Ha azt mondanám..

/Szandika szemszög/
Heikki kopogás után belépett a szobába, ahol én és tesóm tartózkodtunk.
-Mi az Heikki?-kérdeztem tőle, mivel látszólag nagyon ideges volt.
-Sebastian..
-Mi történt vele?-idegeskedtem.
-Hát..hogy is mondjam..
-Heikki! Bögd már ki mi van vele!
-A szabadedzésen belecsapódott a falba ismeretlen okok miatt.
-És..jól van?-csuklott el hangom.
-Nem tudjuk. A kocsiból eszméletlenül szedték ki, és most a pályán vizsgálják az orvosok.Nem akarják mozdítani, mert félnek, hogy komolyabb sérülést okoznak vele.
-Oda akarok menni!-mondtam, s indultam, ha tesóm engedte volna.
-Nem jó ötlet odamenni!
-Miért? Nagyon aggódom érte! Ráadásul ő is mellettem volt! Nem tudom te mit tennél ha ez Kimivel történne meg!-hordtam le Leilát.
-Gyere menjünk!-mondta Heikki, s kiviharzodtunk a szobából.Gyors léptekbe haladtunk a box felé, s sietős utunkat Adrian állította meg.Szupergyors szóváltás, és rohantunk tovább.Az utolsó pár métert futva tettük meg.Beérvén a Red Bull garázsába, rögtön szemet szúrt a csúnyán megsérült kocsi, s az, hogy Sebastian ül a szerszámos ládán, s Chrissel beszélget.Heikkivel gyorsan odasiettünk, s amint meglátott Seb, felállt, és megölelt.
-Jól vagy?-kérdeztem, miközben átsétáltunk a pihenőbe, ahol senki sem volt mert piros zászló volt érvényben.
-Igen.Most már jobban.-mondta, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Mi történt? És hogyan?
-Nem tudom. Megcsúszott a kocsi hátulja a vizes aszfalton, amit már nem tudtam megfogni.És már csak arra ébredtem, hogy a mentősök sürögnek-forognak felettem.
-Értem. Nagyon megijedtem mikor Heikki mondta.
-Jaj kicsim! Téged sosem hagynálak el.Ha nem lennék eszméletemnél, akkor is azért harcolnék, hogy felébredjek!
-Abban biztos vagyok!-kacsintottam, amit ő egy rövidke csókkal viszonzott.Majd kettesben fogyasztottuk el a már megrendelt ebédet.Később, míg Seb a csapattal dolgozott az RB8-on, én Köbli Lajost ismertem meg.Mint tudjuk, Lajos magyar nemzetiségű, csak úgy mint én, de ő minden percét a konyhában tölti.Ő főz minden áldott nap a Red Bull Racing pilótáira, főnökökre, szerelőkre.Egyszóval minden Red Bull Racinges alkalmazottnak.Sok mindent megtudtam róla, s néhány receptnek a titkát is ellestem tőle.Késő este jöttek vacsorázni a munkások.Én abban segédkeztem Lalinak, amiben tudtam.A vacsorát Lajossal,Adriannal,Christiannal,Sebassal,Weboval,Heikkivel és Stuval fogyasztottam egy asztalnál.Sok-sok érdekes történet, vicc, gyerekkori emlékek kerültek kitárgyalásra.Hajnalban indultam haza a hotelba, mert Sebastiannak még volt egy kis dolga a szerelőkkel.Miközben a hotelba sétáltam vissza, hallottam, hogy valaki a nevem kiáltja.Kimi loholt utánam.
-Szia Dika! Csakhogy utolértelek.
-Szia Kimi.Mi olyan fontos?
-Leila..nagyon rosszul érzi magát a történtek miatt.
-Értem.És én mit tehetnék?
-Csak annyit kérek, hogy holnap beszéljétek meg!
-Rendben.De megyek mert holnap kelni kell!
-Értem.Szia!-gyors ölelés, két puszi és siettem tovább a szállóba.Miután beléptem a szobába, bevetettem magam az ágyba, s 5perc után elaludtam.De álmom nem tartott sokáig.Reggel 7-kor már fent voltam, s félelemtől szenvedve felültem az ágyon..
/Sebastian szemszög/
Szandika korán felkelt.
-Kicsim! Miért keltél fel ilyen korán? Hisz még csak 7óra!-ültem fel mellé, s egyik kezemmel hátát simogattam, másik kezemmel a szememből törölgettem ki az álmot.
-Nem tudom.Félek.
-Mitől?
-Hogy elveszítelek..
-Nem fogsz.Soha!-mondtam, majd szorosan átöleltem, s visszaaludtunk.Az ébresztőóra már 8-kor csörgött.Szerencsére sikerült úgy elmennem, hogy Szandika nem kelt fel.A 3. szabadedzésen a 2.helyen zártam, ami nagyon bíztató így a szezon első versenyén.Letelt az ebédszünet, s következett az időmérő.Q1-ben épphogy bejutottam a következő körbe.De már a Q2-ben ott harcoltam az első helyért.Jött a Q3-om, ahol egy remek kör összetételével megszereztem az 1.rajtkockát.Mögülem Mark, majd Kimi indulhat.Interjúk hada, majd csapatmegbeszélés, utána irány a hotel.Szandika,Leila, és Kimi együtt vacsoráztak.Csatlakoztam hát hozzájuk.
-Szia szívem!-nyomtam párom homlokára egy puszit.-Jó estét nektek is!
-Szia Seb!-köszöntek egyszerre.
-Gratulálok!-mondta párom, s egy csókot adott.
-Igen.A kezdeti nehézségek árán megvan a pole.-felelt Kimi.
-Igen.-bólintottam, s elfogyasztottuk a vacsorát.Ismét késő éjjel értünk fel a szobába, s nagyon hamar elaludtunk.Reggel kipihenten, és jókedvűen indultam a boxba.Pár perc volt a rajtig, s elfoglaltuk a helyünket a rajtrácson.Felvezető kör, majd felsorakozás, piros,piros,piros, zöld!Elindultunk.Vezettem mindvégig.Az utolsó 10körben ránkszakadt az ég.Tehát a Safety Car mögött elsőnek intettek le.Nagy ünneplés a szakadó esőben, majd egy rövidke interjú, s következhetett az afterparty.Remek bulinak nézhettünk eléb.Nagyon jól éreztem magam.Hajnal tájt értünk a szállóba.
-Remek kis buli volt! És gratulálok a rajt-cél győzelmedhez!-mondta Dika, majd megcsókoltam.
-Köszönöm.És kapok valami jutalmat?-kérdeztem meg játékosan.
-Hát van itt valami.De előre szólok nem nagy dolog!
-De annál élvezetesebb, igaz?
-Igen!-mondta, majd megcsókoltam.Hosszasan csókoltuk egymást, majd sikerült egymásról lerángatni a bulis szerkót, majd hamar egymáséi lettünk.Reggel hamar kellett kelnünk, mert indult a gépünk.Egy gyors kitérő Pestre, majd indulás Svájcba.A házba lépvén ismét elkapott a hév.Szandika ezt örömmel tűrte...
-Szép jó napot kicsim!-adtam egy csókot meztelen vállára.
-Neked is szerelmem!-mondta, majd ismét hosszú csókot váltottunk.
-Ha tehetném egész nap itt lennék veled!
-Én is.De minden jó így, ahogy van!
-Valamennyire igen.De nagyon tudsz hiánhozni a futamokon.És ezek a pillanatok..
-Tudom.Te is nagyon szoktál nekem, de megyek és csinálok ebédet!
-Ne! 5percet adj kérlek!Olyan jó így!
-De csak 5perc!-nevetett.Az a minimális idő hamar eltelt.Szandika ment kaját csinálni, én pedig takarítottam.Miután mindketten készen lettünk, megebédeltünk, majd vásárolni mentünk.Nekem muszáj volt beszereznem pár új Tommy Hilfigeres alsóneműt, s ha már ott vagyunk, vettünk néhány új felsőt,farmert.Most valahogy jobban élveztem a vásárlást.Este értünk haza.Gyors vacsi, fürdés, majd bevetettük magunkat a Tv elé.Egy remek kis film ment Ayrton Sennáról.Végig néztük, majd nyugovóra tértünk.Másnap reggel beugrottunk anyukámékhoz.Mint gondoltam, aggódva köszöntöttek.Gyorsan megnyugtattam őket, s már mentünk is tovább, mert rengeteg dolgunk van még.Nekem és páromnak interjút kellett adnunk kapcsolatunkról, majd egy fotózásra kellett sietnünk.Keddi napra ennyi volt a program.Csütörtökön repülü nk Isztambulba, a Török Nagydíjra.Vége a napnak, s mindketten nagyon elfáradtunk.
-Seb!-szólt barátnőm.
-Igen.
-Ha azt mondanám, hogy holnap jönnek Kimiék, és tartunk egy magyaros grillpartit nagyon megharagudnál?
-Hát bnem repdesnék az örömtől, hogy nem szóltál időben, de rád nem tudok haragudni!-mosolyogtam.
-Imádlak!Gyere megmutatom milyen fürdőruhát vettem.
-Segítenem kellesz levenni?-
-Meg feladni!
-De ugye nem kötős a felsőrész?
-De.Miért?
-Mert tudod, hogy abban nem vagyok jó!
-Nem baj! Csak gyere!-követtem, s nem lett fürdőruha próba.De ismét átadtuk magunkat az érzeseinknek..
/Leila szemszög/
Korán reggel már Sebéknél voltunk.Bementünk, mivel kulcsot is kaptunk a házhoz.Én rögtön elkiáltottam magam:
-Hahó!-mondtam, majd Seb egy szál alsógatyában jött le az emeletről.
-Őőő rosszkor?-kérdeztem.
-Bocsi haver.-felelt Kimi mögülem.
-Semmi baj! Gyertek csak beljebb.Reggelit kértek?-kérdezte kómásan Seb.
-Nem köszönjük.Tesóm hol van?-érdeklődtem Szandika felől.
-Amint hallom most jön.-mosolyodott el Sebastian.Tesóm Sebas egyik ingjében jelent meg a konyhában.
-Sziasztok! Mindjárt felöltözöm!-túrt hosszú hajába Dika.
-Miattunk nem kell!-mosolyogtam, majd beszélgetésünk délutánig elhúzódott.Elkezdtük csinálni a kaját.Csirkemellet sütöttünk tárcsán, és egy jó kis babgulyást is csináltunk bográcsban.A kertipartira hívatlan vendégek is ellátogattak...