Ha azt mondanám..

/Szandika szemszög/
Heikki kopogás után belépett a szobába, ahol én és tesóm tartózkodtunk.
-Mi az Heikki?-kérdeztem tőle, mivel látszólag nagyon ideges volt.
-Sebastian..
-Mi történt vele?-idegeskedtem.
-Hát..hogy is mondjam..
-Heikki! Bögd már ki mi van vele!
-A szabadedzésen belecsapódott a falba ismeretlen okok miatt.
-És..jól van?-csuklott el hangom.
-Nem tudjuk. A kocsiból eszméletlenül szedték ki, és most a pályán vizsgálják az orvosok.Nem akarják mozdítani, mert félnek, hogy komolyabb sérülést okoznak vele.
-Oda akarok menni!-mondtam, s indultam, ha tesóm engedte volna.
-Nem jó ötlet odamenni!
-Miért? Nagyon aggódom érte! Ráadásul ő is mellettem volt! Nem tudom te mit tennél ha ez Kimivel történne meg!-hordtam le Leilát.
-Gyere menjünk!-mondta Heikki, s kiviharzodtunk a szobából.Gyors léptekbe haladtunk a box felé, s sietős utunkat Adrian állította meg.Szupergyors szóváltás, és rohantunk tovább.Az utolsó pár métert futva tettük meg.Beérvén a Red Bull garázsába, rögtön szemet szúrt a csúnyán megsérült kocsi, s az, hogy Sebastian ül a szerszámos ládán, s Chrissel beszélget.Heikkivel gyorsan odasiettünk, s amint meglátott Seb, felállt, és megölelt.
-Jól vagy?-kérdeztem, miközben átsétáltunk a pihenőbe, ahol senki sem volt mert piros zászló volt érvényben.
-Igen.Most már jobban.-mondta, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Mi történt? És hogyan?
-Nem tudom. Megcsúszott a kocsi hátulja a vizes aszfalton, amit már nem tudtam megfogni.És már csak arra ébredtem, hogy a mentősök sürögnek-forognak felettem.
-Értem. Nagyon megijedtem mikor Heikki mondta.
-Jaj kicsim! Téged sosem hagynálak el.Ha nem lennék eszméletemnél, akkor is azért harcolnék, hogy felébredjek!
-Abban biztos vagyok!-kacsintottam, amit ő egy rövidke csókkal viszonzott.Majd kettesben fogyasztottuk el a már megrendelt ebédet.Később, míg Seb a csapattal dolgozott az RB8-on, én Köbli Lajost ismertem meg.Mint tudjuk, Lajos magyar nemzetiségű, csak úgy mint én, de ő minden percét a konyhában tölti.Ő főz minden áldott nap a Red Bull Racing pilótáira, főnökökre, szerelőkre.Egyszóval minden Red Bull Racinges alkalmazottnak.Sok mindent megtudtam róla, s néhány receptnek a titkát is ellestem tőle.Késő este jöttek vacsorázni a munkások.Én abban segédkeztem Lalinak, amiben tudtam.A vacsorát Lajossal,Adriannal,Christiannal,Sebassal,Weboval,Heikkivel és Stuval fogyasztottam egy asztalnál.Sok-sok érdekes történet, vicc, gyerekkori emlékek kerültek kitárgyalásra.Hajnalban indultam haza a hotelba, mert Sebastiannak még volt egy kis dolga a szerelőkkel.Miközben a hotelba sétáltam vissza, hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja.Kimi loholt utánam.
-Szia Dika! Csakhogy utolértelek.
-Szia Kimi.Mi olyan fontos?
-Leila..nagyon rosszul érzi magát a történtek miatt.
-Értem.És én mit tehetnék?
-Csak annyit kérek, hogy holnap beszéljétek meg!
-Rendben.De megyek mert holnap kelni kell!
-Értem.Szia!-gyors ölelés, két puszi és siettem tovább a szállóba.Miután beléptem a szobába, bevetettem magam az ágyba, s 5perc után elaludtam.De álmom nem tartott sokáig.Reggel 7-kor már fent voltam, s félelemtől szenvedve felültem az ágyon..
/Sebastian szemszög/
Szandika korán felkelt.
-Kicsim! Miért keltél fel ilyen korán? Hisz még csak 7óra!-ültem fel mellé, s egyik kezemmel hátát simogattam, másik kezemmel a szememből törölgettem ki az álmot.
-Nem tudom.Félek.
-Mitől?
-Hogy elveszítelek..
-Nem fogsz.Soha!-mondtam, majd szorosan átöleltem, s visszaaludtunk.Az ébresztőóra már 8-kor csörgött.Szerencsére sikerült úgy elmennem, hogy Szandika nem kelt fel.A 3. szabadedzésen a 2.helyen zártam, ami nagyon bíztató így a szezon első versenyén.Letelt az ebédszünet, s következett az időmérő.Q1-ben épphogy bejutottam a következő körbe.De már a Q2-ben ott harcoltam az első helyért.Jött a Q3-om, ahol egy remek kör összetételével megszereztem az 1.rajtkockát.Mögülem Mark, majd Kimi indulhat.Interjúk hada, majd csapatmegbeszélés, utána irány a hotel.Szandika,Leila, és Kimi együtt vacsoráztak.Csatlakoztam hát hozzájuk.
-Szia szívem!-nyomtam párom homlokára egy puszit.-Jó estét nektek is!
-Szia Seb!-köszöntek egyszerre.
-Gratulálok!-mondta párom, s egy csókot adott.
-Igen.A kezdeti nehézségek árán megvan a pole.-felelt Kimi.
-Igen.-bólintottam, s elfogyasztottuk a vacsorát.Ismét késő éjjel értünk fel a szobába, s nagyon hamar elaludtunk.Reggel kipihenten, és jókedvűen indultam a boxba.Pár perc volt a rajtig, s elfoglaltuk a helyünket a rajtrácson.Felvezető kör, majd felsorakozás, piros,piros,piros, zöld!Elindultunk.Vezettem mindvégig.Az utolsó 10körben ránkszakadt az ég.Tehát a Safety Car mögött elsőnek intettek le.Nagy ünneplés a szakadó esőben, majd egy rövidke interjú, s következhetett az afterparty.Remek bulinak nézhettünk eléb.Nagyon jól éreztem magam.Hajnal tájt értünk a szállóba.
-Remek kis buli volt! És gratulálok a rajt-cél győzelmedhez!-mondta Dika, majd megcsókoltam.
-Köszönöm.És kapok valami jutalmat?-kérdeztem meg játékosan.
-Hát van itt valami.De előre szólok nem nagy dolog!
-De annál élvezetesebb, igaz?
-Igen!-mondta, majd megcsókoltam.Hosszasan csókoltuk egymást, majd sikerült egymásról lerángatni a bulis szerkót, majd hamar egymáséi lettünk.Reggel hamar kellett kelnünk, mert indult a gépünk.Egy gyors kitérő Pestre, majd indulás Svájcba.A házba lépvén ismét elkapott a hév.Szandika ezt örömmel tűrte...
-Szép jó napot kicsim!-adtam egy csókot meztelen vállára.
-Neked is szerelmem!-mondta, majd ismét hosszú csókot váltottunk.
-Ha tehetném egész nap itt lennék veled!
-Én is.De minden jó így, ahogy van!
-Valamennyire igen.De nagyon tudsz hiánhozni a futamokon.És ezek a pillanatok..
-Tudom.Te is nagyon szoktál nekem, de megyek és csinálok ebédet!
-Ne! 5percet adj kérlek!Olyan jó így!
-De csak 5perc!-nevetett.Az a minimális idő hamar eltelt.Szandika ment kaját csinálni, én pedig takarítottam.Miután mindketten készen lettünk, megebédeltünk, majd vásárolni mentünk.Nekem muszáj volt beszereznem pár új Tommy Hilfigeres alsóneműt, s ha már ott vagyunk, vettünk néhány új felsőt,farmert.Most valahogy jobban élveztem a vásárlást.Este értünk haza.Gyors vacsi, fürdés, majd bevetettük magunkat a Tv elé.Egy remek kis film ment Ayrton Sennáról.Végig néztük, majd nyugovóra tértünk.Másnap reggel beugrottunk anyukámékhoz.Mint gondoltam, aggódva köszöntöttek.Gyorsan megnyugtattam őket, s már mentünk is tovább, mert rengeteg dolgunk van még.Nekem és páromnak interjút kellett adnunk kapcsolatunkról, majd egy fotózásra kellett sietnünk.Keddi napra ennyi volt a program.Csütörtökön repülü nk Isztambulba, a Török Nagydíjra.Vége a napnak, s mindketten nagyon elfáradtunk.
-Seb!-szólt barátnőm.
-Igen.
-Ha azt mondanám, hogy holnap jönnek Kimiék, és tartunk egy magyaros grillpartit nagyon megharagudnál?
-Hát bnem repdesnék az örömtől, hogy nem szóltál időben, de rád nem tudok haragudni!-mosolyogtam.
-Imádlak!Gyere megmutatom milyen fürdőruhát vettem.
-Segítenem kellesz levenni?-
-Meg feladni!
-De ugye nem kötős a felsőrész?
-De.Miért?
-Mert tudod, hogy abban nem vagyok jó!
-Nem baj! Csak gyere!-követtem, s nem lett fürdőruha próba.De ismét átadtuk magunkat az érzeseinknek..
/Leila szemszög/
Korán reggel már Sebéknél voltunk.Bementünk, mivel kulcsot is kaptunk a házhoz.Én rögtön elkiáltottam magam:
-Hahó!-mondtam, majd Seb egy szál alsógatyában jött le az emeletről.
-Őőő rosszkor?-kérdeztem.
-Bocsi haver.-felelt Kimi mögülem.
-Semmi baj! Gyertek csak beljebb.Reggelit kértek?-kérdezte kómásan Seb.
-Nem köszönjük.Tesóm hol van?-érdeklődtem Szandika felől.
-Amint hallom most jön.-mosolyodott el Sebastian.Tesóm Sebas egyik ingjében jelent meg a konyhában.
-Sziasztok! Mindjárt felöltözöm!-túrt hosszú hajába Dika.
-Miattunk nem kell!-mosolyogtam, majd beszélgetésünk délutánig elhúzódott.Elkezdtük csinálni a kaját.Csirkemellet sütöttünk tárcsán, és egy jó kis babgulyást is csináltunk bográcsban.A kertipartira hívatlan vendégek is ellátogattak...

Felkészülni, kész..kezdünk!

/Szandika szemszög/
Miután felébredtem, egy közel 1méter magas plüss macival találtam szemben magam.Rajta egy Red Bullos sapival, és egy Sebes felsővel.Kezén pedig egy hatalmas szivacs Vettel finger volt felfedezhető.
-Ez..-akadt el szavam.
-Ajándék.Neked.Tőlem.-mondta Seb, s leguggolt a maci mellé.
-De nincsen szülinapom.-mosolyogtam.
-Tudom.De a cuccok amik rajta vannak, azt kapom, tehát csak a macit vettem.-taglalta.
-Értem.Akkor köszönöm.-mondtam, majd egy csókot nyomtam szájára.Később már a vacsorát csináltam.Megettünk mindent,s Seb elvonult Tommival beszélgetni telefonon.Minden rendben ment egy darabig..Csak annyit hallottam, hogy Seb ordibál a szobában.Én nem akartam tolakodni, de muszáj voltam bemenni a szobába.
-Seb! Nyugodj meg kérlek!-simogattam hátát, s közben elköszönt Tommitól.
-Rendben.De nagyon idegesít, hogy meg akar szerezni téged.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Igen.Az ordibálás erről folyt.-mondta, s én köpni-nyelni nem tudtam.
-Óóó Seb! Tudod, hogy én csak TÉGED szeretlek!-hangsúlyoztam ki a 'téged' szót.
-Tudom.-mondta, majd megcsókolt.Gyors zuhany, s már aludtunk is.Másnap reggel Sebastian nem feküdt mellettem.Egy levél volt a párnáján, rajta az én nevemmel. Szandikának. Kibontottam, s elolvastam.Leírt mindent részletesen, hova ment, mikor jön, stb.Én nagy unalmamban, rendet raktam, s gondoltam átugrom kicsit Norbertékhez.Fabian biztos hazajött már a téli táborból.Írtam Sebnek egy SMS-t, hogy tudja hol vagyok.S már indultam is.Bő fél óra alatt megérkeztem.Bementem, s mindenki örömmel fogadott.Meglepetésre, otthon találtam Stephanie-t is.Nagyon sokat meséltünk egymásnak erről-arról.Mindig akadt témánk.Kiderült, hogy Heikkie is megbékélt Fabian helyzetével.Mint tudjuk télen hamar sötétedik.Seb nem nagyon szereti, ha egyedül mászkálok a sötétségben.De most muszáj volt.6-kor indultam haza, s már az orromig se láttam a köd, és a sötét miatt.Szép nyugisan vezettem, mikor kicsit furcsálltam, hogy egy szürke Opel követ. Lelassítottam, majd félre álltam, de az Opel is ezt tette.Kiszállt belőle egy ismerős szőke finn férfi.Tommi volt az..Hogy került ide? Honnan tudta, hogy itt vagyok?
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Téged.Szandika kérlek hallgass meg!-kérlelt.
-Miért? Tudod jól, hogy Sebastiant szeretem!
-Igen!Sajnos ezt el kell fogadnom.De muszáj vagyok elmondani neked mit érzek irántad! Megkönnyebűlne a szívem is..
-Ha nagyon szükséges..-ingattam fejem.
-Beléd szerettem..egyszerűen elbűvöltél.
-Ennyi?
-Azt hiszem igen.
-Rendben.Sajnálom, de erre nem tudok semmit sem mondani.Mennem kell.Már Seb biztos aggódik.
-Megértelek.Szia, akkor. Remélem egyszer még találkozunk.-köszöntünk el, s én szélsebesen száguldottam hazafele.Ennek meg lett a következménye is..
/Sebastian szemszög/
Már kezdtem aggódni páromért.Egyszer csak megcsörrent a telefonom.Szandika volt az.Rögtön felvettem de egy férfi hang szólt bele.Mégpedig Tommi.
-Mit keres nálad a barátnőm telefonja?-kezdtem felhúzni magam.
-Figyelj! Seb! Szandika..összetörte a kocsiját!
-Tessék?
-Igen.Ma Németbe jártam és épp előttem ment bele a korlátba.
-És hol van most?
-Kórházban.
-Azonnal odamegyek.
-Rendben.-letettem majd 5 perc alatt  ott voltam.Hamar megtaláltam a kórtermet.Bementem, s megláttam párom az ágyon védtelenül.Valószínűleg aludt.Vagy nem? Bejött az orvos, s közölte hogy kómába van.Semmi baja nincs, csak épp olyan mintha élőholt lenne..Bent maradtam vele estére, s közöltem anyukámékkal a hírt.Ők otthon idegeskedtek, én pedig a kórteremben.Este elkezdtem beszélgetni épp 'alvó' kedvesemmel:
-Nem hagyhatsz magamra szerelmem! Annyi mindene keresztül mentünk már! Emlékszem az első csókra, az első ölelésre, az első mosolyra..Nagyon szeretlek! Kérlek ne hagyj itt!-fogtam kezét, s közbe folytak a könnyeim.Kicsit elszunyókáltam, s halk nyafogásra lettem figyelmes.Párom az! Felébredt! Keze egy kicsit megmoccant, majd 5perc után a szemét is sikerült kinyitnia.Rohantam szólni az orvosnak, s már ott is voltunk a szobában.
-Na? Minden rendben?-kérdeztem az orvost.
-Igen.Ez hihetetlen.Alig pár órát vagy talán fél napot volt csak kómában! Ez elképesztő. Sebastian, önnek elképesztő ereje van.Valahogy csak hallotta amit mond neki.-mosolygott, majd elmondta a teendőket.Reggel arra keltem, hogy Dika le akar mászni az ágyról.Én gyorsan odarohantam támasznak.
-Hé! Még nem szabad felállnod!-mondtam, majd megcsókoltam.Nem bírom nélküle!
-Tudom.De utálok egy helyben feküdni!-felelt.Ebben a pillanatban az orvos lépett be hozzánk.
-Szerintem még kicsit korai a járás, de így hamarabb erőre kapsz! Bár, a te szervezeted nagyon erős.Ezt tapasztalhattuk már..-vizsgálta meg az orvos páromat.
-Doktor úr! Mikor mehetek már haza?-kérdezte Szandika.
-Holnap vagy holnapután.Állapotfüggő.-felelt,s már kint is volt.Később Leiláék is bejöttek.Hamar eltelt a 2nap, s Dika pedig olyan volt, mintha semmi sem történt volna.Anyukámat megkértem, hogy míg én felkészülök a szezonkezdetre, vigyázzon Szandikára.Így is lett..
/Szandika szemszög/
Heikkie-vel nagyon jól elbeszélgettünk.Néha beugrott Stephanie és a férje is.Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindannyian.Seb 1hétre utazott Milton Keynes-be.Utolsó nap, már alig bírtam magammal.Nem tudtam mit csináljak, épp ezért ledőltem Tv-t nézni.Közben elaludtam.Már csak arra keltem fel, hogy valaki simogatja a hátam.Megfordultam, s kinyitottam a szemem.Nem lepődtem meg, Sebastian volt az.Egy csókot nyomott homlokomra, s lementünk a konyhába.Elmesélt mindent, mi történt vele, majd rám került a sor.Később valaki csengetett.Szerelmem ment ajtót nyitni, s hangos nevetésre lettem figyelmes.Majd beléptek a konyhába tesómék.
-Dika!-ölelt meg tesóm, majd Kimi is.
-Nem haltam meg!-mosolyogtam.
-Bele haltam volna!-mondta Seb, majd hátulról átölelt.
-Na. Elég a gyászos hangulatból! Ma buliba megyünk!-kacsintott rám Leila.
-Őőő oké!-vágtam rá csak ennyit.Gyorsan elkészültünk, s egy jó kis házibuliba csöppentünk.Én Sebbel táncoltam, míg Kimiék a bárpultot vitték csődbe.
-Gyönyőrű vagy!-mondta Sebastian, miközben kiültünk a teraszra levegőt szívni.Beszélgetésünket, Leiláék zavarták meg.Mint minden bulin, jól lerészegedtek.Persze mi hazacipeltük őket, s másnap fejfájósan ébredtek.Kezdődik,kezdődik...már az idén nyitó futamra készültek Sebék, s az a pár hét iszonyat gyorsan elrepült! Mindvégig Kimi és Sebastian mellett voltunk a tréningen, s már csak arra eszméltünk fel, hogy itt van a futam a nyakunkon.Már a hét elején megérkeztünk a futamra.S míg a páromék dolgoztak a kocsin, mi tesómmal a szobában trécseltünk.Ám valaki hevesen kopogtatott az ajtón.Kinyitottam, s Heikki-t pillantottam meg.Szörnyű dolgot közölt velem...