Nagy meglepettségemre, Melanie lépett mellém.
-Szia Melanie!Hogy, hogy itt?-kérdeztem tőle.
-Szia Szandika!Hallottam anyuéktól, hogy itt vagytok.Beszélnünk kellene.-vette komorabbra hangnemét.
-Rendben.És miről?
-Hallottam Hannaról és a 2 hónapos szünetről.
-Igen.Lehet, hogy rossz döntés volt szakítanom Sebastiannal arra a 2 hónapra..de te mit csináltál volna a helyemben?
-Valószínűleg ugyanazt amit te.De tudod, hogy nekem Hanna jó barátnőm, és máshogy adta elő a sztorit nekem.Sajnálom, hogy szétkellet mennetek, de reméltem, hogy visszataláltok majd egymáshoz.És ez meg is történt.Emiatt boldog vagyok.Ja és hallottam a kezedről is.Szerencse, hogy nem lett komolyabb bajod.
-Hát igen.Bevallom a tesóm rég nem vezetett és egy kicsit tapasztalatlanabb mint én.
-De akkor minek vezetett?
-Nagyon akart.Én engedtem.
-Seb nagyon féltett tudod?
-Igen.Gondolom.
-Ne gondold!Tudd!-utasított Melanie.S közben a fiúk is megérkeztek.
-Szia Melanie!-köszönt Seb nővérének.
-Szia!-köszönt Fabian is.
-Sziasztok!Csak egy percre ugrottam be, és már épp indulok, úgy hogy sziasztok!-távozott társaságunkból az említett nővér.
-Jól elbeszélgettetek míg mi a kartban ültünk?-kérdezte Sebastian.
-Aha.Elvoltunk.-mosolyogtam.
-Hé Seb!Ott van az a lány aki tetszik nekem!-ütögette Sebet Fabian.
-Fabi!13 vagy!Menj oda és hívd el randira!-adott nem épp kielégítő választ párom.
-De nem merem!Mi van ha nem kellek neki?-idegeskedett.
-Fabi!Csak megkérdezed!-válaszolt Sebas.S közben a kiszemelt lány iszonyatos sebességgel közeledett.
-Sziasztok!-köszönt a lány.
-Szia!-dadogott Fabian.
-Fabi!Jössz velem egy körre?-kezdeményezett a kislány.
-Persze!Figyelj csak Livi!-mert hogy úgy hívták a kislányt.Ekkor Sebet elhúztam, hagy beszélgessenek a tinédzserek.
-Most miért nem maradtunk ott?-nyafogott Sebas.
-Mert zavaró tényezők vagyunk.Gondolom, mikor te kértél meg egy lányt, hogy menjen veled randira, te sem szeretted volna, ha tesód ott loholt volna mögötted.-magyaráztam.
-Igaz.Míg Fabi intézkedett, mi megittunk egy Red Bull-t.Majd egy 10 perc után, megérkezett a ,,hódító" és közölte velünk a hírt:
-Sikerült!!!-éljenzett.
-Micsoda?-kérdeztem meg, mintha nem érteném miről beszélne.
-Hát, most már van barátnőm.Livi a csajom.-vigyorgott.
-Minden elismerésem!-rázott kezet Seb testvérével.
-De most megyek, ha elengedtek.Szóljatok légyszí anyunak, hogy 8-ra otthon vagyok!-mondta, s már szaladt is tovább.Mi hazafelé vettük az irányt, vagyis elsőnek Heikkehez mentünk elmondani Fabian üzenetét. Miután végeztünk ezzel a feladattal, Svájcba vettük az irányt.A már felújított házba tértünk be, s bevallom, kicsit hiányoznak a zöld bútorok.Beléptünk, s megcsapott az otthon illata.Seb a szokottnál is fáradtabb volt, s első dolga volt, hogy lehuppanjon a kanapéra.
-Mitől fáradtál ki ennyire? Csak nem a go-kartozástól?-kérdeztem tőle.
-Nem, dehogyis.Csak fáradt vagyok!-mosolygott.
-Rendben!Én megyek és megágyazok!-mondtam, majd felbaktattam az emeletre.Mire kész voltam, párom is megjelent mögöttem.
-Masszírozzalak meg?-kérdeztem meg tőle.
-Az jól esne.-mondta.
-Akkor feküdj le az ágyra.Vagy a hátadat masszírozzam?Vagy mit?-néztem rá.
-A hátam a vállam és szinte mindenem.-feküdt le az ágyra.Bő fél óráig masszírozhattam már, mikor Seb telefonja megcsörrent.
-Nem veszem fel, nem veszem fel..-hajtogatta.
-De vedd fel!-mondtam.
-Rendben.-nyögött fel.
/Sebastian szemszög/
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!-hallottam meg apám hangját.
-Apa!Örülök, hogy hívtál!
-Én kevésbé.Fabian nem jött haza.Se Livi nem ért haza.
-Tessék?
-Várjál, most jött be valaki az ajtón.
-Várok.
-Megérkezett Fabi.és Livi is épségben hazaért.
-Hála istennek!
-És ti, hogy vagytok fiam?
-Elég jól.
-Elég jól?Ezt, hogy érted?
-Hát remekül megvagyunk.Csak most nagyon fáradt vagyok!-sóhajtottam.
-Akkor nem is zavarok tovább.Majd még beszélünk.Szervusz Sebastian!-köszönt el édesapám,s máris bontotta a vonalat.Én a telefont az éjjeli szekrényre raktam le, majd visszafeküdtem az ágyra.Sokáig csak feküdtem az ágyon, törve a fejem, mit is csináljunk.Semmi sem jutott az eszembe, így kimentem a kertbe, s csak az eget bámultam.Felhőtlen,csillagos éjszaka volt.Egyszer csak azt vettem észre, hogy hátulról átölel valaki.tudtam, hogy ő az.Megfordultam és megcsókoltam.
-Na mi baj van kis bajnokom?-kérdezte Szandika.
-Semmi.Csak gondolkodtam, mit kéne csinálnunk.
-Majd jön magától az ötlet.-simogatta meg karom.
-Reméljük.-öleltem meg.Majd bementünk a házba, s vacsora után, a háló fele vettük az irányt.Hamar elaludtunk mindketten.Reggel újratöltve, frissen ébredtem.Sokkal energikusabb vagyok mint tegnap voltam.
-Szervusz kicsim!-adtam egy csókot Szandikának.
-Szia!Gyere,csinálok valami reggelit.-mosolygott.
-Rendben.-majd kikászálódtunk az ágyból, s egy verseny közepette szaladtunk le a lépcsőn.Hagytam Dikát nyerni amit észre is vett.
-Mit kérsz reggelire?-kérdezte.
-Szendvics.
-Csak annyi? Nem kérsz még valamit?
-Nem köszönöm.
-Oké.10perc alatt kész is volt a reggeli.Megreggeliztünk, s remek ötletem támadt.
-Figyelj csak kicsim!Mi lenne ha elmennénk, és vennénk egy medencét!-mosolyogtam.
-Remek ötlet.-mondta, majd felöltöztünk és indultunk is.Nem kellett sok idő, hamar eldöntöttük melyiket választjuk.Egy kemény falú, létrás medencét választottunk.Itt Svájcban, elég meleg nyár köszöntött be.Hamar megengedtük a vizet a medencébe, de nem mentünk még bele, hisz még nem melegedett fel rendesen.De a pancsolás most sem maradt el.Átöltöztünk fürdőruhába, s a locsoló alatt szaladgáltunk. Késő délutánig játszottunk, s csurom vizesen sikerült bemennünk a házba.Épp leültem volna a kanapéra, de csengettek.Indultam ajtót nyitni.Meglepetésemre, Stefanie állt előttem.-Szia Stef! Mi járatban vagy itt?-invitáltam be.
-Csak egy perc és megyek.
-Rendben.mi baj?
-Tudod, nagyon nagy gond van.Terhes vagyok.Hogyan adjam be anyáéknak?
-Terhes? Nem vagyok olyan jártas a témába, de állj eléjük és mond meg nekik.Szerintem örülni fognak neki.
-Szia Stefanie!-köszönt párom.
-Szia Szandika.szerinted, hogyan adjam be anyáméknak, hogy terhes vagyok?
-Terhes vagy? Szerintem, elsőnek játsz el velük, mi lenne ha terhes lennél, és meglátod mit reagálnak.Ha örülnek, nyugodtan elmondhatod, ha nem akkor nem mondod el.-kacsintott Dika nővéremre.
-Köszi.Jobb tanácsot adtál mint a bátyám.Akkor megyek.Sziasztok!-s már el is tűnt az ajtóban.Miután eltűnt, megebédeltünk, majd leültünk Tv-t nézni.Ritka eset az, hogy egy csaj szereti a Forma 1-et és mellette még a focit is, de az én barátnőm egy kivétel, hisz rajong mindkettőért.Ezért leültünk és néztünk egy jó kis Bayern München meccset, amit a német csapat nyert meg.Már későre járt, ezért felmentünk aludni.De az alvásból nem lett semmi.Megcsókoltam Szandikát, s a nagy hévben, az ajtónak csapódtunk.De ez sem zavart meg semmit, tovább folytattuk, s kellemes élményeknek voltunk részesei, már az ágyban...Reggel ismét kipihenten ébredtünk az esti ,,akciónk" után is.
-Szia szívem!-öletem át Szandikát.
-Kicsim!-csókolt meg.Még 1 órát lustálkodtunk az ágyban, majd ideje volt kelni.Nagyon meleg volt, ezért mindketten fürdőruhát, én személy szerint fürdőgatyát vettem fel.Megnéztük a vizet, s kellemesen meleg volt.Belemásztunk, s újból gyereknek éreztem magam...
/Kimi szemszög/
Míg Seb és Szandika Svájcban voltak, addig mi Leilával Espoo-ba mentünk.Anyám már megbarátkozott párommal, s békében telt egy vasárnapi ebéd.Majd elmentünk a házamba, ahol rögtön a medencébe vetettük magunkat.Meleg,forró,száraz nyár közepén jártunk.Sokáig ültünk a medencében, mikor Jenny állított be.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem tőle idegesen.
-Csak a cuccaimért jöttem!-mondta.
-Gyors legyél!-mondtam s visszamentem Leilához.10 perc után hangos ajtócsapásra lettünk figyelmesek.Gondoltuk Jenny ment ki.Állításunk beigazolódott.
-Kicsim.Ugye megbízol bennem?-kérdeztem párom.
-Teljes mértékben.Lehet, hogy néha veszekszünk, de legbelül tudjuk, hogy minket egymásnak teremtettek.-mosolygott.
-Igen.És megint együtt vagyunk.Pár évig nem is hallottunk egymásról, most meg..együtt vagyunk.Hála istennek.-simogattam meg arcát, majd megcsókoltam.Majd bementünk.Rendeltünk pizzát, s bepunyadtunk a Tv elé.Több filmet is megnéztünk unalmunkban.Mikor már teljesen kimerültünk a nagy Tv-be, kiültünk a kertbe, s a naplementét csodáltuk.
-olyan szép ez az egész!Mint egy álom!-mondtam Leilának, és megcsókoltam.
-Ha lenne egy kívánságod, mit kívánnál?-kérdezte.
-Örökre veled lenni!-mondtam és megöleltem.
-Nekem is!
-Furcsa érzés volt újra találkozni veled a bulin.
-Tényleg?
-Igen.Felkavarodott bennem a közös múltunk.És most csak a közös jelenre, és jövőre tudok gondolni..
-Én is.És remélem, nemsokára összekötjük az életünket.
-Ezt, hogy érted?
-Hát, hogy később lesznek gyerekeink és majd összeházasodunk.-mosolygott, s mire megszólalhattam volna csengettek.Testvérem volt az, és a kicsik.
-Sziasztok!Gyertek beljebb!-invitáltam be őket.
-Figyelj Kimster, itt hagyhatnám a gyerekeket amíg mi vásárolunk?
-Persze!Menjetek csak!
-Köszi!Sziasztok!Aztán jól viselkedni!-köszönt el tesóm.Jól elvoltunk a kis krapekokkal.Sokat játszottunk,nevettünk,és persze ki ne maradjon a kaja csata!Hát tönkrevertük a házat, amit Leilának kéne kitakarítania, de igénybe fogunk venni egy takarítónőt inkább.Az estét hasznos és élvezetes dolgokkal töltöttük...
/Leila szemszög/
Reggel fejfájásra,hányingerre keltem fel.Nagyon rosszul éreztem magam, s kimentem egy kicsit a friss levegőre.Lehet, hogy elrontottam a gyomrom a tegnapi kajával.Pár percig bírtam csak ki a levegőn, majd rohantam a Wc-re.Sejtésem beigazolódott.Elrontottam a gyomrom..A hányinger nem épp kellemes dolog, de ez idővel elmúlt.Majd dél körül felmentem, s Kimit is felköltöttem.
-Hé álomszuszék! Kelljél már fel!-simogattam meg hátát.
-Rendben!-mondta majd kiszállt az ágyból.Főztem egy kis makarónit, ami nagy szó, mert nem tudok főzni..de Kiminek látszólag ízlett, így büszke voltam magamra.
-Figyelj kincsem! Mi lenne ha csapnánk egy bulit?-kérdezte evés közben.
-Remek ötlet!Kit hívnánk meg?
-Szandika,Seb,mi és még pár haverom.-mosolygott.
-Rendben.Este 8-ra hívjam őket?
-Igen.Én elmegyek bevásárolni, te meg küld el a meghívókat!-kacsintott, s már el is tűnt az ajtóban.Hamarosan elérkezett a buli ideje.Minden rendben ment.Én és testvérkém sokat beszélgettünk.Kimi és Seb a bárpultot támadták meg, de kettőjük közül csak Kimi ivott.Ez persze rá vall.Hajnal körül mindenki hazament.Ez egy fergeteges buli volt, s csak egy baj van..megint kupis az egész ház.
-Én tuti nem takarítok!-emeltem fel kezeim.
-Én se!-értett velem egyet Szandika.
-Takarítónő! Na az fog takarítani!-ordibált Rakka-ból a pia.
-Mi hazamentünk!-mondta tesóm majd kiléptek Sebbel az ajtón.Magamra maradtam egy részeg F1-es pilótával.Most mit kezdjek vele? Végül arra a döntésre jutottam, hogy a kanapéra felfektetem, de ez sem ment valami fényesen.Közel fél óra szerencsétlenkedés után, sikerült felfektetni a kanapéra, majd én a hálóba vettem az irányt.Egy furcsa észrevételem akadt.Valaki az ágyon hagyott egy levelet.
Kedves Kimi és Leila!
Remélem boldogok vagytok, s mindenetek megvan ami nekünk nincs.Nagyon régen találkoztunk, bár a tesóddal szoktam beszélni de veled nem.Nemsokára esküvőm lesz, s titeket hívlak meg először.Barcelonában a stadionban várunk szeretettel titeket 2 hét múlva reggel 9-kor!Addig is legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!
Puszi: Vivi és Messi
A levél elején még nem jöttem rá ki is írhatott nekünk, de mikor szóba vagyis írásba került Barcelona, egyből tudtam, hogy Vivi írt.Örömmel olvastam a sorokat, amiket ő írt, s egy könnycsepp is végigfolyt az arcomon.Hiányoznak a barátok, és a család.Bár apára még mindig nagyon dühös vagyok, s azóta nem is beszéltünk.aznap este boldogan, és hamar aludtam el..Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki puszilgatja a nyakam.Kimi volt.Látszólag kirobbanó formában volt, s egyáltalán nem látszottak rajta a másnaposság tünetei...
/Szandika szemszög/
Reggel a telefonom rezgésre lettem figyelmes.Felvettem, s egy ismerős hang szólt bele.
-Szia Szandika!-hallottam meg Vivi hangját.
-Szia! Mi újság van nálatok?-kérdeztem halkan, mivel még Sebi aludt.
-Pont erről szerettem volna beszélni veled, illetve veletek.Tegnapelőtt Messi megkérte a kezem.
-Tényleg?Ez csodás!
-Igen.És Két hét múlva esküszünk.Szeretnénk meghívni téged és Sebet a 2 hét múlva a Barcelonai standionban reggel 9-kor megrendezésre kerülő esküvőre. El jösztök?
-Persze.Egy nappal hamarabb megyünk, hogy tudjunk még egy kicsit dumálni is.De hogy-hogy ilyen hamar van az esküvő?
-Hát..a másik hírem az, hogy gyereket várok Messitől!
-Na ne!Ez tök jó meg minden, de nem korai ez még?
-De.Én se terveztem ilyen hamar, de ha így sikerült, elvetetni már nem fogom!
-Nem is kell!Az neked is és Messinek is egyaránt fájdalmas.
-Igen.És ezt nem tudnám megtenni se vele, se a babával.De most megyek, itt elég későre jár.Szia!-köszönt el.Bevallom eléggé meglepett Vivi bejelentése.Míg ezen gondolkodtam, Seb felkelt.
-Szia kicsim!-adott egy puszit arcomra.
-Jó reggelt.Van egy vagyis kettő hírem.
-Na mondjad!Hallgatlak.
-Vivi és Messi összeházasodnak.
-Tényleg?
-Igen.És meghívtak minket is.2 hét múlva lesz Barcelonában.
-Rendben.Ott leszünk.És a másik hír mi?
-Gyerekük lesz.
-Ilyen hamar.
-Tulajdonképpen a baba miatt házasodnak ilyen hamar össze.
-Értem.Gyere, reggelizzünk valamit.
-Rendben!-egyeztem bele, s lesétáltunk a konyhába.Gabonapelyhet ettünk, és átbeszéltük ezt az esküvő témát.Miután mindketten megreggeliztünk, Seb megborotválkozott, én pedig elmosogattam.
-Szandika!Mi lenne ha azt mondanám, hogy anyu,apu,Fabian és Livi átjönnének hozzánk ebédre?Nagyon haragudnál rám?-kérdezte.
-Nem.De azért szólhattál volna előbb is.-csaptam oda a formás kis ,,fenekére".
-Hé, ezt nem nekem kéne csinálni?
-Nem.Aki rossz, azt elfenekeljük!-mosolyogtam, melyre Seb válasza egy hosszú csók volt.Majd miután szánk elvált egymástól, elmentünk és bevásároltunk.Én fogom készíteni a családnak az ebédet.Eléggé különleges ételeket választottam, s remélem eltudom készíteni őket, mivel nem vagyok a főzés nagymestere.Levesnek egy könnyű borsó krémlevest, főételnek sajtos csirkemellt sült krumplival, desszertnek pedig csokis-epres tortát készítettem.Egész jól sikerült minden fogás, s épp készen lett az étel, mikor csengettek.Seb ment ajtót nyitni, addig én rendet raktam.Köszöntöttük egymást, majd asztalhoz ültünk.Megebédeltünk, s közben jókat nevettünk.Meglepődtem magamon milyen finom lett az étel. Heikke adott néhány tippet, hogyan vehetem le Sebet a lábáról.Majd Fabiannal felvonultunk a hálóba, s egy megdöbbentő dolgot közölt velem.Korához képest elképesztő furcsa volt nekem beszélni vele, de biztos meg van rá az oka, hogy felém fordult.
-Dika!Szeretnék gyereket Livitől! Megmondtam neki, de csak annyit felelt, hogy még nem tudja.
-Fabi.13 évesen? Ezt nem értem.Tudod mennyire fiatalok vagytok még a gyerekvállaláshoz?-kérdeztem tőle.
-Talán tudom.De kérlek érts meg!Én nagyon szeretem őt!-mondta, s mintha Sebet láttam volna benne.
-Figyelj csak!tudom, hogy szereted.És van egy remek ötletem.
-Mi az?
-Hát, tudod a lányok nagyon szeretik az ékszereket.
-Vegyek neki egy gyűrűt?
-Nem kell venni!Tudunk mi csinálni!De inkább egy karkötőt!És bele fűzzük a monogramotokat.
-Rendben.És akkor mikor lesz gyerekünk?
-Évek múlva..ha eléggé felkészültetek rá.De gyere, most fűzünk egy karkötőt.
-Oké.-mondta.Közel 10 perc alatt megvoltunk vele, s lementünk a nappaliba.Egyszerűen csodás érzés volt látni, milyen boldogok is a fiatalok.Nem mintha nem lennénk azok Sebbel, de még is fiatalabbak nálunk.
-Köszönöm Fabi!-mondta Livi.
-Nincs mit!-adott egy szájra puszit Fabian.Ezt kicsit furcsálltam is, hisz az egész család ott volt.Bátor kis legény a legifjabbik Vettel.Majd leültem a kanapéra Sebi mellé, s ő is adott egy csókot nekem.Miután csókunk véget ért, láttam ,hogy Fabi durcázik.
-Mi a baj Fabian?-kérdezte párom.
-Ti miért csókolózhattok? Én miért nem?-tette keresztbe kezét.
-Hisz te is megpusziltad Livit!-mondta Seb.
-Igen!De nekem anyu nem engedi, hogy megcsókoljam!-mormogott.
-Kisfiam!Ezt ne itt!Amúgyban is szerintem túl kicsi vagy még!-válaszolt Heikke.
-De Sebastian nem túl fiatal hozzá?
-Fabian most már tényleg fejezd be!Ne értetlenkedjél már!13 éves létedre egy 6 éves jobban felfogja amit mondok!-kezdett kijönni sodrából az anyuka.Fabi durcásan ült le barátnője mellé.Majd sokat beszélgettünk még.Nagyon jól elvoltunk a Vettel famíliával.egyszer csak Norbertnek eléggé furcsa kérdése volt hozzám, ami hideg zuhanyként ért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése