már elintéztem.Tomi meg Kimit.Újból feláll a régi rend!
-Nem!Nem megyek sehova!
-De!-szorította meg kezem, mire Seb gyorsan leszedte rólam.
-Felkelt az álomszuszék is!-gúnyolódott Krissz.
-Hagyd békén a barátnőmet!-állt elém Sebastian.Én gyorsan hívtam a rendőrséget, s pár perc alatt kint is voltak.Elfogták Krisszt, s mint később kiderült Tomit is.Mindenki épségben megúszta.Becsukódott az ajtó, és egyedül maradtunk a lakásban.
-Jól vagy? Bár ez hülye kérdés mert tudom, hogy nem,de..-mondta Sebastian, ami rettentő jól esett.
-Hát nem vagyok a top-on azt tuti!Megrázott ez az eset!-fordítottam el fejem.-És amikor megláttalak, hogy eszméletlenül fekszel...
-Hát..ömm...az a csávó elég rendesen fejbe vágott!De most már minden rendben van!Elvitték őket, és egy ideig nem fognak kijutni!-mosolygott, majd lecsapott a számra.Miután végeztünk a mi kis dolgunkkal, azonnal bementünk a kórházba.Persze Sebastian nem akart jönni, de erősködtem, hogy nyugodtabb leszek ha egy orvos mondja, hogy semmi baja a bajnokomnak.Gyors vizsgálatok,s az eredmény megnyugtató.Semmi baj, semmi komplikáció.Makk egészséges a szőke német.Gyorsan haza is mentünk, s eldöntöttük, hogy lazítani fogunk.Beültünk a jakuzziba, s egy finom koktél társaságában beszélgettünk.
-Mindig van valami probléma!-kezdte Seb a beszélgetést.
-Igen.De a mi életünk sem lehet tökéletes!Túl szép is lenne!
-Igazad van.És az a lényeg, hogy ezek mellett is kitartunk egymás mellett, és szeretjük egymást.
-Igen szerelmem!-kacsintottam, majd Sebastian ölébe ültem.És folytattuk tovább a már megkezdett csevejt.
/Leila szemszög/
Tesómékat nem akartam zavarni, de tudtam, hogy Krissz hozzájuk is elment, mint hozzánk Tomi.Remélem se Szandikának, se Sebastiannak nem lett semmi baja.Bár én is nagyon megijedtem mikor Tomi el akart ráncigálni külföldre, de Kimi 2 ütéssel a földre küldte.Aztán jöttek a rendőrök és mindennek vége lett.Olyan gyorsan történt, hogy az első percekben fel sem fogtam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte Kimi.
-Igen.Csak még nem fogtam fel a történteket.
-Semmi nem történt szerencsére.
-Igen!Ez a lényeg!-mosolyogtam, és megcsókoltam.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskébe kezdtünk, s valami eszméletlen finomat csináltunk.
-Isteni lett!-mondta párom, s a továbbiakban csendben fogyasztottuk az ebédet.Később átugrottunk Pestre, tesómékhoz.Gyorsan be is siettünk, mert kint rettentően hideg volt.Beléptünk a jó meleg házba, s rögtön elkezdtük a történteket kivesézni.Elmeséltek mindent, majd mi is elmeséltük a velünk történteket.
-És tényleg leütötték Sebet?-kérdeztem.
-Sajnos igen!Ő ment ajtót nyitni, és gyorsan le is csapták!-felelt tesóm.
-Nálunk én mentem ajtót nyitni, és kiakart ráncigálni  Tomi.De Kimi hamar ott termett és lecsapta mint a legyet!-mosolyogtam.Majd sokáig beszélgettünk, s leszállt az éj.Vacsora után mindenki nyugovóra tért.Másnap reggel mosolygósan keltem.Olyan jó érzésem volt.Mintha ma valami tökéletesen boldoggá fog tenni.Míg Kimi aludt, én csak lestem őt, hogy mikor fog felkelni.Közel fél óra nézelődés után elfáradtam, és lementem reggelizni.Első dolgom volt, hogy az órára pillantottam és fél 9-et mutatott.Soha nem keltem ilyen korán.Ez furcsa..Később tesóm is felkelt, s lejött hozzám.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?-kérdezte.
-Olyan furcsa érzésem van!Mintha ma valami nagyon jó fog történni!
-Legyen így!Bár a megérzéseid néha csalókák!
-Lehet!De reméljük most nem fog!-kacsintottam Dikára, s közben a fiúk is megérkeztek.
-Jó reggelt álomszuszékok!-köszöntöttem a srácokat, majd Kimit egy szájra puszival jutalmaztam.Leültünk az étkezőbe, s együtt reggeliztünk meg.
-Támadt egy remek ötletem!-szólalt meg Seb.-Átugorhatnánk valahova síelni,meg snowboard-ni!
-De én egyiket sem tudok!-felelt tesóm.
-Nyugi én se!-adott egy puszit Sebastian Szandika homlokára.Mi Kimsterrel hamar bele mentünk a dologba, s gyors pakolás után, útban voltunk az Északi-középhegység felé.Érkezésünk után, a szállodában lepakoltuk a csomagokat, majd a pálya felé vettük az irányt.Elsőnek megmutatták, mit hogyan csináljunk, majd már elindulhattunk a kezdő pályán.Gyorsan végig siklottunk rajta, és én már a haladó felé vettem az irányt.Kimi is velem tartott, de Seb és Szandika nem.Tesómnak nagyon fájt a feje, így ő nem jött, s hogy Dika se unatkozzon, így Sebas is ott maradt vele.Amint a pályára léptem, megtörtént a baj.Elcsúsztam, s olyannyira rosszul estem, hogy kifordult a bokám.Persze Iceman a segítségemre sietett a pályafelügyelővel egyetemben.Levittek, s az orvosi szobában helyre rakták a lábam.Később tesómékkal találkoztunk egy helyi étteremben.
-Istenem Leila! Veled mindig történik valami!-mondta tesóm, amit én egy mosollyal háláltam.Mindig vigyázott rám, pedig egy idősek vagyunk.Egy forró csoki társaságában folytattuk tovább a beszélgetést.Addig húzodott ez a kis traccs parti, hogy már a vacsorát is megrendeltük.Miután végeztünk, mindenki elvonult a saját kis szobájába.Mi Kimivel megtaláltuk a módot, hogyan üssük el az időt…
/Sebastian szemszög/
Este, egy kis nosztalgiázást terveztem.Zuhany, majd öltözés, s már az ágyban voltunk.Bekapcsoltuk a Tv-t, s el is kezdtük:
-Mitől fájhatott a fejed?-kérdeztem páromat.
-Fogalmam sincs.Talán a nagyon hideg levegő..nem szoktam fázni, mert szeretem a hideget, de itt még én is fázom!-mosolygott.
-Remélem semmi komolyabb!
-És neked fáj még ahol Krissz megütött?
-Nem.De remélem nem botlok, több ilyen ex barátba.
-Most arra célzol, hogy hány ilyen pasassal kavartam még? 1. Nem tehetek róla, hogy ilyen lett! 2. Ő volt az egyetlen pasim rajtad kívül!
-Én nem…értem! De én nem erre akartam célozni! De hagyjuk!
-Szerintem is hagyjuk!-mondta, majd kikapcsolta a Tv-t.Hát itt fejeződött be a nosztalgia est.Reggel hamarabb keltem mint párom, s felültem az ágyon, és elmélkedtem.Hol szúrhatom el mindig? Míg ezen a dolgon agyaltam, Szandika is felkelt.
-Figyelj Seb! Sajnálom a tegnapiakat! Nem akartalak megsérteni!
-Nem Dika! Én sajnálom!
-Akkor felejtsük el a tegnap este történteket!
-Rendben!-mondta, majd megcsókoltam, s az ölembe ültettem s ismét megcsókoltam.Egy ideig elvoltunk, de kezdtünk megéhezni.Rendeltünk egy kis kaját, s felhozattuk a szobába.Mikor meghozták, átvettem, majd megkajáltunk.De később ismét csengettek.Amikor ajtót nyitottam, nem hittem a szememnek.Az az ember, aki érkezett, nagy boldogsággal töltött el…

Bad boy or Bad girl?

/Sebastian szemszög/
A Svájci utat le kell fújnunk.Krisztián állapota egyre rosszabb lett.Nemhogy javult, romlott..Megsaccolták, hogy csak pár órája van hátra..Ez páromat nagyon elszomorította.Bementünk a kórházba, s Krissz fel-alá járkált.Akkor mi van most itt?Nem értettem semmit.Egyszer halálos beteg, máskor meg makk egészséges.Később, mint kiderült, ez az egész betegség mizéria egy teszt volt.hogy kiderítsék mennyire szeretik a Nádasdi lányok az apjukat.Mikor mindez kiderült, Szandika nagyon ideges lett.S miután megtudta az említett dolgokat, rögtön kiviharzott a kórházból.Én utána mentem.
-Indulhatunk Svájcba!-mondta.
-Biztos? Nem akarsz apád mellett lenni?-kérdeztem.
-Nem.Elegem van ebből a családból!-felelt, majd beült a kocsiba.Elindultunk, majd összepakoltuk a cuccunkat, és már útban voltunk Svájc fele.Pár órás autó út után, megérkeztünk.Bevittem a bőröndöket a lakásba, majd leültünk egy kicsit beszélgetni párommal.
-Nagyon haragszol apádékra?-kérdeztem.
-Hát ami azt illeti, igen!Nagyon megijedtem mikor közölték velünk, hogy pár órája van hátra...és kiderült, hogy ez csak vicc!Röhej amit művelnek..-ingatta fejét.
-Értelek!Remélem itt kitudunk kapcsolni!-mosolyogtam, majd közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdezte.
-Igen.De én jobban!
-Álmodban szívem!Álmodban.-mosolygott majd ő kezdeményezte a csókot.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskézésbe kezdtünk.Sikerült valami ehetőt kotyvasztanunk, hatalmas kupival egyetemben.Megvacsoráztunk, majd közösen rendet raktunk.Este sok élményben volt részünk...Másnap reggel, úgy gondoltam, benevezem párom a ma megrendezésre kerülő forma 1-es versenyre, ahol csak lányok indulnak.Az esemény fedett pályán fojt, s barátnőm meg is nyerte a futamot.Nem hiába!Ő lesz Fraus Vettel!Olyan jó mint én!Vagy talán még jobb!
-Nagyon ügyes voltál kicsim!-mondtam majd egy csókot adtam neki.
-Segített elfelejteni a dolgokat!
-Örülök,hogy így gondolod!Ünneplés képpen beültünk sütizni egy közeli cukrászdába.Sokat időztünk ott, s ebédre értünk haza.Rendeltünk kaját, mert túl fáradtak voltunk főzni.Megebédeltünk, majd beültünk a Jacuzziba.Pár órát elüldögéltünk,elbeszélgettünk a vízben, majd a telefonom csörgése zavarta meg a relaxálást.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!Leila vagyok!Szandika a közelben van?-hallottam egy ismerős hangot.
-Igen.Odaadom!-mondtam, s a párom kezébe adtam a telefont.Közel 10 perc heves beszélgetés után letette.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem.
-Semmi.Családi veszekedés.Leila nem ilyen...-gondolkozott el.
-Mármint?-értetlenkedtem.
-Tudod.Ő eddig minden kis hülyeségen felkapta a vizet.Ezen a nagy dolgon pedig nem..érdekes.
-Most, hogy mondod tényleg nagyon furcsa.
-Na mindegy!Nem foglalkozom vele!-mondta, majd kiszállt a medencéből.Együtt összeütöttünk egy könnyed vacsorát, majd gyors zuhany után, irány az ágy.Reggel, hamar felkeltem.Nem tudtam aludni a nagy zaj miatt.Már újév előtt 2 nappal elkezdtek készülődni a fiatalok.Reggelizés közben mi is megbeszéltük Szandikával mit fogunk aznap csinálni és kivel.Eldöntöttük, hogy csak mi ketten fogunk ünnepelni.Vagyis inkább beszélgetni.Gyorsan teltek a napok, s ma este belépünk 2013-ba!Mégsem volt világvége.Sok ember fűt-fát összebeszél, csakhogy rá ijesszen a világra..Mi is eldöntöttük, bár csak ketten fogunk ünnepelni, azért mi is feldíszítjük a házat.Elmentünk a közeli bevásárló központba, s vettünk néhány ötletes díszt.Mire hazaértünk már a házat kellett dekorálnunk.A nagy munkába egy kis mulatság is belefért!Miután készen lettünk  a lakóhelyünk kicsinosításával, neki álltunk főzni.
Hát mit mondjak…a főzéssel telt a nap többi része.Hálát adtam az istennek mikor azt mondhattuk, készen vagyunk!
S ezt a mondatot késő délután ejtettem ki a számon.Asztal megterítés,gyors zuhanyzás,felöltözés.
Ez volt a további menetrend.Miután párom is kész volt, asztalhoz ültünk, s csendben fogyasztottuk el a vacsorát.
Utána néztük a szilveszteri műsort a Tv-ben.
Éjfélkor, vagy inkább újév első petceiben, pezsgőt bontottunk, s ígéretet tettünk egymásnak.
Boldoggá tesszük egymást,kiállunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt, és küzdeni fogunk a szerelmünkért.
Koccintottunk,majd egy csókot adtam Szandikának.Mikor már a hálóba vettük az irányt, valaki csengetett.
Én nyitottam ajtót.Meglepődtem mikor Leilát és Kimit pillantottam meg az ajtóban.Gyotsan behívtam őket, majd rögtön a tárgyra tértem.
-Hogy-hogy itt vagytok Svájcban?-kérdeztem.
-Csak jöttünk!Tudom nem épp legjobbkor,de a tesómnal is beszélnem kéne!-felelt Leila.
-Persze!Fent van a szobánkban!-mondtam, majd Leila felment, én addig Kimivel elegyedtem kínos beszélgetésbe…
/Leila szemszög/
Bekopogtam, makd beléptem a szobába.Tesóm a Tv-t nézte.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Te itt?-lepődött meg.
-Hát igen.Erre jártunk!Beszélnünk kellene!
-Lehet…
-El kell mondanom valamit!
-Mit?
-Lehet, hogy terhes vagyok!
-Tessék?
-Hát igen!Vannak rá utaló jelek!
-És mióta lehetsz állapotos?
-Max. pár napja…
-Ezt nem is sejtettem volna!
-Hát én se…ráadásul nyugtatót szedek…
-Miért?
-Mert az orvos szerint néha túl reagálom a dolgokat!
-Akkor ezért nem kaptad fel a vizet az apával történtekre…
-Igen.De leálltam a nyugtatóval!Aki szeret, az elfogadja az igazi énem!
-Igen!-mondta, majd reggelig beszélgettünk.2013 első napján délután 4-5 körül kelhettünk.Szegény Seb és Kimi aludhattak a vendégszobába.Felkeltünk majd lementünk uzsonnázni.A reggelit és az ebédet már rég lekéstük.Egy lightos délutáni menüt dobtunk össze, mely nem másból állt mint, egy alma,magvas joghurt,egy müzliszelet és egy pohár tea.Ennek elfogyasztására kb. 30 perc kellett.Mire összeszedtük magunkat, felöltöztünk,összepakoltunk, már este 6 felé járt az idő, s se Kimi, se Seb nem ébredt még fel.Eldöntöttük összeütünk valami vacsiszerű cuccot,amit inkább testvérem csinált.Fél 8 körül pillantottam meg Sebet, majd Kimit a lépcsőn lejönni.
-Titeket is látni?-kérdeztem bohókásan.
-Hát elég sokáig beszélgettünk!-mondta.párom, majd egy csókot nyomott homlokomra.Eközben Seb tesómhoz vette az irányt.Majd tesóm asztalhoz hívott, hogy kész a vacsora.Evés közben sokat beszélgettünk, főleg rólam és a babáról. Elhatároztam, hogy elmegyek orvoshoz, de csak akkor ha Szandika is velem jön.Másnap már a rendelőben voltunk testvéremmel.Útközben egy nem várt személlyel találkoztunk.
/Szandika szemszög/
Mikor a rendelőben voltunk, Jennivel találkoztunk.Nem akartunk vele foglalkozni, de tesóm leállt vele veszekedni.Egy véletlen vagy szándékos(?) dolog történt.Jenni fellökte testvéremet, aki pont hasra érkezett.Iszonyatos fájdalmai voltak,s míg őt bent vizsgálták, én elbeszélgettem Kimi volt feleségével.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem tőle.
-Én..ezt..nem akartam tényleg!-magyarázkodott.
-Persze!Utálod a tesómat mert elvette a volt férjedet!
-Talán kicsit haragszom rá!Na és? Ez természetes!
-Nem nem az!Te és Hanna..maga a pokol, hogy léteztek!
-Félsz!Tudom, hogy félsz Hannatól!De tudod van is miért!Sokkal szebb nálad!És előnyösebb helyzetben van Sebastiannál!
-Álljunk meg egy kicsit!1. ha Sebet érdekelné Hanna, akkor most vele lenne és nem velem. 2. nem lehet minden ember gyönyörű, de szerintem nem vagyok csúnyább Hannanál. 3. csúnyán megfizetsz, ha a tesómnak valami baja esett!-mondtam, majd leültem egy székre.Később megérkeztek az eredmények.Az orvos behívott Leila szobájába, s közölte a tényeket.
-Nincsenek jó híreim!-kezdte a doktor.
-És mik azok a rossz hírek?-érdeklődtem.
-Leila 1 hetes terhes volt...
-Csak volt?-értetlenkedtem.
-Igen.Ugye történt az az incidens Jenni Dahlmannal.És emiatt a szerencsétlen esés miatt, elment a gyerek.Leila sírva fakadt. Odamentem hozzá, és szorosan megöleltem.
-Lesz még gyereketek!Tudom milyen rossz érzés elveszíteni a babát.
-Igen.Sajnos te is megtapasztaltad már...-szipogott.
-Fel a fejjel!Én most megyek elintézek egyest-mást.
-De ne legyél túl durva!-kacsintott.
-Max. megtépem..nem nem leszek ilyen morbid!-mondtam, s azzal Jenni felé vettem az irányt.
-Tudod mit tettél?-kérdeztem.
-Nem.Mit?
-Megöltél egy gyereket!
-Te megőrültél!
-Hát pont nem, mert a testvérem terhes volt Kimitől, és amikor ellökted hasra esett, és a kisbaba meghalt!
-De ez nem az én hibám!
-Dehogynem!Te egy gyilkos vagy!Megkeserülöd még ezt!Nem tudom mire vagyok képes!
-Először Hannával bánj el!Utána jöhetek én!
-Rendben.De vele rég végeztem már!Szóval te jössz!
-Félnem kéne egy 20 éves kis csajtól?
-Nem.Nem tőlem.az embereimtől.Messze elér a karom!
-Csak nem meg akarsz veretni?
-Eszem ágába sincs!ennél sokkal fájdalmasabb büntetést kapsz!-mondtam, s már Seb és Kimi is megérkeztek.
-Mi folyik itt? Mit keresel te itt?-kérdezte Kimi mit sem sejtve.
-Jegyezd meg amit mondtam!Nem lesz tőlem nyugtod ezt vésd bele abba a pirinyónyi agyadba!-mosolyogtam.
-Rendben! Kíváncsian várom mit eszeltél ki.-mondta, majd sarkon fordult, és elment.
-Mit keresett itt?-kérdezte Kimi.
-Menj be Leilához!Szüksége van rád!Majd közben elmeséli.-mondtam, majd bement Kimi.Mi Sebbel kint maradtunk, s elmentünk venni egy kis csokit.
-Mi történt?-kérdezte, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Nem sok..vagyis de sok minden.Leila veszekedett Jennivel, s végén Jenni fellökte tesóm.Hasra érkezett...
-És? Terhes volt?
-Igen..de elvetélt.Az előbb említett incidens miatt..
-Ezt nem tudom elhinni..
-1 hetes terhes volt, szóval az a baba már nem épp olyan pici...
-Értem, de ez borzasztó.
-Az.
-És mit magyaráztál Jenninek mikor ott voltunk?
-Semmit.Csakhogy ezt még rendezni fogjuk.
-Értem.Gyere sétáljunk egyet.
-Rendben.-majd felálltunk az asztaltól és kimentünk sétálni.Sokat beszélgettünk, s csak délután mentünk be Kimiékhez.Idegesen járkált fel-alá az Iceman.
/Sebastian szemszög/
Haverom idegesen lépdelt a szobában.
-Kimi!Nyugodj már meg!-állítottam meg.
-De nem tudok!Nem hiszem el, hogy ez a nem mondom mi megölte a gyerekem!-ingatta fejét.
-Őszintén szólva én se!De légyszíves nyugodj meg!Ha idegeskedsz az Leilának sem jó!
-Tudom.De te mit csinálnál ha épp Hanna teszi ezt meg Szandikával?
-Valószínűleg azt amit te.Idegeskednék és nagyon dühös lennék Hannára.
-Na látod.De azért próbálok megnyugodni.-vágott egy savanyú vigyort.Még egy ideig a szobában beszélgettünk, majd az orvos haza küldött minket.Megkértük, hogy legalább Kimi had maradhasson.Szerencsénkre ezt még megengedte.Párommal hazamentünk, majd egy gyors fürdő és vacsi után, befészkeltük magunkat az ágyba.Majd még néztük a Tv-t és közben beszélgettünk.
-Én még mindig nem hiszem el!-mondtam, majd Szandika felé fordultam.
-Hát én is nehezen!-fordult ő is felém.-Pár nap és kiengedik!
-Honnan tudod?
-Hát csak gondolom!
-Persze!Tudod szívem nekem bármit elmondhatsz!
-Tudom.De nincsen titkom előtted!
-Rendben.Gondolkodtam azon, hogy mit kéne csinálni holnap.
-És mire jutottál?
-Hát átugorhatnánk Münchenbe!Persze ha van kedved!
-Rendben.Remek ötlet!-mosolygott, majd kikapcsoltuk a Tv-t, és elaludtunk.Reggel frissen, és üdén keltünk.Gyors reggeli, felöltözés, bepakolás, és indultunk is Münchenbe.Pár óra, és ott voltunk.Elsőnek a Deutsches Múzeumot néztük meg, majd az Angol kertet is meglátogattuk.Majd végül de nem utolsó sorban, benéztük a Sea Life in München-be.Én már kisebb koromban voltam itt, és akkor lenyűgözve csodáltam a cápákat.Ezért gondoltam, hogy Szandikát is el kell ide hoznom.Beléptünk, s mindketten csodáltuk a sok vízi élőlényt.Kíváncsian néztük, hogy a búvár miként foglalkozik a cápákkal. Gyorsan végig néztünk mindent, mert még egy helyre el akartunk menni, ahol tudtuk sok időt fogunk eltölteni.Végig jártuk, és már indultunk is a BMW Classicba.Végig néztük a régebbinél régebbi kocsikat, s mellé egy igen kedves idegenvezetőt is kaptunk.Majd beültünk a Julep's-be.Itt lehet kapni a város legjobb hamburgerét.Evés után már indultunk is haza.Mikor hazaértünk, meglepő látvány fogadott...Igen! Hanna! Nem tudom mit keres nálunk, de az egy biztos nem békével jött.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Hallottam mi történt Leilával.És most nem veled, hanem Szandikával szeretnék beszélni!
-Rendben.Itt vagyok!
-Seb magunkra hagynál?-kérdezte, majd párom bólintása után bementem a házba.Dika utánam kb. negyed órával jött be mosolygósan.
-Mi volt?-érdeklődtem.
-Bocsánatot kért mindenért!
-Ez furcsa!
-Miért is?
-Hanna nem szokott ilyen könnyen bocsánatot kérni, csak ha tudja, hogy neki van igaza! És ez elmúlt pár hónap eseteiben neked volt igazad!
-Ez tényleg furcsa.Vajon miben mesterkedhet?
-Nem tudom.De remélem semmiben.-mondtam, majd felmentünk a szobánkba, s volt egy felejthetetlen éjszakánk...
/Kimi szemszög/
Nagyon sajnáltam páromat, és bántott, hogy semmit sem tudok tenni, hogy enyhüljön a fájdalma.De remélem ez idővel jobb lesz.Végig a kórházban voltam párommal, majd mikor újra hazamentünk, egy kis meglepetéssel vártam.
-Ezt miért kaptam?-mutatott az új laptopjára.
-Tudod még egy kis ideig nem mászkálhatsz!Gondoltam el leszel vele!
-Köszönöm kicsim!-mondta, majd egy csókot nyomott az arcomra.Egy ideig beszélgettünk, Tv-t néztünk.Tehát elvoltunk.Majd estefelé én csináltam vacsorát! ÉN! Ez nagy szó.De ehetőt főztem.És még finom is volt! Este hamar elnyomott az álom mindkettőnket.Másnap késő délután keltünk fel mindketten, de ez már megszokott nálunk.Kómás fejjel leballagtam, és csináltam kakaót Leilának, magamnak pedig egy tálka müzlit.Mire ép  felértem a kajával az emeltre, csengettek.Letettem a cuccot az éjjeliszekrényre, és lementem ajtót nyitni.Hát aki az ajtóban állt, eléggé meglepett...