Őrület..

/Szandika szemszög/

A partinkat néhány hívatlan vendég zavarta meg.Akik nem mások voltak mint Hanna,Jenny, és végül Tommi.Mikor bejöttek, és nagy mosollyal az arcukon köszöntek, eléggé megszédültem.Lehet még nem jöttem teljesen rendbe..

-Beszélnünk kell!-jött oda Tommi hozzám.

-Nem!Nem kéne!-állt elém Sebastian.

-Seb! Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom!

-Hozzá egy ujjal sem érsz!-kelt ismét védelmemre párom.
-Seb! Nyugodj meg! Tommival hamar lerendezzük. Igaz Tommi?-néztem kérdően a finnre.
-Igen. 5perc lesz az egész megígérem.
-Rendben.-engedett el párom, majd Tommival a házban kezdtünk el beszélgetni.Leültem a kanapéra, s el is kezdtük.
-Szóval? Miről akarsz beszélni?-kezdtem idegesen.
-Tudod te azt nagyon jól!-kacsintott, mire én félre néztem.
-Sejtem.De ezt már megbeszéltük.Azon a bizonyos estén..
-Tudom.De szerettem volna elmondani, hogy még jobban szeretlek azóta, hogy majdnem elvesztettelek.
-Pillanat! 1.Még jobban szeretsz??? Na állítsd le magad kérlek! 2. Engem csak a családom, és Seb veszthetett volna el és nem te! Ezeket nem bántásból mondom, de én rád csak barátként tudok tekinteni!
-Értem.De annyira jó lenne, ha...-itt félbeszakítottam.
-De itt nem játszik a HA szó!
-Értem én.De mit csináljak egyszer ha nagyon szeretlek? Megőrülök érted!-kezdett közeledni, épp ezért hátráltam.
-Kérlek! Hagyd ott Sebet!
-Soha! Ilyet nem kérhetsz!
-Akkor csak légy az enyém! 1 estére..-erre a mondatra Sebastian lépett be a nappaliba, s rögtön elzavarta a volt edzőjét.Belőlem kitört a sírás.
-Kicsim! Mi baj? Nagyon felzaklatott Tommi mondata?-kérdezte Seb, miközben szorosan átölelt.
-Az is..meg , hogy azt kérte szakítsak veled..-mondtam könnyeimet törölgetve.
-Nem tudom elhinni, hogy erre képes lenne.Ezt kérni..
 -Pedig ezt mondta!
 -Azért annyira nem gonosz, hogy ekkora fájdalmat okozzon nekem..
 -Seb! Nekem mondta! És az utolsó mondatán nem csodálkozol?
-Valahogy nem.
-Ez kész vicc.Ha megcsaltalak volna, az nem fájna annyira, mintha szakítanék veled! Ez tudod, felettébb érdekes..
-Szandika! Te most azt akarod mondani, hogy..megtetted volna?
 -Erre nem érek rá..-mondtam, majd indultam volna, mikor Sebastian megragadta a karom.
 -Nem! Nem mész sehová! Előbb válaszolsz nekem!
-Te ittál! -Csak egy picirit!
-Persze. Én..így nem vagyok kíváncsi rád! Úgyhogy kérlek engedj el.
 -Rendben! Menjél csak.-mondta, majd a vendégszobába vettem az irányt.Sebastian mellett nem tudnék aludni,elmélkedni.Lehetséges, hogy a pia beszélt belőle? Tudjuk, hogy ritkán iszik, de akkor nagyon.Kimi mellett nem csodálkozom..Az Iceman beleviszi a rosszba.De nem bánnám, ha nem lenne vita a vége..Aznap este nagyon sokat gondolkodtam...
 /Sebastian szemszöge/
Reggel egyedül keltem.Senki sem feküdt mellettem, mint általában szokott.Kimentem megmosni az arcom a fürdőbe.Majd visszagondoltam mi történt tegnap este.Minden beugrott..Átsiettem a vendégszobába, s páromat az erkélyen ülve megtaláltam.
-Szia! Leülhetek melléd?
-Persze.-mondta, majd odafészkeltem magam mellé.
 -Sajnálom. -Mégis mit? Azt, hogy nem hittél nekem, vagy, hogy képes lenélek megcsalni a volt edződdel?
-Mindkettőt.Nagyon hülye voltam, mert sokat ittam.Tényleg sajnálom.Józanul sosem kételkedem benned! Hisz tudod!
-Persze, hogy tudom!Azt is, meg ,hogy nem gondoltad komolyan.De attól nagyon rosszul esett..
-Sajnálom.Nagyon szeretlek! És ezt nem tudom szavakkal kifejezni.Kérlek bocsáss meg.
-Az a baj, hogy..nem tudok rád haragudni!-mondta, majd felém fordult.Erre én egy széles mosolyt eresztettem, majd megcsókoltam.
 -Akkor..minden rendben?-kérdeztem meg félénken.
-Úgy tűnik!-mosolygott.Még egy kicsit fürkésztük a kora tavaszi tájat, majd lementünk reggelizni. Kimiék még aludtak, s ezt nem bántam, mert legalább kettesben lehettünk Szandikával.Gyors reggeli, közben villám beszélgetés, s már el is ment a délelőtt.Kimiék mindig sehol.Vajon mi történhetett?