We're the champions!

/Sebastian szemszög/
Apámnak egy meglehetősen furcsa kérdése volt hozzám és Szandikához.
-Mikor akartok gyerekeket?Esküvőt?-kérdezte apám.
-Őőő..hát az igazat megvallva ezen még nem gondolkodtunk.-felelt párom.
-Apa.ezt ne itt, ne most.-próbáltam hatni rá, hogy ezt nem kéne.
-Sajnálom.Csak kíváncsi voltam.
-Semmi gond.-mosolygott Dika.Majd elköszönés után, távozott a családom.Most jöhet a rendrakás, ami szerintem csak holnap lesz.
-Remélem nagyon nem bántott meg Norbert!-öleltem meg kedvesem hátulról.
-Nem.Egyáltalán nem.Valójában igaza van.Szeretné tudni mit tervezünk egymással.
-Igaz.De akkor is..mindegy.
-Hagyjad.Ne foglalkozzunk ezzel.tökéletes nap volt a mai.
-Igen szerintem is.Csodálatos veled minden perc!
-Imádlak Sebastian!-léptem oda hozzá, s szorosan átöleltem, hogy érezzük egymást.Felmentünk a szobába, s karjaimban aludt el szerelmem...Reggel a madarak csicsergésére keltem. Szandika még aludt, így halkan kisomfordáltam a szobából.Összepakoltam, majd észrevettem, hogy valaki hátulról átölel.
-Kicsim!miért nem aludtál tovább?-fordultam párom felé.
-Nem tudtam.Rémálmom volt.
-Dika!Kivel álmodtál?-simogattam meg arcát.
-Hannaval.
-Gondoltam..és mit?
-Eljött hozzánk.Te épp csapat megbeszélésen voltál, ő pedig eljött hozzám.Elkezdte mondani, hogy őt szereted.Majd bevallottam neki, hogy gyereket várok tőled.Erre nagyon dühös lett, és elkezdett üldözni.Kifutottam az erdőbe, de ő utolért és fellökött.És végül meghalt a kisbabánk...-csordult le egy könnycsepp arcán.
-Nem tudom, hogy miért álmodsz folyton Hannaval..sajnos az álmaidban nem tudlak megvédeni tőle.És amit most álmodtál, nem fog megtörténni.Soha nem hagynám!
-Tudom.Miért kísért még mindig? Miért pont engem?
-Én sem értem.
-Mindegy.Nem akarok rá gondolni!-szipogott.
-Jaj drágaságom! Annyira bánt, hogy nem tudlak mindentől és mindenkitől megvédeni!-öleltem meg.
-Seb!Nem védhetsz meg mindentől! Főleg nem Hannatól..vele nekem kell megbirkóznom. És győzedelmeskedni fogok felette!
-Rendben! Gyere, sétáljunk egyet
-Pizsamában?
-Nem baj az!Gyere!
-Oké.Az én kis dilim..Sokat sétálgattunk, beszélgettünk.Mikor már nagyon elfáradtunk, a fűbe feküdtünk, egy öreg fa alá.Néha egy szó többet mond mint száz.Vagy csak elég egy pillantás, egy ölelés, egy csók.Én ezt mind megkaptam Dikától, s nagyon bántott amit álmodott.De az idő szaladt tovább.Monza,Szingapúr,Szuzuka,Korea,Új-Delhi,Abu Dhabi,Austin.Elteltek a nagydíjak, s az utolsó Sao-Paulo nagydíj következett.Kiélezett versenyre számíthatunk, hisz a VB állása is nagyon szoros. Mint ahogy ezt hónapokkal ezelőtt megmondták, köztem Fernando és Lewis között fog eldőlni a cím sorsa.Időmérőn az első rajtkockát szereztem meg.Remélem meg fogom tudni tartani a az első helyett és újból  megvédem a címem!Ezen a hétvégén nem találkoztam Szandikával.Ő kérte, hogy csak a versenyre koncentráljak.Felállt a mezőny, majd a felvezető kör után kihunyt a piros fény, s zöldre váltott. Elindultunk, s jó rajtot fogtam, megtartottam az első rajthelyet a verseny végéig!Igen!Megcsináltam!We did it!Yes Abby!Thank you boys! Hangzottak el az alábbi mondatok a csapatrádión.Majd következett az ünnepélyes díjkiosztás!Mint tavaly és tavalyelőtt, könnyek szöktek a szemembe.Ünneplés után, az interjúk, majd az after party következett.Arra már Szandika is velem tartott, s a nagy buli királyt Kimit se hagyhattuk ki.Természetesen jött vele együtt Leila is.Sokat piáltunk, s mindenki emberesen berúgott.Reggel egy ágyban keltem fel, s Szandika feküdt mellettem.Az estének csak az elejére emlékszem utána képszakadás.Szandika meztelen vállát csókoltam meg, mire ő mosolyogni kezdett.Biztos valami aranyosat álmodik.Nem akartam felkelteni édes álmából, ezért halkan mentem ki a fürdőbe.Arcot mostam, majd felöltöztem és rendeltem reggelit.Epres-joghurtos palacsintát rendeltem, gondoltam azt Szandika is szereti.Míg az étel megérkezett, párom végig aludt.Valami nagyon fárasztó dolgot csinálhattunk, ha ennyit alszik..Az ajtón kopogtattak, s én mentem ajtót nyitni.Átvettem a reggelit, majd Szandikát keltettem fel.
-Álomszuszék!Megérkezett a reggeli!Ébredj!-adtam egy csókot homlokára.Erre ő csak nyafogott, majd felült, s megigazította kócos,hosszú haját.Felöltözött, s együtt fogyasztottuk el a reggelit.
-Seb!Annyira fáradt vagyok!Nem emlékszem az estére.Mit csináltunk?-ráncolta szemöldökét.
-Nem tudom.Teljes képszakadás.De valami fárasztó dolgot csinálhattunk.Majd megkérdezzük Kimiéket az este kimeneteléről.
-Pont ők fognak emlékezni szerinted?Másnaposabbak mint mi!-ingatta fejét.
-Gyere beülünk a szaunába!Hátha jobb lesz!
-Menjünk!-mosolygott.Átöltöztünk fürdőruhába és siettünk lefele a medencés részleghez.Körülbelül 2 órát tölthettünk a szaunában, s teljesen kitisztult az agyam.És a fejem sem fájt már.
-Nagyon szuper ötlet volt lejönni!-mondta vidáman és jókedvűen párom.
-Örülök neki!Nem vagy már fáradt?-kérdeztem tőle, s bújtam közelebb hozzá.
-Igen.Feltöltődtem.-koccantotta fejét az enyémhez.Erre a válaszom egy hatalmas ölelés volt egybefűzve egy hosszadalmas csókkal.Majd felmentünk a szobába és ebédeltünk.Az egész napot együtt töltöttük,de másnap Milton Keynes-be kellett utaznom.Szandika Svájcba, a közös házunkba ment.Körülbelül egy hetet töltöttünk egymás nélkül, s hivatalosan is kinyílvánították a szünetet a Forma 1-ben.Úgy döntöttünk, Pestre utazunk egy kicsit vakációzni.És beszélni is kellene Krisztiánnal.Így a tél felé haladva, épp a kandallót gyújtottam be, mikor valaki csengetett.Párom ment ajtót nyitni, s nagy meglepetésre Krissz volt az.Miután én is végeztem, leültünk a kanapéra.
-Sok mindent meg kell beszélnünk!-nézte a földet Krisztián.
-Igen apu!Elég sok minden van itt!-ült mellém szerelmem.
-Sajnálom Sebastian, hogy nagyképűnek és rossz apának neveztelek.Valójában, egy nagyon tehetséges pilóta vagy.Ezt idén is megmutattad.Megvédted a címed, és most már 3x-os Vb bajnok lettél.Ha lesz is unokám a legjobb apajelölt te vagy!
-Köszönöm.-mosolyogtam.
-Apa!Hogy-hogy megváltozott a véleményed?
-Rájöttem, valamire.A családi béke a legfontosabb.
-Értem.De áruld már el nekem drága apukám, hogy miért vagy talán ki miatt szidtál minket?!
-Nem érdekes.Nem akarom, hogy emiatt felkapd a vizet kicsim.
-Fhu apa most már komolyan mond el!
-Nem érdekes.Tényleg.
-Rendben.
-De most megyek, mert anyád már vár otthon.Sziasztok! Sebastian vigyázz a lányomra!-köszönt el.
-Rendben.Ez csak természetes.-kacsintottam.Majd bezártam az ajtót,s visszamentem kedvesemhez.
-Zavar, hogy nem mondta el?-kérdeztem.
-Egy kicsit.De ha nem annyira fontos, akkor nem idegesítem magam rajta.
-Helyes.Elég meleg van itt, vagy vegyem fel még melegebbre.
-Elég meleg van.Talán túl meleg is.
-Azon könnyen segíthetünk. Megválunk néhány ruhadarabtól.
-Sebi.Leiláék haza is jöhetnek!
-Jaj szívem.Ne legyél már ennyire félős!
-Kit neveztél félősnek?-bújt közelebb hozzám.Erre felkaptam és felvittem az emeleti szobába.Aztán következett az élvezet...Miután kikecmeregtünk az ágyból, melegebb lett, mint volt.Ezért elhatároztuk, sétálunk egyet ebbe a hűvös novemberben. Útközben betértünk egy kávézóba, s megittunk egy forró teát. Egy váratlan vendég ült az asztalunkhoz.
-Sziasztok!-ült le mellénk Jenson.
-Szia Jens!Te hogy-hogy itt?-kérdezte párom.
-Hát csak Jeni elhoztam ide.-felelt.
-Ki az a Jeni?-értetlenkedtem.
-Jaj, hogy ti még nem ismeritek.Az újdonsült barátnőm.Mindjárt jön.Na itt is van.
-Sziasztok!-köszönt Jeni.
-Szia!-köszöntünk Szandikával egyszerre.
-Jeni ő itt Szandika, Szandika Jeni, Sebastian Jeni,Jeni Sebastian!-mutatott be minket egymásnak a brit pilóta.
-És mióta vagytok együtt?-kérdeztem.
-2-3 hónap.
-Jens!Ez szuper!-mosolygott barátnőm.
-Tudom.Ő életem értelme.Imádom.-csókolta meg Jenit.Még egy ideig beszélgettünk, majd hazafelé vettük az irányt.A hidegből jóérzés volt betérni a meleg házba.Szandika vacsorát csinált, anyukám receptje alapján.Egészen jól sikerült.Míg vacsoráztunk, felvetődött a kérdés.Hol ünnepeljen a család?Ezen sokat agyaltunk, s végül egy döntést kellett meghoznunk.Kibérelünk egy kis panziót, ahol a családjaink nyugodtan elférnek.Későre járt már ideje volt nyugovóra térni.Másnap reggel már a decemberi hónapot kezdtük meg. Gondosan elterveztünk mindent, kinek mit veszünk.Megegyeztünk, hogy egymásnak csak kézzel készített ajándékot adhatunk.Később megérkeztek Kimiék is.Betoppantak egy csomó szatyorral.
-Ti hova készültök ennyi szatyorral?-kérdeztem meg tőlük.
-Ja!Ezek csak ajándékok!-felelt Kimi.
-De minek ennyi?-értetlenkedtem.
-Csak! Vásárlás mánia forever!-mondta Leila, majd le tette a cuccokat.
-Rendben.Ti kigondoltátok már mit fogtok adni a családnak?-kérdezte a finn.
-Igen.Holnap fogunk elmenni vásárolni!-felelt helyettem párom.Majd Leila és Dika együtt csináltak ebédet.Megettünk mindent, majd egy kicsit Tv-ünk.Persze a sport csatornát néztük, s épp Barca meccs ment.Mindenki beleegyezett, hogy megnézzük.Így végig szurkoltuk a meccset.Természetesen a Barcelona nyert hatalmas fölénnyel.Ezek után egy jó kis Red Bullt ittunk meg, majd elkezdett esni a hó.Gyönyörű látvány volt, s rögtön ki is mentünk a szabadba.Persze azért egy pulcsit gyorsan felkaptunk magunkra, s úgy szaladgáltunk a hóesésben.Míg Kimi és Leila épp a földön ,,játszottak" én Szandikát jó szorosan magamhoz öleltem.Sokáig állhattunk kinn, mert mire beértünk jégcsappá fagytam.Párom készített nekünk forró csokit, majd egy plédet maga köré tekerve, tálcával a kezében csoszogott oda hozzánk.Letette a tálcát az asztalra, majd mindenki elvett egy bögrét.Szandika az ölembe huppant, s együtt néztük végig a filmet.Mire vége lett,párom elaludt.Nem akartam felébreszteni, így az ölemben vittem fel a szobánkba.Reggel pihenten ébredtünk fel, s gyors öltözés után elindultunk bevásárolni.
/Leila szemszög/
Reggel csak arra ébredtem, hogy Seb és tesóm elhagyják a házat.Miután elmentek, nem tudtam visszaaludni, így a szokásos reggeli kakaómat elkészítettem, s csendben a laptopom társaságában elfogyasztottam.Később már Kimi is csatlakozott hozzám.
-Mit csinálsz kincsem?-kérdezte, miközben bekapott egy kekszet.
-Csak megnéztem a Facebookom!-vágtam egy mosolyt.
-Értem.-ült le mellém.Beszélgettünk,nevetgéltünk s elszaladt az idő.Már csak az ajtó nyitására figyeltünk fel.Biztos Sebék jöttek meg.Állításom hamar beigazolódott.
-És még mi hoztunk sok szatyrot?-ingattam fejem.
-Jól van na!Elkapott a hév!-kacsintott tesóm.
-Seb!Gyere csomagoljuk be őket és címkézzük fel!-utasította Sebet tesóm.
-Rendben főnök!-villantotta fel fehér fogsorát Sebas.Felmentek, s mi párommal megint kettesben maradtunk.Olyan sok hó, esett tegnap, gondoltuk kimegyünk egy kicsit.A sétálásból hóemberépítés, hógolyócsata kerekedett.Remek kis napom elébe néztünk.Teltek, múltak a hetek.S már karácsony hetén jártunk.
Kimi!Nekünk is be kellene csomagolni az ajándékokat!-parancsoltam neki.
-Rendben!-mormogta.Majd bő két óra szerencsétlenkedés után, készen lettünk.Majd átmentem tesókámék szobájába, s megkérdeztem, mikor lesz a nagy családi ünneplés.Miután megkaptam a választ, visszamentem Kimihez.Teltek a napok, s végre elérkezett a nagy nap.Mielőtt még a karácsonyra gondolnánk, nem az jött el.Vivi és Messi esküvője.Hamar letudtuk az egészet, s jó buli volt.Ott volt az egész Barcelona csapat.Piqué,Puyol,Xavi,Fabregas,Iniesta,Pinto,Valdés és még sorolhatnám.A buli után siettünk haza a nagy karácsonyi ünneplésre.Elég sokan leszünk.Az én családom, a Kimié, és a Sebié.Nagy izgatottsággal telt a szenteste délelőttje.Izgatottan vártuk, hogy megérkezzenek.Rájuk sem kellett sokat várni, pár percre a mi családjainkra megérkezett a Raikkönen família is.Leültünk egy nagy körbe, s kibeszéltünk mindent ami a szívünket nyomta.És következett az ajándékozás.Átadtuk egymásnak az ajándékokat, majd a ,,nép" hazament.Seb és Szandika tanakodtak, hogy menjenek e vissza Svájcba, de végül itt maradtak Pesten.Én Kiminek előre megmondtam, hogy nem megyek  se Svájcba, se Espoo-ba.De ő ezt a döntésem el is fogadta.Miután 4-ben maradtunk, eldöntöttük társasozunk.Páros-társast játszottunk elég sokáig.Végül döntetlenben egyeztünk meg.Késő éjszaka feküdtünk le.Mi Kimivel talán később, mielőtt elaludtunk volna, még élveztük egy kicsit egymás társaságát...
/Szandika szemszög/
Reggel boldogan néztem a fehér tájat.Majd egy kezet éreztem meg hátamon.
-Boldog karácsonyt kicsim!-ült fel az ágyon Seb.
-Neked is szívem!-adtam egy csókot neki.-Jaj míg el nem felejtem.Itt van a karácsonyi ajándékod!-mosolyogtam és átadtam neki a kis dobozt.Kibontotta, és széles vigyor ült arcára.
-Ez csodaszép!-mutatott a karkötőre.Mivel egy német zászló mintába fűztem a monogramunkat.
-Itt az enyém is!-adott nekem át egy dobozt.Kinyitottam, s egy nyakláncot találtam benne, amin gyönyörű betűkkel írt Sebastian nevet véltem felfedezni.
-Mondtam, hogy nem kellett volna semmit venni!-néztem rá.
-Tudom.De én nagyon ügyetlen vagyok művészi téren..és amúgy sem volt drága.Kérlek fogadd el.A kedvemért!-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-De csak azért mert karácsony van!-ingattam fejem.
-Felrakom!-mosolygott elégedetten.
-Oké.-majd gyorsan felrakta a nyakláncot, majd én neki a karkötőt.Kimásztunk az ágyból, s lementünk reggelizni.Kimiéket még nem láttam lejönni, valószínűleg még alszanak.
-Seb!Mit kérsz reggelire?-kérdeztem tőle.
-Szendvicset.
-Meleg?
-Igen.-felet, majd 10 perc alatt elkészítettem a könnyű reggelit.Leültünk megreggelizni, s én nagyon rosszul éreztem magam.
-Jól vagy?-kérdezte párom.
-Azt hiszem.-mondtam, majd valószínűleg elájulhattam, mert teljes képszakadás.Már csak arra keltem fel, hogy Seb beszél hozzám.
-Szandika!Kelj fel!Légszíves!Térj magadhoz!-mondogatta.Erre kinyitottam szemem, s láttam egy mosolyt könnyektől eláztatott arcán.-Csakhogy felkeltél!Mi történt?-kérdezte.
-Nem tudom.Teljes képszakadás.-pislogtam.
-Egyszer csak elájultál.Szerintem menjünk és vizsgáltassuk ki.Nagyon aggódom érted.
-Rendben.-azzal fogtuk a kocsikulcsot, s Seb elvezetett a kórházig.Ott bő fél óra várás után kivizsgáltak, s az eredmények nem voltak vészesek.Csak leesett a vércukrom, emiatt ájultam el.Több szénhidrátot kell ennem.Makk egészséges vagyok.Sebastian és én is megnyugodtunk e mondatok hallatán.S a kezdetleges jó hírek miatt, egy nagy tábla kekszes Milkát vágtam be.Persze Sebnek is adtam, de őt nem etethetem túl!
-Annyira örülök, hogy nincs semmi baj!-mosolyogva nézett rám.
-Picim!Az utat nézd ne engem!-dorgáltam meg egy kicsit, mivel épp hazafelé tartottunk.Az út hátralevő részét csöndben töltöttük.Miután hazaérkeztünk, számítani lehetett, hogy rögtön aggodalmaskodni fognak.Persze ez így is történt.De azonnal megnyugtattam őket.
-Nincsen semmi baj!Leesett a vércukrom.Ennyi!-mondtam nekik.
-Rendben!-ölelt meg tesóm.Majd együtt választottunk egy csajos filmet amit megnézünk majd.
-Csajok!Akkor mi inkább megyünk is!Csak nyugodtan csacsogjatok!-nevetett Kimi.
-Oké, menjetek!-adott gyorsan egy csókot Leila párjának.Megnéztük a kiválasztott filmet, majd sütöttünk szívecske formájú mézeskalácsokat.Elég jól sikerültek.Késő estig dumáltunk.Mindent megbeszéltünk, s nagyon jól elvoltunk.A fiúk nem érkeztek meg még késő este sem.Ezért nélkülük aludtunk el.Csodás reggelre ébredtünk, s a nappaliba vettük az irányt.Két nagy dobozt találtunk a kanapén.Rajtuk két cédulával.Az egyiken:
Életemnek Szandikának! a másikon pedig: Szívem szép szerelmének Leilának!
Kibontottuk a dobozt, s egy meseszép torta volt bennük.Majd a telefonom csöngése zökkentett ki az ámulatból.Vivi hívott.Elmondta, hogy megszületett a kisbabájuk.Koraszülött..de csak 1 héttel.Közölte, hogy szeretnék ha én és Sebastian lennénk a keresztszülei.Leiláék pedig a második keresztszülei. Azonnal beleegyeztem, majd hívtam Sebet.De nem vette fel. Később betoppantak a fiúk pár szatyorral.
-Ti meg hol voltatok?-kérdeztem tőlük.
-Hát egy hotelben aludtunk, hogy ti nyugodtan beszélgethessetek!-mondta Seb.
-És mi ez a sok szatyor?-értetlenkedett tesóm.
-Ajándék.Nektek.Tőlünk.-válaszolt Kimi.
-De milyen alkalomból?-vontam fel szemöldököm.
-Szülinapi.A ti szülinapotokat meg sem ünnepeltük!-lépett közelebb párom.
-Mondtam, hogy nem kellett volna!-feleltem durcásan, majd felmentem az emeletre.Majd hallottam, hogy Seb utánam rohan, de nem néztem vissza.Bementem a közös hálónkba, s az ágyra ugrottam.Egy kopogtatást követően párom lépett a szobába, s leült az ágyra, majd a hátamat kezdte el simogatni.
-Kicsim!Ezért nem haragudhatsz meg!Én akarok neked ajándékot adni!
-De mondtam, hogy ne költsünk egymásra!
-Ha arra célzol, hogy te nem költesz eleget rám, akkor tévedsz.Nekem épp elég amennyit adsz.Magadat!-mondta kicsit parancsoló hangon.Erre csak felültem az ágyon, s hozzá bújtam.Ő erre semmit nem felelt, csak egyre szorosabban ölelt.
-Nagyon,nagyon,nagyon szeretlek!-mondtam.
-Én annál is jobban!-csókolt meg.-Gyere nézzük meg mit hoztam neked.-kacsintott.Lementünk, majd kibontottam az ajándékokat.Sok szép ékszert kaptam tőle, s pár ruhadarabot is.Leila és Kimi már a szobájukban folytatták az ünneplést.Mi bekucorodtunk a Tv elé, s meglepő dolgokat hallottunk a sztárvilágból.Átkapcsoltunk egy másik csatornára, s éppen az évadzáró Sao Pauloi nagydíjat ismételték.Természetesen végig néztük, s Sebnek ismét könnyek gyűltek a szemébe.
-Tőled a 3 VB címed senki sem veheti el tőled!Bajnok vagy!-súgtam a fülébe.
-Tudom szívem.És még remélem szerzek pár címet!-mosolygott.Majd felmentünk aludni.Reggel hangos ordibálásra keltünk fel, s nem tudtuk mi történik.Kirohantunk a szobából, de a veszekedés nem a házban folyt, hanem az udvaron.Nem is értettem, miért a hidegben, a fagyban veszekedik a két ember.Persze, hogy tesóm és Kimi kapott össze valamin.De, hogy min? Azt még én sem tudom...