/Sebastian szemszög/
Apámnak egy meglehetősen furcsa kérdése volt hozzám és Szandikához.
-Mikor akartok gyerekeket?Esküvőt?-kérdezte apám.
-Őőő..hát az igazat megvallva ezen még nem gondolkodtunk.-felelt párom.
-Apa.ezt ne itt, ne most.-próbáltam hatni rá, hogy ezt nem kéne.
-Sajnálom.Csak kíváncsi voltam.
-Semmi gond.-mosolygott Dika.Majd elköszönés után, távozott a családom.Most jöhet a rendrakás, ami szerintem csak holnap lesz.
-Remélem nagyon nem bántott meg Norbert!-öleltem meg kedvesem hátulról.
-Nem.Egyáltalán nem.Valójában igaza van.Szeretné tudni mit tervezünk egymással.
-Igaz.De akkor is..mindegy.
-Hagyjad.Ne foglalkozzunk ezzel.tökéletes nap volt a mai.
-Igen szerintem is.Csodálatos veled minden perc!
-Imádlak Sebastian!-léptem oda hozzá, s szorosan átöleltem, hogy érezzük egymást.Felmentünk a szobába, s karjaimban aludt el szerelmem...Reggel a madarak csicsergésére keltem. Szandika még aludt, így halkan kisomfordáltam a szobából.Összepakoltam, majd észrevettem, hogy valaki hátulról átölel.
-Kicsim!miért nem aludtál tovább?-fordultam párom felé.
-Nem tudtam.Rémálmom volt.
-Dika!Kivel álmodtál?-simogattam meg arcát.
-Hannaval.
-Gondoltam..és mit?
-Eljött hozzánk.Te épp csapat megbeszélésen voltál, ő pedig eljött hozzám.Elkezdte mondani, hogy őt szereted.Majd bevallottam neki, hogy gyereket várok tőled.Erre nagyon dühös lett, és elkezdett üldözni.Kifutottam az erdőbe, de ő utolért és fellökött.És végül meghalt a kisbabánk...-csordult le egy könnycsepp arcán.
-Nem tudom, hogy miért álmodsz folyton Hannaval..sajnos az álmaidban nem tudlak megvédeni tőle.És amit most álmodtál, nem fog megtörténni.Soha nem hagynám!
-Tudom.Miért kísért még mindig? Miért pont engem?
-Én sem értem.
-Mindegy.Nem akarok rá gondolni!-szipogott.
-Jaj drágaságom! Annyira bánt, hogy nem tudlak mindentől és mindenkitől megvédeni!-öleltem meg.
-Seb!Nem védhetsz meg mindentől! Főleg nem Hannatól..vele nekem kell megbirkóznom. És győzedelmeskedni fogok felette!
-Rendben! Gyere, sétáljunk egyet
-Pizsamában?
-Nem baj az!Gyere!
-Oké.Az én kis dilim..Sokat sétálgattunk, beszélgettünk.Mikor már nagyon elfáradtunk, a fűbe feküdtünk, egy öreg fa alá.Néha egy szó többet mond mint száz.Vagy csak elég egy pillantás, egy ölelés, egy csók.Én ezt mind megkaptam Dikától, s nagyon bántott amit álmodott.De az idő szaladt tovább.Monza,Szingapúr,Szuzuka,Korea,Új-Delhi,Abu Dhabi,Austin.Elteltek a nagydíjak, s az utolsó Sao-Paulo nagydíj következett.Kiélezett versenyre számíthatunk, hisz a VB állása is nagyon szoros. Mint ahogy ezt hónapokkal ezelőtt megmondták, köztem Fernando és Lewis között fog eldőlni a cím sorsa.Időmérőn az első rajtkockát szereztem meg.Remélem meg fogom tudni tartani a az első helyett és újból megvédem a címem!Ezen a hétvégén nem találkoztam Szandikával.Ő kérte, hogy csak a versenyre koncentráljak.Felállt a mezőny, majd a felvezető kör után kihunyt a piros fény, s zöldre váltott. Elindultunk, s jó rajtot fogtam, megtartottam az első rajthelyet a verseny végéig!Igen!Megcsináltam!We did it!Yes Abby!Thank you boys! Hangzottak el az alábbi mondatok a csapatrádión.Majd következett az ünnepélyes díjkiosztás!Mint tavaly és tavalyelőtt, könnyek szöktek a szemembe.Ünneplés után, az interjúk, majd az after party következett.Arra már Szandika is velem tartott, s a nagy buli királyt Kimit se hagyhattuk ki.Természetesen jött vele együtt Leila is.Sokat piáltunk, s mindenki emberesen berúgott.Reggel egy ágyban keltem fel, s Szandika feküdt mellettem.Az estének csak az elejére emlékszem utána képszakadás.Szandika meztelen vállát csókoltam meg, mire ő mosolyogni kezdett.Biztos valami aranyosat álmodik.Nem akartam felkelteni édes álmából, ezért halkan mentem ki a fürdőbe.Arcot mostam, majd felöltöztem és rendeltem reggelit.Epres-joghurtos palacsintát rendeltem, gondoltam azt Szandika is szereti.Míg az étel megérkezett, párom végig aludt.Valami nagyon fárasztó dolgot csinálhattunk, ha ennyit alszik..Az ajtón kopogtattak, s én mentem ajtót nyitni.Átvettem a reggelit, majd Szandikát keltettem fel.
-Álomszuszék!Megérkezett a reggeli!Ébredj!-adtam egy csókot homlokára.Erre ő csak nyafogott, majd felült, s megigazította kócos,hosszú haját.Felöltözött, s együtt fogyasztottuk el a reggelit.
-Seb!Annyira fáradt vagyok!Nem emlékszem az estére.Mit csináltunk?-ráncolta szemöldökét.
-Nem tudom.Teljes képszakadás.De valami fárasztó dolgot csinálhattunk.Majd megkérdezzük Kimiéket az este kimeneteléről.
-Pont ők fognak emlékezni szerinted?Másnaposabbak mint mi!-ingatta fejét.
-Gyere beülünk a szaunába!Hátha jobb lesz!
-Menjünk!-mosolygott.Átöltöztünk fürdőruhába és siettünk lefele a medencés részleghez.Körülbelül 2 órát tölthettünk a szaunában, s teljesen kitisztult az agyam.És a fejem sem fájt már.
-Nagyon szuper ötlet volt lejönni!-mondta vidáman és jókedvűen párom.
-Örülök neki!Nem vagy már fáradt?-kérdeztem tőle, s bújtam közelebb hozzá.
-Igen.Feltöltődtem.-koccantotta fejét az enyémhez.Erre a válaszom egy hatalmas ölelés volt egybefűzve egy hosszadalmas csókkal.Majd felmentünk a szobába és ebédeltünk.Az egész napot együtt töltöttük,de másnap Milton Keynes-be kellett utaznom.Szandika Svájcba, a közös házunkba ment.Körülbelül egy hetet töltöttünk egymás nélkül, s hivatalosan is kinyílvánították a szünetet a Forma 1-ben.Úgy döntöttünk, Pestre utazunk egy kicsit vakációzni.És beszélni is kellene Krisztiánnal.Így a tél felé haladva, épp a kandallót gyújtottam be, mikor valaki csengetett.Párom ment ajtót nyitni, s nagy meglepetésre Krissz volt az.Miután én is végeztem, leültünk a kanapéra.
-Sok mindent meg kell beszélnünk!-nézte a földet Krisztián.
-Igen apu!Elég sok minden van itt!-ült mellém szerelmem.
-Sajnálom Sebastian, hogy nagyképűnek és rossz apának neveztelek.Valójában, egy nagyon tehetséges pilóta vagy.Ezt idén is megmutattad.Megvédted a címed, és most már 3x-os Vb bajnok lettél.Ha lesz is unokám a legjobb apajelölt te vagy!
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Apa!Hogy-hogy megváltozott a véleményed?
-Rájöttem, valamire.A családi béke a legfontosabb.
-Értem.De áruld már el nekem drága apukám, hogy miért vagy talán ki miatt szidtál minket?!
-Nem érdekes.Nem akarom, hogy emiatt felkapd a vizet kicsim.
-Fhu apa most már komolyan mond el!
-Nem érdekes.Tényleg.
-Rendben.
-De most megyek, mert anyád már vár otthon.Sziasztok! Sebastian vigyázz a lányomra!-köszönt el.
-Rendben.Ez csak természetes.-kacsintottam.Majd bezártam az ajtót,s visszamentem kedvesemhez.
-Zavar, hogy nem mondta el?-kérdeztem.
-Egy kicsit.De ha nem annyira fontos, akkor nem idegesítem magam rajta.
-Helyes.Elég meleg van itt, vagy vegyem fel még melegebbre.
-Elég meleg van.Talán túl meleg is.
-Azon könnyen segíthetünk. Megválunk néhány ruhadarabtól.
-Sebi.Leiláék haza is jöhetnek!
-Jaj szívem.Ne legyél már ennyire félős!
-Kit neveztél félősnek?-bújt közelebb hozzám.Erre felkaptam és felvittem az emeleti szobába.Aztán következett az élvezet...Miután kikecmeregtünk az ágyból, melegebb lett, mint volt.Ezért elhatároztuk, sétálunk egyet ebbe a hűvös novemberben. Útközben betértünk egy kávézóba, s megittunk egy forró teát. Egy váratlan vendég ült az asztalunkhoz.
-Sziasztok!-ült le mellénk Jenson.
-Szia Jens!Te hogy-hogy itt?-kérdezte párom.
-Hát csak Jeni elhoztam ide.-felelt.
-Ki az a Jeni?-értetlenkedtem.
-Jaj, hogy ti még nem ismeritek.Az újdonsült barátnőm.Mindjárt jön.Na itt is van.
-Sziasztok!-köszönt Jeni.
-Szia!-köszöntünk Szandikával egyszerre.
-Jeni ő itt Szandika, Szandika Jeni, Sebastian Jeni,Jeni Sebastian!-mutatott be minket egymásnak a brit pilóta.
-És mióta vagytok együtt?-kérdeztem.
-2-3 hónap.
-Jens!Ez szuper!-mosolygott barátnőm.
-Tudom.Ő életem értelme.Imádom.-csókolta meg Jenit.Még egy ideig beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt.A hidegből jóérzés volt betérni a meleg házba.Szandika vacsorát csinált, anyukám receptje alapján.Egészen jól sikerült.Míg vacsoráztunk, felvetődött a kérdés.Hol ünnepeljen a család?Ezen sokat agyaltunk, s végül egy döntést kellett meghoznunk.Kibérelünk egy kis panziót, ahol a családjaink nyugodtan elférnek.Későre járt már ideje volt nyugovóra térni.Másnap reggel már a decemberi hónapot kezdtük meg. Gondosan elterveztünk mindent, kinek mit veszünk.Megegyeztünk, hogy egymásnak csak kézzel készített ajándékot adhatunk.Később megérkeztek Kimiék is.Betoppantak egy csomó szatyorral.
-Ti hova készültök ennyi szatyorral?-kérdeztem meg tőlük.
-Ja!Ezek csak ajándékok!-felelt Kimi.
-De minek ennyi?-értetlenkedtem.
-Csak! Vásárlás mánia forever!-mondta Leila, majd le tette a cuccokat.
-Rendben.Ti kigondoltátok már mit fogtok adni a családnak?-kérdezte a finn.
-Igen.Holnap fogunk elmenni vásárolni!-felelt helyettem párom.Majd Leila és Dika együtt csináltak ebédet.Megettünk mindent, majd egy kicsit Tv-ünk.Persze a sport csatornát néztük, s épp Barca meccs ment.Mindenki beleegyezett, hogy megnézzük.Így végig szurkoltuk a meccset.Természetesen a Barcelona nyert hatalmas fölénnyel.Ezek után egy jó kis Red Bullt ittunk meg, majd elkezdett esni a hó.Gyönyörű látvány volt, s rögtön ki is mentünk a szabadba.Persze azért egy pulcsit gyorsan felkaptunk magunkra, s úgy szaladgáltunk a hóesésben.Míg Kimi és Leila épp a földön ,,játszottak" én Szandikát jó szorosan magamhoz öleltem.Sokáig állhattunk kinn, mert mire beértünk jégcsappá fagytam.Párom készített nekünk forró csokit, majd egy plédet maga köré tekerve, tálcával a kezében csoszogott oda hozzánk.Letette a tálcát az asztalra, majd mindenki elvett egy bögrét.Szandika az ölembe huppant, s együtt néztük végig a filmet.Mire vége lett,párom elaludt.Nem akartam felébreszteni, így az ölemben vittem fel a szobánkba.Reggel pihenten ébredtünk fel, s gyors öltözés után elindultunk bevásárolni.
/Leila szemszög/
Reggel csak arra ébredtem, hogy Seb és tesóm elhagyják a házat.Miután elmentek, nem tudtam visszaaludni, így a szokásos reggeli kakaómat elkészítettem, s csendben a laptopom társaságában elfogyasztottam.Később már Kimi is csatlakozott hozzám.
-Mit csinálsz kincsem?-kérdezte, miközben bekapott egy kekszet.
-Csak megnéztem a Facebookom!-vágtam egy mosolyt.
-Értem.-ült le mellém.Beszélgettünk,nevetgéltünk s elszaladt az idő.Már csak az ajtó nyitására figyeltünk fel.Biztos Sebék jöttek meg.Állításom hamar beigazolódott.
-És még mi hoztunk sok szatyrot?-ingattam fejem.
-Jól van na!Elkapott a hév!-kacsintott tesóm.
-Seb!Gyere csomagoljuk be őket és címkézzük fel!-utasította Sebet tesóm.
-Rendben főnök!-villantotta fel fehér fogsorát Sebas.Felmentek, s mi párommal megint kettesben maradtunk.Olyan sok hó, esett tegnap, gondoltuk kimegyünk egy kicsit.A sétálásból hóemberépítés, hógolyócsata kerekedett.Remek kis napom elébe néztünk.Teltek, múltak a hetek.S már karácsony hetén jártunk.
Kimi!Nekünk is be kellene csomagolni az ajándékokat!-parancsoltam neki.
-Rendben!-mormogta.Majd bő két óra szerencsétlenkedés után, készen lettünk.Majd átmentem tesókámék szobájába, s megkérdeztem, mikor lesz a nagy családi ünneplés.Miután megkaptam a választ, visszamentem Kimihez.Teltek a napok, s végre elérkezett a nagy nap.Mielőtt még a karácsonyra gondolnánk, nem az jött el.Vivi és Messi esküvője.Hamar letudtuk az egészet, s jó buli volt.Ott volt az egész Barcelona csapat.Piqué,Puyol,Xavi,Fabregas,Iniesta,Pinto,Valdés és még sorolhatnám.A buli után siettünk haza a nagy karácsonyi ünneplésre.Elég sokan leszünk.Az én családom, a Kimié, és a Sebié.Nagy izgatottsággal telt a szenteste délelőttje.Izgatottan vártuk, hogy megérkezzenek.Rájuk sem kellett sokat várni, pár percre a mi családjainkra megérkezett a Raikkönen família is.Leültünk egy nagy körbe, s kibeszéltünk mindent ami a szívünket nyomta.És következett az ajándékozás.Átadtuk egymásnak az ajándékokat, majd a ,,nép" hazament.Seb és Szandika tanakodtak, hogy menjenek e vissza Svájcba, de végül itt maradtak Pesten.Én Kiminek előre megmondtam, hogy nem megyek se Svájcba, se Espoo-ba.De ő ezt a döntésem el is fogadta.Miután 4-ben maradtunk, eldöntöttük társasozunk.Páros-társast játszottunk elég sokáig.Végül döntetlenben egyeztünk meg.Késő éjszaka feküdtünk le.Mi Kimivel talán később, mielőtt elaludtunk volna, még élveztük egy kicsit egymás társaságát...
/Szandika szemszög/
Reggel boldogan néztem a fehér tájat.Majd egy kezet éreztem meg hátamon.
-Boldog karácsonyt kicsim!-ült fel az ágyon Seb.
-Neked is szívem!-adtam egy csókot neki.-Jaj míg el nem felejtem.Itt van a karácsonyi ajándékod!-mosolyogtam és átadtam neki a kis dobozt.Kibontotta, és széles vigyor ült arcára.
-Ez csodaszép!-mutatott a karkötőre.Mivel egy német zászló mintába fűztem a monogramunkat.
-Itt az enyém is!-adott nekem át egy dobozt.Kinyitottam, s egy nyakláncot találtam benne, amin gyönyörű betűkkel írt Sebastian nevet véltem felfedezni.
-Mondtam, hogy nem kellett volna semmit venni!-néztem rá.
-Tudom.De én nagyon ügyetlen vagyok művészi téren..és amúgy sem volt drága.Kérlek fogadd el.A kedvemért!-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-De csak azért mert karácsony van!-ingattam fejem.
-Felrakom!-mosolygott elégedetten.
-Oké.-majd gyorsan felrakta a nyakláncot, majd én neki a karkötőt.Kimásztunk az ágyból, s lementünk reggelizni.Kimiéket még nem láttam lejönni, valószínűleg még alszanak.
-Seb!Mit kérsz reggelire?-kérdeztem tőle.
-Szendvicset.
-Meleg?
-Igen.-felet, majd 10 perc alatt elkészítettem a könnyű reggelit.Leültünk megreggelizni, s én nagyon rosszul éreztem magam.
-Jól vagy?-kérdezte párom.
-Azt hiszem.-mondtam, majd valószínűleg elájulhattam, mert teljes képszakadás.Már csak arra keltem fel, hogy Seb beszél hozzám.
-Szandika!Kelj fel!Légszíves!Térj magadhoz!-mondogatta.Erre kinyitottam szemem, s láttam egy mosolyt könnyektől eláztatott arcán.-Csakhogy felkeltél!Mi történt?-kérdezte.
-Nem tudom.Teljes képszakadás.-pislogtam.
-Egyszer csak elájultál.Szerintem menjünk és vizsgáltassuk ki.Nagyon aggódom érted.
-Rendben.-azzal fogtuk a kocsikulcsot, s Seb elvezetett a kórházig.Ott bő fél óra várás után kivizsgáltak, s az eredmények nem voltak vészesek.Csak leesett a vércukrom, emiatt ájultam el.Több szénhidrátot kell ennem.Makk egészséges vagyok.Sebastian és én is megnyugodtunk e mondatok hallatán.S a kezdetleges jó hírek miatt, egy nagy tábla kekszes Milkát vágtam be.Persze Sebnek is adtam, de őt nem etethetem túl!
-Annyira örülök, hogy nincs semmi baj!-mosolyogva nézett rám.
-Picim!Az utat nézd ne engem!-dorgáltam meg egy kicsit, mivel épp hazafelé tartottunk.Az út hátralevő részét csöndben töltöttük.Miután hazaérkeztünk, számítani lehetett, hogy rögtön aggodalmaskodni fognak.Persze ez így is történt.De azonnal megnyugtattam őket.
-Nincsen semmi baj!Leesett a vércukrom.Ennyi!-mondtam nekik.
-Rendben!-ölelt meg tesóm.Majd együtt választottunk egy csajos filmet amit megnézünk majd.
-Csajok!Akkor mi inkább megyünk is!Csak nyugodtan csacsogjatok!-nevetett Kimi.
-Oké, menjetek!-adott gyorsan egy csókot Leila párjának.Megnéztük a kiválasztott filmet, majd sütöttünk szívecske formájú mézeskalácsokat.Elég jól sikerültek.Késő estig dumáltunk.Mindent megbeszéltünk, s nagyon jól elvoltunk.A fiúk nem érkeztek meg még késő este sem.Ezért nélkülük aludtunk el.Csodás reggelre ébredtünk, s a nappaliba vettük az irányt.Két nagy dobozt találtunk a kanapén.Rajtuk két cédulával.Az egyiken:
Életemnek Szandikának! a másikon pedig: Szívem szép szerelmének Leilának!
Kibontottuk a dobozt, s egy meseszép torta volt bennük.Majd a telefonom csöngése zökkentett ki az ámulatból.Vivi hívott.Elmondta, hogy megszületett a kisbabájuk.Koraszülött..de csak 1 héttel.Közölte, hogy szeretnék ha én és Sebastian lennénk a keresztszülei.Leiláék pedig a második keresztszülei. Azonnal beleegyeztem, majd hívtam Sebet.De nem vette fel. Később betoppantak a fiúk pár szatyorral.
-Ti meg hol voltatok?-kérdeztem tőlük.
-Hát egy hotelben aludtunk, hogy ti nyugodtan beszélgethessetek!-mondta Seb.
-És mi ez a sok szatyor?-értetlenkedett tesóm.
-Ajándék.Nektek.Tőlünk.-válaszolt Kimi.
-De milyen alkalomból?-vontam fel szemöldököm.
-Szülinapi.A ti szülinapotokat meg sem ünnepeltük!-lépett közelebb párom.
-Mondtam, hogy nem kellett volna!-feleltem durcásan, majd felmentem az emeletre.Majd hallottam, hogy Seb utánam rohan, de nem néztem vissza.Bementem a közös hálónkba, s az ágyra ugrottam.Egy kopogtatást követően párom lépett a szobába, s leült az ágyra, majd a hátamat kezdte el simogatni.
-Kicsim!Ezért nem haragudhatsz meg!Én akarok neked ajándékot adni!
-De mondtam, hogy ne költsünk egymásra!
-Ha arra célzol, hogy te nem költesz eleget rám, akkor tévedsz.Nekem épp elég amennyit adsz.Magadat!-mondta kicsit parancsoló hangon.Erre csak felültem az ágyon, s hozzá bújtam.Ő erre semmit nem felelt, csak egyre szorosabban ölelt.
-Nagyon,nagyon,nagyon szeretlek!-mondtam.
-Én annál is jobban!-csókolt meg.-Gyere nézzük meg mit hoztam neked.-kacsintott.Lementünk, majd kibontottam az ajándékokat.Sok szép ékszert kaptam tőle, s pár ruhadarabot is.Leila és Kimi már a szobájukban folytatták az ünneplést.Mi bekucorodtunk a Tv elé, s meglepő dolgokat hallottunk a sztárvilágból.Átkapcsoltunk egy másik csatornára, s éppen az évadzáró Sao Pauloi nagydíjat ismételték.Természetesen végig néztük, s Sebnek ismét könnyek gyűltek a szemébe.
-Tőled a 3 VB címed senki sem veheti el tőled!Bajnok vagy!-súgtam a fülébe.
-Tudom szívem.És még remélem szerzek pár címet!-mosolygott.Majd felmentünk aludni.Reggel hangos ordibálásra keltünk fel, s nem tudtuk mi történik.Kirohantunk a szobából, de a veszekedés nem a házban folyt, hanem az udvaron.Nem is értettem, miért a hidegben, a fagyban veszekedik a két ember.Persze, hogy tesóm és Kimi kapott össze valamin.De, hogy min? Azt még én sem tudom...
2012. június 21., csütörtök
2012. június 19., kedd
Felelsz vagy mersz?..
/Szandika szemszög/
Nagy meglepettségemre, Melanie lépett mellém.
-Szia Melanie!Hogy, hogy itt?-kérdeztem tőle.
-Szia Szandika!Hallottam anyuéktól, hogy itt vagytok.Beszélnünk kellene.-vette komorabbra hangnemét.
-Rendben.És miről?
-Hallottam Hannaról és a 2 hónapos szünetről.
-Igen.Lehet, hogy rossz döntés volt szakítanom Sebastiannal arra a 2 hónapra..de te mit csináltál volna a helyemben?
-Valószínűleg ugyanazt amit te.De tudod, hogy nekem Hanna jó barátnőm, és máshogy adta elő a sztorit nekem.Sajnálom, hogy szétkellet mennetek, de reméltem, hogy visszataláltok majd egymáshoz.És ez meg is történt.Emiatt boldog vagyok.Ja és hallottam a kezedről is.Szerencse, hogy nem lett komolyabb bajod.
-Hát igen.Bevallom a tesóm rég nem vezetett és egy kicsit tapasztalatlanabb mint én.
-De akkor minek vezetett?
-Nagyon akart.Én engedtem.
-Seb nagyon féltett tudod?
-Igen.Gondolom.
-Ne gondold!Tudd!-utasított Melanie.S közben a fiúk is megérkeztek.
-Szia Melanie!-köszönt Seb nővérének.
-Szia!-köszönt Fabian is.
-Sziasztok!Csak egy percre ugrottam be, és már épp indulok, úgy hogy sziasztok!-távozott társaságunkból az említett nővér.
-Jól elbeszélgettetek míg mi a kartban ültünk?-kérdezte Sebastian.
-Aha.Elvoltunk.-mosolyogtam.
-Hé Seb!Ott van az a lány aki tetszik nekem!-ütögette Sebet Fabian.
-Fabi!13 vagy!Menj oda és hívd el randira!-adott nem épp kielégítő választ párom.
-De nem merem!Mi van ha nem kellek neki?-idegeskedett.
-Fabi!Csak megkérdezed!-válaszolt Sebas.S közben a kiszemelt lány iszonyatos sebességgel közeledett.
-Sziasztok!-köszönt a lány.
-Szia!-dadogott Fabian.
-Fabi!Jössz velem egy körre?-kezdeményezett a kislány.
-Persze!Figyelj csak Livi!-mert hogy úgy hívták a kislányt.Ekkor Sebet elhúztam, hagy beszélgessenek a tinédzserek.
-Most miért nem maradtunk ott?-nyafogott Sebas.
-Mert zavaró tényezők vagyunk.Gondolom, mikor te kértél meg egy lányt, hogy menjen veled randira, te sem szeretted volna, ha tesód ott loholt volna mögötted.-magyaráztam.
-Igaz.Míg Fabi intézkedett, mi megittunk egy Red Bull-t.Majd egy 10 perc után, megérkezett a ,,hódító" és közölte velünk a hírt:
-Sikerült!!!-éljenzett.
-Micsoda?-kérdeztem meg, mintha nem érteném miről beszélne.
-Hát, most már van barátnőm.Livi a csajom.-vigyorgott.
-Minden elismerésem!-rázott kezet Seb testvérével.
-De most megyek, ha elengedtek.Szóljatok légyszí anyunak, hogy 8-ra otthon vagyok!-mondta, s már szaladt is tovább.Mi hazafelé vettük az irányt, vagyis elsőnek Heikkehez mentünk elmondani Fabian üzenetét. Miután végeztünk ezzel a feladattal, Svájcba vettük az irányt.A már felújított házba tértünk be, s bevallom, kicsit hiányoznak a zöld bútorok.Beléptünk, s megcsapott az otthon illata.Seb a szokottnál is fáradtabb volt, s első dolga volt, hogy lehuppanjon a kanapéra.
-Mitől fáradtál ki ennyire? Csak nem a go-kartozástól?-kérdeztem tőle.
-Nem, dehogyis.Csak fáradt vagyok!-mosolygott.
-Rendben!Én megyek és megágyazok!-mondtam, majd felbaktattam az emeletre.Mire kész voltam, párom is megjelent mögöttem.
-Masszírozzalak meg?-kérdeztem meg tőle.
-Az jól esne.-mondta.
-Akkor feküdj le az ágyra.Vagy a hátadat masszírozzam?Vagy mit?-néztem rá.
-A hátam a vállam és szinte mindenem.-feküdt le az ágyra.Bő fél óráig masszírozhattam már, mikor Seb telefonja megcsörrent.
-Nem veszem fel, nem veszem fel..-hajtogatta.
-De vedd fel!-mondtam.
-Rendben.-nyögött fel.
/Sebastian szemszög/
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!-hallottam meg apám hangját.
-Apa!Örülök, hogy hívtál!
-Én kevésbé.Fabian nem jött haza.Se Livi nem ért haza.
-Tessék?
-Várjál, most jött be valaki az ajtón.
-Várok.
-Megérkezett Fabi.és Livi is épségben hazaért.
-Hála istennek!
-És ti, hogy vagytok fiam?
-Elég jól.
-Elég jól?Ezt, hogy érted?
-Hát remekül megvagyunk.Csak most nagyon fáradt vagyok!-sóhajtottam.
-Akkor nem is zavarok tovább.Majd még beszélünk.Szervusz Sebastian!-köszönt el édesapám,s máris bontotta a vonalat.Én a telefont az éjjeli szekrényre raktam le, majd visszafeküdtem az ágyra.Sokáig csak feküdtem az ágyon, törve a fejem, mit is csináljunk.Semmi sem jutott az eszembe, így kimentem a kertbe, s csak az eget bámultam.Felhőtlen,csillagos éjszaka volt.Egyszer csak azt vettem észre, hogy hátulról átölel valaki.tudtam, hogy ő az.Megfordultam és megcsókoltam.
-Na mi baj van kis bajnokom?-kérdezte Szandika.
-Semmi.Csak gondolkodtam, mit kéne csinálnunk.
-Majd jön magától az ötlet.-simogatta meg karom.
-Reméljük.-öleltem meg.Majd bementünk a házba, s vacsora után, a háló fele vettük az irányt.Hamar elaludtunk mindketten.Reggel újratöltve, frissen ébredtem.Sokkal energikusabb vagyok mint tegnap voltam.
-Szervusz kicsim!-adtam egy csókot Szandikának.
-Szia!Gyere,csinálok valami reggelit.-mosolygott.
-Rendben.-majd kikászálódtunk az ágyból, s egy verseny közepette szaladtunk le a lépcsőn.Hagytam Dikát nyerni amit észre is vett.
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte.
-Szendvics.
-Csak annyi? Nem kérsz még valamit?
-Nem köszönöm.
-Oké.10perc alatt kész is volt a reggeli.Megreggeliztünk, s remek ötletem támadt.
-Figyelj csak kicsim!Mi lenne ha elmennénk, és vennénk egy medencét!-mosolyogtam.
-Remek ötlet.-mondta, majd felöltöztünk és indultunk is.Nem kellett sok idő, hamar eldöntöttük melyiket választjuk.Egy kemény falú, létrás medencét választottunk.Itt Svájcban, elég meleg nyár köszöntött be.Hamar megengedtük a vizet a medencébe, de nem mentünk még bele, hisz még nem melegedett fel rendesen.De a pancsolás most sem maradt el.Átöltöztünk fürdőruhába, s a locsoló alatt szaladgáltunk. Késő délutánig játszottunk, s csurom vizesen sikerült bemennünk a házba.Épp leültem volna a kanapéra, de csengettek.Indultam ajtót nyitni.Meglepetésemre, Stefanie állt előttem.
-Szia Stef! Mi járatban vagy itt?-invitáltam be.
-Csak egy perc és megyek.
-Rendben.mi baj?
-Tudod, nagyon nagy gond van.Terhes vagyok.Hogyan adjam be anyáéknak?
-Terhes? Nem vagyok olyan jártas a témába, de állj eléjük és mond meg nekik.Szerintem örülni fognak neki.
-Szia Stefanie!-köszönt párom.
-Szia Szandika.szerinted, hogyan adjam be anyáméknak, hogy terhes vagyok?
-Terhes vagy? Szerintem, elsőnek játsz el velük, mi lenne ha terhes lennél, és meglátod mit reagálnak.Ha örülnek, nyugodtan elmondhatod, ha nem akkor nem mondod el.-kacsintott Dika nővéremre.
-Köszi.Jobb tanácsot adtál mint a bátyám.Akkor megyek.Sziasztok!-s már el is tűnt az ajtóban.Miután eltűnt, megebédeltünk, majd leültünk Tv-t nézni.Ritka eset az, hogy egy csaj szereti a Forma 1-et és mellette még a focit is, de az én barátnőm egy kivétel, hisz rajong mindkettőért.Ezért leültünk és néztünk egy jó kis Bayern München meccset, amit a német csapat nyert meg.Már későre járt, ezért felmentünk aludni.De az alvásból nem lett semmi.Megcsókoltam Szandikát, s a nagy hévben, az ajtónak csapódtunk.De ez sem zavart meg semmit, tovább folytattuk, s kellemes élményeknek voltunk részesei, már az ágyban...Reggel ismét kipihenten ébredtünk az esti ,,akciónk" után is.
-Szia szívem!-öletem át Szandikát.
-Kicsim!-csókolt meg.Még 1 órát lustálkodtunk az ágyban, majd ideje volt kelni.Nagyon meleg volt, ezért mindketten fürdőruhát, én személy szerint fürdőgatyát vettem fel.Megnéztük a vizet, s kellemesen meleg volt.Belemásztunk, s újból gyereknek éreztem magam...
/Kimi szemszög/
Míg Seb és Szandika Svájcban voltak, addig mi Leilával Espoo-ba mentünk.Anyám már megbarátkozott párommal, s békében telt egy vasárnapi ebéd.Majd elmentünk a házamba, ahol rögtön a medencébe vetettük magunkat.Meleg,forró,száraz nyár közepén jártunk.Sokáig ültünk a medencében, mikor Jenny állított be.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle idegesen.
-Csak a cuccaimért jöttem!-mondta.
-Gyors legyél!-mondtam s visszamentem Leilához.10 perc után hangos ajtócsapásra lettünk figyelmesek.Gondoltuk Jenny ment ki.Állításunk beigazolódott.
-Kicsim.Ugye megbízol bennem?-kérdeztem párom.
-Teljes mértékben.Lehet, hogy néha veszekszünk, de legbelül tudjuk, hogy minket egymásnak teremtettek.-mosolygott.
-Igen.És megint együtt vagyunk.Pár évig nem is hallottunk egymásról, most meg..együtt vagyunk.Hála istennek.-simogattam meg arcát, majd megcsókoltam.Majd bementünk.Rendeltünk pizzát, s bepunyadtunk a Tv elé.Több filmet is megnéztünk unalmunkban.Mikor már teljesen kimerültünk a nagy Tv-be, kiültünk a kertbe, s a naplementét csodáltuk.
-olyan szép ez az egész!Mint egy álom!-mondtam Leilának, és megcsókoltam.
-Ha lenne egy kívánságod, mit kívánnál?-kérdezte.
-Örökre veled lenni!-mondtam és megöleltem.
-Nekem is!
-Furcsa érzés volt újra találkozni veled a bulin.
-Tényleg?
-Igen.Felkavarodott bennem a közös múltunk.És most csak a közös jelenre, és jövőre tudok gondolni..
-Én is.És remélem, nemsokára összekötjük az életünket.
-Ezt, hogy érted?
-Hát, hogy később lesznek gyerekeink és majd összeházasodunk.-mosolygott, s mire megszólalhattam volna csengettek.Testvérem volt az, és a kicsik.
-Sziasztok!Gyertek beljebb!-invitáltam be őket.
-Figyelj Kimster, itt hagyhatnám a gyerekeket amíg mi vásárolunk?
-Persze!Menjetek csak!
-Köszi!Sziasztok!Aztán jól viselkedni!-köszönt el tesóm.Jól elvoltunk a kis krapekokkal.Sokat játszottunk,nevettünk,és persze ki ne maradjon a kaja csata!Hát tönkrevertük a házat, amit Leilának kéne kitakarítania, de igénybe fogunk venni egy takarítónőt inkább.Az estét hasznos és élvezetes dolgokkal töltöttük...
/Leila szemszög/
Reggel fejfájásra,hányingerre keltem fel.Nagyon rosszul éreztem magam, s kimentem egy kicsit a friss levegőre.Lehet, hogy elrontottam a gyomrom a tegnapi kajával.Pár percig bírtam csak ki a levegőn, majd rohantam a Wc-re.Sejtésem beigazolódott.Elrontottam a gyomrom..A hányinger nem épp kellemes dolog, de ez idővel elmúlt.Majd dél körül felmentem, s Kimit is felköltöttem.
-Hé álomszuszék! Kelljél már fel!-simogattam meg hátát.
-Rendben!-mondta majd kiszállt az ágyból.Főztem egy kis makarónit, ami nagy szó, mert nem tudok főzni..de Kiminek látszólag ízlett, így büszke voltam magamra.
-Figyelj kincsem! Mi lenne ha csapnánk egy bulit?-kérdezte evés közben.
-Remek ötlet!Kit hívnánk meg?
-Szandika,Seb,mi és még pár haverom.-mosolygott.
-Rendben.Este 8-ra hívjam őket?
-Igen.Én elmegyek bevásárolni, te meg küld el a meghívókat!-kacsintott, s már el is tűnt az ajtóban.Hamarosan elérkezett a buli ideje.Minden rendben ment.Én és testvérkém sokat beszélgettünk.Kimi és Seb a bárpultot támadták meg, de kettőjük közül csak Kimi ivott.Ez persze rá vall.Hajnal körül mindenki hazament.Ez egy fergeteges buli volt, s csak egy baj van..megint kupis az egész ház.
-Én tuti nem takarítok!-emeltem fel kezeim.
-Én se!-értett velem egyet Szandika.
-Takarítónő! Na az fog takarítani!-ordibált Rakka-ból a pia.
-Mi hazamentünk!-mondta tesóm majd kiléptek Sebbel az ajtón.Magamra maradtam egy részeg F1-es pilótával.Most mit kezdjek vele? Végül arra a döntésre jutottam, hogy a kanapéra felfektetem, de ez sem ment valami fényesen.Közel fél óra szerencsétlenkedés után, sikerült felfektetni a kanapéra, majd én a hálóba vettem az irányt.Egy furcsa észrevételem akadt.Valaki az ágyon hagyott egy levelet.
Kedves Kimi és Leila!
Remélem boldogok vagytok, s mindenetek megvan ami nekünk nincs.Nagyon régen találkoztunk, bár a tesóddal szoktam beszélni de veled nem.Nemsokára esküvőm lesz, s titeket hívlak meg először.Barcelonában a stadionban várunk szeretettel titeket 2 hét múlva reggel 9-kor!Addig is legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!
Puszi: Vivi és Messi
A levél elején még nem jöttem rá ki is írhatott nekünk, de mikor szóba vagyis írásba került Barcelona, egyből tudtam, hogy Vivi írt.Örömmel olvastam a sorokat, amiket ő írt, s egy könnycsepp is végigfolyt az arcomon.Hiányoznak a barátok, és a család.Bár apára még mindig nagyon dühös vagyok, s azóta nem is beszéltünk.aznap este boldogan, és hamar aludtam el..Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki puszilgatja a nyakam.Kimi volt.Látszólag kirobbanó formában volt, s egyáltalán nem látszottak rajta a másnaposság tünetei...
/Szandika szemszög/
Reggel a telefonom rezgésre lettem figyelmes.Felvettem, s egy ismerős hang szólt bele.
-Szia Szandika!-hallottam meg Vivi hangját.
-Szia! Mi újság van nálatok?-kérdeztem halkan, mivel még Sebi aludt.
-Pont erről szerettem volna beszélni veled, illetve veletek.Tegnapelőtt Messi megkérte a kezem.
-Tényleg?Ez csodás!
-Igen.És Két hét múlva esküszünk.Szeretnénk meghívni téged és Sebet a 2 hét múlva a Barcelonai standionban reggel 9-kor megrendezésre kerülő esküvőre. El jösztök?
-Persze.Egy nappal hamarabb megyünk, hogy tudjunk még egy kicsit dumálni is.De hogy-hogy ilyen hamar van az esküvő?
-Hát..a másik hírem az, hogy gyereket várok Messitől!
-Na ne!Ez tök jó meg minden, de nem korai ez még?
-De.Én se terveztem ilyen hamar, de ha így sikerült, elvetetni már nem fogom!
-Nem is kell!Az neked is és Messinek is egyaránt fájdalmas.
-Igen.És ezt nem tudnám megtenni se vele, se a babával.De most megyek, itt elég későre jár.Szia!-köszönt el.Bevallom eléggé meglepett Vivi bejelentése.Míg ezen gondolkodtam, Seb felkelt.
-Szia kicsim!-adott egy puszit arcomra.
-Jó reggelt.Van egy vagyis kettő hírem.
-Na mondjad!Hallgatlak.
-Vivi és Messi összeházasodnak.
-Tényleg?
-Igen.És meghívtak minket is.2 hét múlva lesz Barcelonában.
-Rendben.Ott leszünk.És a másik hír mi?
-Gyerekük lesz.
-Ilyen hamar.
-Tulajdonképpen a baba miatt házasodnak ilyen hamar össze.
-Értem.Gyere, reggelizzünk valamit.
-Rendben!-egyeztem bele, s lesétáltunk a konyhába.Gabonapelyhet ettünk, és átbeszéltük ezt az esküvő témát.Miután mindketten megreggeliztünk, Seb megborotválkozott, én pedig elmosogattam.
-Szandika!Mi lenne ha azt mondanám, hogy anyu,apu,Fabian és Livi átjönnének hozzánk ebédre?Nagyon haragudnál rám?-kérdezte.
-Nem.De azért szólhattál volna előbb is.-csaptam oda a formás kis ,,fenekére".
-Hé, ezt nem nekem kéne csinálni?
-Nem.Aki rossz, azt elfenekeljük!-mosolyogtam, melyre Seb válasza egy hosszú csók volt.Majd miután szánk elvált egymástól, elmentünk és bevásároltunk.Én fogom készíteni a családnak az ebédet.Eléggé különleges ételeket választottam, s remélem eltudom készíteni őket, mivel nem vagyok a főzés nagymestere.Levesnek egy könnyű borsó krémlevest, főételnek sajtos csirkemellt sült krumplival, desszertnek pedig csokis-epres tortát készítettem.Egész jól sikerült minden fogás, s épp készen lett az étel, mikor csengettek.Seb ment ajtót nyitni, addig én rendet raktam.Köszöntöttük egymást, majd asztalhoz ültünk.Megebédeltünk, s közben jókat nevettünk.Meglepődtem magamon milyen finom lett az étel. Heikke adott néhány tippet, hogyan vehetem le Sebet a lábáról.Majd Fabiannal felvonultunk a hálóba, s egy megdöbbentő dolgot közölt velem.Korához képest elképesztő furcsa volt nekem beszélni vele, de biztos meg van rá az oka, hogy felém fordult.
-Dika!Szeretnék gyereket Livitől! Megmondtam neki, de csak annyit felelt, hogy még nem tudja.
-Fabi.13 évesen? Ezt nem értem.Tudod mennyire fiatalok vagytok még a gyerekvállaláshoz?-kérdeztem tőle.
-Talán tudom.De kérlek érts meg!Én nagyon szeretem őt!-mondta, s mintha Sebet láttam volna benne.
-Figyelj csak!tudom, hogy szereted.És van egy remek ötletem.
-Mi az?
-Hát, tudod a lányok nagyon szeretik az ékszereket.
-Vegyek neki egy gyűrűt?
-Nem kell venni!Tudunk mi csinálni!De inkább egy karkötőt!És bele fűzzük a monogramotokat.
-Rendben.És akkor mikor lesz gyerekünk?
-Évek múlva..ha eléggé felkészültetek rá.De gyere, most fűzünk egy karkötőt.
-Oké.-mondta.Közel 10 perc alatt megvoltunk vele, s lementünk a nappaliba.Egyszerűen csodás érzés volt látni, milyen boldogok is a fiatalok.Nem mintha nem lennénk azok Sebbel, de még is fiatalabbak nálunk.
-Köszönöm Fabi!-mondta Livi.
-Nincs mit!-adott egy szájra puszit Fabian.Ezt kicsit furcsálltam is, hisz az egész család ott volt.Bátor kis legény a legifjabbik Vettel.Majd leültem a kanapéra Sebi mellé, s ő is adott egy csókot nekem.Miután csókunk véget ért, láttam ,hogy Fabi durcázik.
-Mi a baj Fabian?-kérdezte párom.
-Ti miért csókolózhattok? Én miért nem?-tette keresztbe kezét.
-Hisz te is megpusziltad Livit!-mondta Seb.
-Igen!De nekem anyu nem engedi, hogy megcsókoljam!-mormogott.
-Kisfiam!Ezt ne itt!Amúgyban is szerintem túl kicsi vagy még!-válaszolt Heikke.
-De Sebastian nem túl fiatal hozzá?
-Fabian most már tényleg fejezd be!Ne értetlenkedjél már!13 éves létedre egy 6 éves jobban felfogja amit mondok!-kezdett kijönni sodrából az anyuka.Fabi durcásan ült le barátnője mellé.Majd sokat beszélgettünk még.Nagyon jól elvoltunk a Vettel famíliával.egyszer csak Norbertnek eléggé furcsa kérdése volt hozzám, ami hideg zuhanyként ért...
Nagy meglepettségemre, Melanie lépett mellém.
-Szia Melanie!Hogy, hogy itt?-kérdeztem tőle.
-Szia Szandika!Hallottam anyuéktól, hogy itt vagytok.Beszélnünk kellene.-vette komorabbra hangnemét.
-Rendben.És miről?
-Hallottam Hannaról és a 2 hónapos szünetről.
-Igen.Lehet, hogy rossz döntés volt szakítanom Sebastiannal arra a 2 hónapra..de te mit csináltál volna a helyemben?
-Valószínűleg ugyanazt amit te.De tudod, hogy nekem Hanna jó barátnőm, és máshogy adta elő a sztorit nekem.Sajnálom, hogy szétkellet mennetek, de reméltem, hogy visszataláltok majd egymáshoz.És ez meg is történt.Emiatt boldog vagyok.Ja és hallottam a kezedről is.Szerencse, hogy nem lett komolyabb bajod.
-Hát igen.Bevallom a tesóm rég nem vezetett és egy kicsit tapasztalatlanabb mint én.
-De akkor minek vezetett?
-Nagyon akart.Én engedtem.
-Seb nagyon féltett tudod?
-Igen.Gondolom.
-Ne gondold!Tudd!-utasított Melanie.S közben a fiúk is megérkeztek.
-Szia Melanie!-köszönt Seb nővérének.
-Szia!-köszönt Fabian is.
-Sziasztok!Csak egy percre ugrottam be, és már épp indulok, úgy hogy sziasztok!-távozott társaságunkból az említett nővér.
-Jól elbeszélgettetek míg mi a kartban ültünk?-kérdezte Sebastian.
-Aha.Elvoltunk.-mosolyogtam.
-Hé Seb!Ott van az a lány aki tetszik nekem!-ütögette Sebet Fabian.
-Fabi!13 vagy!Menj oda és hívd el randira!-adott nem épp kielégítő választ párom.
-De nem merem!Mi van ha nem kellek neki?-idegeskedett.
-Fabi!Csak megkérdezed!-válaszolt Sebas.S közben a kiszemelt lány iszonyatos sebességgel közeledett.
-Sziasztok!-köszönt a lány.
-Szia!-dadogott Fabian.
-Fabi!Jössz velem egy körre?-kezdeményezett a kislány.
-Persze!Figyelj csak Livi!-mert hogy úgy hívták a kislányt.Ekkor Sebet elhúztam, hagy beszélgessenek a tinédzserek.
-Most miért nem maradtunk ott?-nyafogott Sebas.
-Mert zavaró tényezők vagyunk.Gondolom, mikor te kértél meg egy lányt, hogy menjen veled randira, te sem szeretted volna, ha tesód ott loholt volna mögötted.-magyaráztam.
-Igaz.Míg Fabi intézkedett, mi megittunk egy Red Bull-t.Majd egy 10 perc után, megérkezett a ,,hódító" és közölte velünk a hírt:
-Sikerült!!!-éljenzett.
-Micsoda?-kérdeztem meg, mintha nem érteném miről beszélne.
-Hát, most már van barátnőm.Livi a csajom.-vigyorgott.
-Minden elismerésem!-rázott kezet Seb testvérével.
-De most megyek, ha elengedtek.Szóljatok légyszí anyunak, hogy 8-ra otthon vagyok!-mondta, s már szaladt is tovább.Mi hazafelé vettük az irányt, vagyis elsőnek Heikkehez mentünk elmondani Fabian üzenetét. Miután végeztünk ezzel a feladattal, Svájcba vettük az irányt.A már felújított házba tértünk be, s bevallom, kicsit hiányoznak a zöld bútorok.Beléptünk, s megcsapott az otthon illata.Seb a szokottnál is fáradtabb volt, s első dolga volt, hogy lehuppanjon a kanapéra.
-Mitől fáradtál ki ennyire? Csak nem a go-kartozástól?-kérdeztem tőle.
-Nem, dehogyis.Csak fáradt vagyok!-mosolygott.
-Rendben!Én megyek és megágyazok!-mondtam, majd felbaktattam az emeletre.Mire kész voltam, párom is megjelent mögöttem.
-Masszírozzalak meg?-kérdeztem meg tőle.
-Az jól esne.-mondta.
-Akkor feküdj le az ágyra.Vagy a hátadat masszírozzam?Vagy mit?-néztem rá.
-A hátam a vállam és szinte mindenem.-feküdt le az ágyra.Bő fél óráig masszírozhattam már, mikor Seb telefonja megcsörrent.
-Nem veszem fel, nem veszem fel..-hajtogatta.
-De vedd fel!-mondtam.
-Rendben.-nyögött fel.
/Sebastian szemszög/
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!-hallottam meg apám hangját.
-Apa!Örülök, hogy hívtál!
-Én kevésbé.Fabian nem jött haza.Se Livi nem ért haza.
-Tessék?
-Várjál, most jött be valaki az ajtón.
-Várok.
-Megérkezett Fabi.és Livi is épségben hazaért.
-Hála istennek!
-És ti, hogy vagytok fiam?
-Elég jól.
-Elég jól?Ezt, hogy érted?
-Hát remekül megvagyunk.Csak most nagyon fáradt vagyok!-sóhajtottam.
-Akkor nem is zavarok tovább.Majd még beszélünk.Szervusz Sebastian!-köszönt el édesapám,s máris bontotta a vonalat.Én a telefont az éjjeli szekrényre raktam le, majd visszafeküdtem az ágyra.Sokáig csak feküdtem az ágyon, törve a fejem, mit is csináljunk.Semmi sem jutott az eszembe, így kimentem a kertbe, s csak az eget bámultam.Felhőtlen,csillagos éjszaka volt.Egyszer csak azt vettem észre, hogy hátulról átölel valaki.tudtam, hogy ő az.Megfordultam és megcsókoltam.
-Na mi baj van kis bajnokom?-kérdezte Szandika.
-Semmi.Csak gondolkodtam, mit kéne csinálnunk.
-Majd jön magától az ötlet.-simogatta meg karom.
-Reméljük.-öleltem meg.Majd bementünk a házba, s vacsora után, a háló fele vettük az irányt.Hamar elaludtunk mindketten.Reggel újratöltve, frissen ébredtem.Sokkal energikusabb vagyok mint tegnap voltam.
-Szervusz kicsim!-adtam egy csókot Szandikának.
-Szia!Gyere,csinálok valami reggelit.-mosolygott.
-Rendben.-majd kikászálódtunk az ágyból, s egy verseny közepette szaladtunk le a lépcsőn.Hagytam Dikát nyerni amit észre is vett.
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte.
-Szendvics.
-Csak annyi? Nem kérsz még valamit?
-Nem köszönöm.
-Oké.10perc alatt kész is volt a reggeli.Megreggeliztünk, s remek ötletem támadt.
-Figyelj csak kicsim!Mi lenne ha elmennénk, és vennénk egy medencét!-mosolyogtam.
-Remek ötlet.-mondta, majd felöltöztünk és indultunk is.Nem kellett sok idő, hamar eldöntöttük melyiket választjuk.Egy kemény falú, létrás medencét választottunk.Itt Svájcban, elég meleg nyár köszöntött be.Hamar megengedtük a vizet a medencébe, de nem mentünk még bele, hisz még nem melegedett fel rendesen.De a pancsolás most sem maradt el.Átöltöztünk fürdőruhába, s a locsoló alatt szaladgáltunk. Késő délutánig játszottunk, s csurom vizesen sikerült bemennünk a házba.Épp leültem volna a kanapéra, de csengettek.Indultam ajtót nyitni.Meglepetésemre, Stefanie állt előttem.-Szia Stef! Mi járatban vagy itt?-invitáltam be.
-Csak egy perc és megyek.
-Rendben.mi baj?
-Tudod, nagyon nagy gond van.Terhes vagyok.Hogyan adjam be anyáéknak?
-Terhes? Nem vagyok olyan jártas a témába, de állj eléjük és mond meg nekik.Szerintem örülni fognak neki.
-Szia Stefanie!-köszönt párom.
-Szia Szandika.szerinted, hogyan adjam be anyáméknak, hogy terhes vagyok?
-Terhes vagy? Szerintem, elsőnek játsz el velük, mi lenne ha terhes lennél, és meglátod mit reagálnak.Ha örülnek, nyugodtan elmondhatod, ha nem akkor nem mondod el.-kacsintott Dika nővéremre.
-Köszi.Jobb tanácsot adtál mint a bátyám.Akkor megyek.Sziasztok!-s már el is tűnt az ajtóban.Miután eltűnt, megebédeltünk, majd leültünk Tv-t nézni.Ritka eset az, hogy egy csaj szereti a Forma 1-et és mellette még a focit is, de az én barátnőm egy kivétel, hisz rajong mindkettőért.Ezért leültünk és néztünk egy jó kis Bayern München meccset, amit a német csapat nyert meg.Már későre járt, ezért felmentünk aludni.De az alvásból nem lett semmi.Megcsókoltam Szandikát, s a nagy hévben, az ajtónak csapódtunk.De ez sem zavart meg semmit, tovább folytattuk, s kellemes élményeknek voltunk részesei, már az ágyban...Reggel ismét kipihenten ébredtünk az esti ,,akciónk" után is.
-Szia szívem!-öletem át Szandikát.
-Kicsim!-csókolt meg.Még 1 órát lustálkodtunk az ágyban, majd ideje volt kelni.Nagyon meleg volt, ezért mindketten fürdőruhát, én személy szerint fürdőgatyát vettem fel.Megnéztük a vizet, s kellemesen meleg volt.Belemásztunk, s újból gyereknek éreztem magam...
/Kimi szemszög/
Míg Seb és Szandika Svájcban voltak, addig mi Leilával Espoo-ba mentünk.Anyám már megbarátkozott párommal, s békében telt egy vasárnapi ebéd.Majd elmentünk a házamba, ahol rögtön a medencébe vetettük magunkat.Meleg,forró,száraz nyár közepén jártunk.Sokáig ültünk a medencében, mikor Jenny állított be.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle idegesen.
-Csak a cuccaimért jöttem!-mondta.
-Gyors legyél!-mondtam s visszamentem Leilához.10 perc után hangos ajtócsapásra lettünk figyelmesek.Gondoltuk Jenny ment ki.Állításunk beigazolódott.
-Kicsim.Ugye megbízol bennem?-kérdeztem párom.
-Teljes mértékben.Lehet, hogy néha veszekszünk, de legbelül tudjuk, hogy minket egymásnak teremtettek.-mosolygott.
-Igen.És megint együtt vagyunk.Pár évig nem is hallottunk egymásról, most meg..együtt vagyunk.Hála istennek.-simogattam meg arcát, majd megcsókoltam.Majd bementünk.Rendeltünk pizzát, s bepunyadtunk a Tv elé.Több filmet is megnéztünk unalmunkban.Mikor már teljesen kimerültünk a nagy Tv-be, kiültünk a kertbe, s a naplementét csodáltuk.
-olyan szép ez az egész!Mint egy álom!-mondtam Leilának, és megcsókoltam.
-Ha lenne egy kívánságod, mit kívánnál?-kérdezte.
-Örökre veled lenni!-mondtam és megöleltem.
-Nekem is!
-Furcsa érzés volt újra találkozni veled a bulin.
-Tényleg?
-Igen.Felkavarodott bennem a közös múltunk.És most csak a közös jelenre, és jövőre tudok gondolni..
-Én is.És remélem, nemsokára összekötjük az életünket.
-Ezt, hogy érted?
-Hát, hogy később lesznek gyerekeink és majd összeházasodunk.-mosolygott, s mire megszólalhattam volna csengettek.Testvérem volt az, és a kicsik.
-Sziasztok!Gyertek beljebb!-invitáltam be őket.
-Figyelj Kimster, itt hagyhatnám a gyerekeket amíg mi vásárolunk?
-Persze!Menjetek csak!
-Köszi!Sziasztok!Aztán jól viselkedni!-köszönt el tesóm.Jól elvoltunk a kis krapekokkal.Sokat játszottunk,nevettünk,és persze ki ne maradjon a kaja csata!Hát tönkrevertük a házat, amit Leilának kéne kitakarítania, de igénybe fogunk venni egy takarítónőt inkább.Az estét hasznos és élvezetes dolgokkal töltöttük...
/Leila szemszög/
Reggel fejfájásra,hányingerre keltem fel.Nagyon rosszul éreztem magam, s kimentem egy kicsit a friss levegőre.Lehet, hogy elrontottam a gyomrom a tegnapi kajával.Pár percig bírtam csak ki a levegőn, majd rohantam a Wc-re.Sejtésem beigazolódott.Elrontottam a gyomrom..A hányinger nem épp kellemes dolog, de ez idővel elmúlt.Majd dél körül felmentem, s Kimit is felköltöttem.
-Hé álomszuszék! Kelljél már fel!-simogattam meg hátát.
-Rendben!-mondta majd kiszállt az ágyból.Főztem egy kis makarónit, ami nagy szó, mert nem tudok főzni..de Kiminek látszólag ízlett, így büszke voltam magamra.
-Figyelj kincsem! Mi lenne ha csapnánk egy bulit?-kérdezte evés közben.
-Remek ötlet!Kit hívnánk meg?
-Szandika,Seb,mi és még pár haverom.-mosolygott.
-Rendben.Este 8-ra hívjam őket?
-Igen.Én elmegyek bevásárolni, te meg küld el a meghívókat!-kacsintott, s már el is tűnt az ajtóban.Hamarosan elérkezett a buli ideje.Minden rendben ment.Én és testvérkém sokat beszélgettünk.Kimi és Seb a bárpultot támadták meg, de kettőjük közül csak Kimi ivott.Ez persze rá vall.Hajnal körül mindenki hazament.Ez egy fergeteges buli volt, s csak egy baj van..megint kupis az egész ház.
-Én tuti nem takarítok!-emeltem fel kezeim.
-Én se!-értett velem egyet Szandika.
-Takarítónő! Na az fog takarítani!-ordibált Rakka-ból a pia.
-Mi hazamentünk!-mondta tesóm majd kiléptek Sebbel az ajtón.Magamra maradtam egy részeg F1-es pilótával.Most mit kezdjek vele? Végül arra a döntésre jutottam, hogy a kanapéra felfektetem, de ez sem ment valami fényesen.Közel fél óra szerencsétlenkedés után, sikerült felfektetni a kanapéra, majd én a hálóba vettem az irányt.Egy furcsa észrevételem akadt.Valaki az ágyon hagyott egy levelet.
Kedves Kimi és Leila!
Remélem boldogok vagytok, s mindenetek megvan ami nekünk nincs.Nagyon régen találkoztunk, bár a tesóddal szoktam beszélni de veled nem.Nemsokára esküvőm lesz, s titeket hívlak meg először.Barcelonában a stadionban várunk szeretettel titeket 2 hét múlva reggel 9-kor!Addig is legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!
Puszi: Vivi és Messi
A levél elején még nem jöttem rá ki is írhatott nekünk, de mikor szóba vagyis írásba került Barcelona, egyből tudtam, hogy Vivi írt.Örömmel olvastam a sorokat, amiket ő írt, s egy könnycsepp is végigfolyt az arcomon.Hiányoznak a barátok, és a család.Bár apára még mindig nagyon dühös vagyok, s azóta nem is beszéltünk.aznap este boldogan, és hamar aludtam el..Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki puszilgatja a nyakam.Kimi volt.Látszólag kirobbanó formában volt, s egyáltalán nem látszottak rajta a másnaposság tünetei...
/Szandika szemszög/
Reggel a telefonom rezgésre lettem figyelmes.Felvettem, s egy ismerős hang szólt bele.
-Szia Szandika!-hallottam meg Vivi hangját.
-Szia! Mi újság van nálatok?-kérdeztem halkan, mivel még Sebi aludt.
-Pont erről szerettem volna beszélni veled, illetve veletek.Tegnapelőtt Messi megkérte a kezem.
-Tényleg?Ez csodás!
-Igen.És Két hét múlva esküszünk.Szeretnénk meghívni téged és Sebet a 2 hét múlva a Barcelonai standionban reggel 9-kor megrendezésre kerülő esküvőre. El jösztök?
-Persze.Egy nappal hamarabb megyünk, hogy tudjunk még egy kicsit dumálni is.De hogy-hogy ilyen hamar van az esküvő?
-Hát..a másik hírem az, hogy gyereket várok Messitől!
-Na ne!Ez tök jó meg minden, de nem korai ez még?
-De.Én se terveztem ilyen hamar, de ha így sikerült, elvetetni már nem fogom!
-Nem is kell!Az neked is és Messinek is egyaránt fájdalmas.
-Igen.És ezt nem tudnám megtenni se vele, se a babával.De most megyek, itt elég későre jár.Szia!-köszönt el.Bevallom eléggé meglepett Vivi bejelentése.Míg ezen gondolkodtam, Seb felkelt.
-Szia kicsim!-adott egy puszit arcomra.
-Jó reggelt.Van egy vagyis kettő hírem.
-Na mondjad!Hallgatlak.
-Vivi és Messi összeházasodnak.
-Tényleg?
-Igen.És meghívtak minket is.2 hét múlva lesz Barcelonában.
-Rendben.Ott leszünk.És a másik hír mi?
-Gyerekük lesz.
-Ilyen hamar.
-Tulajdonképpen a baba miatt házasodnak ilyen hamar össze.
-Értem.Gyere, reggelizzünk valamit.
-Rendben!-egyeztem bele, s lesétáltunk a konyhába.Gabonapelyhet ettünk, és átbeszéltük ezt az esküvő témát.Miután mindketten megreggeliztünk, Seb megborotválkozott, én pedig elmosogattam.
-Szandika!Mi lenne ha azt mondanám, hogy anyu,apu,Fabian és Livi átjönnének hozzánk ebédre?Nagyon haragudnál rám?-kérdezte.
-Nem.De azért szólhattál volna előbb is.-csaptam oda a formás kis ,,fenekére".
-Hé, ezt nem nekem kéne csinálni?
-Nem.Aki rossz, azt elfenekeljük!-mosolyogtam, melyre Seb válasza egy hosszú csók volt.Majd miután szánk elvált egymástól, elmentünk és bevásároltunk.Én fogom készíteni a családnak az ebédet.Eléggé különleges ételeket választottam, s remélem eltudom készíteni őket, mivel nem vagyok a főzés nagymestere.Levesnek egy könnyű borsó krémlevest, főételnek sajtos csirkemellt sült krumplival, desszertnek pedig csokis-epres tortát készítettem.Egész jól sikerült minden fogás, s épp készen lett az étel, mikor csengettek.Seb ment ajtót nyitni, addig én rendet raktam.Köszöntöttük egymást, majd asztalhoz ültünk.Megebédeltünk, s közben jókat nevettünk.Meglepődtem magamon milyen finom lett az étel. Heikke adott néhány tippet, hogyan vehetem le Sebet a lábáról.Majd Fabiannal felvonultunk a hálóba, s egy megdöbbentő dolgot közölt velem.Korához képest elképesztő furcsa volt nekem beszélni vele, de biztos meg van rá az oka, hogy felém fordult.
-Dika!Szeretnék gyereket Livitől! Megmondtam neki, de csak annyit felelt, hogy még nem tudja.
-Fabi.13 évesen? Ezt nem értem.Tudod mennyire fiatalok vagytok még a gyerekvállaláshoz?-kérdeztem tőle.
-Talán tudom.De kérlek érts meg!Én nagyon szeretem őt!-mondta, s mintha Sebet láttam volna benne.
-Figyelj csak!tudom, hogy szereted.És van egy remek ötletem.
-Mi az?
-Hát, tudod a lányok nagyon szeretik az ékszereket.
-Vegyek neki egy gyűrűt?
-Nem kell venni!Tudunk mi csinálni!De inkább egy karkötőt!És bele fűzzük a monogramotokat.
-Rendben.És akkor mikor lesz gyerekünk?
-Évek múlva..ha eléggé felkészültetek rá.De gyere, most fűzünk egy karkötőt.
-Oké.-mondta.Közel 10 perc alatt megvoltunk vele, s lementünk a nappaliba.Egyszerűen csodás érzés volt látni, milyen boldogok is a fiatalok.Nem mintha nem lennénk azok Sebbel, de még is fiatalabbak nálunk.
-Köszönöm Fabi!-mondta Livi.
-Nincs mit!-adott egy szájra puszit Fabian.Ezt kicsit furcsálltam is, hisz az egész család ott volt.Bátor kis legény a legifjabbik Vettel.Majd leültem a kanapéra Sebi mellé, s ő is adott egy csókot nekem.Miután csókunk véget ért, láttam ,hogy Fabi durcázik.
-Mi a baj Fabian?-kérdezte párom.
-Ti miért csókolózhattok? Én miért nem?-tette keresztbe kezét.
-Hisz te is megpusziltad Livit!-mondta Seb.
-Igen!De nekem anyu nem engedi, hogy megcsókoljam!-mormogott.
-Kisfiam!Ezt ne itt!Amúgyban is szerintem túl kicsi vagy még!-válaszolt Heikke.
-De Sebastian nem túl fiatal hozzá?
-Fabian most már tényleg fejezd be!Ne értetlenkedjél már!13 éves létedre egy 6 éves jobban felfogja amit mondok!-kezdett kijönni sodrából az anyuka.Fabi durcásan ült le barátnője mellé.Majd sokat beszélgettünk még.Nagyon jól elvoltunk a Vettel famíliával.egyszer csak Norbertnek eléggé furcsa kérdése volt hozzám, ami hideg zuhanyként ért...
2012. június 13., szerda
Stupid love...
/Szandika szemszög/
Mikor megláttam apát az ajtóba, azt hittem le esek az ágyról!
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meg tőle.
-Titeket!-mondta.
-És miért?-kérdezte Leila.
-Gyertek haza.Nem szeretném ha velük lennétek!
-Elég nagy vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni ki mellett szeretném az életem tölteni!-mondtam apámnak.
-Na te hallgass!Az egyik lányom jobb mint a másik! Te teherbe esel, te meg holt részegre iszod magad minden hétvégén és még ki tudja mikor.
-Krisztián!Hogy mondhatsz ilyet a saját véredre?-védett meg párom.De jobb lett volna, ha meg sem szólal.
-Na itt van az a rendes apa!Szerintem elsőnek fejezd be a nagyarcúskodást és utána próbáld meg a lányomat teherbe ejteni!Kimi rólad meg ne is ejtsünk szót!Alkoholista,hirtelen haragú,agresszív.A lányaimnak sohasem ilyen barátot képzeltem el.-fordult ki magából apu.
-Na most elég legyen!1. sose szoktál ilyen lenni!Most miért vagy? 2.Nem vagyok nem voltam terhes! 3. nagykorú vagyok eltudom dönteni mit csinálok!4. Nem tűröm, hogy itt vádaskodj, mikor semmit sem tudsz! 5.Balhét otthon csinálj, és ne itt! 6.Menj el!-húztam fel magam.
-7.Kimit szeretem. 8.Nem iszom holt részegre magam. 9.Nem agresszív a párom, csak megvéd engem! Már ez is baj? És végezetül de nem utolsó sorban, 10. Menj el!-válaszolt tesókám is.
-Majd ha nem leszek többé, nem ezt fogjátok mondani!Én csak jót akartam nektek!-s kiviharzott a szobából.
Erre csak a szememet forgattam, majd az erkélyre mentem ki.Nekitámaszkodtam a korlátnak, és csak merengtem.Majd egy kart vettem észre a derekamon.Sebas volt az.
-Nagyon megbántott?-kérdezte.
-Igen.Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy kitaláljam mi jó és mi rossz nekem.Szeretlek,és az sem érdekel ha a kapcsolatunk miatt haragba kell lennem apámmal, akkor állok elébe.
-Értem.Nekem se esett jól, amiket mondott.Nagyképű, rossz apa?!-ingatta fejét.
-Tudom, hogy nagyon bunkó volt.Sajnálom.Egyáltalán nem vagy nagyképű, se rossz apa!Ő ezt hirtelen haragból mondta.-fordultam felé.
-Gondoltam.-mosolygott, majd célba vette a szám...
/Leila szemszög/
Míg Szandikáék kinn voltak, mi Kimivel bent beszéltük meg a dolgokat.
-Sajnálom Kimi!Tudod, apa nem szokott ilyen lenni!-mondtam.
-Tudom.És hallottam, hogy rád mit mondott.Senkit sem kímélt!-húzta száját.
-Igen.És most nagyon megharagudtam rá.Hogy én piás vagyok meg minden..menjen már!
-Jól van, szerintem zárjuk le a témát.Ne foglalkozzunk vele!Elvégre is pihenni jöttünk és nem szomorkodni!-vágott egy halvány mosolyt.
-Igen, igazad van!De szerintem én apámmal, többet beszélni nem fogok.De most menjünk és ebédeljünk meg!-ajánlottam fel, mivel ez a kis beszélgetés, délutánig elhúzódott.Kimi kikopogott Sebéknek, hogy jönnek-e, majd 4-ben az étterembe vettük az irányt.Rendeltünk, majd megebédeltünk.
-Mi lenne ha elmennénk go-kartozni?-kérdeztem meg.
-Ez egy jó ötlet!-mosolygott tesóm.
-Mehetünk!-mondta Seb is.
-De tudod régebben mi volt!A go-kartban ájultál el!-aggodalmaskodott párom.
-Nem lesz semmi baj!Na, légyszí,légyszí!-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Oké!Megadom magam!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Akkor öltözzünk valami kényelmes cuccba, és indulhatunk!-mosolyogtam. Felmentünk a szobába,s tesóm egy kék, én egy fekete cicanadrágot vettünk fel.Amit mindketten egy fehér trikóval párosítottunk.Kimi és Seb a kockás térdnadrágjukat, és egy Red Bullos meg Lotus-os felsőt vettek fel mellé.Egy bő fél óra alatt megérkeztünk a pályára.Felvettük a bukót, majd beleültünk a kocsikba.Elsőnek felvezető köröket mentünk,és utána indult az igazi verseny, amit inkább időmérőnek mondanék.Nem tudom, hogy csináltuk, de tesómmal percre pontosan ugyanazt az időt mentük.A fiúk, mint általában, csatában voltak.De kiegyeztek egy döntetlenbe.Levettem a bukót, majd Kimihez rohantam és megöleltem.
-Ezt miért kaptam?-szorított magához.
-Mert szeretlek!-csókoltam meg.
-Hé, skacok!Mi elmentünk!-szólt Szandika
-Oké!Majd találkozunk a hotelban!-mondtam.
-Mit csináljunk?-kérdezte Kimi.
-Nem tudom!De várjál...együnk meg egy Magnumot!-mosolyogtam.
-Rendben!Magnum Infinity?
-Jöhet.-majd elmentünk és vettünk két Magnumot.Megettük, s közbe jókat nevettünk régi,gyermekkori dolgokon.
/Sebastian szemszög/
Miután elmentünk Kimiéktől, úgy gondoltam ideje van már, hogy elmenjünk a titkos randinkra.
-Hova megyünk?-kérdezte Dika.
-Az legyen az én titkom.-mosolyogtam.
-És egy csókért elárulod?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Nem.De a csók jöhet!-kacsintottam rá, s ő meg is csókolt.Megérkeztünk.A pályához közeli parkba mentünk.Szerencsénkre már kellően sötét volt, s a meglepetésem tökéletesen sikerült.
-Seb!Ez nagyon romantikus!-mondta.Mivel egy a park közepén egy mécsesekkel kirakott szívbe le volt terítve egy pléd, és azon kaják.
-Ez az én meglepetésem!-mondtam.Majd leültünk és ettünk.Közben beszélgettünk:
-Olyan szép vagy!-simogattam meg arcát.
-Köszi.De sem panaszkodhatsz!-bújt hozzám.
-Annyira szeretlek.Mással nem tudnám elképzelni az életem.Már azt várom, hogy meglegyen a 3. vb cím, és utána egy jó hosszú útra elmegyünk nyaralni.Csak Te és Én.-feküdtünk le, s a csillagokat néztük.Erre csak egy csókkal válaszolt, amiből aztán több lett...Reggel, már a szállodában voltunk.Lefürödtünk, majd elmentünk reggelizni.Ez az utolsó nap, amit itt töltünk.
-Mit is együnk?Mit is együnk?-motyogott Szandika.
-Szívem!Hagyd majd én választok helyetted is!-mosolyogtam.
-Rendben!Úgyis hamarabb eldöntöd, hogy mit együnk.-mosolygott kedvesem.Rendeltem mindkettőnknek epres gofrit tejszínhabbal, és forró csokit.Külön kérésem volt, hogy szívecske formája legyen.Persze erről egy szót nem szóltam Szandikának.Kihozták.
-Úristen de cuki!Seb..nem találok szavakat.-ámuldozott.
-Nem is kellenek! Elég, hogy itt vagy!-mondtam, majd enni kezdtünk.De ezt hamar megzavarták..Leila és Kimi ültek le mellénk.
-Tudjátok mire gondoltunk?-kérdezte Leila.
-Nem.-válaszoltam teli szájjal.
-Kéne egy bulit csapni! Így a két csapat! A Red Bull és a Lotus!-mesélte lelkesen ötletét Leila.
-Jó ötlet!De mikor?-kérdezte párom.
-Hát holnap!Már mindenkit megkérdeztünk és ráérnek!-közölte velünk Kimi.-Úgyis nem sokára Olasz nagydíj!Nemsokára?Ezen a hétvégén már az van!-kapott észbe Kimi.
-Rendben!Holnap Olaszországban egy buli a két csapatnak.-mondtam majd felmentünk a szobába, összepakoltunk és már útban voltunk Olasz felé.Pár óra hosszás repülő út, majd megérkeztünk Olaszországba.Először a csajok elvégezték a ma esti bulival kapcsolatos dolgokat, míg mi a pályabejárón voltunk.
-Hé Seb!
-Na mi van Kimi?
-Te hosszú távra tervezel Szandikával?
-A leghosszabbra.Miért?
-Csak kérdem.Megakartam kérni Leila kezét,de rájöttem, hogy ez még túl korai lenne.
-Figyelj!Te 33 éves vagy ő meg 22! Szerintem ez nem olyan korán...
-De alig járunk egy fél éve, és máris házasság?
-Én ezt nem tudom eldönteni helyetted!
-Te mit tennél a helyemben?
-Mármint ha nekem kellene Szandika kezét megkérni?
-Igen!
-Hát szerintem megkérném a kezét!De én nagyon erős kötődést érzek iránta, és nem tudom, hogy nálad mennyire van ez meg Leila iránt!-oktattam Kimit.
-Nagyon szeretem!De félek mit fog mondani!
-Na várjál haver!Megmondom Dikának, hogy puhatolózzon erről a dologról egy kicsit!-csaptam a vállára.
-Kösz tesó!-mondtam, majd folytattuk tovább a pályabejárást.Közben Szandikának SMS-t írtam, hogy járjon utána a dolgoknak...
/Szandika szemszög/
Megkaptam Sebastian SMS-ét, s már akcióba is léptem.
-Figyelj tesó!Ha megkérné Kimi a kezed mit mondanál?-tértem rögtön a tárgyra rá.
-Nem tudom.Szerintem túl korai.Majd fél éve vagyunk együtt!Ha ezt a kérdést feltennéd egy fél év múlva, mikor már 1 éve együtt vagyunk, akkor a válaszom igen lenne.-fejtette ki álláspontját tesóm.
-Értem.-bólogattam majd küldtem is a választ Sebnek.
-És ti hogy álltok Sebbel?-kezdtünk bele egy hosszadalmas beszélgetésbe.
-Jól.Nem tudom, hogy bírtam nélküle azt a 2 hónapot!Ha most el kellene válnunk, én abba belehalnék!
-Ennyire szereted?
-Nagyon.Tegnap elvitt egy parkba, ahol mécsesekből egy nagy szív volt kirakva és benne egy pléd.Ma reggel meg szívecske alakú gofrit rendelt nekünk.
-Ez nagyon romantikus.Annyira összeilletek!-mondta majd még sokáig beszélgettünk.Majd Sebiék jöttek be a szobába.
-Készen álltok a bulira?-kérdezte Kimi.
-Persze!-mondta Leila, majd ők átmentek a saját szobájukba.ÉN is, és Seb is felöltöztünk alig 10perc alatt.Lementünk a hallba, s Leiláékra bő 15 percet vártunk.
-Ti hol voltatok eddig?-kérdeztem tőlük.
-Hát akadt egy kis dolgunk..-néztek össze és furcsán mosolyogtak.
-Oké.Na de induljunk mert elkésünk!-sürgette őket párom.Elindultunk a parti színhelyére.Seb iszonyat gyorsan vezetett, mivel már fél órás csúszásban voltunk.Szerencsénkre komolyabb baj nélkül, végre megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból, s Sebastiannak rögtön mondtam:
-Ez olyan égő, hogy mi szervezzük és később vagyunk itt mint ők!-mondtam, miközben Seb megfogta a kezem.
-Tudom.De most ne foglalkozzunk vele.-adott egy puszit homlokomra.Bementünk, s már javában zajt a buli.Üdvözöltünk mindenkit, majd a bárpult fele vettük az irányt.Legalábbis én,tesóm és Kimi, Sebnek valami dolga akadt.Leila és Kimi, magukat nem meghazudtolva ittak mint azt ahogy kell.Én szolidan, egy Red Bullal indítottam, mikor egy kart vettem észre derekamon.Meglepődtem mivel nem Seb volt, hanem Heikki.
-Jössz táncolni?-kérdezte meg.
-Menjünk!-s fel is álltam a székről, majd bementünk a tánctér közepére.Heikki-t sohasem láttam még táncolni, de most..Igazán jól nyomta.Bő egy órája táncolhattunk, mikor egy másik táncpartnerem akadt:
-Elrabolhatom?-kérdezte Seb Heikki-t.
-Nyugodtan.De fogom még kérni!-mondta.Úgy beszélgettek rólam, mintha egy tárgy lennék.Majd Sebbel úgy döntöttünk, kiülünk a teraszra levegőzni.
-Tudtál nélkülözni erre a kis időre?-kérdezte.
-Hát nehezen, de igen.Heikkivel elég jól elvoltunk.-mondtam.
-Láttam.Örülök, hogy így kijössz a csapattagokkal!-mosolygott, majd két hulla részeg ember esett ki a teraszra.Hát kik is lehetnének mások, mint az én testvérem és Kimi.
-Seb! Azonnal haza kell vinni őket!Ez nem állapot!-javasoltam.
-Igen!Menjünk!-s betuszkoltuk őket a kocsiba.A hotelba érve, hideg zuhany alá raktuk be mindkettőjüket.
/Leila szemszög/
Csak a hideg víz hatására józanodtam ki.
-Ti mit csináltok?-kérdeztem meg Szandikát.
-Tudod, valahogy észhez kell, hogy térjetek!Hullarészegek vagytok vagy voltatok tudjam is én!-magyarázta el a dolgokat.Hisz részeg ember semmire sem emlékszik!Kimásztunk a zuhany alól csurom vizesen.
-Most átmegyünk és lefekszünk.Sziasztok!-köszöntünk el tőlük.Levakartuk magunkról a vizes ruhát.
-Van kedved valami jót csinálni?-kérdezte Kimit.
-A jó alatt azt érted, hogy mi ketten ott?-kérdeztem.
-Igen!Na?
-Legyen.-s megcsókolt.Majd az ágyra fektetett, s élményekben gazdag éjszakánk volt...Reggel, mire felébredtem már Kimi nem volt mellettem.Csak egy papírt találtam magam mellett:
Szia kicsim!
Elmentem a szabadedzésre!Aludj nyugodtan, de az időmérőn mindenképpen legyél a Lotus boxában!
Puszil: Kimi
Elolvastam, s tudomásul vettem, majd elmentem megreggelizni.Evés után felhívtam tesómat, nem csinálnánk-e valami csajos dolgot.
-De! Vásárlás vagy mozi?-kérdezte a telefonba.
-Vásárlás!
-Oké!A plazaban talizunk!-mondta s már le is tette.Hosszú-hosszú órákig vásároltunk, majd igyekeztünk az időmérőre beérni.Kivételesen én vezettem, s ebből rögtön baj is lett.A kocsi megcsúszott alattam, mert előző nap esett, s a korlátnak ütköztünk.Már csak arra ébredtem, hogy mentősök sürögnek-forognak körülöttem, de tesómat sehol se láttam...
/Sebastian szemszög/
Miután vége lett az időmérőnek, s csak 2.helyről rajtolhatok a holnapi futamon. Kiszálltam a kocsimból, majd interjúk sora, s csak utána jöhetett a magánélet.Furcsálltam, hogy Szandika nem volt itt.Megnéztem a telefonom, s számtalan nem fogadott hívás volt.A mentők..valyon mi történt? Idegeskedtem, s vártam, hogy hívjon már fel valaki.S meg is csörrent a telefon.
-Igen?-szóltam bele azonnal.
-Szia!-hallottam meg Szandika hangját.
-Kicsim!Hol vagy?Egyáltalán jól vagy?
-Nem igazán.A kórházban vagyok.Baleseteztünk.
-Tessék?Azonnal odamegyek.-s rohantam is.Villámgyorsan a kórházban voltam, s megpillantottam Szandikát.A keze, és a ruhája is tiszta vér volt.Rögtön odarohantam hozzá, s megöleltem.
-Mi történt kicsim?-kérdeztem.
-Leila megcsúszott az úton, s beleütköztünk a korlátba.
-Úristen.És te jól vagy? Miért vagy ilyen véres?
-Jól.Csak megvágta az üveg a kezem mikor kiszálltam a kocsiból.
-Hála istennek, hogy csak ennyi baj van.És Leila?
-Ő már más tészta.Megzúzódott a koponyája.És kificamodott a lába is.Most vizsgálják.
-Értem.
-És hanyadik lettél?
-2.-mondtam, majd átöletem.-Egy pillanatra átéreztem, hogy nem vagy többé.Rettenetes érzés volt.
-Szerencsére csak elvágtam magam.De most menjünk haza.
-Leila?
-Ott van Kimi mellette.Szerintem elég lesz ő is!-mondta, majd kifelé vette az irányt.Utána mentem, majd gyorsan haza is értünk.Szandika lezuhanyzott, majd bekötöttem a kezét.Befeküdt az ágyba, majd én is mellé.Magamhoz húztam, hogy érezze rám számíthat.Karjaimban aludt el...csodás érzés volt.Igaz az a mondás, hogy a szerelem vak.S Szandika apja szerint a mi kettőnk kapcsolata, hülye szerelem...Másnap reggel Szandikával együtt mentünk ki a ringre.Én elmentem a szokásos dolgokat elvégezni, s kénytelen voltam a verseny ideje alatt nélkülözni őt.Elkezdődött a rajt, s az első sorból rajtoló Alonsot, megtudtam előzni az első kanyarban.Majd a verseny végéig megtartottam a vezető pozíciót, s elsőként intettek le.Imádok nyerni, de veszíteni is tudok.Miután leparkoltam az első tábla elé, következett a szokásos ünneplés és gratulációk fogadása.Végeztem mindennel kb. este 10-re.Ezután jött az ünneplés.Ott már a csapat, és Szandika is ott volt.Miközben én a csapattal csevegtem, addig párom beszélt Kimivel és Leilával.
-Hazamentek Pestre!-mondta, majd táncolni hívott.Jót buliztunk, s napfelkeltére visszaértünk a szállóba.Bevetettük magunkat az ágyba és délig aludtunk.Felkelésünk után, rögtön Svájc felé vettük az irányt.Szandikának be kellett pakolnia pár cuccot.Miután ezzel megvoltunk, Heppenheimbe ugrottunk át.
-Szia anyu!-köszöntem.
-Szia kisfiam!Nagyon ügyes voltál!-invitált be.
-Szia Szandika!Úristen mi történt a kezeddel?-vette észre anyám a bekötött kezét páromnak.
-Csak megvágtam magam.-válaszolt Dika.
-De ilyen csúnyán? Ennyire nagy felületen?-kérdezősködött anya.
-Hát ami azt illeti, tesómmal a korlátnak csapódtunk a kocsival.
-Te vezettél?
-Nem dehogy!Tesóm.
-Értem.És ő jól van?
-Igen.
-Anya!Csak köszönni ugrottunk be!-állítottam le a beszélgetést.
-Ó!Hova siettek?Nem vinnétek el Fabiant egy kicsit go-kartozni?
-De persze!-vágta rá rögtön Szandika.
-Végül is.-egyeztem bele én is.
/Szandika szemszög/
-Szandika,Seb!Végre!Olyan rég láttalak titeket!-szaladt hozzánk Fabian.
-Szevasz öcskös!-kapta fel kisöccsét párom.
-Szia Szandika!-puszilt meg.
-Szia Fabian.Mi lenne ha elmennénk egyet go-kartozni!Van kedved?-kérdeztem meg.
-Ma?Veletek?Juj de jó!Persze, hogy van!-mosolygott.
-Igen velünk.Tudom, hogy már elég nagy kamasz fiú vagy, de ha van kedved jöhetnél!-kacsintottam rá.
-Persze, hogy megyek!-mondta, s már indultunk is.Csak a két fiú ment, mivel Seb nem engedte, hogy még jobban ártsak magamnak.Akárhogy győzködtem, nem engedte meg.Beletörődtem a sorsomba, s míg ők mentek, én a pálya széléről néztem őket.De egyszer csak egy váratlan személy jelent meg mögöttem...
Mikor megláttam apát az ajtóba, azt hittem le esek az ágyról!
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meg tőle.
-Titeket!-mondta.
-És miért?-kérdezte Leila.
-Gyertek haza.Nem szeretném ha velük lennétek!
-Elég nagy vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni ki mellett szeretném az életem tölteni!-mondtam apámnak.
-Na te hallgass!Az egyik lányom jobb mint a másik! Te teherbe esel, te meg holt részegre iszod magad minden hétvégén és még ki tudja mikor.
-Krisztián!Hogy mondhatsz ilyet a saját véredre?-védett meg párom.De jobb lett volna, ha meg sem szólal.
-Na itt van az a rendes apa!Szerintem elsőnek fejezd be a nagyarcúskodást és utána próbáld meg a lányomat teherbe ejteni!Kimi rólad meg ne is ejtsünk szót!Alkoholista,hirtelen haragú,agresszív.A lányaimnak sohasem ilyen barátot képzeltem el.-fordult ki magából apu.
-Na most elég legyen!1. sose szoktál ilyen lenni!Most miért vagy? 2.Nem vagyok nem voltam terhes! 3. nagykorú vagyok eltudom dönteni mit csinálok!4. Nem tűröm, hogy itt vádaskodj, mikor semmit sem tudsz! 5.Balhét otthon csinálj, és ne itt! 6.Menj el!-húztam fel magam.
-7.Kimit szeretem. 8.Nem iszom holt részegre magam. 9.Nem agresszív a párom, csak megvéd engem! Már ez is baj? És végezetül de nem utolsó sorban, 10. Menj el!-válaszolt tesókám is.
-Majd ha nem leszek többé, nem ezt fogjátok mondani!Én csak jót akartam nektek!-s kiviharzott a szobából.
Erre csak a szememet forgattam, majd az erkélyre mentem ki.Nekitámaszkodtam a korlátnak, és csak merengtem.Majd egy kart vettem észre a derekamon.Sebas volt az.
-Nagyon megbántott?-kérdezte.
-Igen.Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy kitaláljam mi jó és mi rossz nekem.Szeretlek,és az sem érdekel ha a kapcsolatunk miatt haragba kell lennem apámmal, akkor állok elébe.
-Értem.Nekem se esett jól, amiket mondott.Nagyképű, rossz apa?!-ingatta fejét.
-Tudom, hogy nagyon bunkó volt.Sajnálom.Egyáltalán nem vagy nagyképű, se rossz apa!Ő ezt hirtelen haragból mondta.-fordultam felé.
-Gondoltam.-mosolygott, majd célba vette a szám...
/Leila szemszög/
Míg Szandikáék kinn voltak, mi Kimivel bent beszéltük meg a dolgokat.
-Sajnálom Kimi!Tudod, apa nem szokott ilyen lenni!-mondtam.
-Tudom.És hallottam, hogy rád mit mondott.Senkit sem kímélt!-húzta száját.
-Igen.És most nagyon megharagudtam rá.Hogy én piás vagyok meg minden..menjen már!
-Jól van, szerintem zárjuk le a témát.Ne foglalkozzunk vele!Elvégre is pihenni jöttünk és nem szomorkodni!-vágott egy halvány mosolyt.
-Igen, igazad van!De szerintem én apámmal, többet beszélni nem fogok.De most menjünk és ebédeljünk meg!-ajánlottam fel, mivel ez a kis beszélgetés, délutánig elhúzódott.Kimi kikopogott Sebéknek, hogy jönnek-e, majd 4-ben az étterembe vettük az irányt.Rendeltünk, majd megebédeltünk.
-Mi lenne ha elmennénk go-kartozni?-kérdeztem meg.
-Ez egy jó ötlet!-mosolygott tesóm.
-Mehetünk!-mondta Seb is.
-De tudod régebben mi volt!A go-kartban ájultál el!-aggodalmaskodott párom.
-Nem lesz semmi baj!Na, légyszí,légyszí!-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Oké!Megadom magam!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Akkor öltözzünk valami kényelmes cuccba, és indulhatunk!-mosolyogtam. Felmentünk a szobába,s tesóm egy kék, én egy fekete cicanadrágot vettünk fel.Amit mindketten egy fehér trikóval párosítottunk.Kimi és Seb a kockás térdnadrágjukat, és egy Red Bullos meg Lotus-os felsőt vettek fel mellé.Egy bő fél óra alatt megérkeztünk a pályára.Felvettük a bukót, majd beleültünk a kocsikba.Elsőnek felvezető köröket mentünk,és utána indult az igazi verseny, amit inkább időmérőnek mondanék.Nem tudom, hogy csináltuk, de tesómmal percre pontosan ugyanazt az időt mentük.A fiúk, mint általában, csatában voltak.De kiegyeztek egy döntetlenbe.Levettem a bukót, majd Kimihez rohantam és megöleltem.
-Ezt miért kaptam?-szorított magához.
-Mert szeretlek!-csókoltam meg.
-Hé, skacok!Mi elmentünk!-szólt Szandika
-Oké!Majd találkozunk a hotelban!-mondtam.
-Mit csináljunk?-kérdezte Kimi.
-Nem tudom!De várjál...együnk meg egy Magnumot!-mosolyogtam.
-Rendben!Magnum Infinity?
-Jöhet.-majd elmentünk és vettünk két Magnumot.Megettük, s közbe jókat nevettünk régi,gyermekkori dolgokon.
/Sebastian szemszög/
Miután elmentünk Kimiéktől, úgy gondoltam ideje van már, hogy elmenjünk a titkos randinkra.
-Hova megyünk?-kérdezte Dika.
-Az legyen az én titkom.-mosolyogtam.
-És egy csókért elárulod?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Nem.De a csók jöhet!-kacsintottam rá, s ő meg is csókolt.Megérkeztünk.A pályához közeli parkba mentünk.Szerencsénkre már kellően sötét volt, s a meglepetésem tökéletesen sikerült.
-Seb!Ez nagyon romantikus!-mondta.Mivel egy a park közepén egy mécsesekkel kirakott szívbe le volt terítve egy pléd, és azon kaják.
-Ez az én meglepetésem!-mondtam.Majd leültünk és ettünk.Közben beszélgettünk:
-Olyan szép vagy!-simogattam meg arcát.
-Köszi.De sem panaszkodhatsz!-bújt hozzám.
-Annyira szeretlek.Mással nem tudnám elképzelni az életem.Már azt várom, hogy meglegyen a 3. vb cím, és utána egy jó hosszú útra elmegyünk nyaralni.Csak Te és Én.-feküdtünk le, s a csillagokat néztük.Erre csak egy csókkal válaszolt, amiből aztán több lett...Reggel, már a szállodában voltunk.Lefürödtünk, majd elmentünk reggelizni.Ez az utolsó nap, amit itt töltünk.
-Mit is együnk?Mit is együnk?-motyogott Szandika.
-Szívem!Hagyd majd én választok helyetted is!-mosolyogtam.
-Rendben!Úgyis hamarabb eldöntöd, hogy mit együnk.-mosolygott kedvesem.Rendeltem mindkettőnknek epres gofrit tejszínhabbal, és forró csokit.Külön kérésem volt, hogy szívecske formája legyen.Persze erről egy szót nem szóltam Szandikának.Kihozták.
-Úristen de cuki!Seb..nem találok szavakat.-ámuldozott.
-Nem is kellenek! Elég, hogy itt vagy!-mondtam, majd enni kezdtünk.De ezt hamar megzavarták..Leila és Kimi ültek le mellénk.
-Tudjátok mire gondoltunk?-kérdezte Leila.
-Nem.-válaszoltam teli szájjal.
-Kéne egy bulit csapni! Így a két csapat! A Red Bull és a Lotus!-mesélte lelkesen ötletét Leila.
-Jó ötlet!De mikor?-kérdezte párom.
-Hát holnap!Már mindenkit megkérdeztünk és ráérnek!-közölte velünk Kimi.-Úgyis nem sokára Olasz nagydíj!Nemsokára?Ezen a hétvégén már az van!-kapott észbe Kimi.
-Rendben!Holnap Olaszországban egy buli a két csapatnak.-mondtam majd felmentünk a szobába, összepakoltunk és már útban voltunk Olasz felé.Pár óra hosszás repülő út, majd megérkeztünk Olaszországba.Először a csajok elvégezték a ma esti bulival kapcsolatos dolgokat, míg mi a pályabejárón voltunk.
-Hé Seb!
-Na mi van Kimi?
-Te hosszú távra tervezel Szandikával?
-A leghosszabbra.Miért?
-Csak kérdem.Megakartam kérni Leila kezét,de rájöttem, hogy ez még túl korai lenne.
-Figyelj!Te 33 éves vagy ő meg 22! Szerintem ez nem olyan korán...
-De alig járunk egy fél éve, és máris házasság?
-Én ezt nem tudom eldönteni helyetted!
-Te mit tennél a helyemben?
-Mármint ha nekem kellene Szandika kezét megkérni?
-Igen!
-Hát szerintem megkérném a kezét!De én nagyon erős kötődést érzek iránta, és nem tudom, hogy nálad mennyire van ez meg Leila iránt!-oktattam Kimit.
-Nagyon szeretem!De félek mit fog mondani!
-Na várjál haver!Megmondom Dikának, hogy puhatolózzon erről a dologról egy kicsit!-csaptam a vállára.
-Kösz tesó!-mondtam, majd folytattuk tovább a pályabejárást.Közben Szandikának SMS-t írtam, hogy járjon utána a dolgoknak...
/Szandika szemszög/
Megkaptam Sebastian SMS-ét, s már akcióba is léptem.
-Figyelj tesó!Ha megkérné Kimi a kezed mit mondanál?-tértem rögtön a tárgyra rá.
-Nem tudom.Szerintem túl korai.Majd fél éve vagyunk együtt!Ha ezt a kérdést feltennéd egy fél év múlva, mikor már 1 éve együtt vagyunk, akkor a válaszom igen lenne.-fejtette ki álláspontját tesóm.
-Értem.-bólogattam majd küldtem is a választ Sebnek.
-És ti hogy álltok Sebbel?-kezdtünk bele egy hosszadalmas beszélgetésbe.
-Jól.Nem tudom, hogy bírtam nélküle azt a 2 hónapot!Ha most el kellene válnunk, én abba belehalnék!
-Ennyire szereted?
-Nagyon.Tegnap elvitt egy parkba, ahol mécsesekből egy nagy szív volt kirakva és benne egy pléd.Ma reggel meg szívecske alakú gofrit rendelt nekünk.
-Ez nagyon romantikus.Annyira összeilletek!-mondta majd még sokáig beszélgettünk.Majd Sebiék jöttek be a szobába.
-Készen álltok a bulira?-kérdezte Kimi.
-Persze!-mondta Leila, majd ők átmentek a saját szobájukba.ÉN is, és Seb is felöltöztünk alig 10perc alatt.Lementünk a hallba, s Leiláékra bő 15 percet vártunk.
-Ti hol voltatok eddig?-kérdeztem tőlük.
-Hát akadt egy kis dolgunk..-néztek össze és furcsán mosolyogtak.
-Oké.Na de induljunk mert elkésünk!-sürgette őket párom.Elindultunk a parti színhelyére.Seb iszonyat gyorsan vezetett, mivel már fél órás csúszásban voltunk.Szerencsénkre komolyabb baj nélkül, végre megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból, s Sebastiannak rögtön mondtam:
-Ez olyan égő, hogy mi szervezzük és később vagyunk itt mint ők!-mondtam, miközben Seb megfogta a kezem.
-Tudom.De most ne foglalkozzunk vele.-adott egy puszit homlokomra.Bementünk, s már javában zajt a buli.Üdvözöltünk mindenkit, majd a bárpult fele vettük az irányt.Legalábbis én,tesóm és Kimi, Sebnek valami dolga akadt.Leila és Kimi, magukat nem meghazudtolva ittak mint azt ahogy kell.Én szolidan, egy Red Bullal indítottam, mikor egy kart vettem észre derekamon.Meglepődtem mivel nem Seb volt, hanem Heikki.
-Jössz táncolni?-kérdezte meg.
-Menjünk!-s fel is álltam a székről, majd bementünk a tánctér közepére.Heikki-t sohasem láttam még táncolni, de most..Igazán jól nyomta.Bő egy órája táncolhattunk, mikor egy másik táncpartnerem akadt:
-Elrabolhatom?-kérdezte Seb Heikki-t.
-Nyugodtan.De fogom még kérni!-mondta.Úgy beszélgettek rólam, mintha egy tárgy lennék.Majd Sebbel úgy döntöttünk, kiülünk a teraszra levegőzni.
-Tudtál nélkülözni erre a kis időre?-kérdezte.
-Hát nehezen, de igen.Heikkivel elég jól elvoltunk.-mondtam.
-Láttam.Örülök, hogy így kijössz a csapattagokkal!-mosolygott, majd két hulla részeg ember esett ki a teraszra.Hát kik is lehetnének mások, mint az én testvérem és Kimi.
-Seb! Azonnal haza kell vinni őket!Ez nem állapot!-javasoltam.
-Igen!Menjünk!-s betuszkoltuk őket a kocsiba.A hotelba érve, hideg zuhany alá raktuk be mindkettőjüket.
/Leila szemszög/
Csak a hideg víz hatására józanodtam ki.
-Ti mit csináltok?-kérdeztem meg Szandikát.
-Tudod, valahogy észhez kell, hogy térjetek!Hullarészegek vagytok vagy voltatok tudjam is én!-magyarázta el a dolgokat.Hisz részeg ember semmire sem emlékszik!Kimásztunk a zuhany alól csurom vizesen.
-Most átmegyünk és lefekszünk.Sziasztok!-köszöntünk el tőlük.Levakartuk magunkról a vizes ruhát.
-Van kedved valami jót csinálni?-kérdezte Kimit.
-A jó alatt azt érted, hogy mi ketten ott?-kérdeztem.
-Igen!Na?
-Legyen.-s megcsókolt.Majd az ágyra fektetett, s élményekben gazdag éjszakánk volt...Reggel, mire felébredtem már Kimi nem volt mellettem.Csak egy papírt találtam magam mellett:
Szia kicsim!
Elmentem a szabadedzésre!Aludj nyugodtan, de az időmérőn mindenképpen legyél a Lotus boxában!
Puszil: Kimi
Elolvastam, s tudomásul vettem, majd elmentem megreggelizni.Evés után felhívtam tesómat, nem csinálnánk-e valami csajos dolgot.
-De! Vásárlás vagy mozi?-kérdezte a telefonba.
-Vásárlás!
-Oké!A plazaban talizunk!-mondta s már le is tette.Hosszú-hosszú órákig vásároltunk, majd igyekeztünk az időmérőre beérni.Kivételesen én vezettem, s ebből rögtön baj is lett.A kocsi megcsúszott alattam, mert előző nap esett, s a korlátnak ütköztünk.Már csak arra ébredtem, hogy mentősök sürögnek-forognak körülöttem, de tesómat sehol se láttam...
/Sebastian szemszög/
Miután vége lett az időmérőnek, s csak 2.helyről rajtolhatok a holnapi futamon. Kiszálltam a kocsimból, majd interjúk sora, s csak utána jöhetett a magánélet.Furcsálltam, hogy Szandika nem volt itt.Megnéztem a telefonom, s számtalan nem fogadott hívás volt.A mentők..valyon mi történt? Idegeskedtem, s vártam, hogy hívjon már fel valaki.S meg is csörrent a telefon.
-Igen?-szóltam bele azonnal.
-Szia!-hallottam meg Szandika hangját.
-Kicsim!Hol vagy?Egyáltalán jól vagy?
-Nem igazán.A kórházban vagyok.Baleseteztünk.
-Tessék?Azonnal odamegyek.-s rohantam is.Villámgyorsan a kórházban voltam, s megpillantottam Szandikát.A keze, és a ruhája is tiszta vér volt.Rögtön odarohantam hozzá, s megöleltem.
-Mi történt kicsim?-kérdeztem.
-Leila megcsúszott az úton, s beleütköztünk a korlátba.
-Úristen.És te jól vagy? Miért vagy ilyen véres?
-Jól.Csak megvágta az üveg a kezem mikor kiszálltam a kocsiból.
-Hála istennek, hogy csak ennyi baj van.És Leila?
-Ő már más tészta.Megzúzódott a koponyája.És kificamodott a lába is.Most vizsgálják.
-Értem.
-És hanyadik lettél?
-2.-mondtam, majd átöletem.-Egy pillanatra átéreztem, hogy nem vagy többé.Rettenetes érzés volt.
-Szerencsére csak elvágtam magam.De most menjünk haza.
-Leila?
-Ott van Kimi mellette.Szerintem elég lesz ő is!-mondta, majd kifelé vette az irányt.Utána mentem, majd gyorsan haza is értünk.Szandika lezuhanyzott, majd bekötöttem a kezét.Befeküdt az ágyba, majd én is mellé.Magamhoz húztam, hogy érezze rám számíthat.Karjaimban aludt el...csodás érzés volt.Igaz az a mondás, hogy a szerelem vak.S Szandika apja szerint a mi kettőnk kapcsolata, hülye szerelem...Másnap reggel Szandikával együtt mentünk ki a ringre.Én elmentem a szokásos dolgokat elvégezni, s kénytelen voltam a verseny ideje alatt nélkülözni őt.Elkezdődött a rajt, s az első sorból rajtoló Alonsot, megtudtam előzni az első kanyarban.Majd a verseny végéig megtartottam a vezető pozíciót, s elsőként intettek le.Imádok nyerni, de veszíteni is tudok.Miután leparkoltam az első tábla elé, következett a szokásos ünneplés és gratulációk fogadása.Végeztem mindennel kb. este 10-re.Ezután jött az ünneplés.Ott már a csapat, és Szandika is ott volt.Miközben én a csapattal csevegtem, addig párom beszélt Kimivel és Leilával.
-Hazamentek Pestre!-mondta, majd táncolni hívott.Jót buliztunk, s napfelkeltére visszaértünk a szállóba.Bevetettük magunkat az ágyba és délig aludtunk.Felkelésünk után, rögtön Svájc felé vettük az irányt.Szandikának be kellett pakolnia pár cuccot.Miután ezzel megvoltunk, Heppenheimbe ugrottunk át.
-Szia anyu!-köszöntem.
-Szia kisfiam!Nagyon ügyes voltál!-invitált be.
-Szia Szandika!Úristen mi történt a kezeddel?-vette észre anyám a bekötött kezét páromnak.
-Csak megvágtam magam.-válaszolt Dika.
-De ilyen csúnyán? Ennyire nagy felületen?-kérdezősködött anya.
-Hát ami azt illeti, tesómmal a korlátnak csapódtunk a kocsival.
-Te vezettél?
-Nem dehogy!Tesóm.
-Értem.És ő jól van?
-Igen.
-Anya!Csak köszönni ugrottunk be!-állítottam le a beszélgetést.
-Ó!Hova siettek?Nem vinnétek el Fabiant egy kicsit go-kartozni?
-De persze!-vágta rá rögtön Szandika.
-Végül is.-egyeztem bele én is.
/Szandika szemszög/
-Szandika,Seb!Végre!Olyan rég láttalak titeket!-szaladt hozzánk Fabian.
-Szevasz öcskös!-kapta fel kisöccsét párom.
-Szia Szandika!-puszilt meg.
-Szia Fabian.Mi lenne ha elmennénk egyet go-kartozni!Van kedved?-kérdeztem meg.
-Ma?Veletek?Juj de jó!Persze, hogy van!-mosolygott.
-Igen velünk.Tudom, hogy már elég nagy kamasz fiú vagy, de ha van kedved jöhetnél!-kacsintottam rá.
-Persze, hogy megyek!-mondta, s már indultunk is.Csak a két fiú ment, mivel Seb nem engedte, hogy még jobban ártsak magamnak.Akárhogy győzködtem, nem engedte meg.Beletörődtem a sorsomba, s míg ők mentek, én a pálya széléről néztem őket.De egyszer csak egy váratlan személy jelent meg mögöttem...
2012. június 9., szombat
Ne bánts! Küzdj...
/Sebastian szemszöge/
Hosszú volt a repülőút.De párommal végig beszéltük.
-Végre megérleztünk!Teljesen elzsibbadt a testem-mondta Dika.
-Jaj, kicsim!Ne nyafogj!Mellettem ilyen az élet!-erre a mondatomra csak egy szúrós pillantást vetett rám,amin nevetnem kellett.Beültünk egy kocsiba ami elvitt a szállodába.Szandika a csodálattól állt meg a bejárat előtt.
-Na jó.Voltam én már 5 csillagos szállodába,de azért ilyen sokat nem kellett volna költened!-mondta.
-Nem baj!Amúgyban sem került sokba...-füllentettem.
-Aha gondolom!-ingatta fejét.-Bementünk, majd kipakoltunk a szobába.
-És mihez van kedved?-kérdeztem párom.
-Nem tudom.Őszintén szólva, a hotel mögötti medence nagyon csábít!-mosolygott.
-Akkor menjünk, ússzunk egyet!
-Rendben.-azzal átöltöztünk, vagyis próbáltunk, mert Szandikának elszakadt a fürdőruhája..de hozott másikat.
-Bekötöd?-kért meg,hogy kössem be a fürdőruha felsőjét.
-Persze!-egy ideig elszerencsétlenkedtem vele, mivel nem vagyok olyan jó bekötésben,mint kikötésben...
Végül sikerült kijutnunk a medencéhez.
-Úristen de meleg van!Itt Abu Dhabiban még ilyenkor is meleg van.-mondta Szandika.
-Hát igen!De ezen könnyen változtathatunk!-s derekánál fogva berántottam a medencébe.
-Jól vagy?
-Én? Teljesen.Te kérted, hogy hűtselek le!
-Dehogy kértem!-s szánk egyre közelebb ért egymáshoz,s egy elég hosszúra sikeredett csók lett belőle.miután szánk elvált egymástól, labdáztunk.Sokat játszottunk,s kezdtünk fázni.Bementünk, majd rendeltünk vacsorát.De a meghitt evésünket, egy telefon csörgése szakította félbe.
-Igen?-vettem fel.
-Szevasz kölyök!-hallottam meg Kimi hangját a telefonba.
-Hogy vagy Kimi?
-Kösz.Jól.Hol vagytok?
-Abu Dhabi.
-Van pénz!Gond lenne ha mi is odamennénk?
-Dehogyis!Gyertek!Foglaljak mellénk szobát?
-Inkább eggyel arrébb.Este túl hagosak vagytok!
-Ha mellettünk lévő szobában vagytok, mi sem tudunk tőletek aludni!
-Na jó!Mellétek!Megyek mert Leila már ideges.Cső.
-Helo.-s bontottam a vonalat.Lementem a recepcióra és foglaltam magunk mellé egy szobát.Felmentem, s Szandika már aludt.Így én is bebújtam mellé.Reggel kiabálásra keltünk fel.Persze, hogy Kimi és Leila keltett.
/Szandika szemszög/
-Ti jól vagytok?-kérdeztem a két velem szemben lévő embertől.
-Nem teljesen.-válaszolta tesóm.
-Hát azt látom.-szálltam ki az ágyból.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Seb tőlük.
-Elnézünk az f1-es pályára.-mondta Kimi.
-Oké.Felöltözünk és indulhatunk.-mondtam.Kimentek, majd 10perc alatt kész voltunk.Seb a kockás térdnadrágját,és egy Red Bullos felsőt vett fel, míg én egy kék rövid nadrágot és egy trikót.Kocsiba ültünk, s 15 perc alatt odaértünk.Körbe sétáltuk a pályát, majd beültünk egy közeli fagyizóba.Sebet és Kimit hagytuk autógrammot osztani, mi addig benyomtunk egy 3gömbös fagyit.De egyszer csak nagy baj történt...
/Leila szemszög/
Egyszer csak váratlan fordulat következett.Sebet és Kimit lerohanták a csajok...Mi tesómmal kijutottunk a kocsiig, de Kimiék már nem...Próbáltuk hívni őket de nem vették fel.Majd megérkeztek a biztonságiak.Közel 10 perc után páromat és tesóm párját láttam meg közeledni felénk, két nagy ember kíséretében.
-Istenem!Még szerencse, hogy túl éltük!-felelte Kimster.
-Hát képzelheted, mi is hogy megijedtünk!-mondtam.
-Az a lényeg, hogy épségben megúsztuk!-vágott közbe Seb.
-Igen.És nem kéne, hogy megint összevesszetek!-mosolygott tesóm, majd Seb hátulról átölelte őt s egy csókot adott neki.Kimi és én avartan néztük a földet.kb. 5 perc elteltével indultunk vissza a szállodába.De újabb meglepetések vártak ránk...Ismét felbukkant Jenni, Kimi ex felesége.
-Te meg megint mit akarsz itt?-kérdezte idegesen párom tőle.
-Csak szerettelek volna látni téged!-felelt az említett ex.
-De én meg nem!Szóval menj el innen!-szólt hangosabban Kimi.
-Nem megyek!-vitatkozott.
-Jó.Ha a szépen mondva nem mész el, akkor mondom máshogy!Takarodj el innen!-ordibált.
-Jó.De ezt még megbánod!-rázta meg magát Jenni, és elment.Bementünk a szobánkba, s rögtön egy pohár vodka-narancsot ittunk lenyugodás képen.Majd leültünk Tv-ni.Épp a Halálos Iramban ment, s azt megnéztük.Estefelé járt már mikor vége lett a filmnek.Gondoltuk, vacsorázni kéne.Egyedül nem akartunk, ezért átmentünk Szandikáékhoz, bekopogtunk, de senki nem nyitott ajtót.Lementünk a recepcióra megkérdezni, hogy a szállodában tartózkodnak-e.De a felelet a ,,nem" válasz volt.Valyon hol lehetnek?Visszamentünk a szobába, s felhívtam a tesóm:
-Szia Dika!-szóltam bele.
-Szia!-mondta sírós hangon.
-Mi a baj tesókám?-kérdeztem.
-Nem sok...-füllentett.
-Na ne hazudj nekem!Ismerlek.Mesélj!
-Nagyon fáj, még mindig.Mikor eszembe jut, hogy mit tett velem Seb...
-De hát már kibékültetek.
-Igen.De a mai nap.Ami történt.
-Mi történt?Ne kelljen már minden szót harapófogóval kihúznom belőled!
-Sebi épp zuhanyzott, én meg a Tv-t néztem.Csörgött a telefonja, és felvettem.Egy lány szólt bele, hogy ma este tudnának-e találkozni.Nem mondtam semmit, csak leraktam.Mikor megkérdeztem erre csak ennyit felelt:-Ja,hát vele ma ismerkedtem meg.Majd megkérdezte, hogy hova beszéltem meg a talit vele.Erre én fogtam magam és eljöttem.
-Nem hiszem el, hogy Sebastian ezt csinálta volna!És most hol vagy?
-Egy parkban.Gyönyörűen kivan világítva.De leteszem.Szia.
-Szia.-azzal bontottuk a vonalat.
-Figyelj Kimi!Tudod hol van Seb?-kérdeztem meg párom.
-Igen.Szandikát keresi.Szeretne bocsánatot kérni tőle.
-Hát az jó lenne...Most beszéltem a tesómmal, és nagyon megbántotta Seb.Mond meg neki, hogy egy szépen kivilágított parkban van.
-Rendben.-s rögtön fel is hívta.
/Sebastian szemszög/
Sokáig kerestem Dikát, de végül megtaláltam.Épp a csillagos eget kémlelte.Odaültem mellé, és átöleltem.
-Sajnálom amit mondtam a hotelben.Tudod, az a csaj aki felhívott, a volt sajtósom.Csak ma találkoztunk 2év után.tudom, hogy el kellett volna mondanom,de fogalmam sem volt, hogy te ezt nem tudod.-meséltem.
- Nahát, köszi hogy megosztottad velem.
-Sajnálom.Nem akarlak újból elveszíteni!Elég volt nekem az a 2 hónap!-fordítottam fejét felém.
-Seb!miért kell mindig megbántanod? De most halál komolyan.Az a két hónap lehetett volna tanulság is!-nézett lefelé.
-Tudom.És nagyon sajnálom.Kérlek bocsáss meg!Te vagy az életem a mindenem!-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-Rendben.De kérlek máskor előbb mondj el mindent.Kérlek, ne légy szomorú.-s adott egy vigasztaló csókot.
-Most már nem vagyok! Egyébként észrevetted, hogy most Kimiék kapcsolata ilyen kiegyensúlyozott, a miénk meg zavaros.Szerepet cseréltünk.-ráncoltam a homlokom.
-Igen.És ez eléggé zavar.Sohasem veszekedtem ennyit életemben még mint ebben az időszakban!-mondta.
-Sajnos ez mind az én hibám.-szontyolodtam el.
-Nem!Ilyet meg se halljak többet a szádból!-csókolt ismét meg.
-Rendben!De most menjünk vissza a hotelbe!-ajánlottam fel.
-Okés!-majd visszamentünk a hotelbe.Kimi és Leila már az előtérben fel-alá járkáltak.
-Végre,hogy itt vagy!-ölelték meg egyszerre páromat.
-Seb te meg ha még egyszer megmered ezt tenni, saját kezemmel fojtalak meg!-mondta bohókásan Leila.
-Igen is főnökasszony!-vágtam haptákba magam.Majd elmentünk vacsorázni.Késő éjszaka értünk fel a szobánkba, s ismét beszélgetésbe elegyedtünk:
-Figyelj, nem akarom a régi témákat előhozni, és nem akarom a húrt túlfeszíteni, de a gyerek ügyre vissza szeretnék térni.Azt még teljesen nem beszéltük meg.-ültem le az ágyra.
-Rendben.Kérdezz.-ült le mellém.
-Tudod, amikor elmentél nagyon féltettelek.Főleg, hogy ott volt bennem az a remény még, hogy tényleg lesz gyerekünk.És nagyon sajnálom,hogy én is úgy felkaptam a vizet, csak...-néztem ki az ablakon.
-Én is sajnálom.Tudom, hogy nagyon megbántottalak.De hidd el, hogy ha még együtt leszünk, lesz két szép szöszke, kék szemű kis gyerekünk.-simogatta meg hátam.
-Ha együtt leszünk? És csak kettő?-mosolyogtam.
-Akkor 3!Így jó?
-Minimum 5!
-Akkor legyen rögtön 12!Na mit szólsz hozzá?
-Jó.-húztam le az ágyra.-De én most úgy érzem, mióta veled vagyok, vidámabb, boldogabb,felszabadultabb lettem.És az életemet nem tudnám elképzelni mással csak veled!-majd fölhajoltam, és megcsókoltam.
-Hé!Csikizel!-fordult át, s én kerültem alulra.Rám ült, s kezét a hasamon támasztotta meg.
-Jól van.Gyere, üljünk be egy kád forró vízbe!-mondtam.
-Oké, de szerintem abból nem fürdés lesz...-majd bementünk a fürdőbe és magunkra zártuk az ajtót.
/Leila szemszög/
örültem, hogy tesóm végre hazakeveredett.Azt véltem felfedezni, eddig mi voltunk az ilyen veszekedős pár, most ők, és eddig ők voltak a egy hullámhosszon pár, most meg mi vagyunk. Ez azért elég furcsa nekem.Mikor kijöttem a fürdőből, Kimi elmerengve ült a kanapén.
-Mi a baj szívem?-kérdeztem zavarodottan.
-Semmi,semmi.Csak Jennin gondolkodtam.
-Hogy?-értetlenkedtem.
-Miért jött ide.Olyan mint Hanna,csak szívósabb kiadásban.Soha nem fogja megérteni, hogy nekem ő már nem jelent semmit.Ő a múlt.Te vagy a jelen és a jövő.-állt fel és lépdelt közelebb hozzám.
-Ó,de cuki vagy!Egyelek!-mosolyogtam.
-De te cukibb!-csókolt meg.
-Mit szólnál hozzá, ha most egy kicsit sétálnánk?-kérdezte.
-Remek ötlet!Csak felveszek valami hosszabbat.-felkaptam magamra egy cicanacit, és egy pulcsit.egy közeli parkba sétáltunk, mikor az egyik helyi fiú utánam fütyült.Ez nem volt jó ötlet, mivel Kimster hirtelen haragú s be is szólt neki:
-Hé!Le lehet szállni a csajomról!-ordibálta vissza neki.De ebből komolyabb gondok is akadtak.Az ismeretlen illető visszaszólt, s erre párom egy jó nagyot behúzott neki.Én rögtön mondtam, hogy menjünk vissza a szállodába, mert fotósokat láttam.Azonnal visszamentünk, de érzem, hogy ebből még baj lesz...Átöltöztünk pizsamába, s eltettük magunkat holnapra.Reggel, hangos kopogásra lettünk figyelmesek.Én álmosan mentem ajtót nyitni.Seb volt az.
-Mi a baj Seb?És Szandika hol van?-mondtam álmosan, majd beinvitáltam.
-Alszik még.De amit mondani vagy inkább mutatni fogok, az kevésbé lesz jó!-húzta el száját.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Újságírók,fotósok vannak a hotel elől.És Kimit keresik...-mondta.
-Biztos a tegnapi miatt.-feleltem.
-Hát szerintem az biztos, mivel már a hírekbe, és az újságba is benne van.
-Nem igaz..Kimi te meg kelljél már fel!-ráztam meg párom.
-Mi bajod van?-ült fel fél komásan az ágyban.
-Tudod csak annyi, hogy több újságírós meg fotós, rád vár.Tudod a tegnapiak miatt, még a hírekbe és az újságban is benne vagy!-dorgáltam meg.
-De én nem megyek sehova sem!-tiltakozott.
-Te csináltad, te is mássz ki belőle!-mondtam.
-Csak akkor, ha te is jössz velem!-felelt Kimi.
-Rendben!
-Akkor én most megyek!Sziasztok!-köszönt el Seb, s már el is tűnt a szobából.Mi Kimivel felöltöztünk és lementünk a média elé.Elkezdődött az interjút...
/Szandika szemszög/
Mikor felkeltem Seb nem volt mellettem.Biztos átment tesómékhoz.Felültem az ágyon, s megcsörrent a telefonom ami hallatán nagyon megijedtem.Felvettem:
-Igen?-szóltam bele.
-Szia kicsim!Apu vagyok!-hallottam meg hangját.
-Szia apu!Miért hívtál?
-Tudod, hallottam egyes mást.
-Mégis mit?
-Pár hónap eseményeit.Például, hogy teherbe estél...
-Apa!Nem voltam terhes csak beteg!
-Én nem így hallottam.De mindegy hiszek neked.Na és amikor szakítottál Sebbel, majd most együtt vagytok Abu Dhabiban?
-Semmit.Igen volt egy komolyabb vitánk, de már megbeszéltük és nagyon jól érezzük magunkat.
-Rendben.Én nem akarok beleszólni a te életedbe, sem a Leiláéba, de biztos jó döntés volt újra kezdeni velük?
-Igen.A lehető legjobb.Abba a két hónapba láttál volna apa...Leila is és én is szenvedtünk.És ahogy nekem Seb elmondta, ő is nagyon megszenvedte...
-Oké.Elfogadom a döntésetek.De a sajtó tele van Kimivel, hogy megvert egy embert mert megfütyülte Leilát.
-Erről semmit sem tudok.Na de megyek apu.Szia!-s letettem a telefont.Hanyatt vágtam magam az ágyon, s kezem arcomra tettem.Apu sohasem kételkedett egyik barátomban sem.De mióta vége van Krisztiánnal, nem bír megbízni Sebben sem.És ez nagyon zavar.Kimi meg ha ilyeneket csinál, nagyon nehéz lesz apával kijönnie.Egyszer csak ajtónyitásra lettem figyelmes.Seb jött be.Leült mellém az ágyra és a lábam kezdte simogatni.
-Jól vagy?-kérdeztem meg.
-Igen.A lehető legjobban.-válaszolta.
-Seb!Nekem nem tudsz hazudni!-ültem fel és néztem a szemébe.
-Rendben.Ma felhívott az apád.És nagyon lehordott mert úgy összetörtelek.Szeretné ha szakítanánk.
-Tessék? Engem is felhívott ma.Kérdezgetett és azt mondta nem szól bele az életembe.
-Nekem mást mondott.-szomorodott el.
-Majd én beszélek vele!Amúgyban is, nekem azt mondta nem fog bele szólni, mit hogy csinálok!
-Nem akarom, hogy összevessz a családoddal miattam.
-Nem fogok.De életem szerelmét azért csak nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.Vagy szétválasszanak!
-Szeretlek!-mondta.Én ezt egy csókkal viszonoztam.Hosszasan öleltük egymást, mikor Leila és Kimi léptek be a szobába.
-Na mi volt?-kérdezte párom, még mindig ölelve engem.
-Semmi.Elmagyaráztam nekik a történteket, de nem tudom ebből mennyi lesz igaz amit leírnak.-felelt Kimi.
-Értem.-mondta Seb, s megpuszilta fejem búbját.
-Figyelj Leila!Beszélnünk kell!-szóltam tesómnak.
-Oké!Menjünk akkor igyunk meg valamit!-ajánlotta fel testvérem.Azzal lementünk s rendeltünk magunknak két Sex on the bich koktélt.
-Na mit kell elmesélj?-kérdezte Leila.
-Apa felhívott.És lehordott a gyerek ügy meg a szakítás miatt.És mondta, hogy nem szól bele az életünkbe de biztos jól döntöttünk-e.-mondtam.
-Ezt nem hiszem el!-nézett tágra nyitott szemekkel.
-Ja, és hab a tortán, hogy felhívta Sebet is.
-Minek? Hogy szakítson veled?
-Hát igen.És ezért nagyon haragszom apára.-ingattam a fejem.
-Nem értem őt.Komolyan mondom, ah szétmer választani minket Kimivel egymástól, nekem örökre búcsút mondhat!-fejezte ki magát tesóm.Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentünk a szobánkba.Seb és Kimi az ágyon ültek és beszélgettek.
-Ki tárgyaltatok mindent?-kérdezte Seb.
-Aha!-ültem le mellé.Mikor Kimster akart megszólalni pont kopogtak.Egy most nem várt vendég nyitott be a szobába...
Hosszú volt a repülőút.De párommal végig beszéltük.
-Végre megérleztünk!Teljesen elzsibbadt a testem-mondta Dika.-Na jó.Voltam én már 5 csillagos szállodába,de azért ilyen sokat nem kellett volna költened!-mondta.
-Nem baj!Amúgyban sem került sokba...-füllentettem.
-Aha gondolom!-ingatta fejét.-Bementünk, majd kipakoltunk a szobába.
-És mihez van kedved?-kérdeztem párom.
-Nem tudom.Őszintén szólva, a hotel mögötti medence nagyon csábít!-mosolygott.
-Akkor menjünk, ússzunk egyet!
-Rendben.-azzal átöltöztünk, vagyis próbáltunk, mert Szandikának elszakadt a fürdőruhája..de hozott másikat.
-Bekötöd?-kért meg,hogy kössem be a fürdőruha felsőjét.
-Persze!-egy ideig elszerencsétlenkedtem vele, mivel nem vagyok olyan jó bekötésben,mint kikötésben...
Végül sikerült kijutnunk a medencéhez.
-Úristen de meleg van!Itt Abu Dhabiban még ilyenkor is meleg van.-mondta Szandika.
-Hát igen!De ezen könnyen változtathatunk!-s derekánál fogva berántottam a medencébe.
-Jól vagy?
-Én? Teljesen.Te kérted, hogy hűtselek le!
-Dehogy kértem!-s szánk egyre közelebb ért egymáshoz,s egy elég hosszúra sikeredett csók lett belőle.miután szánk elvált egymástól, labdáztunk.Sokat játszottunk,s kezdtünk fázni.Bementünk, majd rendeltünk vacsorát.De a meghitt evésünket, egy telefon csörgése szakította félbe.
-Igen?-vettem fel.
-Szevasz kölyök!-hallottam meg Kimi hangját a telefonba.
-Hogy vagy Kimi?
-Kösz.Jól.Hol vagytok?
-Abu Dhabi.
-Van pénz!Gond lenne ha mi is odamennénk?
-Dehogyis!Gyertek!Foglaljak mellénk szobát?
-Inkább eggyel arrébb.Este túl hagosak vagytok!
-Ha mellettünk lévő szobában vagytok, mi sem tudunk tőletek aludni!
-Na jó!Mellétek!Megyek mert Leila már ideges.Cső.
-Helo.-s bontottam a vonalat.Lementem a recepcióra és foglaltam magunk mellé egy szobát.Felmentem, s Szandika már aludt.Így én is bebújtam mellé.Reggel kiabálásra keltünk fel.Persze, hogy Kimi és Leila keltett.
/Szandika szemszög/
-Ti jól vagytok?-kérdeztem a két velem szemben lévő embertől.
-Nem teljesen.-válaszolta tesóm.
-Hát azt látom.-szálltam ki az ágyból.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Seb tőlük.
-Elnézünk az f1-es pályára.-mondta Kimi.
-Oké.Felöltözünk és indulhatunk.-mondtam.Kimentek, majd 10perc alatt kész voltunk.Seb a kockás térdnadrágját,és egy Red Bullos felsőt vett fel, míg én egy kék rövid nadrágot és egy trikót.Kocsiba ültünk, s 15 perc alatt odaértünk.Körbe sétáltuk a pályát, majd beültünk egy közeli fagyizóba.Sebet és Kimit hagytuk autógrammot osztani, mi addig benyomtunk egy 3gömbös fagyit.De egyszer csak nagy baj történt...
/Leila szemszög/
Egyszer csak váratlan fordulat következett.Sebet és Kimit lerohanták a csajok...Mi tesómmal kijutottunk a kocsiig, de Kimiék már nem...Próbáltuk hívni őket de nem vették fel.Majd megérkeztek a biztonságiak.Közel 10 perc után páromat és tesóm párját láttam meg közeledni felénk, két nagy ember kíséretében.
-Istenem!Még szerencse, hogy túl éltük!-felelte Kimster.
-Hát képzelheted, mi is hogy megijedtünk!-mondtam.
-Az a lényeg, hogy épségben megúsztuk!-vágott közbe Seb.
-Igen.És nem kéne, hogy megint összevesszetek!-mosolygott tesóm, majd Seb hátulról átölelte őt s egy csókot adott neki.Kimi és én avartan néztük a földet.kb. 5 perc elteltével indultunk vissza a szállodába.De újabb meglepetések vártak ránk...Ismét felbukkant Jenni, Kimi ex felesége.
-Te meg megint mit akarsz itt?-kérdezte idegesen párom tőle.
-Csak szerettelek volna látni téged!-felelt az említett ex.
-De én meg nem!Szóval menj el innen!-szólt hangosabban Kimi.
-Nem megyek!-vitatkozott.
-Jó.Ha a szépen mondva nem mész el, akkor mondom máshogy!Takarodj el innen!-ordibált.
-Jó.De ezt még megbánod!-rázta meg magát Jenni, és elment.Bementünk a szobánkba, s rögtön egy pohár vodka-narancsot ittunk lenyugodás képen.Majd leültünk Tv-ni.Épp a Halálos Iramban ment, s azt megnéztük.Estefelé járt már mikor vége lett a filmnek.Gondoltuk, vacsorázni kéne.Egyedül nem akartunk, ezért átmentünk Szandikáékhoz, bekopogtunk, de senki nem nyitott ajtót.Lementünk a recepcióra megkérdezni, hogy a szállodában tartózkodnak-e.De a felelet a ,,nem" válasz volt.Valyon hol lehetnek?Visszamentünk a szobába, s felhívtam a tesóm:
-Szia Dika!-szóltam bele.
-Szia!-mondta sírós hangon.
-Mi a baj tesókám?-kérdeztem.
-Nem sok...-füllentett.
-Na ne hazudj nekem!Ismerlek.Mesélj!
-Nagyon fáj, még mindig.Mikor eszembe jut, hogy mit tett velem Seb...
-De hát már kibékültetek.
-Igen.De a mai nap.Ami történt.
-Mi történt?Ne kelljen már minden szót harapófogóval kihúznom belőled!
-Sebi épp zuhanyzott, én meg a Tv-t néztem.Csörgött a telefonja, és felvettem.Egy lány szólt bele, hogy ma este tudnának-e találkozni.Nem mondtam semmit, csak leraktam.Mikor megkérdeztem erre csak ennyit felelt:-Ja,hát vele ma ismerkedtem meg.Majd megkérdezte, hogy hova beszéltem meg a talit vele.Erre én fogtam magam és eljöttem.
-Nem hiszem el, hogy Sebastian ezt csinálta volna!És most hol vagy?
-Egy parkban.Gyönyörűen kivan világítva.De leteszem.Szia.
-Szia.-azzal bontottuk a vonalat.
-Figyelj Kimi!Tudod hol van Seb?-kérdeztem meg párom.
-Igen.Szandikát keresi.Szeretne bocsánatot kérni tőle.
-Hát az jó lenne...Most beszéltem a tesómmal, és nagyon megbántotta Seb.Mond meg neki, hogy egy szépen kivilágított parkban van.
-Rendben.-s rögtön fel is hívta.
/Sebastian szemszög/
Sokáig kerestem Dikát, de végül megtaláltam.Épp a csillagos eget kémlelte.Odaültem mellé, és átöleltem.
-Sajnálom amit mondtam a hotelben.Tudod, az a csaj aki felhívott, a volt sajtósom.Csak ma találkoztunk 2év után.tudom, hogy el kellett volna mondanom,de fogalmam sem volt, hogy te ezt nem tudod.-meséltem.
- Nahát, köszi hogy megosztottad velem.
-Sajnálom.Nem akarlak újból elveszíteni!Elég volt nekem az a 2 hónap!-fordítottam fejét felém.
-Seb!miért kell mindig megbántanod? De most halál komolyan.Az a két hónap lehetett volna tanulság is!-nézett lefelé.
-Tudom.És nagyon sajnálom.Kérlek bocsáss meg!Te vagy az életem a mindenem!-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-Rendben.De kérlek máskor előbb mondj el mindent.Kérlek, ne légy szomorú.-s adott egy vigasztaló csókot.
-Most már nem vagyok! Egyébként észrevetted, hogy most Kimiék kapcsolata ilyen kiegyensúlyozott, a miénk meg zavaros.Szerepet cseréltünk.-ráncoltam a homlokom.
-Igen.És ez eléggé zavar.Sohasem veszekedtem ennyit életemben még mint ebben az időszakban!-mondta.
-Sajnos ez mind az én hibám.-szontyolodtam el.
-Nem!Ilyet meg se halljak többet a szádból!-csókolt ismét meg.
-Rendben!De most menjünk vissza a hotelbe!-ajánlottam fel.
-Okés!-majd visszamentünk a hotelbe.Kimi és Leila már az előtérben fel-alá járkáltak.
-Végre,hogy itt vagy!-ölelték meg egyszerre páromat.
-Seb te meg ha még egyszer megmered ezt tenni, saját kezemmel fojtalak meg!-mondta bohókásan Leila.
-Igen is főnökasszony!-vágtam haptákba magam.Majd elmentünk vacsorázni.Késő éjszaka értünk fel a szobánkba, s ismét beszélgetésbe elegyedtünk:
-Figyelj, nem akarom a régi témákat előhozni, és nem akarom a húrt túlfeszíteni, de a gyerek ügyre vissza szeretnék térni.Azt még teljesen nem beszéltük meg.-ültem le az ágyra.
-Rendben.Kérdezz.-ült le mellém.
-Tudod, amikor elmentél nagyon féltettelek.Főleg, hogy ott volt bennem az a remény még, hogy tényleg lesz gyerekünk.És nagyon sajnálom,hogy én is úgy felkaptam a vizet, csak...-néztem ki az ablakon.
-Én is sajnálom.Tudom, hogy nagyon megbántottalak.De hidd el, hogy ha még együtt leszünk, lesz két szép szöszke, kék szemű kis gyerekünk.-simogatta meg hátam.
-Ha együtt leszünk? És csak kettő?-mosolyogtam.
-Akkor 3!Így jó?
-Minimum 5!
-Akkor legyen rögtön 12!Na mit szólsz hozzá?
-Jó.-húztam le az ágyra.-De én most úgy érzem, mióta veled vagyok, vidámabb, boldogabb,felszabadultabb lettem.És az életemet nem tudnám elképzelni mással csak veled!-majd fölhajoltam, és megcsókoltam.
-Hé!Csikizel!-fordult át, s én kerültem alulra.Rám ült, s kezét a hasamon támasztotta meg.
-Jól van.Gyere, üljünk be egy kád forró vízbe!-mondtam.
-Oké, de szerintem abból nem fürdés lesz...-majd bementünk a fürdőbe és magunkra zártuk az ajtót./Leila szemszög/
örültem, hogy tesóm végre hazakeveredett.Azt véltem felfedezni, eddig mi voltunk az ilyen veszekedős pár, most ők, és eddig ők voltak a egy hullámhosszon pár, most meg mi vagyunk. Ez azért elég furcsa nekem.Mikor kijöttem a fürdőből, Kimi elmerengve ült a kanapén.
-Mi a baj szívem?-kérdeztem zavarodottan.
-Semmi,semmi.Csak Jennin gondolkodtam.
-Hogy?-értetlenkedtem.
-Miért jött ide.Olyan mint Hanna,csak szívósabb kiadásban.Soha nem fogja megérteni, hogy nekem ő már nem jelent semmit.Ő a múlt.Te vagy a jelen és a jövő.-állt fel és lépdelt közelebb hozzám.
-Ó,de cuki vagy!Egyelek!-mosolyogtam.
-De te cukibb!-csókolt meg.
-Mit szólnál hozzá, ha most egy kicsit sétálnánk?-kérdezte.
-Remek ötlet!Csak felveszek valami hosszabbat.-felkaptam magamra egy cicanacit, és egy pulcsit.egy közeli parkba sétáltunk, mikor az egyik helyi fiú utánam fütyült.Ez nem volt jó ötlet, mivel Kimster hirtelen haragú s be is szólt neki:
-Hé!Le lehet szállni a csajomról!-ordibálta vissza neki.De ebből komolyabb gondok is akadtak.Az ismeretlen illető visszaszólt, s erre párom egy jó nagyot behúzott neki.Én rögtön mondtam, hogy menjünk vissza a szállodába, mert fotósokat láttam.Azonnal visszamentünk, de érzem, hogy ebből még baj lesz...Átöltöztünk pizsamába, s eltettük magunkat holnapra.Reggel, hangos kopogásra lettünk figyelmesek.Én álmosan mentem ajtót nyitni.Seb volt az.
-Mi a baj Seb?És Szandika hol van?-mondtam álmosan, majd beinvitáltam.
-Alszik még.De amit mondani vagy inkább mutatni fogok, az kevésbé lesz jó!-húzta el száját.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Újságírók,fotósok vannak a hotel elől.És Kimit keresik...-mondta.
-Biztos a tegnapi miatt.-feleltem.
-Hát szerintem az biztos, mivel már a hírekbe, és az újságba is benne van.
-Nem igaz..Kimi te meg kelljél már fel!-ráztam meg párom.
-Mi bajod van?-ült fel fél komásan az ágyban.
-Tudod csak annyi, hogy több újságírós meg fotós, rád vár.Tudod a tegnapiak miatt, még a hírekbe és az újságban is benne vagy!-dorgáltam meg.
-De én nem megyek sehova sem!-tiltakozott.
-Te csináltad, te is mássz ki belőle!-mondtam.
-Csak akkor, ha te is jössz velem!-felelt Kimi.
-Rendben!
-Akkor én most megyek!Sziasztok!-köszönt el Seb, s már el is tűnt a szobából.Mi Kimivel felöltöztünk és lementünk a média elé.Elkezdődött az interjút...
/Szandika szemszög/
Mikor felkeltem Seb nem volt mellettem.Biztos átment tesómékhoz.Felültem az ágyon, s megcsörrent a telefonom ami hallatán nagyon megijedtem.Felvettem:
-Igen?-szóltam bele.
-Szia kicsim!Apu vagyok!-hallottam meg hangját.
-Szia apu!Miért hívtál?
-Tudod, hallottam egyes mást.
-Mégis mit?
-Pár hónap eseményeit.Például, hogy teherbe estél...
-Apa!Nem voltam terhes csak beteg!
-Én nem így hallottam.De mindegy hiszek neked.Na és amikor szakítottál Sebbel, majd most együtt vagytok Abu Dhabiban?
-Semmit.Igen volt egy komolyabb vitánk, de már megbeszéltük és nagyon jól érezzük magunkat.
-Rendben.Én nem akarok beleszólni a te életedbe, sem a Leiláéba, de biztos jó döntés volt újra kezdeni velük?
-Igen.A lehető legjobb.Abba a két hónapba láttál volna apa...Leila is és én is szenvedtünk.És ahogy nekem Seb elmondta, ő is nagyon megszenvedte...
-Oké.Elfogadom a döntésetek.De a sajtó tele van Kimivel, hogy megvert egy embert mert megfütyülte Leilát.
-Erről semmit sem tudok.Na de megyek apu.Szia!-s letettem a telefont.Hanyatt vágtam magam az ágyon, s kezem arcomra tettem.Apu sohasem kételkedett egyik barátomban sem.De mióta vége van Krisztiánnal, nem bír megbízni Sebben sem.És ez nagyon zavar.Kimi meg ha ilyeneket csinál, nagyon nehéz lesz apával kijönnie.Egyszer csak ajtónyitásra lettem figyelmes.Seb jött be.Leült mellém az ágyra és a lábam kezdte simogatni.
-Jól vagy?-kérdeztem meg.
-Igen.A lehető legjobban.-válaszolta.
-Seb!Nekem nem tudsz hazudni!-ültem fel és néztem a szemébe.
-Rendben.Ma felhívott az apád.És nagyon lehordott mert úgy összetörtelek.Szeretné ha szakítanánk.
-Tessék? Engem is felhívott ma.Kérdezgetett és azt mondta nem szól bele az életembe.
-Nekem mást mondott.-szomorodott el.
-Majd én beszélek vele!Amúgyban is, nekem azt mondta nem fog bele szólni, mit hogy csinálok!
-Nem akarom, hogy összevessz a családoddal miattam.
-Nem fogok.De életem szerelmét azért csak nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.Vagy szétválasszanak!
-Szeretlek!-mondta.Én ezt egy csókkal viszonoztam.Hosszasan öleltük egymást, mikor Leila és Kimi léptek be a szobába.
-Na mi volt?-kérdezte párom, még mindig ölelve engem.
-Semmi.Elmagyaráztam nekik a történteket, de nem tudom ebből mennyi lesz igaz amit leírnak.-felelt Kimi.
-Értem.-mondta Seb, s megpuszilta fejem búbját.
-Figyelj Leila!Beszélnünk kell!-szóltam tesómnak.
-Oké!Menjünk akkor igyunk meg valamit!-ajánlotta fel testvérem.Azzal lementünk s rendeltünk magunknak két Sex on the bich koktélt.
-Na mit kell elmesélj?-kérdezte Leila.
-Apa felhívott.És lehordott a gyerek ügy meg a szakítás miatt.És mondta, hogy nem szól bele az életünkbe de biztos jól döntöttünk-e.-mondtam.
-Ezt nem hiszem el!-nézett tágra nyitott szemekkel.
-Ja, és hab a tortán, hogy felhívta Sebet is.
-Minek? Hogy szakítson veled?
-Hát igen.És ezért nagyon haragszom apára.-ingattam a fejem.
-Nem értem őt.Komolyan mondom, ah szétmer választani minket Kimivel egymástól, nekem örökre búcsút mondhat!-fejezte ki magát tesóm.Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentünk a szobánkba.Seb és Kimi az ágyon ültek és beszélgettek.
-Ki tárgyaltatok mindent?-kérdezte Seb.
-Aha!-ültem le mellé.Mikor Kimster akart megszólalni pont kopogtak.Egy most nem várt vendég nyitott be a szobába...
2012. június 1., péntek
Rájöttél, hogy fáj?
/Szandika szemszög/
Eltelt az a kis szünet a magyar nagydíj után.Megérkeztünk a Benelux államokba, Belgiumba.Elkezdődött az első szabadedzés s Seb,Kimi egyaránt jó helyen végzett.Vége lett a szabadedzések sorozatának, és már a szombati időmérőn találtam magam.Én Heikkit, tesókám pedig Markot boldogította a Red Bull és Lotus boxában.Meglepő lett a végeredmény.Schumi, az öreg veterán zárt az élen Seb,Kimi előtt.Míg párom csapatmegbeszélésen,Leila és Kimi vásárolni voltak, én beültem egy helyi étterembe.Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki leült az asztalomhoz.Michael volt az.
-Szia! Gondolom te vagy Szandika.-adott két puszit amit nem elleneztem.
-Szia!Igen! Gratulálok a pole-hoz!-mosolyogtam.
-Köszönöm.Remélem nem gond, hogy ide ültem.
-Nem dehogyis!Örülök, hogy megismerhetlek.
-Úgy szint! Seb sokat mesélt már rólad.Kíváncsi voltam rád!
-Tényleg?
-Igen.Rendeltél már?
-Nem.De boldog lennék, ha csatlakoznál hozzám.
-Még szép!-sokat beszélgettünk vacsora közben.Miután elváltunk egymástól, hazamentem.Beléptem a szálloda szobába, de Sebastian még nem volt otthon.Biztos még tart a megbeszélés.Nem vártam meg, lefeküdtem aludni.Reggel a Red Bull boxába vettem az irányt, mert nem tudtam hol van szerelmem.Szélsebes sétámat Heikki állította meg.
-Ne menj oda szerintem!-mondta.
-Miért?Heikki engedd el a kezem!Hadd menjek!
-Jó.De én előre szóltam!-emelte fel kezeit.Mikor elállt előlem, a látványtól köpni-nyelni nem tudtam!Hanna Sebet ölelgette,csókolgatta.Mit keres ez itt? Észrevettem, hogy Seb meglátott engem, de nem is reagált.Azt hittem abban a percben, hogy meghalok.
-Én inkább megyek!-dadogtam Heikkinek.
-Sajnálom.De tudd, hogy rám bármiben számíthatsz!Ja, és üzensz Sebnek valamit?
-Csak annyit, hogy ezzel itt vége!-és már rohantam is a szállodába.Mikor beléptem a szobába, sírva pakoltam össze a cuccaim, de a futamot még megnéztem.Seb lett az első Kimi és Schumi előtt.Épp a szobából léptem volna ki, mikor Seb visszatoloncolt.
-Ne menj el!-kérlelt.
-Nem kaptad meg az üzenetem?
-De.De én nem akarok veled szakítani!
-Én sem...De te akartad ezt.-csak sírtam és sírtam.És gyorsan elrohantam.Felültem az első gépre, és hazamentem Pestre...
/Leila szemszög/
Hallottam Sebtől mi történt köztük.Tesóm ne tudja az igazságot.De majd én elmondom neki.Nem volt az elég, hogy ők szakítottak vagy mi, Kimi és olyat tett velem, amire nem nagyon számítottam.Megjelentek a hírlapokban olyan képek, ahol Kimi és egy csaj aki nem én vagyok, csókolóznak és taperolják egymást!Mikor párom hazaért, rögtön letámadtam:
-Mik ezek a képek?
-A látszat csal!
-A képek nem hazudnak.Nem elég hogy Seb a tesómat, most te engem?
-Nem!Seb is...Szandika félreértette!
-Ezeket a dolgokat nem lehet félreérteni! Most azonnal utána repülök.-fogtam magam és én is felültem az első repülőre.Mikor hazaértem, tesómat elég rossz állapotban láttam meg.Naphosszakat beszélgettünk, s talán egy folyót is sírtunk.Anyáéknak nem mondtuk el a történteket.Talán jobb is ha nem tudják meg.Két hónap a srácok nélkül...Valyon nekik hiányzunk? Vagy már mással vannak együtt?
-Szandika!Te megtudnál bocsátani Sebnek?-kérdeztem meg tesóm.
-Talán igen talán nem.Még mindig nagyon fáj, hogy megcsalt.De nem hallgattam meg a teljes igazságot és ez idegesít.Na meg persze nagyon hiányzik!-csordult le egy könnycsepp az arcáról.-És te Kiminek?
-Úgy vagyok mint te!De hajlok az igen felé!Nekem is nagyon hiányzik!Az illata, hogy este hozzábújjak, reggel beletúrjak a hajába...-sírtam el én is magam.
-Hiányzunk nekik?-kérdezte Szandika.
-Talán!De ezt csak ők tudják megmondani!-s azzal mindketten álomba merültünk...
/Sebastian szemszög/
Már két hónapja nem láttam.Az az érzés, hogy nincs mellettem, megőrjít!Nem bírom tovább!Látnom kell!Éreznem kell!Muszáj!Felhívtam telefonon Vivit, hogy segítsen kibékülni életem szerelmével.Bár új telefont kellett vennem, mert aznap mikor Szandika elment, földhöz vágtam pár törékeny dolgot...
-Szia Vivi Seb vagyok!
-Szia Seb!Miben segíthetek?
-Gondolom hallottál a történtekről!
-Igen.És azt akarod, hogy békítselek ki titeket!
-Igen.Megteszed?
-De csak azért mert tudom, hogy ti egymáshoz valók vagytok!
-Köszönöm!És hogy tervezed?
-Hozd Kimit is!Ők is össze vannak veszve!Ma legyetek Pesten Leiláék házához közeli erdőben.
-Rendben!Ott leszünk.-azzal bontottam a vonalat.Összepakoltam, s Kimihez indultam.Őt is összeszedtem, és már a a repülőn ültünk.Megérkeztünk az erdőbe, s Szandikáék épp arra sétáltak.
-Beszélnünk kell!-mondtam Dikának.
-5 perc!-bólintott.
-Sajnálom ami Belgiumban történt.De nem az volt aminek látszott!Hanna csak egy búcsú ölelést adott, mert végleg elköltözik!
-Értem.De mikor észrevettél miért nem jöttél oda hozzám?
-Igen.Nos hát Hanna nem engedte.A fülembe súgta, ha oda merészelek hozzád menni, végleg eltesz lábalól.
-Ez elmebeteg!-szörnyülködött.
-Megtudsz nekem bocsátani?
-Nem is tudom...
-2 hónapig nem éreztelek, nem láttalak, nem hallottam a hangod.Szörnyű!Most jöttem rá, hogy te vagy életem szerelme!
-Megbocsátok!-csókolt meg.Majd vissza sétáltunk a házba.
/Kimi szemszög/
-Beszéljünk!-ajánlottam fel Leilának.
-Rendben!Magyarázd meg nekem azokat a képeket!
-Elmentem egy vizsgálatra.Kiderült, hogy a csaj drogot tett az italomba.Ráadásul nálunk dolgozik.Azonnal kirúgattam.
-Tényleg?Ezt nem tudom felfogni!Az a csaj nagyon beteg!
-Sajnálom!De még én sem tudtam mit csinálok!Megtudsz nekem bocsátani?-tértem a lényegre.
-Szerintem igen.De előbb mond meg miért van bekötve a kezed!
-Tudod, mikor elmentél, bevágtam a tükröt, és a tükör darabjai szétvágták a kezemet.
-Úristen!Te hülye vagy!De így szeretlek!-léptem közelebb hozzá, s végül elég közel voltam, hogy megcsókoljam.Még egy kis ideig sétálgattunk az erdőbe, majd hazamentünk.Otthon, Seb és Szandika a kanapén ülve Tv-ztek.
-Látom ti is kibékültetek!-mosolygott Sebastian ránk.
-Igen!Végre!Annyira hiányzott már Leila közelsége, hogy azt szavakkal nem tudom leírni.-ecseteltem.
-Igen,tudom.-bólintott Seb.
-De mi felmentünk a szobába!-intettem nekik.Felérkezésünk után magunkra zártam az ajtót.
-Megmutassam neked, hogyan is tudlak szeretni?-kérdeztem meg páromtól.
-El tudom képzelni de mutasd!-mosolygott.Nem kis élvezetben volt részünk...Mikor összeszedtük magunkat, már hajnal 2 felé járt az idő.Megéheztünk, így lementünk enni.Rögtön a fagyót nyitottam ki, és kivettem két Magnumot.
-Ugye kérsz jégkrémet?-kérdeztem Leilától.
-Még szép!-kacsintott.Mindketten fagyi mániások vagyunk.Megettük a fagyit, majd felmentünk aludni.Reggel vagy inkább délután(?) vánszorogtunk le az emeletről.De Szandikáék még aludtak.Vagy nem tudom, de a konyhába nem voltak.Megebédeltünk, majd egy sétára indultunk a ház körül.
-Olyan szép csendes itt minden!-csuktam be a szemeim.
-Igen.Semmi sajtós,semmi paparazzi.Csak mi.-hallottam szerelmem hangját.Órákat sétálhattunk, s már gondoltuk megkéne keresni Sebet hogy csináljunk valami közös programot.Bementünk a házba, s Seb a konyhában duzzogott Szandika pedig a nappaliban.Én Sebhez, párom tesójához ment.
-Na mi van már haver?-csaptam a hátára.
-Csak annyi, hogy nem akar hazajönni velem Svájcba.-csapott az asztalra.
-De miért?-értetlenkedtem.
-A zöld ház miatt...vagyis a benne lévő zöld bútorok nem nyerték el a tetszését.-húzta el a száját.Én ekkor hangos nevetésben törtem ki.
-Bocs haver! De azok a bútorok tényleg borzalmasak!
-De a szüleim rendezték be!Nem az én ízlésem de nem bánthattam meg őket.
-Ezért elviseled azokat a borzadalmakat?Látod, ha nem változtatsz még Szandikát is elveszíted.Figyelj rendezd át!Vegyél új bútorokat!-javasoltam.-Ha kell segítek választani!
-Tuti?
-Tuti.Csapj bele!Olyan szép házat rittyentünk, hogy Szandika csak ott akar lenni majd, VELED!-tettem vállára kezem.
-Rendben!Akkor menjünk!Hívjuk a csajokat!-támadt egy jó ötlete Sebastiannak.
/Leila szemszög/
Azok a zöld bútorok...nem csodálom, hogy kiborította testvérem.Nekem se nagyon tetszenek.De tuti, hogy Seb szülei rendezték be!
-Tudod Leila, nem olyan csúnyák!Csak ha kicsit modernebb lenne!-védekezett tesóm.
-Hé csajok!Lakásfelújításra készülünk!Indulhatunk Svájcba?-kérdezte Seb tőlünk.
-Mi?Ki lakását újítjuk fel?-néztem furán Sebre.
-Az enyémet!Kimi segít benne!De örülnék ha ti is velünk tartanátok!-mondta.
-Nekem oké!Gyere Szandika összepakolunk és már indulhatunk is!-húztam fel tesómat a kanapéról.
-Oké!Megyek már!-nyafogott. Sec-perc alatt összepakoltunk, s én Kimi, tesóm Seb kocsijába szállt be, és elindultunk Svájcba.
/Szandika szemszög/
Az út feléig síri csend volt az autóban.De egyszer csak Seb megszólalt:
-Sajnálom, hogy rád erőltettem az akaratom!Nem akarom, hogy ezért megutálj!
-Seb!Ezt fejezd be de azonnal!Nem utállak!Kifejezetten imádlak!Szeretlek!Csak azok a bútorok ha modernebbek lennének nem lenne velük bajom!De kicsit ódivatúak...-kezdtem egy hosszú monológba bele.
-Értem.Akkor nem haragszol?-nézett kiskutya szemekkel rám.
-Hogy tudnék rád haragudni?Persze, hogy nem vagyok rád dühös.-mosolyogtam.Majd megint csend uralkodott el a kocsiban.Pár óra múlva megérkeztünk Svájcba.A fiúk elmentek bútort venni, mi addig Kiminél voltunk.
/Leila szemszög/
Eltelt pár hét, s kész lett a ház.A végeredmény fantasztikus lett!Egész más hangulata lett a háznak.Nem tudom, hogyan csinálták, de király lett.
-Szandika látod milyen szép lett?-mutattam körbe tesómnak a házat.
-Igen!De felőlem a zöld is maradhatott volna, csak más stílusban!De most már mindegy.
-Szép lett mi?-kérdezte Kimi és Seb egyszerre.
-Nagyon drágám!Ügyes vagy!-dicsértem meg páromat.
-Tudom!De gyere hagy élvezzék az új házat!-finoman célzott, hogy menjünk.Kimentünk a házból, s Kimi egyik Svájcban lévő házába igyekeztünk.
/Sebastian szemszög/
-Ügyes vagyok?-kérdeztem párom.
-Nagyon szívem!-csókolt meg.
-Szerintem ezt folytassuk tovább a háló szobában.-ajánlottam fel.
-Rendben.-vettem ölembe szerelmem, s élvezetekben gazdag délutánunk volt...Este 10 körül másztunk ki az ágyból, s míg párom zuhanyzott, én vacsorát csináltam.Vagyis próbáltam, de a tésztának és a paradicsomszósznak mestere vagyok, így azt sikerült elkészítenem.Pont kész lett mikor párom a pizsamájában (ami egy pántos felső és egy rövid nadrág volt) és egy papucsban lebaktatott az emeletről.
-Itt a spagetti kicsim!-mondtam majd asztalhoz ültünk.-Na milyen?
-Fincsi!-mosolygott.
-Örülök!Hallom megismerted Michaelt!
-Igen!Nagyon kedves ember!
-Tudom.-mosolyogtam.-Van egy meglepetésem neked!
-És el is árulod, hogy mi az?
-Hát, remélem ki tudunk majd kapcsolni! 1 hétre elutazunk.
-És hová?Mikor?
-Abu Dhabiba.Holnap reggel.
-Rendben.Álljunk csak meg.
-Mi az?
-Nem is pakoltunk még össze!
-Vacsi után ráér!-kacsintottam kedvesemre.Megvacsoráztunk, összepakoltunk és eltettük magunkat Abu Dhabi fele...Érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat.
Eltelt az a kis szünet a magyar nagydíj után.Megérkeztünk a Benelux államokba, Belgiumba.Elkezdődött az első szabadedzés s Seb,Kimi egyaránt jó helyen végzett.Vége lett a szabadedzések sorozatának, és már a szombati időmérőn találtam magam.Én Heikkit, tesókám pedig Markot boldogította a Red Bull és Lotus boxában.Meglepő lett a végeredmény.Schumi, az öreg veterán zárt az élen Seb,Kimi előtt.Míg párom csapatmegbeszélésen,Leila és Kimi vásárolni voltak, én beültem egy helyi étterembe.Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki leült az asztalomhoz.Michael volt az.
-Szia! Gondolom te vagy Szandika.-adott két puszit amit nem elleneztem.
-Szia!Igen! Gratulálok a pole-hoz!-mosolyogtam.
-Köszönöm.Remélem nem gond, hogy ide ültem.
-Nem dehogyis!Örülök, hogy megismerhetlek.
-Úgy szint! Seb sokat mesélt már rólad.Kíváncsi voltam rád!
-Tényleg?
-Igen.Rendeltél már?
-Nem.De boldog lennék, ha csatlakoznál hozzám.
-Még szép!-sokat beszélgettünk vacsora közben.Miután elváltunk egymástól, hazamentem.Beléptem a szálloda szobába, de Sebastian még nem volt otthon.Biztos még tart a megbeszélés.Nem vártam meg, lefeküdtem aludni.Reggel a Red Bull boxába vettem az irányt, mert nem tudtam hol van szerelmem.Szélsebes sétámat Heikki állította meg.
-Ne menj oda szerintem!-mondta.
-Miért?Heikki engedd el a kezem!Hadd menjek!
-Jó.De én előre szóltam!-emelte fel kezeit.Mikor elállt előlem, a látványtól köpni-nyelni nem tudtam!Hanna Sebet ölelgette,csókolgatta.Mit keres ez itt? Észrevettem, hogy Seb meglátott engem, de nem is reagált.Azt hittem abban a percben, hogy meghalok.
-Én inkább megyek!-dadogtam Heikkinek.
-Sajnálom.De tudd, hogy rám bármiben számíthatsz!Ja, és üzensz Sebnek valamit?
-Csak annyit, hogy ezzel itt vége!-és már rohantam is a szállodába.Mikor beléptem a szobába, sírva pakoltam össze a cuccaim, de a futamot még megnéztem.Seb lett az első Kimi és Schumi előtt.Épp a szobából léptem volna ki, mikor Seb visszatoloncolt.
-Ne menj el!-kérlelt.
-Nem kaptad meg az üzenetem?
-De.De én nem akarok veled szakítani!
-Én sem...De te akartad ezt.-csak sírtam és sírtam.És gyorsan elrohantam.Felültem az első gépre, és hazamentem Pestre...
/Leila szemszög/
Hallottam Sebtől mi történt köztük.Tesóm ne tudja az igazságot.De majd én elmondom neki.Nem volt az elég, hogy ők szakítottak vagy mi, Kimi és olyat tett velem, amire nem nagyon számítottam.Megjelentek a hírlapokban olyan képek, ahol Kimi és egy csaj aki nem én vagyok, csókolóznak és taperolják egymást!Mikor párom hazaért, rögtön letámadtam:
-Mik ezek a képek?
-A látszat csal!
-A képek nem hazudnak.Nem elég hogy Seb a tesómat, most te engem?
-Nem!Seb is...Szandika félreértette!
-Ezeket a dolgokat nem lehet félreérteni! Most azonnal utána repülök.-fogtam magam és én is felültem az első repülőre.Mikor hazaértem, tesómat elég rossz állapotban láttam meg.Naphosszakat beszélgettünk, s talán egy folyót is sírtunk.Anyáéknak nem mondtuk el a történteket.Talán jobb is ha nem tudják meg.Két hónap a srácok nélkül...Valyon nekik hiányzunk? Vagy már mással vannak együtt?
-Szandika!Te megtudnál bocsátani Sebnek?-kérdeztem meg tesóm.
-Talán igen talán nem.Még mindig nagyon fáj, hogy megcsalt.De nem hallgattam meg a teljes igazságot és ez idegesít.Na meg persze nagyon hiányzik!-csordult le egy könnycsepp az arcáról.-És te Kiminek?
-Úgy vagyok mint te!De hajlok az igen felé!Nekem is nagyon hiányzik!Az illata, hogy este hozzábújjak, reggel beletúrjak a hajába...-sírtam el én is magam.
-Hiányzunk nekik?-kérdezte Szandika.
-Talán!De ezt csak ők tudják megmondani!-s azzal mindketten álomba merültünk...
/Sebastian szemszög/
Már két hónapja nem láttam.Az az érzés, hogy nincs mellettem, megőrjít!Nem bírom tovább!Látnom kell!Éreznem kell!Muszáj!Felhívtam telefonon Vivit, hogy segítsen kibékülni életem szerelmével.Bár új telefont kellett vennem, mert aznap mikor Szandika elment, földhöz vágtam pár törékeny dolgot...
-Szia Vivi Seb vagyok!
-Szia Seb!Miben segíthetek?
-Gondolom hallottál a történtekről!
-Igen.És azt akarod, hogy békítselek ki titeket!
-Igen.Megteszed?
-De csak azért mert tudom, hogy ti egymáshoz valók vagytok!
-Köszönöm!És hogy tervezed?
-Hozd Kimit is!Ők is össze vannak veszve!Ma legyetek Pesten Leiláék házához közeli erdőben.
-Rendben!Ott leszünk.-azzal bontottam a vonalat.Összepakoltam, s Kimihez indultam.Őt is összeszedtem, és már a a repülőn ültünk.Megérkeztünk az erdőbe, s Szandikáék épp arra sétáltak.
-Beszélnünk kell!-mondtam Dikának.
-5 perc!-bólintott.
-Sajnálom ami Belgiumban történt.De nem az volt aminek látszott!Hanna csak egy búcsú ölelést adott, mert végleg elköltözik!
-Értem.De mikor észrevettél miért nem jöttél oda hozzám?
-Igen.Nos hát Hanna nem engedte.A fülembe súgta, ha oda merészelek hozzád menni, végleg eltesz lábalól.
-Ez elmebeteg!-szörnyülködött.
-Megtudsz nekem bocsátani?
-Nem is tudom...
-2 hónapig nem éreztelek, nem láttalak, nem hallottam a hangod.Szörnyű!Most jöttem rá, hogy te vagy életem szerelme!
-Megbocsátok!-csókolt meg.Majd vissza sétáltunk a házba.
/Kimi szemszög/
-Beszéljünk!-ajánlottam fel Leilának.
-Rendben!Magyarázd meg nekem azokat a képeket!
-Elmentem egy vizsgálatra.Kiderült, hogy a csaj drogot tett az italomba.Ráadásul nálunk dolgozik.Azonnal kirúgattam.
-Tényleg?Ezt nem tudom felfogni!Az a csaj nagyon beteg!
-Sajnálom!De még én sem tudtam mit csinálok!Megtudsz nekem bocsátani?-tértem a lényegre.
-Szerintem igen.De előbb mond meg miért van bekötve a kezed!
-Tudod, mikor elmentél, bevágtam a tükröt, és a tükör darabjai szétvágták a kezemet.
-Úristen!Te hülye vagy!De így szeretlek!-léptem közelebb hozzá, s végül elég közel voltam, hogy megcsókoljam.Még egy kis ideig sétálgattunk az erdőbe, majd hazamentünk.Otthon, Seb és Szandika a kanapén ülve Tv-ztek.
-Látom ti is kibékültetek!-mosolygott Sebastian ránk.
-Igen!Végre!Annyira hiányzott már Leila közelsége, hogy azt szavakkal nem tudom leírni.-ecseteltem.
-Igen,tudom.-bólintott Seb.
-De mi felmentünk a szobába!-intettem nekik.Felérkezésünk után magunkra zártam az ajtót.
-Megmutassam neked, hogyan is tudlak szeretni?-kérdeztem meg páromtól.
-El tudom képzelni de mutasd!-mosolygott.Nem kis élvezetben volt részünk...Mikor összeszedtük magunkat, már hajnal 2 felé járt az idő.Megéheztünk, így lementünk enni.Rögtön a fagyót nyitottam ki, és kivettem két Magnumot.
-Ugye kérsz jégkrémet?-kérdeztem Leilától.
-Még szép!-kacsintott.Mindketten fagyi mániások vagyunk.Megettük a fagyit, majd felmentünk aludni.Reggel vagy inkább délután(?) vánszorogtunk le az emeletről.De Szandikáék még aludtak.Vagy nem tudom, de a konyhába nem voltak.Megebédeltünk, majd egy sétára indultunk a ház körül.
-Olyan szép csendes itt minden!-csuktam be a szemeim.
-Igen.Semmi sajtós,semmi paparazzi.Csak mi.-hallottam szerelmem hangját.Órákat sétálhattunk, s már gondoltuk megkéne keresni Sebet hogy csináljunk valami közös programot.Bementünk a házba, s Seb a konyhában duzzogott Szandika pedig a nappaliban.Én Sebhez, párom tesójához ment.
-Na mi van már haver?-csaptam a hátára.
-Csak annyi, hogy nem akar hazajönni velem Svájcba.-csapott az asztalra.
-De miért?-értetlenkedtem.
-A zöld ház miatt...vagyis a benne lévő zöld bútorok nem nyerték el a tetszését.-húzta el a száját.Én ekkor hangos nevetésben törtem ki.
-Bocs haver! De azok a bútorok tényleg borzalmasak!
-De a szüleim rendezték be!Nem az én ízlésem de nem bánthattam meg őket.
-Ezért elviseled azokat a borzadalmakat?Látod, ha nem változtatsz még Szandikát is elveszíted.Figyelj rendezd át!Vegyél új bútorokat!-javasoltam.-Ha kell segítek választani!
-Tuti?
-Tuti.Csapj bele!Olyan szép házat rittyentünk, hogy Szandika csak ott akar lenni majd, VELED!-tettem vállára kezem.
-Rendben!Akkor menjünk!Hívjuk a csajokat!-támadt egy jó ötlete Sebastiannak.
/Leila szemszög/
Azok a zöld bútorok...nem csodálom, hogy kiborította testvérem.Nekem se nagyon tetszenek.De tuti, hogy Seb szülei rendezték be!
-Tudod Leila, nem olyan csúnyák!Csak ha kicsit modernebb lenne!-védekezett tesóm.
-Hé csajok!Lakásfelújításra készülünk!Indulhatunk Svájcba?-kérdezte Seb tőlünk.
-Mi?Ki lakását újítjuk fel?-néztem furán Sebre.
-Az enyémet!Kimi segít benne!De örülnék ha ti is velünk tartanátok!-mondta.
-Nekem oké!Gyere Szandika összepakolunk és már indulhatunk is!-húztam fel tesómat a kanapéról.
-Oké!Megyek már!-nyafogott. Sec-perc alatt összepakoltunk, s én Kimi, tesóm Seb kocsijába szállt be, és elindultunk Svájcba.
/Szandika szemszög/
Az út feléig síri csend volt az autóban.De egyszer csak Seb megszólalt:
-Sajnálom, hogy rád erőltettem az akaratom!Nem akarom, hogy ezért megutálj!
-Seb!Ezt fejezd be de azonnal!Nem utállak!Kifejezetten imádlak!Szeretlek!Csak azok a bútorok ha modernebbek lennének nem lenne velük bajom!De kicsit ódivatúak...-kezdtem egy hosszú monológba bele.
-Értem.Akkor nem haragszol?-nézett kiskutya szemekkel rám.
-Hogy tudnék rád haragudni?Persze, hogy nem vagyok rád dühös.-mosolyogtam.Majd megint csend uralkodott el a kocsiban.Pár óra múlva megérkeztünk Svájcba.A fiúk elmentek bútort venni, mi addig Kiminél voltunk.
/Leila szemszög/
Eltelt pár hét, s kész lett a ház.A végeredmény fantasztikus lett!Egész más hangulata lett a háznak.Nem tudom, hogyan csinálták, de király lett.-Szandika látod milyen szép lett?-mutattam körbe tesómnak a házat.
-Igen!De felőlem a zöld is maradhatott volna, csak más stílusban!De most már mindegy.
-Szép lett mi?-kérdezte Kimi és Seb egyszerre.
-Nagyon drágám!Ügyes vagy!-dicsértem meg páromat.
-Tudom!De gyere hagy élvezzék az új házat!-finoman célzott, hogy menjünk.Kimentünk a házból, s Kimi egyik Svájcban lévő házába igyekeztünk.
/Sebastian szemszög/
-Ügyes vagyok?-kérdeztem párom.
-Nagyon szívem!-csókolt meg.
-Szerintem ezt folytassuk tovább a háló szobában.-ajánlottam fel.
-Rendben.-vettem ölembe szerelmem, s élvezetekben gazdag délutánunk volt...Este 10 körül másztunk ki az ágyból, s míg párom zuhanyzott, én vacsorát csináltam.Vagyis próbáltam, de a tésztának és a paradicsomszósznak mestere vagyok, így azt sikerült elkészítenem.Pont kész lett mikor párom a pizsamájában (ami egy pántos felső és egy rövid nadrág volt) és egy papucsban lebaktatott az emeletről.
-Itt a spagetti kicsim!-mondtam majd asztalhoz ültünk.-Na milyen?
-Fincsi!-mosolygott.
-Örülök!Hallom megismerted Michaelt!
-Igen!Nagyon kedves ember!
-Tudom.-mosolyogtam.-Van egy meglepetésem neked!
-És el is árulod, hogy mi az?
-Hát, remélem ki tudunk majd kapcsolni! 1 hétre elutazunk.
-És hová?Mikor?
-Abu Dhabiba.Holnap reggel.
-Rendben.Álljunk csak meg.
-Mi az?
-Nem is pakoltunk még össze!
-Vacsi után ráér!-kacsintottam kedvesemre.Megvacsoráztunk, összepakoltunk és eltettük magunkat Abu Dhabi fele...Érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)