Rájöttél, hogy fáj?

/Szandika szemszög/
Eltelt az a kis szünet a magyar nagydíj után.Megérkeztünk a Benelux államokba, Belgiumba.Elkezdődött az első szabadedzés s Seb,Kimi egyaránt jó helyen végzett.Vége lett a szabadedzések sorozatának, és már a szombati időmérőn találtam magam.Én Heikkit, tesókám pedig Markot boldogította a Red Bull és Lotus boxában.Meglepő lett a végeredmény.Schumi, az öreg veterán zárt az élen Seb,Kimi előtt.Míg párom csapatmegbeszélésen,Leila és Kimi vásárolni voltak, én beültem egy helyi étterembe.Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki leült az asztalomhoz.Michael volt az.
-Szia! Gondolom te vagy Szandika.-adott két puszit amit nem elleneztem.
-Szia!Igen! Gratulálok a pole-hoz!-mosolyogtam.
-Köszönöm.Remélem nem gond, hogy ide ültem.
-Nem dehogyis!Örülök, hogy megismerhetlek.
-Úgy szint! Seb sokat mesélt már rólad.Kíváncsi voltam rád!
-Tényleg?
-Igen.Rendeltél már?
-Nem.De boldog lennék, ha csatlakoznál hozzám.
-Még szép!-sokat beszélgettünk vacsora közben.Miután elváltunk egymástól, hazamentem.Beléptem a szálloda szobába, de Sebastian még nem volt otthon.Biztos még tart a megbeszélés.Nem vártam meg, lefeküdtem aludni.Reggel a Red Bull boxába vettem az irányt, mert nem tudtam hol van szerelmem.Szélsebes sétámat Heikki állította meg.
-Ne menj oda szerintem!-mondta.
-Miért?Heikki engedd el a kezem!Hadd menjek!
-Jó.De én előre szóltam!-emelte fel kezeit.Mikor elállt előlem, a látványtól köpni-nyelni nem tudtam!Hanna Sebet ölelgette,csókolgatta.Mit keres ez itt? Észrevettem, hogy Seb meglátott engem, de nem is reagált.Azt hittem abban a percben, hogy meghalok.
-Én inkább megyek!-dadogtam Heikkinek.
-Sajnálom.De tudd, hogy rám bármiben számíthatsz!Ja, és üzensz Sebnek valamit?
-Csak annyit, hogy ezzel itt vége!-és már rohantam is a szállodába.Mikor beléptem a szobába, sírva pakoltam össze a cuccaim, de a futamot még megnéztem.Seb lett az első Kimi és Schumi előtt.Épp a szobából léptem volna ki, mikor Seb visszatoloncolt.
-Ne menj el!-kérlelt.
-Nem kaptad meg az üzenetem?
-De.De én nem akarok veled szakítani!
-Én sem...De te akartad ezt.-csak sírtam és sírtam.És gyorsan elrohantam.Felültem az első gépre, és hazamentem Pestre...
/Leila szemszög/
Hallottam Sebtől mi történt köztük.Tesóm ne tudja az igazságot.De majd én elmondom neki.Nem volt az elég, hogy ők szakítottak vagy mi, Kimi és olyat tett velem, amire nem nagyon számítottam.Megjelentek a hírlapokban olyan képek, ahol Kimi és egy csaj aki nem én vagyok, csókolóznak és taperolják egymást!Mikor párom hazaért, rögtön letámadtam:
-Mik ezek a képek?
-A látszat csal!
-A képek nem hazudnak.Nem elég hogy Seb a tesómat, most te engem?
-Nem!Seb is...Szandika félreértette!
-Ezeket a dolgokat nem lehet félreérteni! Most azonnal utána repülök.-fogtam magam és én is felültem az első repülőre.Mikor hazaértem, tesómat elég rossz állapotban láttam meg.Naphosszakat beszélgettünk, s talán egy folyót is sírtunk.Anyáéknak nem mondtuk el a történteket.Talán jobb is ha nem tudják meg.Két hónap a srácok nélkül...Valyon nekik hiányzunk? Vagy már mással vannak együtt?
-Szandika!Te megtudnál bocsátani Sebnek?-kérdeztem meg tesóm.
-Talán igen talán nem.Még mindig nagyon fáj, hogy megcsalt.De nem hallgattam meg a teljes igazságot és ez idegesít.Na meg persze nagyon hiányzik!-csordult le egy könnycsepp az arcáról.-És te Kiminek?
-Úgy vagyok mint te!De hajlok az igen felé!Nekem is nagyon hiányzik!Az illata, hogy este hozzábújjak, reggel beletúrjak a hajába...-sírtam el én is magam.
-Hiányzunk nekik?-kérdezte Szandika.
-Talán!De ezt csak ők tudják megmondani!-s azzal mindketten álomba merültünk...
/Sebastian szemszög/
Már két hónapja nem láttam.Az az érzés, hogy nincs mellettem, megőrjít!Nem bírom tovább!Látnom kell!Éreznem kell!Muszáj!Felhívtam telefonon Vivit, hogy segítsen kibékülni életem szerelmével.Bár új telefont kellett vennem, mert aznap mikor Szandika elment, földhöz vágtam pár törékeny dolgot...
-Szia Vivi Seb vagyok!
-Szia Seb!Miben segíthetek?
-Gondolom hallottál a történtekről!
-Igen.És azt akarod, hogy békítselek ki titeket!
-Igen.Megteszed?
-De csak azért mert tudom, hogy ti egymáshoz valók vagytok!
-Köszönöm!És hogy tervezed?
-Hozd Kimit is!Ők is össze vannak veszve!Ma legyetek Pesten Leiláék házához közeli erdőben.
-Rendben!Ott leszünk.-azzal bontottam a vonalat.Összepakoltam, s Kimihez indultam.Őt is összeszedtem, és már a a repülőn ültünk.Megérkeztünk az erdőbe, s Szandikáék épp arra sétáltak.
-Beszélnünk kell!-mondtam Dikának.
-5 perc!-bólintott.
-Sajnálom ami Belgiumban történt.De nem az volt aminek látszott!Hanna csak egy búcsú ölelést adott, mert végleg elköltözik!
-Értem.De mikor észrevettél miért nem jöttél oda hozzám?
-Igen.Nos hát Hanna nem engedte.A fülembe súgta, ha oda merészelek hozzád menni, végleg eltesz lábalól.
-Ez elmebeteg!-szörnyülködött.
-Megtudsz nekem bocsátani?
-Nem is tudom...
-2 hónapig nem éreztelek, nem láttalak, nem hallottam a hangod.Szörnyű!Most jöttem rá, hogy te vagy életem szerelme!
-Megbocsátok!-csókolt meg.Majd vissza sétáltunk a házba.
/Kimi szemszög/
-Beszéljünk!-ajánlottam fel Leilának.
-Rendben!Magyarázd meg nekem azokat a képeket!
-Elmentem egy vizsgálatra.Kiderült, hogy a csaj drogot tett az italomba.Ráadásul nálunk dolgozik.Azonnal kirúgattam.
-Tényleg?Ezt nem tudom felfogni!Az a csaj nagyon beteg!
-Sajnálom!De még én sem tudtam mit csinálok!Megtudsz nekem bocsátani?-tértem a lényegre.
-Szerintem igen.De előbb mond meg miért van bekötve a kezed!
-Tudod, mikor elmentél, bevágtam a tükröt, és a tükör darabjai szétvágták a kezemet.
-Úristen!Te hülye vagy!De így szeretlek!-léptem közelebb hozzá, s végül elég közel voltam, hogy megcsókoljam.Még egy kis ideig sétálgattunk az erdőbe, majd hazamentünk.Otthon, Seb és Szandika a kanapén ülve Tv-ztek.
-Látom ti is kibékültetek!-mosolygott Sebastian ránk.
-Igen!Végre!Annyira hiányzott már Leila közelsége, hogy azt szavakkal nem tudom leírni.-ecseteltem.
-Igen,tudom.-bólintott Seb.
-De mi felmentünk a szobába!-intettem nekik.Felérkezésünk után magunkra zártam az ajtót.
-Megmutassam neked, hogyan is tudlak szeretni?-kérdeztem meg páromtól.
-El tudom képzelni de mutasd!-mosolygott.Nem kis élvezetben volt részünk...Mikor összeszedtük magunkat, már hajnal 2 felé járt az idő.Megéheztünk, így lementünk enni.Rögtön a fagyót nyitottam ki, és kivettem két Magnumot.
-Ugye kérsz jégkrémet?-kérdeztem Leilától.
-Még szép!-kacsintott.Mindketten fagyi mániások vagyunk.Megettük a fagyit, majd felmentünk aludni.Reggel vagy inkább délután(?) vánszorogtunk le az emeletről.De Szandikáék még aludtak.Vagy nem tudom, de a konyhába nem voltak.Megebédeltünk, majd egy sétára indultunk a ház körül.
-Olyan szép csendes itt minden!-csuktam be a szemeim.
-Igen.Semmi sajtós,semmi paparazzi.Csak mi.-hallottam szerelmem hangját.Órákat sétálhattunk, s már gondoltuk megkéne keresni Sebet hogy csináljunk valami közös programot.Bementünk a házba, s Seb a konyhában duzzogott Szandika pedig a nappaliban.Én Sebhez, párom tesójához ment.
-Na mi van már haver?-csaptam a hátára.
-Csak annyi, hogy nem akar hazajönni velem Svájcba.-csapott az asztalra.
-De miért?-értetlenkedtem.
-A zöld ház miatt...vagyis a benne lévő zöld bútorok nem nyerték el a tetszését.-húzta el a száját.Én ekkor hangos nevetésben törtem ki.
-Bocs haver! De azok a bútorok tényleg borzalmasak!
-De a szüleim rendezték be!Nem az én ízlésem de nem bánthattam meg őket.
-Ezért elviseled azokat a borzadalmakat?Látod, ha nem változtatsz még Szandikát is elveszíted.Figyelj rendezd át!Vegyél új bútorokat!-javasoltam.-Ha kell segítek választani!
-Tuti?
-Tuti.Csapj bele!Olyan szép házat rittyentünk, hogy Szandika csak ott akar lenni majd, VELED!-tettem vállára kezem.
-Rendben!Akkor menjünk!Hívjuk a csajokat!-támadt egy jó ötlete Sebastiannak.
/Leila szemszög/
Azok a zöld bútorok...nem csodálom, hogy kiborította testvérem.Nekem se nagyon tetszenek.De tuti, hogy Seb szülei rendezték be!
-Tudod Leila, nem olyan csúnyák!Csak ha kicsit modernebb lenne!-védekezett tesóm.
-Hé csajok!Lakásfelújításra készülünk!Indulhatunk Svájcba?-kérdezte Seb tőlünk.
-Mi?Ki lakását újítjuk fel?-néztem furán Sebre.
-Az enyémet!Kimi segít benne!De örülnék ha ti is velünk tartanátok!-mondta.
-Nekem oké!Gyere Szandika összepakolunk és már indulhatunk is!-húztam fel tesómat a kanapéról.
-Oké!Megyek már!-nyafogott. Sec-perc alatt összepakoltunk, s én Kimi, tesóm Seb kocsijába szállt be, és elindultunk Svájcba.
/Szandika szemszög/
Az út feléig síri csend volt az autóban.De egyszer csak Seb megszólalt:
-Sajnálom, hogy rád erőltettem az akaratom!Nem akarom, hogy ezért megutálj!
-Seb!Ezt fejezd be de azonnal!Nem utállak!Kifejezetten imádlak!Szeretlek!Csak azok a bútorok ha modernebbek lennének nem lenne velük bajom!De kicsit ódivatúak...-kezdtem egy hosszú monológba bele.
-Értem.Akkor nem haragszol?-nézett kiskutya szemekkel rám.
-Hogy tudnék rád haragudni?Persze, hogy nem vagyok rád dühös.-mosolyogtam.Majd megint csend uralkodott el a kocsiban.Pár óra múlva megérkeztünk Svájcba.A fiúk elmentek bútort venni, mi addig Kiminél voltunk.
/Leila szemszög/
Eltelt pár hét, s kész lett a ház.A végeredmény fantasztikus lett!Egész más hangulata lett a háznak.Nem tudom, hogyan csinálták, de király lett.
-Szandika látod milyen szép lett?-mutattam körbe tesómnak a házat.
-Igen!De felőlem a zöld is maradhatott volna, csak más stílusban!De most már mindegy.
-Szép lett mi?-kérdezte Kimi és Seb egyszerre.
-Nagyon drágám!Ügyes vagy!-dicsértem meg páromat.
-Tudom!De gyere hagy élvezzék az új házat!-finoman célzott, hogy menjünk.Kimentünk a házból, s Kimi egyik Svájcban lévő házába igyekeztünk.
/Sebastian szemszög/
-Ügyes vagyok?-kérdeztem párom.
-Nagyon szívem!-csókolt meg.
-Szerintem ezt folytassuk tovább a háló szobában.-ajánlottam fel.
-Rendben.-vettem ölembe szerelmem, s élvezetekben gazdag délutánunk volt...Este 10 körül másztunk ki az ágyból, s míg párom zuhanyzott, én vacsorát csináltam.Vagyis próbáltam, de a tésztának és a paradicsomszósznak mestere vagyok, így azt sikerült elkészítenem.Pont kész lett mikor párom a pizsamájában (ami egy pántos felső és egy rövid nadrág volt) és egy papucsban lebaktatott az emeletről.
-Itt a spagetti kicsim!-mondtam majd asztalhoz ültünk.-Na milyen?
-Fincsi!-mosolygott.
-Örülök!Hallom megismerted Michaelt!
-Igen!Nagyon kedves ember!
-Tudom.-mosolyogtam.-Van egy meglepetésem neked!
-És el is árulod, hogy mi az?
-Hát, remélem ki tudunk majd kapcsolni! 1 hétre elutazunk.
-És hová?Mikor?
-Abu Dhabiba.Holnap reggel.
-Rendben.Álljunk csak meg.
-Mi az?
-Nem is pakoltunk még össze!
-Vacsi után ráér!-kacsintottam kedvesemre.Megvacsoráztunk, összepakoltunk és eltettük magunkat Abu Dhabi fele...Érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat.