Érzés érzést követ!

/Leila szemszög/
Hosszasan ölelkeztünk Kimivel,míg tesómék már a lakásban voltak.
-Ugye nem fogod bántani Tomit?-kérdeztem végül rá.
-Hát ameddig semmit sem csinál..addig nem!-mosolygott majd egy csókot nyomott homlokomra.
-Akkor jó!-húztam szélesre a szám.Még egy kicsit csodáltuk a lemenő napot,majd beléptünk a házba.Seb és Dika épp vacsorát csináltak.És elég hangosan nevettek.
-Mi ilyen vicces?-kérdeztem meg.
-Semmi-válaszolt Seb és talpig lisztesen jött ki a konyhából.
-Uram atyám!Ti mit csináltatok?-tört ki belőlem is a nevetés.
-Főztünk...-röhögött még mindig Sebastian.Még egy-két percig csak röhögtünk,mikor Szandika ki szaladt a házból.Seb,Kimi és én összenéztünk és utána mentünk.De nem láttuk sehol.Kerestük mindenhol,de nem találtuk.Mikor ,,feladtuk" a keresést,mert ennünk és aludnunk kellet,megcsörrent a telefonom.SMS-t kaptam.Tesómtól:
Szió!
Iszonyat nagy gond van!Tudom,hogy eljöttem otthonról és sorry,hogy nem szóltam de...alig bírom elmondani!Krisz üzent nekem,minél előbb akar látni Tomi meg azt üzeni neked:Kicsim!Visszajössz hozzám!Nem engedem,hogy alkoholista légy amellett a paraszt mellett!Istenem én úgy félek!Sosincs nyugtunk!Szia!
Erre az SMS-re földhöz vágtam a telefont.Szerencsére nem esett szét.Ekkor lépett Kimi a szobába és rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Ez!-nyomtam kezébe a telefont, elolvasta, majd idegesen az ágyra dobta.
-Mit csináljunk?-néztem rá tanácstalanul.
-Dikát felhívod, hogy jöjjön haza és akkor megbeszéljük.De előtte aludnod kellene.Inkább beszélek vele én. Pihenj!-mondta és ki is ment a szobából.Az ágyba bújtam, de nem tudtam aludni.Bő fél óra múlva elég hangos beszélgetést hallottam lentről, így lesétáltam.
-Bocsi, nem akartunk felkelteni.-mentegetőzött azonnal Kimi, ahogy meglátott.
-Nem tudtam aludni.De min vitatkoztok?-néztem kérdőn tesómra és páromra.
-Találkozni akar Krisszel vagy kivel.-válaszolt Kimi, mire én nagy szemekkel néztem Szandikára.
-Más választásunk nincs!Találkozom velük, elmondom, hogy mi a helyzet, hátha megértik és ennyi.-magyarázta el.
-Egy feltétellel engedlek el.-mutattam ujjammal és kérdőn nézett rám-Ha én is megyek.
-Azt már nem!-szólt bele Kimi-Ne is álmodjatok róla!Amúgy meg biztos, hogy Sebas sem engedne el.
-Akkor is elmegyünk!-mondta határozottan testvérem.
-Nekem ehhez most nincs kedvem!Aludjunk egyet, holnap reggel átbeszéljük, mert ha így fojtatjuk, Seb is felébred.-ment fel párom a lépcsőn és mindenki elvonult lepihenni.A hangulat nagyon feszült volt már ezelőtt is, de most...Mikor felkeltem Kimi már nem volt mellettem, így egyedül csoszogtam le a konyhába, ahonnan a többiek hangját hallottam.Nem is kell mondanom, úgy néztem ki, mint akit kimostak, vagy talán rosszabbul.
-Jó reggelt!Kérsz enni?-szólalt meg Dika.
-Egy kis kakaót, igen.-válaszoltam, leültem és testvérem elém is tette a reggeli italomat.Már megreggeliztünk és mindenki csak maga elé nézve ült az asztalnál.Végül én törtem meg a csendet.
-Akkor... ömm, megbeszéltétek?-néztem fel Szandikára és Sebastianra.
-Nem akarja, hogy egyedül menjünk.-adott választ testvérem.
-Ha velünk jön egy ismerősöm?Úgy elmehetünk?-pillantottam Sebre és ő gondolkodott-Srác.
-Na, jó.Ha csak így oldhatjuk meg, benne vagyok.De megjegyzem kicsit sem örülök neki.
-Én megyek is készülni.-mondtam és indultam is volna a szobánkba, de Kimi megfogta a derekam.
-De, én nem engedlek!-szólalt meg határozottan.
-De, én elmegyek.-válaszoltam, úgy ahogy ő kezdte a beszélgetést.
-Megyek én is!-állt fel a székről.
-Az ki van zárva!Eszedbe se jusson!-néztem rá szigorúan.
-Nem jut, ha nem mész el!-vágta rá.Ezután,felballagtam a szobámba és bebújtam az ágyikómba.Másnap sorra került a nagy találkozás.Egyik, gyermekkori barátunkat kértük meg,hogy kísérjen el minket.Míg a megbeszélt helyre igyekeztünk,kézzel fogható volt a feszültség.Barátunk Peti, egy kis zenével próbált megnyugtatni.
-Nyugi!Nem lesz semmi baj!Ha meg lenne,Ott leszek!De nem lesz semmi.-vette halkabbra a zenét.
-Értettük!-válaszoltunk egyszerre tesómmal.Újból síri csend tette úrrá magát a kocsin.Bő negyed óra múlva,megérkeztünk.A szívem ezerrel kalapált,miközben a kezem tördeltem idegességemben.
-Sziasztok!-köszöntek egyszerre majd Tomi megakart csókolni,de ellöktem magamtól.Ezt Peti rögtön észrevette,és közbe lépett.
-Most meg mi van?-kérdezte az ex.
-Csak annyi, hogy több éve már,hogy szakítottunk mert megcsaltatok!És azóta új életet kezdtünk,új megbízható pasival!-vázoltam fel nekik a helyzetet.
-Értem!És egy évbe hányszor látjátok egymást?Egyszer?-gúnyolódtak.
-Nem!Mindenhová együtt megyünk!És rátok van most a legkevesebb időnk!Ahelyett,hogy velük lennénk,veletek vagyunk!-kiabáltam rájuk.
-Jó!És semmi esélyünk nálatok?-kérdezte Tomi.
-Nem!De barátok azért még lehetünk!-mosolyogtam.
-Nem,köszi!Visszautazunk külföldre.Örülök,hogy újra láttunk titeket!-el se köszöntünk tőlük,már el is mentek.
-Na,ezt is letudtuk!-fújtam ki a levegőt.Miközben Petiék mosolygósan indultak a kocsi felé. Beszálltunk, és elindultunk.Már csak a fiúknak kell elmesélni...Hazaérkezésünk után, egy ismeretlen kocsit pillantottunk meg.Bementünk a házba,és épp azt láttuk,hogy Kimi orrba vágta Tomit.
-Kimi!Állj már le!-fogtam vissza párom.
-Miért?-kérdezte meg.
-Talán azért mert nem ártott neked?-vontam fel szemöldököm.
-De neked igen!-mormogta.
-Mégis mivel?-ráncoltam homlokom.
-Tudod te azt nagyon jól!-miközben megint megütötte ex barátom.
-Kimi!Tényleg fejezd be!Tomi te meg húzz el innen!-utasította Peti őket.Tomi azon pillanatban kifelé vette az irányt.Kimi meg, a konyhába igyekezett.Vodka-narancsba fojtotta bánatát.Utána mentem és kikaptam a kezéből a poharat.
-Magyarázd el nekem mi is történt!-tettem a poharat az asztalra.
-El kezdte nekem mondani, hogy te küldted ide, azért, hogy pakoljon össze neked mert elutazol vele!-húzta magához a poharat.
-Na jó ez nem igaz!De ennyire nem bízol meg bennem?-tettem fel a kérdést.Erre ő nem válaszolt semmit.
-A hallgatás beleegyezés!Akkor most nekem gondolkodnom kell!-erre fogtam magam és felmentem a szobába.Miután kijöttem a szobából, Kimi már a cuccaival együtt láttam elmenni.Későre járt már, de nem tudtam elaludni.Felültem az ágyon, és eldöntöttem megkeresem.Felöltöztem, és útban voltam a szálloda felé.
A recepción meg is tudtam Kimi szobaszámát, és felmentem az egyik lifttel.Benyitottam a szobába, s olyan dolgot láttam amit nem akartam volna.Nem mondtam semmit, hangos ajtócsapás után, elhagytam a szobát.
Hazamentem, és elég nagy kárt tettem magamnak...Idegességemben, a nappaliban található vázát, földhöz vágtam.Elég nagy zajt csapott, s erre tesóm is felfigyelt.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte.Hosszasan meséltem neki, és a végén a nappaliban aludtunk el.
-Hahó!Keljetek!Mert elkésünk a szabadedzésről!-keltett fel minket.
-Oké!-kelt fel tesóm.
/Szandika szemszög/
Amikor megérkeztünk a pályára, Seb megszólalt.
-Be kéne,hogy mutassalak a csapatnak!Elvégre már mióta együtt vagyunk, és már láttak minket együtt!-mondta.
-Rendben!Mehetünk!-szálltam ki az autóból.Kézen fogva sétáltunk be a padockba.Megérkeztünk a Red Bull boxa elé.Egy idős ember jött köszönteni minket.
-Szia Adrian!Köszönt párom!Ő itt a barátnőm Szandika Nádasdi!-mutatott be minket egymásnak.
-Szia Szandika!Én Adrian Newey vagyok!Örülök,hogy Sebbel vagy!Ha kérhetlek tegeződhetnénk?-ráztam vele kezet.
-Természetesen!-eresztettem egy széles mosolyt.Aztán kijött Christian is.
-Christiannal már ismeritek egymást!-nevetett Seb.Beljebb mentünk,és egy magas,jóképű srácot pillantottam meg aki épp felénk jött.
-Sziasztok!-köszönt az ismeretlen.
-Szia Heikki!Bocsi szívem!Ő itt Heikki,Heikki ő pedig a barátnőm Szandika!-mutatott be egymásnak minket.
-Szia!-fogtunk kezet.Még pár embert megismertem a csapatból: Britta,Rocky és még sorolhatnám!Elindult a szabadedzés.Én mind végig Heikkit boldogítottam.Sokat tudtam meg róla, és ő is rólam.Vége lett a szabadedzésnek és Heikkit hívta a munkája.
-Én megyek is haza!Szia!-köszöntem el tőle,de egy gyorst kérdést kaptam még.
-És Seb?Neki nem szólsz?-értetlenkedett.
-Légyszíves mond már meg neki!-kértem meg.
-Oké!No problem!-kacsintott rám.Azzal kimentem a boxból.De egyszer csak valaki megállított.
-Szia Szandika!Leila hol van?-nem meglepő,hogy Kimi volt.
-Azt mondta utánunk jön!De nem jött!És ezt furcsálltam!De amit tettél vele....-néztem rá haragosan.
-Tudom..és sajnálom!Csak kiakadtam mert elküldött!De én bocsánatot akarok kérni tőle!-csordult le néhány könnycsepp arcán.
-Rendben!Segítek!-sajnáltam meg.
-Tényleg?Köszi!-hálálkodott majd megölelt.-Figyelj!Most menj vissza az edzésekre!Én meg kitalálok addig valamit!Jó?-vázoltam tervemet.
-Rendben!Akkor majd hívlak!-mondta majd elindult.Tudtam,hogy Leilát nehéz lesz megfűzni Kimivel kapcsolatban,mivel mégis csak megcsalta!De egy próbát megér!Hazaérkezésem után,Leila megmutatta újdonsült szerzeményét.Egy tetkót a jobb vállán:
Ha 2. vagy, te vagy az első aki veszít!
Értettem ennek a kódolt mondanivalóját,de mégis megpróbáltam beszélni tesómmal.Több-kevesebb sikerrel.Megértettem vele,hogy Kimi holt részegen tett amit tett.Másrészt szereti őt!Harmadrészt meg elsőnek ő dobta ki!Ezek indokok mellett egy szava sem volt.Csak merengett.
-Hé!Leila!Itt vagy?-néztem mélyen a szemébe.
-Igen!Csak tudod,lehet igazad van!-hajtotta le a fejét.-De...ő már nem szeret viszont!-hitetlenkedett.
-De igen!Ma kérdezte,hol vagy!Mert bocsánatot akart kérni tőled!Tudod drága tesókám!A világon te vagy a legjobb tesó!És a legcukibb meg még sorolhatnám!De egyetlen egy hibád van!-mondtam neki.
-És pedig?-kérdezte nagyra nyitott szemekkel.
-Makacs vagy!Ja és a becsületedre hallgatol, ahelyett,hogy a szívedre hallgatnál!Érted?-magyaráztam.
-Azt hiszem igen!-fogta magát majd elment.
-Hé!Hová mész?-nem szólt semmit.Oké,ezt félsikernek elkönyvelem magamban.Későre járt már mikor Seb jött haza.
-Szia szívem!-köszöntött egy csókkal.
-Szia!Kérsz vacsorát, vagy ettél már?-kérdeztem meg.
-Már ettem.Kicsit furcsálltam,hogy nem ebédeltél velem és a csapattal-huppant le a kanapéra.
-Ja!Bocsi csak Kiminek segédkeztem!Békítő hadművelet!-ültem mellé.
-Értem!És sikerült?-érdeklődött párom.
-Nem tudom!Majd hív Kimi!-vontam vállat.Pár másodpercre rá csörgött a telefonom.Felvettem:
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Dika!Kimi vagyok!-halottam egy ismerős hangot.
-Szia!Na mi volt?-támadtam le.
-Te egy istennő vagy!Kibékültünk!Annyira jó!Leila ma nálam alszik úgyhogy ne várjátok estére!-mondta.
-Oh köszi a bókot!Remélem soha többé nem veszekedtek!Remélem jó éjszakátok lesz!-húzódott mosolyra a szám.
-Nincs mit!Reméljük!De megyek, mert az én drágám kéri a kakaóját!Szia!-köszönt el és letette.
-Ideje lenne nekünk is ágyba bújni!Holnap ismét szabadedzés, és ráadásul időmérő!-mondtam Sebnek.
-De nem vagyok fáradt!És egész nap alig láttalak!Alvásnál sem foglak!-durcizott.
-Drága!Nem sokára szünet és annyit leszünk együtt,hogy a végén megunsz!-ültem az ölébe.
-Na!Ilyeneket ne is mondj!-szólt rám.
-Jó!De tényleg ideje lenne aludni!Nézz az órára mennyi az idő!
-Rendben!Akkor mennyünk!-felelt.
-Menny előre!Nekem még van egy kis elintézni valóm!
-Oké!De siess!-utasított.Miután felment, egy kis rendet raktam a konyhában, majd leültem a laptopom elé.Megnéztem az üzeneteket, és ráakadtam egy bizonyos Hanna Pratertól kapott üzenetet nyitottam meg:
Szia Szandika!
Nyugodj meg, nem akarom Sebet elvenni tőled!Csak...bocsánatot szeretnék kérni,amiért megrémítettelek.A gyermekem apjával összeházasodom.Szeretném ha ti is ott lennétek az esküvőmön.Heppenheimben lesz, 1 hét múlva.Remélem elfogtok tudni jönni,de ahogy nézem, akkor lesz egy kis szünet az F1-ben.Most mennem kell!Hív a munka.Sziasztok!És sok sikert a versenyhez Sebastiannak. Hanna
Ezen a levélen meglepődtem egy kicsit.De végül is örültem,hogy Hanna összeházasodik azzal a férfival.Én őt első látásra egy aranyos lánynak vélem.Igaz,volt pár olyan dolog ami igazán rosszul esett tőle,de remélem ezek mellett jóba tudunk lenni.Lehajtottam laptopom tetejét, és felmentem Sebhez.Ő már édesen szuszogott.Átöltöztem a pizsimbe,és elaludtam...Reggeli kelés után evés,gyors öltözés és már indultunk is az időmérőre.Épp a padock felé indultam, mikor tesómmal találkoztam.Érdekes látvány fogadott...