A padock mögött sétáltam, és csak annyit láttam,hogy egy buliban megismert személy falhoz szorítja testvérem.Hallottam pár szót amit beszéltek,de nem igazán értettem belőle sokat:
-Nem, én nem megyek veled!
-De légyszíves gyere!-mondta tesómnak Jaime.
-De kettesben nem!
-De miért?
-Mert van barátom!És szerintem ez a meghívás nem baráti!
-És ha több szeretnék neked lenni mint barát?-folytatta a veszekedést Algu.Ekkor léptem közbe én:
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Csak Valaki nem akarja megérteni, hogy van barátom, akit nagyon szeretek!-válaszolt Leila.
-Akkor hagyd már békén a tesómat!-szóltam erélyesebben Jaime-nek.
-Te ebbe ne szólj bele!-förmedt rám.Ekkor lépett közbe szerelmem és Kimi.
-Miért ordibálsz Szandikával?-kérdezte Seb.
-Nem a te dolgod!És most menjetek innen, Leilával kettesben szeretnénk beszélgetni!-mondta a spanyol.
-Álljunk csak meg!Az én csajomról van szó!-szólt közbe Kimi és már lendült is volna a keze, ha Seb nem kapja el.
-Ne csináld már megint!-mondta a német.
-Jól van na!-rántotta meg vállát.
-Inkább induljunk!-szólalt meg tesóm.
-Azért gondold meg!-válaszolt Algersuari és távoztunk.
Miközben hazaértünk, átbeszéltük az időmérőt.Miközben a fiúk edzettek, addig tesómmal vacsorát csináltunk és meglepő dologra utaló jeleket vettem észre.
-Mi a baj?-kérdezte tesóm.
-Semmi, csak fáj a fejem.-adtam választ.Megvacsoráztunk és mivel a fiúknak kipihentnek kell lenniük, elmentünk aludni.
Reggelit követően Heikki elrabolta Sebet és legközelebb már csak verseny után fogunk találkozni.Futam előtt Vivivel elmentünk vásárolgatni és meglepő hírt hallottam tőle.
-Mostanában nem sokat látlak Markkal.Valami baj van köztetek?-kérdeztem.
-Az igazság az, hogy szakítottunk.-nézte a földet és én nem hittem a fülemnek.
-És azóta van valakid?
-Igen, nem is akárki.
-És elárulod a nevét?-kíváncsiskodtam.
-Lionel Messi.És nagyon szeretem őt.-mosolyodott el.
-Mióta vagytok együtt?
-Két hete.-adott választ.
Még faggattam egy kis ideig, majd megebédeltünk és én siettem is a Homeba, ahol találkoztam tesómmal.Együtt néztük végig a futamot és örültünk a kitűnő eredményeknek.Szokásunkat meghazudtolva a pódium alatt vártuk, hogy megérkezzenek.Miután kiszálltak az autókból, először a csapathoz, majd mikor minket is megláttak, felénk rohantak.Egy-egy puszival a bukójukra gratuláltunk nekik, majd a díjátadóra igyekeztek.Megszokott menet után az after party-ra készültünk.Én fekete ruhát vettem fel, míg tesóm egy fehéret.Mire készen lettünk, a fiúk már vártak és indulhattunk is.Már javában ment a buli, mikor két ismerős személyt pillantottam meg.Próbáltam jelezni tesómnak, hogy vegyen vissza a tempóból, de nem vett észre.Végül apa kísérte az asztalunkhoz.
-Mit kerestek itt?-érdeklődtem.
-Ross hívott, mert rég találkoztunk és mivel magyarok vagyunk, itt beszéltük meg.
-Ja, értem.-bólintottam és a fiúk is csatlakoztak hozzánk.
-Mi még nem ismerjük egymást.Krisztián Nádasdi.-fogott kezet apu Kimivel.
-Kimi Räikkönen.Örülök, hogy megismerhetem.-viszonozta.
Még egy ideig beszélgettünk, majd apa a Mercedes csapatfőnökével társalgott tovább és mi folytattuk a bulizást.Későre járt már, mikor hazakeveredtünk.Még egy ideig élveztük egymás társaságát és a másik szobában is ez történhetett.Reggel arra ébredtem, hogy erős hányinger érzetem van, ami beigazolódott azzal, hogy már rohantam is a fürdőbe.Mire végeztem, Seb már mögöttem állt.
-Ennyire sokat ittál tegnap?-kérdezte.
-Ezek szerint.-válaszoltam és lementünk reggelizni.
-Ennyire lefárasztottátok egymást, hogy később keltetek, mint mi?-nevetett Kimi az asztalnál ülve.
-Szandika reggel rosszul volt, de ahogy hallottam, ti sem hagytátok egymást aludni.-válaszolt Seb.
-Megint?-húzta fel szemöldökét Leila.
-Ezt hogy érted?-kérdezte párom.
-Tegnap a feje fájt.-válaszolt tesóm.
-Ez az amire gondolok?-fordult felém.
-Nem tudom.-vontam vállat.
-Ezt most csak én nem értem?-szólalt meg Kimi.
-Én talán sejtem.-mondta Leila, majd súgott valamit a finnek.
-Lehetek a keresztapja?-támadott le, amiért párjától kapott egy szúrós pillantást-Akarom mondani, lehetünk a keresztszülei?
-Mondtam, hogy nem biztos.De, ha igen, csinálhatjuk mi a babaszobát?-élte bele magát tesókám.
-Lehet a második neve Aaron?-folytatta a finn.
-De, ha lány lesz, akkor Emily?-vágta rá testvérem.
-Most a ti vagy a mi gyerekünkről beszélünk?-szólt közbe Sebastian.
-És még semmi nem biztos.-helyesbítettem.
-Menjünk, vegyünk egy tesztet.-pattant fel Leila.
-De még ki sem mutatná.-fogtam meg csuklóját.Ezzel le is zártuk a témát egy időre, majd elmondtam Sebnek Hannaék esküvőjét.
-Ha akarod, elmegyünk.-kaptam rövid választ, majd a kanapén ülve folytattuk tovább a beszélgetést.Egyszer csak Kimi hangosan felkiált:
-Ezt mikor csináltattad?-nézett a tesóm vállán lévő tetkóra.
-Mikor elmentél.Nagyon felhúztál.Ráadásul amikor megkerestelek, hogy gyere vissza, és azzal a másik nővel voltál.Az volt az utolsó csepp a pohárban.És megcsináltattam.-mesélt testvérem.
-Jó de ezt....-Kimi és tesóm veszekedésének a csengő vetett véget.Leila rohant ajtót nyitni, s egy nagy borítékkal tért vissza.Kibontotta, és tátva maradt a szája.Mindannyian odamentünk, és egy szép kerek befizetendő összeget pillantottunk meg.Gyorshajtási büntetés.
-320-al mentél?-förmedt tesókámra a finn.
-Miért ne?Végül is neked is szabad!-ezzel a mondattal befejezvén tesóm felment az emeletre, és nem sokkal később Kimi is követte.Egyszer csak hangos kiabálásra lettünk figyelmesek:
-De, hogy tehetted ezt?-hallottunk egy mélyebb hangot.
-Én?Nem tettem semmit!Amúgyban is, nagyon felhúztál!-vágott vissza testvérem.
-De bajod is eshetett volna!
-De nem esett!-majd 2 perc után mosolygósan jöttek le az emeletről.
-És mit csináljunk ma?-kérdezte meg Leila.
-Menjünk Zsoltihoz!Fagyizzunk egyet nála!-javasoltam.
-Rendben!Induljunk!-egyezett bele mindenki.Elindultunk,s bő 10 percen belül megérkeztünk a már említett fagyizóba.Ettünk pár gömb fagyit.Seb csoki-vaníliát,én citrom-csokis kekszet, Kimi magnumot, Leila eper-málnát.Nyugodtan ettünk, mikor tesóm megszólalt:
-Soha ne lesz nyugtunk?-kérdezte.
-Mert?-fordult felé a finn.
-Firkászok.-vágta oda egyhangúan.Ezzel felálltunk az asztaltól, és a hátsó ajtón kivonultunk.Haza mentünk, és otthon folytattuk a relaxálást.Másnap reggel, én Sebbel orvoshoz mentem, addig testvérem és párja anyuékhoz mentek ebédre, mivel Kimi még nem ismeri anyánkat.Hamar felöltöztünk, és mindenki indult a maga dolgára.
/Leila szemszög/
A családi házhoz vezető úton, Kimin láttam az izgatottságot, s bennem is ez az érzés kavargott.Kézen fogva sétáltunk be a házba, majd onnan az ebédlőbe.Anyu már rohant is felénk:
-Épp időben!Úgy hiányoztál!Mi újság?Nem akarsz egy időre hazajönni?Kész az ebéd!Gyertek üljetek asztalhoz!Ugye éhesek vagytok?Bocsi mi még be sem mutatkoztunk egymásnak!Az én nevem Nóra!Nyugodtan tegeződjünk.-bombázott minket.
-Az én nevem Kimi!Köszönjük a meghívást!-mosolygott a finn.Asztalhoz ültünk, és anya már hozta is a levest.Miután megettük az első fogást, apa is csatakozott hozzánk.
-Sziasztok!-köszönt nekünk.
-Szia apu!-öleltem meg.
-Mi az ebéd?-kíváncsiskodott.
-Húsleves,sajtos-foghagymás csirkemell, sült krumplival.
-Na akkor egy jó nagy tállal kérek!-ült le az asztalhoz.Az ebéd nagy része viszonylag csendesen telt.Ezután a nappaliban folytattuk a beszélgetést:-És,hogy vagytok?-kérdezett minket apu.
-Jól.-adtam bő választ.
-Ugye vigyázol az én kicsi lányomra?-kérdezte anyu páromat.
-Persze!Egy percre sem hagyom szem elől!-kapott választ anyám.
-Nincs kedvetek sétálni a birtokon?-tette fel a kérdést apa.
-De!-vágtuk párommal egyszerre.Kirohantam, és azonnal a rég nem látott kutyusom hívtam magamhoz:
-Lufi!Lufi!Gyere ide!-és már rohant is felém.
-Miért pont Lufi a neve?-értetlenkedett Kimi.
-Mert kis korában duci kutya volt.-mosolyogtam.Órákig játszhattunk Lufival, mikor végül hazaindultunk.Hazaérkezésünk után, koszosan léptünk be a zuhany alá.S csak akkor jöttünk ki a fürdőből, mikor ajtó nyílásra lettünk figyelmesek.Gyorsan felkaptam magamra Kimi felsőjét, majd lerohantunk az emeletről.
-Na?Mi volt?-érdeklődtünk.
-Semmi.-vágta rá egyhangúan Seb.
-Kicsit bővebben?-kíváncsiskodtam tovább.
-Nem érkeztek még meg az eredmények.Majd postán elküldik.-kaptam választ Szandikától.
-Ja.Oké.-mondtam.
-És ti mi jót csináltatok?-érdeklődött.-Játszottunk Lufival.-húztam mosolyra a szám.
-De régen láttam!-tűnődött.
-Még mindig hasonlít egy lufira!-emlékeztettem.
-Elfog hízni, ha anyáék tömik bele a sok kaját.-forgatta meg tesóm szemeit.
-Nekem is van egy kutyusom!-újságolta Kimi.
-Van róla képed?-kérdeztem.
-Igen!Mindjárt meg keresem!-azzal előkapta telefonját és kis keresgélés után elém tartotta.
-Rólam szar kép,de a kutyát nézd ne engem!-röhögte el magát párom.
-De cuki!-vágtam egy széles mosolyt.
-Ki?Én?-viccelődött a finn.
-Te is!De én a kutyára mondtam.-adtam egy csókot neki.
-Mennyünk, üljünk be a medencébe.Mit szóltok hozzá?-kérdezte meg Szandika.
-Mehetünk!-mondtam.Átöltöztünk, és már mentünk is a vízbe.
-Ugye nem csak én látom,hogy nagyobb a hasa?-kérdezte Seb Kimitől.
-Hát őőőő..Tudod én nem szoktam nézegetni.-mondta párom.
-Nem lehet,hogy csak többet evett?-kérdeztem.
-Hahó!Én is itt vagyok!És tudjátok mindent hallok!-vágott közbe tesóm.
-Ja oké!-motyogtam.
-És mit terveztek a szünetre?-szegeztem nekik a kérdést.
-Esküvőre megyünk.A többit nem tudjuk.-válaszolt Seb.
-És ti?-tette fel a kérdést Szandika.
-Még ne is gondolkoztunk rajta!-vont vállat Kimi.Estig beszélgettünk, majd fáradtan vette mindenki a saját hálója felé az irányt.Másnap reggel, hatalmas csörgés-csattogásra ébredtünk.Tesómmal együtt mentünk le, és a konyhából kiszűrődő zaj felé igyekeztünk.Én hangos röhögésben törtem, mikor megláttam mi történt.
-Én ezt fel nem takarítom!-mondta Szandika.
-Én sem!-helyeseltem Szandikát.
-Akkor hívunk egy takarítót!-mondta Kimi.
-Oké!Te tudsz magyarul?-kérdeztem.
-Nem!De te igen!-mosolygott.
-És miből gondolod,hogy én fogok vele beszélni?-húztam az agyát.
-Nem gondolom!Tudom!-vágott vissza.
-Ebből elég legyen!-állította meg tesóm a veszekedést.
-Szerintem menjünk el a McDonalds-ba.Amint látom, nem fogunk a főztötökből enni.-nevettem el magam.
-De mi olyan kaját nem is ehetünk!-nyafogtak a fiúk.
-De szünet van!Ez most meg van engedve!-kacsintottam.Felöltöztünk és már indultunk is.Elvitelre kértük a kaját, hogy senki se zavarjon minket.Mikor hazaértünk, a postaládában egy nagy borítékot találtam, Dr. Kiss Marianntól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése