Akarod-e mond?

/Szandika szemszög/
A padock mögött sétáltam, és csak annyit láttam,hogy egy buliban megismert személy falhoz szorítja testvérem.Hallottam pár szót amit beszéltek,de nem igazán értettem belőle sokat:
-Nem, én nem megyek veled!
-De légyszíves gyere!-mondta tesómnak Jaime.
-De kettesben nem!
-De miért?
-Mert van barátom!És szerintem ez a meghívás nem baráti!
-És ha több szeretnék neked lenni mint barát?-folytatta a veszekedést Algu.Ekkor léptem közbe én:
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Csak Valaki nem akarja megérteni, hogy van barátom, akit nagyon szeretek!-válaszolt Leila.
-Akkor hagyd már békén a tesómat!-szóltam erélyesebben Jaime-nek.
-Te ebbe ne szólj bele!-förmedt rám.Ekkor lépett közbe szerelmem és Kimi.
-Miért ordibálsz Szandikával?-kérdezte Seb.
-Nem a te dolgod!És most menjetek innen, Leilával kettesben szeretnénk beszélgetni!-mondta a spanyol.
-Álljunk csak meg!Az én csajomról van szó!-szólt közbe Kimi és már lendült is volna a keze, ha Seb nem kapja el.
-Ne csináld már megint!-mondta a német.
-Jól van na!-rántotta meg vállát.
-Inkább induljunk!-szólalt meg tesóm.
-Azért gondold meg!-válaszolt Algersuari és távoztunk.
Miközben hazaértünk, átbeszéltük az időmérőt.Miközben a fiúk edzettek, addig tesómmal vacsorát csináltunk és meglepő dologra utaló jeleket vettem észre.
-Mi a baj?-kérdezte tesóm.
-Semmi, csak fáj a fejem.-adtam választ.Megvacsoráztunk és mivel a fiúknak kipihentnek kell lenniük, elmentünk aludni.
Reggelit követően Heikki elrabolta Sebet és legközelebb már csak verseny után fogunk találkozni.Futam előtt Vivivel elmentünk vásárolgatni és meglepő hírt hallottam tőle.
-Mostanában nem sokat látlak Markkal.Valami baj van köztetek?-kérdeztem.
-Az igazság az, hogy szakítottunk.-nézte a földet és én nem hittem a fülemnek.
-És azóta van valakid?
-Igen, nem is akárki.
-És elárulod a nevét?-kíváncsiskodtam.
-Lionel Messi.És nagyon szeretem őt.-mosolyodott el.
-Mióta vagytok együtt?
-Két hete.-adott választ.
Még faggattam egy kis ideig, majd megebédeltünk és én siettem is a Homeba, ahol találkoztam tesómmal.Együtt néztük végig a futamot és örültünk a kitűnő eredményeknek.Szokásunkat meghazudtolva a pódium alatt vártuk, hogy megérkezzenek.Miután kiszálltak az autókból, először a csapathoz, majd mikor minket is megláttak, felénk rohantak.Egy-egy puszival a bukójukra gratuláltunk nekik, majd a díjátadóra igyekeztek.Megszokott menet után az after party-ra készültünk.Én fekete ruhát vettem fel, míg tesóm egy fehéret.Mire készen lettünk, a fiúk már vártak és indulhattunk is.Már javában ment a buli, mikor két ismerős személyt pillantottam meg.Próbáltam jelezni tesómnak, hogy vegyen vissza a tempóból, de nem vett észre.Végül apa kísérte az asztalunkhoz.
-Mit kerestek itt?-érdeklődtem.
-Ross hívott, mert rég találkoztunk és mivel magyarok vagyunk, itt beszéltük meg.
-Ja, értem.-bólintottam és a fiúk is csatlakoztak hozzánk.
-Mi még nem ismerjük egymást.Krisztián Nádasdi.-fogott kezet apu Kimivel.
-Kimi Räikkönen.Örülök, hogy megismerhetem.-viszonozta.
Még egy ideig beszélgettünk, majd apa a Mercedes csapatfőnökével társalgott tovább és mi folytattuk a bulizást.Későre járt már, mikor hazakeveredtünk.Még egy ideig élveztük egymás társaságát és a másik szobában is ez történhetett.Reggel arra ébredtem, hogy erős hányinger érzetem van, ami beigazolódott azzal, hogy már rohantam is a fürdőbe.Mire végeztem, Seb már mögöttem állt.
-Ennyire sokat ittál tegnap?-kérdezte.
-Ezek szerint.-válaszoltam és lementünk reggelizni.
-Ennyire lefárasztottátok egymást, hogy később keltetek, mint mi?-nevetett Kimi az asztalnál ülve.
-Szandika reggel rosszul volt, de ahogy hallottam, ti sem hagytátok egymást aludni.-válaszolt Seb.
-Megint?-húzta fel szemöldökét Leila.
-Ezt hogy érted?-kérdezte párom.
-Tegnap a feje fájt.-válaszolt tesóm.
-Ez az amire gondolok?-fordult felém.
-Nem tudom.-vontam vállat.
-Ezt most csak én nem értem?-szólalt meg Kimi.
-Én talán sejtem.-mondta Leila, majd súgott valamit a finnek.
-Lehetek a keresztapja?-támadott le, amiért párjától kapott egy szúrós pillantást-Akarom mondani, lehetünk a keresztszülei?
-Mondtam, hogy nem biztos.De, ha igen, csinálhatjuk mi a babaszobát?-élte bele magát tesókám.
-Lehet a második neve Aaron?-folytatta a finn.
-De, ha lány lesz, akkor Emily?-vágta rá testvérem.
-Most a ti vagy a mi gyerekünkről beszélünk?-szólt közbe Sebastian.
-És még semmi nem biztos.-helyesbítettem.
-Menjünk, vegyünk egy tesztet.-pattant fel Leila.
-De még ki sem mutatná.-fogtam meg csuklóját.Ezzel le is zártuk a témát egy időre, majd elmondtam Sebnek Hannaék esküvőjét.
-Ha akarod, elmegyünk.-kaptam rövid választ, majd a kanapén ülve folytattuk tovább a beszélgetést.Egyszer csak Kimi hangosan felkiált:
-Ezt mikor csináltattad?-nézett a tesóm vállán lévő tetkóra.
-Mikor elmentél.Nagyon felhúztál.Ráadásul amikor megkerestelek, hogy gyere vissza, és azzal a másik nővel voltál.Az volt az utolsó csepp a pohárban.És megcsináltattam.-mesélt testvérem.
-Jó de ezt....-Kimi és tesóm veszekedésének a csengő vetett véget.Leila rohant ajtót nyitni, s egy nagy borítékkal tért vissza.Kibontotta, és tátva maradt a szája.Mindannyian odamentünk, és egy szép kerek befizetendő összeget pillantottunk meg.Gyorshajtási büntetés.
-320-al mentél?-förmedt tesókámra a finn.
-Miért ne?Végül is neked is szabad!-ezzel a mondattal befejezvén tesóm felment az emeletre, és nem sokkal később Kimi is követte.Egyszer csak hangos kiabálásra lettünk figyelmesek:
-De, hogy tehetted ezt?-hallottunk egy mélyebb hangot.
-Én?Nem tettem semmit!Amúgyban is, nagyon felhúztál!-vágott vissza testvérem.
-De bajod is eshetett volna!
-De nem esett!-majd 2 perc után mosolygósan jöttek le az emeletről.
-És mit csináljunk ma?-kérdezte meg Leila.
-Menjünk Zsoltihoz!Fagyizzunk egyet nála!-javasoltam.
-Rendben!Induljunk!-egyezett bele mindenki.Elindultunk,s bő 10 percen belül megérkeztünk a már említett fagyizóba.Ettünk pár gömb fagyit.Seb csoki-vaníliát,én citrom-csokis kekszet, Kimi magnumot, Leila eper-málnát.Nyugodtan ettünk, mikor tesóm megszólalt:
-Soha ne lesz nyugtunk?-kérdezte.
-Mert?-fordult felé a finn.
-Firkászok.-vágta oda egyhangúan.Ezzel felálltunk az asztaltól, és a hátsó ajtón kivonultunk.Haza mentünk, és otthon folytattuk a relaxálást.Másnap reggel, én Sebbel orvoshoz mentem, addig testvérem és párja anyuékhoz mentek ebédre, mivel Kimi még nem ismeri anyánkat.Hamar felöltöztünk, és mindenki indult a maga dolgára.
/Leila szemszög/
A családi házhoz vezető úton, Kimin láttam az izgatottságot, s bennem is ez az érzés kavargott.Kézen fogva sétáltunk be a házba, majd onnan az ebédlőbe.Anyu már rohant is felénk:
-Épp időben!Úgy hiányoztál!Mi újság?Nem akarsz egy időre hazajönni?Kész az ebéd!Gyertek üljetek asztalhoz!Ugye éhesek vagytok?Bocsi mi még be sem mutatkoztunk egymásnak!Az én nevem Nóra!Nyugodtan tegeződjünk.-bombázott minket.
-Az én nevem Kimi!Köszönjük a meghívást!-mosolygott a finn.Asztalhoz ültünk, és anya már hozta is a levest.Miután megettük az első fogást, apa is csatakozott hozzánk.
-Sziasztok!-köszönt nekünk.
-Szia apu!-öleltem meg.
-Mi az ebéd?-kíváncsiskodott.
-Húsleves,sajtos-foghagymás csirkemell, sült krumplival.
-Na akkor egy jó nagy tállal kérek!-ült le az asztalhoz.Az ebéd nagy része viszonylag csendesen telt.Ezután a nappaliban folytattuk a beszélgetést:
-És,hogy vagytok?-kérdezett minket apu.
-Jól.-adtam bő választ.
-Ugye vigyázol az én kicsi lányomra?-kérdezte anyu páromat.
-Persze!Egy percre sem hagyom szem elől!-kapott választ anyám.
-Nincs kedvetek sétálni a birtokon?-tette fel a kérdést apa.
-De!-vágtuk párommal egyszerre.Kirohantam, és azonnal a rég nem látott kutyusom hívtam magamhoz:
-Lufi!Lufi!Gyere ide!-és már rohant is felém.
-Miért pont Lufi a neve?-értetlenkedett Kimi.
-Mert kis korában duci kutya volt.-mosolyogtam.Órákig játszhattunk Lufival, mikor végül hazaindultunk.Hazaérkezésünk után, koszosan léptünk be a zuhany alá.S csak akkor jöttünk ki a fürdőből, mikor ajtó nyílásra lettünk figyelmesek.Gyorsan felkaptam magamra Kimi felsőjét, majd lerohantunk az emeletről.
-Na?Mi volt?-érdeklődtünk.
-Semmi.-vágta rá egyhangúan Seb.
-Kicsit bővebben?-kíváncsiskodtam tovább.
-Nem érkeztek még meg az eredmények.Majd postán elküldik.-kaptam választ Szandikától.
-Ja.Oké.-mondtam.
-És ti mi jót csináltatok?-érdeklődött.
-Játszottunk Lufival.-húztam mosolyra a szám.
-De régen láttam!-tűnődött.
-Még mindig hasonlít egy lufira!-emlékeztettem.
-Elfog hízni, ha anyáék tömik bele a sok kaját.-forgatta meg tesóm szemeit.
-Nekem is van egy kutyusom!-újságolta Kimi.
-Van róla képed?-kérdeztem.
-Igen!Mindjárt meg keresem!-azzal előkapta telefonját és kis keresgélés után elém tartotta.
-Rólam szar kép,de a kutyát nézd ne engem!-röhögte el magát párom.
-De cuki!-vágtam egy széles mosolyt.
-Ki?Én?-viccelődött a finn.
-Te is!De én a kutyára mondtam.-adtam egy csókot neki.
-Mennyünk, üljünk be a medencébe.Mit szóltok hozzá?-kérdezte meg Szandika.
-Mehetünk!-mondtam.Átöltöztünk, és már mentünk is a vízbe.
-Ugye nem csak én látom,hogy nagyobb a hasa?-kérdezte Seb Kimitől.
-Hát őőőő..Tudod én nem szoktam nézegetni.-mondta párom.
-Nem lehet,hogy csak többet evett?-kérdeztem.
-Hahó!Én is itt vagyok!És tudjátok mindent hallok!-vágott közbe tesóm.
-Ja oké!-motyogtam.
-És mit terveztek a szünetre?-szegeztem nekik a kérdést.
-Esküvőre megyünk.A többit nem tudjuk.-válaszolt Seb.
-És ti?-tette fel a kérdést Szandika.
-Még ne is gondolkoztunk rajta!-vont vállat Kimi.Estig beszélgettünk, majd fáradtan vette mindenki a saját hálója felé az irányt.Másnap reggel, hatalmas csörgés-csattogásra ébredtünk.Tesómmal együtt mentünk le, és a konyhából kiszűrődő zaj felé igyekeztünk.Én hangos röhögésben törtem, mikor megláttam mi történt.
-Én ezt fel nem takarítom!-mondta Szandika.
-Én sem!-helyeseltem Szandikát.
-Akkor hívunk egy takarítót!-mondta Kimi.
-Oké!Te tudsz magyarul?-kérdeztem.
-Nem!De te igen!-mosolygott.
-És miből gondolod,hogy én fogok vele beszélni?-húztam az agyát.
-Nem gondolom!Tudom!-vágott vissza.
-Ebből elég legyen!-állította meg tesóm a veszekedést.
-Szerintem menjünk el a McDonalds-ba.Amint látom, nem fogunk a főztötökből enni.-nevettem el magam.
-De mi olyan kaját nem is ehetünk!-nyafogtak a fiúk.
-De szünet van!Ez most meg van engedve!-kacsintottam.Felöltöztünk és már indultunk is.Elvitelre kértük a kaját, hogy senki se zavarjon minket.Mikor hazaértünk, a postaládában egy nagy borítékot találtam, Dr. Kiss Marianntól...

Érzés érzést követ!

/Leila szemszög/
Hosszasan ölelkeztünk Kimivel,míg tesómék már a lakásban voltak.
-Ugye nem fogod bántani Tomit?-kérdeztem végül rá.
-Hát ameddig semmit sem csinál..addig nem!-mosolygott majd egy csókot nyomott homlokomra.
-Akkor jó!-húztam szélesre a szám.Még egy kicsit csodáltuk a lemenő napot,majd beléptünk a házba.Seb és Dika épp vacsorát csináltak.És elég hangosan nevettek.
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem meg.
-Semmi-válaszolt Seb és talpig lisztesen jött ki a konyhából.
-Uram atyám!Ti mit csináltatok?-tört ki belőlem is a nevetés.
-Főztünk...-röhögött még mindig Sebastian.Még egy-két percig csak röhögtünk,mikor Szandika ki szaladt a házból.Seb,Kimi és én összenéztünk és utána mentünk.De nem láttuk sehol.Kerestük mindenhol,de nem találtuk.Mikor ,,feladtuk" a keresést,mert ennünk és aludnunk kellet,megcsörrent a telefonom.SMS-t kaptam.Tesómtól:
Szió!
Iszonyat nagy gond van!Tudom,hogy eljöttem otthonról és sorry,hogy nem szóltam de...alig bírom elmondani!Krisz üzent nekem,minél előbb akar látni Tomi meg azt üzeni neked:Kicsim!Visszajössz hozzám!Nem engedem,hogy alkoholista légy amellett a paraszt mellett!Istenem én úgy félek!Sosincs nyugtunk!Szia!
Erre az SMS-re földhöz vágtam a telefont.Szerencsére nem esett szét.Ekkor lépett Kimi a szobába és rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Ez!-nyomtam kezébe a telefont, elolvasta, majd idegesen az ágyra dobta.
-Mit csináljunk?-néztem rá tanácstalanul.
-Dikát felhívod, hogy jöjjön haza és akkor megbeszéljük.De előtte aludnod kellene.Inkább beszélek vele én. Pihenj!-mondta és ki is ment a szobából.Az ágyba bújtam, de nem tudtam aludni.Bő fél óra múlva elég hangos beszélgetést hallottam lentről, így lesétáltam.
-Bocsi, nem akartunk felkelteni.-mentegetőzött azonnal Kimi, ahogy meglátott.
-Nem tudtam aludni.De min vitatkoztok?-néztem kérdőn tesómra és páromra.
-Találkozni akar Krisszel vagy kivel.-válaszolt Kimi, mire én nagy szemekkel néztem Szandikára.
-Más választásunk nincs!Találkozom velük, elmondom, hogy mi a helyzet, hátha megértik és ennyi.-magyarázta el.
-Egy feltétellel engedlek el.-mutattam ujjammal és kérdőn nézett rám-Ha én is megyek.
-Azt már nem!-szólt bele Kimi-Ne is álmodjatok róla!Amúgy meg biztos, hogy Sebas sem engedne el.
-Akkor is elmegyünk!-mondta határozottan testvérem.
-Nekem ehhez most nincs kedvem!Aludjunk egyet, holnap reggel átbeszéljük, mert ha így fojtatjuk, Seb is felébred.-ment fel párom a lépcsőn és mindenki elvonult lepihenni.A hangulat nagyon feszült volt már ezelőtt is, de most...Mikor felkeltem Kimi már nem volt mellettem, így egyedül csoszogtam le a konyhába, ahonnan a többiek hangját hallottam.Nem is kell mondanom, úgy néztem ki, mint akit kimostak, vagy talán rosszabbul.
-Jó reggelt!Kérsz enni?-szólalt meg Dika.
-Egy kis kakaót, igen.-válaszoltam, leültem és testvérem elém is tette a reggeli italomat.Már megreggeliztünk és mindenki csak maga elé nézve ült az asztalnál.Végül én törtem meg a csendet.
-Akkor... ömm, megbeszéltétek?-néztem fel Szandikára és Sebastianra.
-Nem akarja, hogy egyedül menjünk.-adott választ testvérem.
-Ha velünk jön egy ismerősöm?Úgy elmehetünk?-pillantottam Sebre és ő gondolkodott-Srác.
-Na, jó.Ha csak így oldhatjuk meg, benne vagyok.De megjegyzem kicsit sem örülök neki.
-Én megyek is készülni.-mondtam és indultam is volna a szobánkba, de Kimi megfogta a derekam.
-De, én nem engedlek!-szólalt meg határozottan.
-De, én elmegyek.-válaszoltam, úgy ahogy ő kezdte a beszélgetést.
-Megyek én is!-állt fel a székről.
-Az ki van zárva!Eszedbe se jusson!-néztem rá szigorúan.
-Nem jut, ha nem mész el!-vágta rá.Ezután,felballagtam a szobámba és bebújtam az ágyikómba.Másnap sorra került a nagy találkozás.Egyik, gyermekkori barátunkat kértük meg,hogy kísérjen el minket.Míg a megbeszélt helyre igyekeztünk,kézzel fogható volt a feszültség.Barátunk Peti, egy kis zenével próbált megnyugtatni.
-Nyugi!Nem lesz semmi baj!Ha meg lenne,Ott leszek!De nem lesz semmi.-vette halkabbra a zenét.
-Értettük!-válaszoltunk egyszerre tesómmal.Újból síri csend tette úrrá magát a kocsin.Bő negyed óra múlva,megérkeztünk.A szívem ezerrel kalapált,miközben a kezem tördeltem idegességemben.
-Sziasztok!-köszöntek egyszerre majd Tomi megakart csókolni,de ellöktem magamtól.Ezt Peti rögtön észrevette,és közbe lépett.
-Most meg mi van?-kérdezte az ex.
-Csak annyi, hogy több éve már,hogy szakítottunk mert megcsaltatok!És azóta új életet kezdtünk,új megbízható pasival!-vázoltam fel nekik a helyzetet.
-Értem!És egy évbe hányszor látjátok egymást?Egyszer?-gúnyolódtak.
-Nem!Mindenhová együtt megyünk!És rátok van most a legkevesebb időnk!Ahelyett,hogy velük lennénk,veletek vagyunk!-kiabáltam rájuk.
-Jó!És semmi esélyünk nálatok?-kérdezte Tomi.
-Nem!De barátok azért még lehetünk!-mosolyogtam.
-Nem,köszi!Visszautazunk külföldre.Örülök,hogy újra láttunk titeket!-el se köszöntünk tőlük,már el is mentek.
-Na,ezt is letudtuk!-fújtam ki a levegőt.Miközben Petiék mosolygósan indultak a kocsi felé. Beszálltunk, és elindultunk.Már csak a fiúknak kell elmesélni...Hazaérkezésünk után, egy ismeretlen kocsit pillantottunk meg.Bementünk a házba,és épp azt láttuk,hogy Kimi orrba vágta Tomit.
-Kimi!Állj már le!-fogtam vissza párom.
-Miért?-kérdezte meg.
-Talán azért mert nem ártott neked?-vontam fel szemöldököm.
-De neked igen!-mormogta.
-Mégis mivel?-ráncoltam homlokom.
-Tudod te azt nagyon jól!-miközben megint megütötte ex barátom.
-Kimi!Tényleg fejezd be!Tomi te meg húzz el innen!-utasította Peti őket.Tomi azon pillanatban kifelé vette az irányt.Kimi meg, a konyhába igyekezett.Vodka-narancsba fojtotta bánatát.Utána mentem és kikaptam a kezéből a poharat.
-Magyarázd el nekem mi is történt!-tettem a poharat az asztalra.
-El kezdte nekem mondani, hogy te küldted ide, azért, hogy pakoljon össze neked mert elutazol vele!-húzta magához a poharat.
-Na jó ez nem igaz!De ennyire nem bízol meg bennem?-tettem fel a kérdést.Erre ő nem válaszolt semmit.
-A hallgatás beleegyezés!Akkor most nekem gondolkodnom kell!-erre fogtam magam és felmentem a szobába.Miután kijöttem a szobából, Kimi már a cuccaival együtt láttam elmenni.Későre járt már, de nem tudtam elaludni.Felültem az ágyon, és eldöntöttem megkeresem.Felöltöztem, és útban voltam a szálloda felé.
A recepción meg is tudtam Kimi szobaszámát, és felmentem az egyik lifttel.Benyitottam a szobába, s olyan dolgot láttam amit nem akartam volna.Nem mondtam semmit, hangos ajtócsapás után, elhagytam a szobát.
Hazamentem, és elég nagy kárt tettem magamnak...Idegességemben, a nappaliban található vázát, földhöz vágtam.Elég nagy zajt csapott, s erre tesóm is felfigyelt.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte.Hosszasan meséltem neki, és a végén a nappaliban aludtunk el.
-Hahó!Keljetek!Mert elkésünk a szabadedzésről!-keltett fel minket.
-Oké!-kelt fel tesóm.
/Szandika szemszög/
Amikor megérkeztünk a pályára, Seb megszólalt.
-Be kéne,hogy mutassalak a csapatnak!Elvégre már mióta együtt vagyunk, és már láttak minket együtt!-mondta.
-Rendben!Mehetünk!-szálltam ki az autóból.Kézen fogva sétáltunk be a padockba.Megérkeztünk a Red Bull boxa elé.Egy idős ember jött köszönteni minket.
-Szia Adrian!Köszönt párom!Ő itt a barátnőm Szandika Nádasdi!-mutatott be minket egymásnak.
-Szia Szandika!Én Adrian Newey vagyok!Örülök,hogy Sebbel vagy!Ha kérhetlek tegeződhetnénk?-ráztam vele kezet.
-Természetesen!-eresztettem egy széles mosolyt.Aztán kijött Christian is.
-Christiannal már ismeritek egymást!-nevetett Seb.Beljebb mentünk,és egy magas,jóképű srácot pillantottam meg aki épp felénk jött.
-Sziasztok!-köszönt az ismeretlen.
-Szia Heikki!Bocsi szívem!Ő itt Heikki,Heikki ő pedig a barátnőm Szandika!-mutatott be egymásnak minket.
-Szia!-fogtunk kezet.Még pár embert megismertem a csapatból: Britta,Rocky és még sorolhatnám!Elindult a szabadedzés.Én mind végig Heikkit boldogítottam.Sokat tudtam meg róla, és ő is rólam.Vége lett a szabadedzésnek és Heikkit hívta a munkája.
-Én megyek is haza!Szia!-köszöntem el tőle,de egy gyorst kérdést kaptam még.
-És Seb?Neki nem szólsz?-értetlenkedett.
-Légyszíves mond már meg neki!-kértem meg.
-Oké!No problem!-kacsintott rám.Azzal kimentem a boxból.De egyszer csak valaki megállított.
-Szia Szandika!Leila hol van?-nem meglepő,hogy Kimi volt.
-Azt mondta utánunk jön!De nem jött!És ezt furcsálltam!De amit tettél vele....-néztem rá haragosan.
-Tudom..és sajnálom!Csak kiakadtam mert elküldött!De én bocsánatot akarok kérni tőle!-csordult le néhány könnycsepp arcán.
-Rendben!Segítek!-sajnáltam meg.
-Tényleg?Köszi!-hálálkodott majd megölelt.-Figyelj!Most menj vissza az edzésekre!Én meg kitalálok addig valamit!Jó?-vázoltam tervemet.
-Rendben!Akkor majd hívlak!-mondta majd elindult.Tudtam,hogy Leilát nehéz lesz megfűzni Kimivel kapcsolatban,mivel mégis csak megcsalta!De egy próbát megér!Hazaérkezésem után,Leila megmutatta újdonsült szerzeményét.Egy tetkót a jobb vállán:
Ha 2. vagy, te vagy az első aki veszít!
Értettem ennek a kódolt mondanivalóját,de mégis megpróbáltam beszélni tesómmal.Több-kevesebb sikerrel.Megértettem vele,hogy Kimi holt részegen tett amit tett.Másrészt szereti őt!Harmadrészt meg elsőnek ő dobta ki!Ezek indokok mellett egy szava sem volt.Csak merengett.
-Hé!Leila!Itt vagy?-néztem mélyen a szemébe.
-Igen!Csak tudod,lehet igazad van!-hajtotta le a fejét.-De...ő már nem szeret viszont!-hitetlenkedett.
-De igen!Ma kérdezte,hol vagy!Mert bocsánatot akart kérni tőled!Tudod drága tesókám!A világon te vagy a legjobb tesó!És a legcukibb meg még sorolhatnám!De egyetlen egy hibád van!-mondtam neki.
-És pedig?-kérdezte nagyra nyitott szemekkel.
-Makacs vagy!Ja és a becsületedre hallgatol, ahelyett,hogy a szívedre hallgatnál!Érted?-magyaráztam.
-Azt hiszem igen!-fogta magát majd elment.
-Hé!Hová mész?-nem szólt semmit.Oké,ezt félsikernek elkönyvelem magamban.Későre járt már mikor Seb jött haza.
-Szia szívem!-köszöntött egy csókkal.
-Szia!Kérsz vacsorát, vagy ettél már?-kérdeztem meg.
-Már ettem.Kicsit furcsálltam,hogy nem ebédeltél velem és a csapattal-huppant le a kanapéra.
-Ja!Bocsi csak Kiminek segédkeztem!Békítő hadművelet!-ültem mellé.
-Értem!És sikerült?-érdeklődött párom.
-Nem tudom!Majd hív Kimi!-vontam vállat.Pár másodpercre rá csörgött a telefonom.Felvettem:
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Dika!Kimi vagyok!-halottam egy ismerős hangot.
-Szia!Na mi volt?-támadtam le.
-Te egy istennő vagy!Kibékültünk!Annyira jó!Leila ma nálam alszik úgyhogy ne várjátok estére!-mondta.
-Oh köszi a bókot!Remélem soha többé nem veszekedtek!Remélem jó éjszakátok lesz!-húzódott mosolyra a szám.
-Nincs mit!Reméljük!De megyek, mert az én drágám kéri a kakaóját!Szia!-köszönt el és letette.
-Ideje lenne nekünk is ágyba bújni!Holnap ismét szabadedzés, és ráadásul időmérő!-mondtam Sebnek.
-De nem vagyok fáradt!És egész nap alig láttalak!Alvásnál sem foglak!-durcizott.
-Drága!Nem sokára szünet és annyit leszünk együtt,hogy a végén megunsz!-ültem az ölébe.
-Na!Ilyeneket ne is mondj!-szólt rám.
-Jó!De tényleg ideje lenne aludni!Nézz az órára mennyi az idő!
-Rendben!Akkor mennyünk!-felelt.
-Menny előre!Nekem még van egy kis elintézni valóm!
-Oké!De siess!-utasított.Miután felment, egy kis rendet raktam a konyhában, majd leültem a laptopom elé.Megnéztem az üzeneteket, és ráakadtam egy bizonyos Hanna Pratertól kapott üzenetet nyitottam meg:
Szia Szandika!
Nyugodj meg, nem akarom Sebet elvenni tőled!Csak...bocsánatot szeretnék kérni,amiért megrémítettelek.A gyermekem apjával összeházasodom.Szeretném ha ti is ott lennétek az esküvőmön.Heppenheimben lesz, 1 hét múlva.Remélem elfogtok tudni jönni,de ahogy nézem, akkor lesz egy kis szünet az F1-ben.Most mennem kell!Hív a munka.Sziasztok!És sok sikert a versenyhez Sebastiannak. Hanna
Ezen a levélen meglepődtem egy kicsit.De végül is örültem,hogy Hanna összeházasodik azzal a férfival.Én őt első látásra egy aranyos lánynak vélem.Igaz,volt pár olyan dolog ami igazán rosszul esett tőle,de remélem ezek mellett jóba tudunk lenni.Lehajtottam laptopom tetejét, és felmentem Sebhez.Ő már édesen szuszogott.Átöltöztem a pizsimbe,és elaludtam...Reggeli kelés után evés,gyors öltözés és már indultunk is az időmérőre.Épp a padock felé indultam, mikor tesómmal találkoztam.Érdekes látvány fogadott...

Love story

/Sebastian szemszög/
Míg Szandika aludt, eldöntöttem elviszem shoppingolni, mert tudom hogy nagyon szeret vásárolni.De pár pillanat múlva felébredt:
-Hogy aludtál?-kérdeztem meg tőle.
-Miután visszaaludtam jól-kaptam választ.
-Van egy ötletem!-mosolyogtam.
-És el is árulod?-nézett rám.
-Arra gondoltam, elmehetnénk vásárolni!-vetettem fel tervemet.
-Benne vagyok!-mondta.Még lustálkodtunk egy kicsit,majd megreggeliztünk,átöltöztünk és indultunk is.Már órák óta jártuk az üzleteket,mikor megkért az egyik bolt vezetője, hogy dedikáljam a boltban kiállított F1-es falat.Szandikának nem volt ellenére,így bementem és oda firkantottam a nevem.Nem tartott sokáig, s újra a boltokat kezdtük járni.Már indultunk,mikor egy váratlan személy tűnt fel.Szandika nem volt velem, mert elment ebédet venni.Én pedig a táskákkal ott maradtam a bevásárló központ közepén.
-Szia Seb!-jött oda hozzám, a már említett személy.Aki nem más volt mint Hanna.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Mi járatban vagy itt?Csak nem Szandival?-kérdezte gúnyosan.
-De!És kérlek, soha többé ne zaklasd telefonon,levélben vagy akár személyesen!-kaptam fel egy kicsit a vizet.
-Épp erről szerettem volna beszélni!-grimaszolt.
-Hallgatlak!-vágtam oda fapofával.
-Eltűnök az életetekből!Egy ösztöndíj programra megyek Afrikába!Ott szeretnék orvos lenni!Segíteni azoknak a gyerekeknek akik rászorulnak!Ott fogok élni, ha minden rendben megy.Szóval, csak pár cuccért ugrottam be a plaza-ba!Véletlenül sem azért mert követlek!De nekem sietnem kell mert mindjárt indul a gépem!Viszlát Seb!-köszönt el és már rohant is tovább.Tudom nem szép,de meg könnyebűltem e hír hallatán.Végre nem fog idegeskedni Szandika.Ez volt minden vágyam...Mire hátrafordultam Szandika volt mögöttem.
-Mehetünk?-kérdezte széles mosollyal.
-Persze!-és indultunk is.Kicsit későn értünk haza,így az ebédből vacsora lett.Evés után egy kis divatbemutató következett.Dika felpróbálta az újonnan beszerzett darabokat.Bevallom,nagyon is szexi volt.Felment a szobába kedvesem, mikor utána mentem és magunkra csuktam az ajtót...
/Leila szemszög/
Meglepő dolgokat mutattak nekünk Ramiék.Az internet tele volt fotókkal.Rólam,Kimiről és a két kis gyermekről.Hatalmas cím az oldal tetején: KIMINEK LEILÁTÓL VAN KÉT ELTITKOLT GYEREKE!
-Borzasztó, hogy a média mindenben csak a reklámot látja!-mondta Rami, látván lefagyott tekintetem.
-Az!Ilyenkor az életemből kizárnám a sok elektronikai kütyüt!-mondta párom.
-Ne is foglalkozzunk velük!-hangzott el egy meglepő mondta számból.
-Rendben!-mondta Kimi, de akaratlanul megláttunk egy cikket.Seb és Hanna volt a képen és csomó szatyor... Nem tudtam mit levonni a képekből, de tuti hogy testvérem ezt nem tudja még.Mivel teljes mértékben megbízom Sebben, inkább nem foglalkoztam vele többet.Miközben böngésztünk a neten, Kiminek megcsörrent a telefonja.Egy megbeszélésre hívták.
-Kicsim most el kell mennem!Nem gond?-kérdezte meg párom.
-Nem dehogy!Ha hív a munka!-mosolyogtam el magam.
-Rendben!De tudsz vigyázni ezekre az ördögfiókákra?-nevetett.
-Miért?Ramiék?Hova mentek?-kérdeztem mivel 5 perccel ezelőtt még mellettem ültek.
-Hát elmentek vásárolni.De ugye tudsz vigyázni rájuk?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Megoldható!De indulj mert még a végén elkésel!-bólogattam és egy csókkal elköszöntem tőle.Már el is ment.Én meg egyedül maradtam a két kisgyerekkel.Juustu és Titus egyből letámadtak:
-Leila!Mennyünk el a mekibe!-kérleltek.És, hogy tudnék nemet mondani két ilyen aranyos kis pulyának?!Így fogtuk magunkat, és kocsiba ültünk.Hamar ott is voltunk, és már az asztalnál ültünk és ettünk.De a telefonom csörgése mindent megzavart.Egy rettenetes hírt kaptam anyutól.Az egyik legjobb barátnőm -kivételesen most nem Vivi-bekerült a kórházba.Rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála.Azon nyomba a kocsihoz vettem az irányt a két fiúval és csak folytak le arcomon a könnycseppek.Hazaértünk és már Rami megrémülve fogadott:
-Leila!Kimit megbüntették ittas vezetés miatt!Most hol lehet?-értetlenkedett.De abban a pillanatban belépett párom.
-Jól vagy?-öleltem meg.
-Igen!De azok a....megbüntettek!Pedig csak egy pohár bort ittam azon a megbeszélésen!-szontyolodott el.
-Tudjuk milyenek!Kell a pénz nekik!De hagyjuk is!Inkább menjünk haza!-szóltam Kimsternek.
-Rendben!-mondta és miután elbúcsúztunk már indultunk is.Hazaérve a tévé elé ültünk és egy érdekes hírt közöltek:
-Köszöntöm önöket ez itt a SkyNews és itt Christina Jamaguchi jelentkezik a friss hírekkel.-kezdődött a híradó.-Első hírünk a finn forma 1-es pilótáról és barátnőjéről szól!Kimi Raikkönen az Iceman-t ittas vezetésért büntették meg.Barátnője Leila sírva jött ki két gyerekkel egy étteremből.Valyon szakítottak?A tényállás szerint igen.-itt kapcsoltam ki a tévét.
/Kimi szemszög/
-Kicsim miért sírtál?-kérdeztem meg mikor kikapcsolta a tévét.
-Egy rossz hírt kaptam anyutól!Az egyik legjobb barátnőm valószínűleg rákos.-gyűltek könnyek a szemébe.
-Ha akarod még ma elmegyünk Magyarországra.Találkozol vele és lehettek együtt amennyit csak szeretnél.-öleltem meg.
-Köszönöm.-mondta, majd összepakoltunk.Fél óra múlva már a gépen találtuk magunkat, útban hazafelé...Pár óra volt az út csupán, de nekem végtelen hosszú időnek tűnt! Leszállt a gép, és rögtön a kórház felé vettük az irányt.Bementünk.És nagy meglepettségemre a barátnőm fel-alá járkált a szobában.Mintha semmi baja nem lenne.Rögtön rá is szóltam:
-Hé Livi! Neked nem az ágyban lenne a helyed?-öleltem meg.
-Oh Leila!Hát itt vagy? És hoztad magaddal Kimit is?Hát tudod... félre diagnosztizáltak.-kezdte mondandóját.
-Tessék?Akkor nem vagy beteg?Vagy..rákos?-csuklott el hangom.
-Nem!Holnap már haza is mehetek!Makk egészséges vagyok!-mosolygott.
-De ez remek hír!Jaj, bocsi!Kimi ő itt Livi!Livi,Kimi!-mutattam be őket egymásnak.
-Szia!-köszönt kedvesem.
-Szia!Leila ugye maradsz itt Budapesten?-kérdezte legjobb barátnőm.
-Ezt még nem beszéltük meg.-válaszoltam és Kimire néztem.
-Persze, hogy maradunk.Ez nem kérdés.Addig leszünk, ameddig szeretnéd Kicsim.-mondta és megölelt.
-Menjetek, pihenjetek le.Értem jön Dávid és holnap majd találkozunk.-mosolygott Livi.
-Oké.Szia, majd beszélünk.-köszöntünk el és hazamentünk.Nem volt nagy forgalom, így hamar a ház bejárója előtt voltunk és be is mentünk.Minden úgy volt, ahogy itt hagytuk.Picit fáradtan dőltünk a kanapéra és bekapcsoltam a tévét...Teltek múltak a napok és sok izgalmas dolgot csináltunk Liviékkel.Megmutattam Kiminek gyerekkori házikómat,búvóhelyemet, kedvenc fagyizómat.Addig tesóm Heppenheimben volt Seb családjánál, mivel Seb tréningezett.De elérkezett a hétvége.A német nagydíj.Muszáj volt Kiminek visszautaznia de én nem tudtam mennyek-e vele, vagy maradjak.Meghoztam a döntést: megyek vele.Elvégre ebben a pár hétben Livi és Dávid csak velünk voltak.A családot pedig hanyagolták.Jobb lesz nekik ha elmegyünk.Eljött a búcsú ideje.Elköszöntünk egymástól,majd repülőre szálltunk és útban voltunk a Nürburgringre.Épphogy beesett Kimi a szabadedzésre pénteken.A szállodába menet Szandikát pillantottam.Tesómmal rég nem láttuk egymást,így volt mit átbeszélni.
-Mit csináltatok, míg nem találkoztunk?-kérdeztem Dikától.
-Heppenheimben voltam,mivel 1 hetet töltöttem náluk, nagyon jóba lettünk Stephanie-val.Sok időt töltöttünk együtt.És ti?-kérdezett vissza tesókám.
-Mi otthon voltunk Liviékkel.-válaszoltam.
-Olyan rég vásárolgattunk már!Van kedved?-kérdezte Szandi.
-Persze,indulhatunk!-adtam rövidke választ.Miután hagytunk üzenetet a fiúknak,elindultunk.Már órák óta vásárolgattunk,mikor elfáradtunk és visszamentünk.Boldogan tértem vissza,s valami hamar lelombozta a jókedvemet.Kimi kocsija a garázsban összetörve állt.Bementem a pihenőbe és egy dühös finnel találtam szembe magam.
-Csakhogy megérkeztél!-vetette oda flegmán.
-Mi történt veled?-csodálkoztam.
-Elromlott a fékem és odavágtam a kocsit a falnak!-magyarázta idegesen.
-És ezért kiabálsz velem?-kaptam fel én is a vizet.
-Bocsi!Csak jó lett volna ha itt vagy amikor szükségem van rád!-sajnálkozott.
-Hagytam üzenetet!És nem tudhattam előre mi fog történni!-mondtam halkan és kimentem.Este tesóm elrángatott egy parkba.VÉLETLENÜL pont Seb és Kimi is ott volt.De kibékültünk.Úgy szeretem én a tesómat.Még egy kicsit üldögéltünk a parkban majd a szállodába mentünk,és elaludtunk.Másnap reggel eljött az időmérő edzés.A fiúk nagyon jól mentek és meg is szerezték az első sort.Mindenki nagyon boldog volt a Red Bullnál és a Lotusnál.A nap hátralevő részében Kimi és Seb a csapattal voltak,mi addig tesómmal a szobában trécseltünk.Későre járt már,de a fiúk még mindig sehol!Elaludtunk...
/Sebastian szemszöge/
Tegnap Szandika nem volt a szobánkba.Kétségbe voltam esve,mert 1000x hívtam, de egyszer sem vette fel a telefont.Reggel zuhanyzás után megrezzent valami az éjjeli szekrényen.Azt hittem Szandika az de Kimi volt:
-Szevasz!Csak annyit üzenek neked Szandika itt van!Gyere át érte!-hallottam egy kis mosolyt.
-Érte menni?Na ok!Én ezt nem értem!-ráncoltam meg homlokom.
-Hát tudod..Leila és Szandika vagy sokat ittak és kidőltek, vagy egyszerűen csak alszanak.Vagyis most pont alszanak.-pontosított barátom.
-Értem!Megyek!-azzal letettem a telefont és elindultam a mellettem lévő szobába.
-Itt vagyok!-mondtam.
-Pszt!!Alszanak!-csitított Kimster.
-Bocsi!Akkor én viszem is!-mosolyogtam majd Szandikát az ölembe vettem és átvittem az én szobámba.Hagytam hagy aludjon.Kimivel elindultunk a boxba.Pár óra és indul a futam.
-Hagytunk mi üzenetet a csajoknak?-kérdeztem az Icemant.
-Am igen!De szerintem tudják hova jöjjenek!-kacsintott.
-Akkor jó!-nyugodtam meg.Kiminek és nekem a Red Bull boxánál elváltak útjaink.Én Brittával mentem interjút adni,ő meg a Lotushoz.Elrepült az a pár óra,és felsorakoztunk a rajtrácsra.A mai napot a lányok nélkül töltöttük,mivel így érezték jobbnak.Őszintén szólva,kizártam mindent a környezetemből és csak a versenyre koncentráltam.Kigyulladtak a piros lámpák, és elindultunk a felvezető körökre.Véget ért a felvezető kör,és feszülten vártam a rajtot.Piros.piros.piros.ZÖLD!És elindultam.Kimi nagyon rajtam volt,de jól elkaptam a rajtot így megtartottam az első helyem.A 67 kör hamar eltelt,és szerencsémre első lettem.Nagyon örültem a helyezésemnek de Kimi nem...Ő csak 2.lett.Szerintem az is jó eredmény.Lezajlott a díjkiosztó,az interjúk.A csapattal,a Lotussal,Kimivel és a csajokkal este buliba mentünk.Ünnepeltünk.Volt is mit!
/Kimi szemszöge/
Este a buliban eléggé elengedtük magunkat.Leila végig velem és Sebbel volt,Szandika meg Vivivel és Markkal.Seb megint nem ivott,de párommal mégis sikerült eléggé berúgatnunk.Leila,én,Seb és Szandika a hotelszobába mentünk és privátba folytattuk a bulizást.Szandikát sajnáltam egy kicsit mivel Seb ha berúg..Tudjuk,hogy ő egy pohár sörtől is részeg lesz!Most meg egy kis vodka, whisky és sok minden egyéb van benne.Elég durván rámászott Dikára,ami nem baj mivel a barátnője de részegen?!Én is táncoltam Leilával (én is eléggé berúgtam),de a finnek bírják a piát!Elvileg a németek is,de Sebastian na ő az egyik kivétel...Mikor Szandika már megunta Seb viselkedését,és átment a saját szobájába.Itt hagyott minket egy hullarészeg Red Bullos bikával.Nem sokáig tartott a buli.Mi is elmentünk aludni.Reggel korán keltett minket Seb.És értetlenül nézett ránk:
-Mit keresek én itt?-rázta meg fejét.
-Hát tudod...-majdnem megfulladtam a röhögéstől.
-Mi ilyen vicces?Ugye mi nem...?-kapott észbe.Mi egy kicsit még húztuk az agyát.
-De szívem!És hidd el isteni volt!-válaszolt párom.
-És én erre miért nem emlékszem?-merengett.Erre nem válaszoltunk semmit csak röhögni tudtunk.
-Sajnálom!tudjátok azt, hogy mi 3-an....szóval értitek!És ezt még Szandikának is el kell mondanom! Uram atyám!-csapott a homlokára.
-Nyugi haver!Vicc az egész!Annyi történt,hogy tegnap kicsit sokat ittál...-csaptam a hátára.
-Oké!-fújta ki a levegőt.
-De most keresd meg Dikát!-javasoltam.
-Az lesz a legjobb!Sziasztok!-köszönt el, és már kint is volt a szobából.Mit sem sejtve,Sebnek csináltunk meglepetés bulit...
/Szandika szemszög/
Reggel kb.8-kor hallom,hogy valaki bejött a szobába.Sebastian volt az.Kicsit szomorú arccal ült le mellém az ágyra.
-Seb!Mi a baj?-kérdeztem.
-Sajnálom!A tegnap történteket.Hogy úgy viselkedtem veled!Tudod,részegen kicsit más vagyok!-nézte a földet.
-Oooo kicsim!Nem baj!Eltűrtem!Elvégre neked is ki jár a szórakozás.Bármilyen módon is.-emeltem fel fejét.
-De ezt akkor sem lett volna szabad!Ilyet nem engedhetek meg magamnak!Így viselkedni egy lánnyal...-szomorkodott.
-Sebastian Vettel!Most azonnal megparancsolom,hogy fejezd ezt be!Zárjuk le a témát és felejtsük el!-öleltem meg.
-Jól van!Ha te mondod!-hagyta rám.
Még beszélgettünk és sokkal jobb hangulata lett szerencsére, így gyors elkészülés után lementünk megreggelizni, ami kicsit késői volt, mivel lassan dél körül járt az idő.A nap nagy részét együtt töltöttük és vázoltam tervemet, hogy szeretnék vele elmenni egy étterembe vacsizni és nem a szállodába.Örült az ötletnek, így 6 körül készülődni kezdtünk.Elegáns, de a bulira is tökéletes ruhát vettem fel, ő egy inget és farmert.Kis győzködéssel, de rávettem, hogy én vezessek, aminek nagyon örültem, hisz rég ültem már a kormány mögött... Megérkeztünk és izgatottan szálltam ki az autóból, majd kézen fogva besétáltunk.
-Happy Birthday!-kiáltottam a tömeggel együtt.Szép kis társaság gyűlt össze, csapattagok, barátok.Seb családjával már hamarabb megünnepelte születésnapját, de az igazi bulira most került csak sor és mivel hazájában lehetett először első, ami tegnap volt, így még jobb lett a hangulat.
-Köszönöm!-mondta mosolyogva párom, majd megölelt.Mindenki felköszöntötte személyesen is, majd kezdődhetett a tánc és az ivás...
-Tetszik?-jött oda hozzánk kíváncsian Leila és Kimi.
-Nagyon!Jól érzem, hogy a ti kezetek van benne?-kérdezte Seb.
-Igen.Érezd jól magad!-mondták, majd nagy ölelés után eltűntek a tömegben, valószínű a bárpult környékén.Hajnalig tartó bulink után, másnaposan keltünk fel.Bár én és Seb nem sokat ittunk,de tesómék...róluk szót se ejtek.Ők tudnak bulizni!Lementem a földszintre és bekapcsoltam a TV-t.Természetesen a buliról voltak benne képek.De nem foglakoztatott különösebb képen.Lejöttek Sebék is az emeletről, és Leila rögtön nyafogni kezdett:
-Fájdalomcsillapítót!Istenem!Szétrobban a fejem!-fogta fejét.
-Nem kellett volna annyit inni!-szidtam meg egy kicsit.
-Tudom!De ha egyszerűen vonzott az ital?-adott választ.Nem mondtam erre semmit csak tovább bámultam a TV-t.Nem sokkal később Kimi is magához tért.
-Soha többet nem iszok.-sóhajtott, mire mindenki nevetni kezdett.
-Azt megnézném!-mondta Seb, miközben a hasát fogta.
-Na, jó ezt nem gondoltam komolyan.-adta meg magát a finn.
-Beleviszel a rosszba!-nézett párjára Leila.
-Én?Miért is?-értetlenkedett Kimster.
-Csak azért, mert alkoholista leszek én is.-adott választ tesóm, mire Seb újra felkacagott.
-Na, valami eszébe jutott.-mosolyodtam el.
-Ti lehetnétek a híres alkoholista-pár.-magyarázta szerelmem, mire én is csatlakoztam hozzá, de az említett pártól csak egy szúrós pillantást kapott.Nagyon jó hangulatban telt a délelőtt és dél körül, már mindenki elfogadható állapotban volt, így elmentünk sétálni egyet.Sajnos pár fotós sem maradhatott el...Tudomást sem véve róluk tovább sétáltunk.De Sebnek megcsörrent a telefonja:
-Szia!-köszönt bele.
-Szia fiam!Csak boldog születésnapot szerettem volna kívánni!-mondta bele Seb anyukája.
-Köszi!-adott rövid választ párom.
-És,hogy vagytok?-kérdezett Heikke.
-Jól!Ma este már Pesten leszünk!-válaszolt szerelmem.Erre a mondatára mindenki rá nézett,és mutogattunk,hogy tegye e a telefont.-Na de mennem kell anyu!Szia!-köszönt el,és letette a telefont.
-Pestre?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Igen!Úgyhogy siessünk le ne késsük a gépet!-mondta és már iszkoltunk is vissza a szállodába.Este 9-kor már a gépen ültünk szülőhazánk fele...
/Sebastian szemszög/
Magán repülőgépünkkel hamar Magyarországon voltunk.Elsőnek Krisszékhez mentünk.Ott is ünnepeltünk.De csak szolidan!Aztán páromék házába mentünk.Furcsa dolgot találtunk az ajtóra tűzve.Ijesztő üzenet.Hamarabb téptem le,mint ahogy a többiek látták volna azt.Egy levél volt Leilának és páromnak címezve.Melyben ezt olvastam:
Kedves csajok!
Hazajövünk Spanyolországból!Amióta szakítottunk veletek és kimentünk külföldre,csak rátok gondolunk,értetek élünk és dolgozunk.Bár a hírekben láttuk,hogy most mással vagytok (Sebastian Vettelel és Kimi Raikkönennel),azért még bízunk benne,hogy minket jobban szerettetek mint most őket.Remélem tudunk találkozni és visszafogunk titeket hódítani!
                                                                                        Tomi és Krisz 
Ledermedve olvastam át újra és újra a levelet és ennek Leila vetett véget.Hirtelen kivette a kezemből és ő is elolvasta.Figyeltem, hogyan reagál, de arcáról nehezen tudtam leolvasni valamit is.Végül Kimi szólalt meg.
-Baj van?
-Visszajön.-suttogta.
-Ki?-lépett mellé Szandika.
-Tomi.De miért?-nézett rá kétségbeesetten és haverom kérdőn pillantott rám.
-Hogy?-csodálkozott Dika.
-Jól hallottad, sőt jön Krisz is.-ismételte Leila, mire párom kivette kezéből a lapocskát, elolvasta, majd idegesen visszanyomta testvére kezébe.
-Dika!Várj meg!-kaptam észbe, hisz berohant a lakásba.
Felszaladtam utána az emeletre és kopogás nélkül léptem be.Az ágyon ült és sírt.Nem tudtam, hogy kik is lehetnek azok a srácok, csak annyit, hogy együtt voltak.Melléfészkeltem magam és simogatni kezdtem a hátát.
-Haragszol?-kérdezte halkan.
-Nincs okom.Az régen volt.Én is jártam mással azelőtt, hogy megismerkedtünk.Igaz nem örülök, hogy visszajönnek, de tudom, hogy nem lesz semmi baj.
-Köszi.-mondta, majd összeszedte magát és lementünk.Lent picit meglepő látvány fogadott...
/Kimi szemszög/
Mikor Sebastianékat pillantottuk meg,szánk azonnal elvált egymástól.tudtam,ha ezek ide visszajönnek,kő kövön nem marad szárazon!Tudni illik rólam,nem vagyok az a türelmes típus,így most is párom nyugtatott meg engem.De nekem kellett volna őt.Sebékkel együtt ültünk le és kitárgyaltuk a levelet:
-Na szóval!Kik is ezek?-tettem fel a kérdést a csajsziknak.
-Volt pasijaink.Több éven keresztül együtt voltunk.-mondta párom.
-Értem.-bólogattam.
-És,hogy mentetek szét?-kérdezett most Seb.
-Megcsaltak.-válaszolt Szandika.
-Na még több ok arra,hogy jól pofán csapkodjam mindegyiket!-feleltem.
-Szívem erre semmi szükség!-nyugtatgatott Leila.Még egy ideig beszélgettünk,majd egy röpke ebéd után a medencéhez vettük az irányt.El pancsikoltunk, és este szétázva szálltunk ki.Gyorsan átöltöztünk,és kiültünk a teraszra.A naplemente csodás látványt nyújtott.Ekkor jöttem rá,milyen jó,hogy rátaláltunk Leiláékra.

Közlemény!!!!!!

Figyelem!
Elsősorban sziasztok!Kicsit késni fogunk az új résszel, de garantálom nem fogjátok megbánni!Egy rendhagyóan hosszú,ünnepi kiadással fogunk hamarosan jelentkezni!Reményeink szerint ezen a héten fent lesz a kövi rész!Addig is olvasgassátok vissza az előző részeket,idézzétek fel,ha jön az új rész, tudjátok mihez kötni!Köszi és remélem nem vagytok mérgesek ;) Puszi nektek :-*