Míg Szandika aludt, eldöntöttem elviszem shoppingolni, mert tudom hogy nagyon szeret vásárolni.De pár pillanat múlva felébredt:
-Hogy aludtál?-kérdeztem meg tőle.-Miután visszaaludtam jól-kaptam választ.
-Van egy ötletem!-mosolyogtam.
-És el is árulod?-nézett rám.
-Arra gondoltam, elmehetnénk vásárolni!-vetettem fel tervemet.
-Benne vagyok!-mondta.Még lustálkodtunk egy kicsit,majd megreggeliztünk,átöltöztünk és indultunk is.Már órák óta jártuk az üzleteket,mikor megkért az egyik bolt vezetője, hogy dedikáljam a boltban kiállított F1-es falat.Szandikának nem volt ellenére,így bementem és oda firkantottam a nevem.Nem tartott sokáig, s újra a boltokat kezdtük járni.Már indultunk,mikor egy váratlan személy tűnt fel.Szandika nem volt velem, mert elment ebédet venni.Én pedig a táskákkal ott maradtam a bevásárló központ közepén.
-Szia Seb!-jött oda hozzám, a már említett személy.Aki nem más volt mint Hanna.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Mi járatban vagy itt?Csak nem Szandival?-kérdezte gúnyosan.
-De!És kérlek, soha többé ne zaklasd telefonon,levélben vagy akár személyesen!-kaptam fel egy kicsit a vizet.
-Épp erről szerettem volna beszélni!-grimaszolt.
-Hallgatlak!-vágtam oda fapofával.
-Eltűnök az életetekből!Egy ösztöndíj programra megyek Afrikába!Ott szeretnék orvos lenni!Segíteni azoknak a gyerekeknek akik rászorulnak!Ott fogok élni, ha minden rendben megy.Szóval, csak pár cuccért ugrottam be a plaza-ba!Véletlenül sem azért mert követlek!De nekem sietnem kell mert mindjárt indul a gépem!Viszlát Seb!-köszönt el és már rohant is tovább.Tudom nem szép,de meg könnyebűltem e hír hallatán.Végre nem fog idegeskedni Szandika.Ez volt minden vágyam...Mire hátrafordultam Szandika volt mögöttem.
-Mehetünk?-kérdezte széles mosollyal.
-Persze!-és indultunk is.Kicsit későn értünk haza,így az ebédből vacsora lett.Evés után egy kis divatbemutató következett.Dika felpróbálta az újonnan beszerzett darabokat.Bevallom,nagyon is szexi volt.Felment a szobába kedvesem, mikor utána mentem és magunkra csuktam az ajtót...
/Leila szemszög/
Meglepő dolgokat mutattak nekünk Ramiék.Az internet tele volt fotókkal.Rólam,Kimiről és a két kis gyermekről.Hatalmas cím az oldal tetején: KIMINEK LEILÁTÓL VAN KÉT ELTITKOLT GYEREKE!
-Borzasztó, hogy a média mindenben csak a reklámot látja!-mondta Rami, látván lefagyott tekintetem.
-Az!Ilyenkor az életemből kizárnám a sok elektronikai kütyüt!-mondta párom.
-Ne is foglalkozzunk velük!-hangzott el egy meglepő mondta számból.
-Rendben!-mondta Kimi, de akaratlanul megláttunk egy cikket.Seb és Hanna volt a képen és csomó szatyor... Nem tudtam mit levonni a képekből, de tuti hogy testvérem ezt nem tudja még.Mivel teljes mértékben megbízom Sebben, inkább nem foglalkoztam vele többet.Miközben böngésztünk a neten, Kiminek megcsörrent a telefonja.Egy megbeszélésre hívták.
-Kicsim most el kell mennem!Nem gond?-kérdezte meg párom.
-Nem dehogy!Ha hív a munka!-mosolyogtam el magam.
-Rendben!De tudsz vigyázni ezekre az ördögfiókákra?-nevetett.
-Miért?Ramiék?Hova mentek?-kérdeztem mivel 5 perccel ezelőtt még mellettem ültek.
-Hát elmentek vásárolni.De ugye tudsz vigyázni rájuk?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Megoldható!De indulj mert még a végén elkésel!-bólogattam és egy csókkal elköszöntem tőle.Már el is ment.Én meg egyedül maradtam a két kisgyerekkel.Juustu és Titus egyből letámadtak:
-Leila!Mennyünk el a mekibe!-kérleltek.És, hogy tudnék nemet mondani két ilyen aranyos kis pulyának?!Így fogtuk magunkat, és kocsiba ültünk.Hamar ott is voltunk, és már az asztalnál ültünk és ettünk.De a telefonom csörgése mindent megzavart.Egy rettenetes hírt kaptam anyutól.Az egyik legjobb barátnőm -kivételesen most nem Vivi-bekerült a kórházba.Rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála.Azon nyomba a kocsihoz vettem az irányt a két fiúval és csak folytak le arcomon a könnycseppek.Hazaértünk és már Rami megrémülve fogadott:
-Leila!Kimit megbüntették ittas vezetés miatt!Most hol lehet?-értetlenkedett.De abban a pillanatban belépett párom.
-Jól vagy?-öleltem meg.
-Igen!De azok a....megbüntettek!Pedig csak egy pohár bort ittam azon a megbeszélésen!-szontyolodott el.
-Tudjuk milyenek!Kell a pénz nekik!De hagyjuk is!Inkább menjünk haza!-szóltam Kimsternek.
-Rendben!-mondta és miután elbúcsúztunk már indultunk is.Hazaérve a tévé elé ültünk és egy érdekes hírt közöltek:
-Köszöntöm önöket ez itt a SkyNews és itt Christina Jamaguchi jelentkezik a friss hírekkel.-kezdődött a híradó.-Első hírünk a finn forma 1-es pilótáról és barátnőjéről szól!Kimi Raikkönen az Iceman-t ittas vezetésért büntették meg.Barátnője Leila sírva jött ki két gyerekkel egy étteremből.Valyon szakítottak?A tényállás szerint igen.-itt kapcsoltam ki a tévét.
/Kimi szemszög/
-Kicsim miért sírtál?-kérdeztem meg mikor kikapcsolta a tévét.
-Egy rossz hírt kaptam anyutól!Az egyik legjobb barátnőm valószínűleg rákos.-gyűltek könnyek a szemébe.
-Ha akarod még ma elmegyünk Magyarországra.Találkozol vele és lehettek együtt amennyit csak szeretnél.-öleltem meg.
-Köszönöm.-mondta, majd összepakoltunk.Fél óra múlva már a gépen találtuk magunkat, útban hazafelé...Pár óra volt az út csupán, de nekem végtelen hosszú időnek tűnt! Leszállt a gép, és rögtön a kórház felé vettük az irányt.Bementünk.És nagy meglepettségemre a barátnőm fel-alá járkált a szobában.Mintha semmi baja nem lenne.Rögtön rá is szóltam:
-Hé Livi! Neked nem az ágyban lenne a helyed?-öleltem meg.
-Oh Leila!Hát itt vagy? És hoztad magaddal Kimit is?Hát tudod... félre diagnosztizáltak.-kezdte mondandóját.
-Tessék?Akkor nem vagy beteg?Vagy..rákos?-csuklott el hangom.
-Nem!Holnap már haza is mehetek!Makk egészséges vagyok!-mosolygott.
-De ez remek hír!Jaj, bocsi!Kimi ő itt Livi!Livi,Kimi!-mutattam be őket egymásnak.
-Szia!-köszönt kedvesem.
-Szia!Leila ugye maradsz itt Budapesten?-kérdezte legjobb barátnőm.
-Ezt még nem beszéltük meg.-válaszoltam és Kimire néztem.
-Persze, hogy maradunk.Ez nem kérdés.Addig leszünk, ameddig szeretnéd Kicsim.-mondta és megölelt.
-Menjetek, pihenjetek le.Értem jön Dávid és holnap majd találkozunk.-mosolygott Livi.
-Oké.Szia, majd beszélünk.-köszöntünk el és hazamentünk.Nem volt nagy forgalom, így hamar a ház bejárója előtt voltunk és be is mentünk.Minden úgy volt, ahogy itt hagytuk.Picit fáradtan dőltünk a kanapéra és bekapcsoltam a tévét...Teltek múltak a napok és sok izgalmas dolgot csináltunk Liviékkel.Megmutattam Kiminek gyerekkori házikómat,búvóhelyemet, kedvenc fagyizómat.Addig tesóm Heppenheimben volt Seb családjánál, mivel Seb tréningezett.De elérkezett a hétvége.A német nagydíj.Muszáj volt Kiminek visszautaznia de én nem tudtam mennyek-e vele, vagy maradjak.Meghoztam a döntést: megyek vele.Elvégre ebben a pár hétben Livi és Dávid csak velünk voltak.A családot pedig hanyagolták.Jobb lesz nekik ha elmegyünk.Eljött a búcsú ideje.Elköszöntünk egymástól,majd repülőre szálltunk és útban voltunk a Nürburgringre.Épphogy beesett Kimi a szabadedzésre pénteken.A szállodába menet Szandikát pillantottam.Tesómmal rég nem láttuk egymást,így volt mit átbeszélni.
-Mit csináltatok, míg nem találkoztunk?-kérdeztem Dikától.
-Heppenheimben voltam,mivel 1 hetet töltöttem náluk, nagyon jóba lettünk Stephanie-val.Sok időt töltöttünk együtt.És ti?-kérdezett vissza tesókám.
-Mi otthon voltunk Liviékkel.-válaszoltam.
-Olyan rég vásárolgattunk már!Van kedved?-kérdezte Szandi.
-Persze,indulhatunk!-adtam rövidke választ.Miután hagytunk üzenetet a fiúknak,elindultunk.Már órák óta vásárolgattunk,mikor elfáradtunk és visszamentünk.Boldogan tértem vissza,s valami hamar lelombozta a jókedvemet.Kimi kocsija a garázsban összetörve állt.Bementem a pihenőbe és egy dühös finnel találtam szembe magam.
-Csakhogy megérkeztél!-vetette oda flegmán.
-Mi történt veled?-csodálkoztam.
-Elromlott a fékem és odavágtam a kocsit a falnak!-magyarázta idegesen.
-És ezért kiabálsz velem?-kaptam fel én is a vizet.
-Bocsi!Csak jó lett volna ha itt vagy amikor szükségem van rád!-sajnálkozott.
-Hagytam üzenetet!És nem tudhattam előre mi fog történni!-mondtam halkan és kimentem.Este tesóm elrángatott egy parkba.VÉLETLENÜL pont Seb és Kimi is ott volt.De kibékültünk.Úgy szeretem én a tesómat.Még egy kicsit üldögéltünk a parkban majd a szállodába mentünk,és elaludtunk.Másnap reggel eljött az időmérő edzés.A fiúk nagyon jól mentek és meg is szerezték az első sort.Mindenki nagyon boldog volt a Red Bullnál és a Lotusnál.A nap hátralevő részében Kimi és Seb a csapattal voltak,mi addig tesómmal a szobában trécseltünk.Későre járt már,de a fiúk még mindig sehol!Elaludtunk...
/Sebastian szemszöge/
Tegnap Szandika nem volt a szobánkba.Kétségbe voltam esve,mert 1000x hívtam, de egyszer sem vette fel a telefont.Reggel zuhanyzás után megrezzent valami az éjjeli szekrényen.Azt hittem Szandika az de Kimi volt:
-Szevasz!Csak annyit üzenek neked Szandika itt van!Gyere át érte!-hallottam egy kis mosolyt.
-Érte menni?Na ok!Én ezt nem értem!-ráncoltam meg homlokom.
-Hát tudod..Leila és Szandika vagy sokat ittak és kidőltek, vagy egyszerűen csak alszanak.Vagyis most pont alszanak.-pontosított barátom.
-Értem!Megyek!-azzal letettem a telefont és elindultam a mellettem lévő szobába.
-Itt vagyok!-mondtam.
-Pszt!!Alszanak!-csitított Kimster.
-Bocsi!Akkor én viszem is!-mosolyogtam majd Szandikát az ölembe vettem és átvittem az én szobámba.Hagytam hagy aludjon.Kimivel elindultunk a boxba.Pár óra és indul a futam.
-Hagytunk mi üzenetet a csajoknak?-kérdeztem az Icemant.
-Am igen!De szerintem tudják hova jöjjenek!-kacsintott.-Akkor jó!-nyugodtam meg.Kiminek és nekem a Red Bull boxánál elváltak útjaink.Én Brittával mentem interjút adni,ő meg a Lotushoz.Elrepült az a pár óra,és felsorakoztunk a rajtrácsra.A mai napot a lányok nélkül töltöttük,mivel így érezték jobbnak.Őszintén szólva,kizártam mindent a környezetemből és csak a versenyre koncentráltam.Kigyulladtak a piros lámpák, és elindultunk a felvezető körökre.Véget ért a felvezető kör,és feszülten vártam a rajtot.Piros.piros.piros.ZÖLD!És elindultam.Kimi nagyon rajtam volt,de jól elkaptam a rajtot így megtartottam az első helyem.A 67 kör hamar eltelt,és szerencsémre első lettem.Nagyon örültem a helyezésemnek de Kimi nem...Ő csak 2.lett.Szerintem az is jó eredmény.Lezajlott a díjkiosztó,az interjúk.A csapattal,a Lotussal,Kimivel és a csajokkal este buliba mentünk.Ünnepeltünk.Volt is mit!
/Kimi szemszöge/
Este a buliban eléggé elengedtük magunkat.Leila végig velem és Sebbel volt,Szandika meg Vivivel és Markkal.Seb megint nem ivott,de párommal mégis sikerült eléggé berúgatnunk.Leila,én,Seb és Szandika a hotelszobába mentünk és privátba folytattuk a bulizást.Szandikát sajnáltam egy kicsit mivel Seb ha berúg..Tudjuk,hogy ő egy pohár sörtől is részeg lesz!Most meg egy kis vodka, whisky és sok minden egyéb van benne.Elég durván rámászott Dikára,ami nem baj mivel a barátnője de részegen?!Én is táncoltam Leilával (én is eléggé berúgtam),de a finnek bírják a piát!Elvileg a németek is,de Sebastian na ő az egyik kivétel...Mikor Szandika már megunta Seb viselkedését,és átment a saját szobájába.Itt hagyott minket egy hullarészeg Red Bullos bikával.Nem sokáig tartott a buli.Mi is elmentünk aludni.Reggel korán keltett minket Seb.És értetlenül nézett ránk:
-Mit keresek én itt?-rázta meg fejét.
-Hát tudod...-majdnem megfulladtam a röhögéstől.-Mi ilyen vicces?Ugye mi nem...?-kapott észbe.Mi egy kicsit még húztuk az agyát.
-De szívem!És hidd el isteni volt!-válaszolt párom.
-És én erre miért nem emlékszem?-merengett.Erre nem válaszoltunk semmit csak röhögni tudtunk.
-Sajnálom!tudjátok azt, hogy mi 3-an....szóval értitek!És ezt még Szandikának is el kell mondanom! Uram atyám!-csapott a homlokára.
-Nyugi haver!Vicc az egész!Annyi történt,hogy tegnap kicsit sokat ittál...-csaptam a hátára.
-Oké!-fújta ki a levegőt.
-De most keresd meg Dikát!-javasoltam.
-Az lesz a legjobb!Sziasztok!-köszönt el, és már kint is volt a szobából.Mit sem sejtve,Sebnek csináltunk meglepetés bulit...
/Szandika szemszög/
Reggel kb.8-kor hallom,hogy valaki bejött a szobába.Sebastian volt az.Kicsit szomorú arccal ült le mellém az ágyra.
-Seb!Mi a baj?-kérdeztem.
-Sajnálom!A tegnap történteket.Hogy úgy viselkedtem veled!Tudod,részegen kicsit más vagyok!-nézte a földet.
-Oooo kicsim!Nem baj!Eltűrtem!Elvégre neked is ki jár a szórakozás.Bármilyen módon is.-emeltem fel fejét.
-De ezt akkor sem lett volna szabad!Ilyet nem engedhetek meg magamnak!Így viselkedni egy lánnyal...-szomorkodott.
-Sebastian Vettel!Most azonnal megparancsolom,hogy fejezd ezt be!Zárjuk le a témát és felejtsük el!-öleltem meg.
-Jól van!Ha te mondod!-hagyta rám.
Még beszélgettünk és sokkal jobb hangulata lett szerencsére, így gyors elkészülés után lementünk megreggelizni, ami kicsit késői volt, mivel lassan dél körül járt az idő.A nap nagy részét együtt töltöttük és vázoltam tervemet, hogy szeretnék vele elmenni egy étterembe vacsizni és nem a szállodába.Örült az ötletnek, így 6 körül készülődni kezdtünk.Elegáns, de a bulira is tökéletes ruhát vettem fel, ő egy inget és farmert.Kis győzködéssel, de rávettem, hogy én vezessek, aminek nagyon örültem, hisz rég ültem már a kormány mögött... Megérkeztünk és izgatottan szálltam ki az autóból, majd kézen fogva besétáltunk.
-Happy Birthday!-kiáltottam a tömeggel együtt.Szép kis társaság gyűlt össze, csapattagok, barátok.Seb családjával már hamarabb megünnepelte születésnapját, de az igazi bulira most került csak sor és mivel hazájában lehetett először első, ami tegnap volt, így még jobb lett a hangulat.
-Köszönöm!-mondta mosolyogva párom, majd megölelt.Mindenki felköszöntötte személyesen is, majd kezdődhetett a tánc és az ivás...
-Tetszik?-jött oda hozzánk kíváncsian Leila és Kimi.
-Nagyon!Jól érzem, hogy a ti kezetek van benne?-kérdezte Seb.
-Igen.Érezd jól magad!-mondták, majd nagy ölelés után eltűntek a tömegben, valószínű a bárpult környékén.Hajnalig tartó bulink után, másnaposan keltünk fel.Bár én és Seb nem sokat ittunk,de tesómék...róluk szót se ejtek.Ők tudnak bulizni!Lementem a földszintre és bekapcsoltam a TV-t.Természetesen a buliról voltak benne képek.De nem foglakoztatott különösebb képen.Lejöttek Sebék is az emeletről, és Leila rögtön nyafogni kezdett:
-Fájdalomcsillapítót!Istenem!Szétrobban a fejem!-fogta fejét.
-Nem kellett volna annyit inni!-szidtam meg egy kicsit.
-Tudom!De ha egyszerűen vonzott az ital?-adott választ.Nem mondtam erre semmit csak tovább bámultam a TV-t.Nem sokkal később Kimi is magához tért.
-Soha többet nem iszok.-sóhajtott, mire mindenki nevetni kezdett.
-Azt megnézném!-mondta Seb, miközben a hasát fogta.
-Na, jó ezt nem gondoltam komolyan.-adta meg magát a finn.
-Beleviszel a rosszba!-nézett párjára Leila.
-Én?Miért is?-értetlenkedett Kimster.
-Csak azért, mert alkoholista leszek én is.-adott választ tesóm, mire Seb újra felkacagott.
-Na, valami eszébe jutott.-mosolyodtam el.
-Ti lehetnétek a híres alkoholista-pár.-magyarázta szerelmem, mire én is csatlakoztam hozzá, de az említett pártól csak egy szúrós pillantást kapott.Nagyon jó hangulatban telt a délelőtt és dél körül, már mindenki elfogadható állapotban volt, így elmentünk sétálni egyet.Sajnos pár fotós sem maradhatott el...Tudomást sem véve róluk tovább sétáltunk.De Sebnek megcsörrent a telefonja:
-Szia!-köszönt bele.
-Szia fiam!Csak boldog születésnapot szerettem volna kívánni!-mondta bele Seb anyukája.
-Köszi!-adott rövid választ párom.
-És,hogy vagytok?-kérdezett Heikke.
-Jól!Ma este már Pesten leszünk!-válaszolt szerelmem.Erre a mondatára mindenki rá nézett,és mutogattunk,hogy tegye e a telefont.-Na de mennem kell anyu!Szia!-köszönt el,és letette a telefont.
-Pestre?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Igen!Úgyhogy siessünk le ne késsük a gépet!-mondta és már iszkoltunk is vissza a szállodába.Este 9-kor már a gépen ültünk szülőhazánk fele...
/Sebastian szemszög/
Magán repülőgépünkkel hamar Magyarországon voltunk.Elsőnek Krisszékhez mentünk.Ott is ünnepeltünk.De csak szolidan!Aztán páromék házába mentünk.Furcsa dolgot találtunk az ajtóra tűzve.Ijesztő üzenet.Hamarabb téptem le,mint ahogy a többiek látták volna azt.Egy levél volt Leilának és páromnak címezve.Melyben ezt olvastam:
Kedves csajok!
Hazajövünk Spanyolországból!Amióta szakítottunk veletek és kimentünk külföldre,csak rátok gondolunk,értetek élünk és dolgozunk.Bár a hírekben láttuk,hogy most mással vagytok (Sebastian Vettelel és Kimi Raikkönennel),azért még bízunk benne,hogy minket jobban szerettetek mint most őket.Remélem tudunk találkozni és visszafogunk titeket hódítani!
Tomi és Krisz
Ledermedve olvastam át újra és újra a levelet és ennek Leila vetett véget.Hirtelen kivette a kezemből és ő is elolvasta.Figyeltem, hogyan reagál, de arcáról nehezen tudtam leolvasni valamit is.Végül Kimi szólalt meg.
-Baj van?
-Visszajön.-suttogta.
-Ki?-lépett mellé Szandika.
-Tomi.De miért?-nézett rá kétségbeesetten és haverom kérdőn pillantott rám.
-Hogy?-csodálkozott Dika.
-Jól hallottad, sőt jön Krisz is.-ismételte Leila, mire párom kivette kezéből a lapocskát, elolvasta, majd idegesen visszanyomta testvére kezébe.
-Dika!Várj meg!-kaptam észbe, hisz berohant a lakásba.
Felszaladtam utána az emeletre és kopogás nélkül léptem be.Az ágyon ült és sírt.Nem tudtam, hogy kik is lehetnek azok a srácok, csak annyit, hogy együtt voltak.Melléfészkeltem magam és simogatni kezdtem a hátát.
-Haragszol?-kérdezte halkan.
-Nincs okom.Az régen volt.Én is jártam mással azelőtt, hogy megismerkedtünk.Igaz nem örülök, hogy visszajönnek, de tudom, hogy nem lesz semmi baj.
-Köszi.-mondta, majd összeszedte magát és lementünk.Lent picit meglepő látvány fogadott...
/Kimi szemszög/
Mikor Sebastianékat pillantottuk meg,szánk azonnal elvált egymástól.tudtam,ha ezek ide visszajönnek,kő kövön nem marad szárazon!Tudni illik rólam,nem vagyok az a türelmes típus,így most is párom nyugtatott meg engem.De nekem kellett volna őt.Sebékkel együtt ültünk le és kitárgyaltuk a levelet:
-Na szóval!Kik is ezek?-tettem fel a kérdést a csajsziknak.
-Volt pasijaink.Több éven keresztül együtt voltunk.-mondta párom.
-Értem.-bólogattam.
-És,hogy mentetek szét?-kérdezett most Seb.
-Megcsaltak.-válaszolt Szandika.
-Na még több ok arra,hogy jól pofán csapkodjam mindegyiket!-feleltem.
-Szívem erre semmi szükség!-nyugtatgatott Leila.Még egy ideig beszélgettünk,majd egy röpke ebéd után a medencéhez vettük az irányt.El pancsikoltunk, és este szétázva szálltunk ki.Gyorsan átöltöztünk,és kiültünk a teraszra.A naplemente csodás látványt nyújtott.Ekkor jöttem rá,milyen jó,hogy rátaláltunk Leiláékra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése