Hosszú volt a repülőút.De párommal végig beszéltük.
-Végre megérleztünk!Teljesen elzsibbadt a testem-mondta Dika.-Na jó.Voltam én már 5 csillagos szállodába,de azért ilyen sokat nem kellett volna költened!-mondta.
-Nem baj!Amúgyban sem került sokba...-füllentettem.
-Aha gondolom!-ingatta fejét.-Bementünk, majd kipakoltunk a szobába.
-És mihez van kedved?-kérdeztem párom.
-Nem tudom.Őszintén szólva, a hotel mögötti medence nagyon csábít!-mosolygott.
-Akkor menjünk, ússzunk egyet!
-Rendben.-azzal átöltöztünk, vagyis próbáltunk, mert Szandikának elszakadt a fürdőruhája..de hozott másikat.
-Bekötöd?-kért meg,hogy kössem be a fürdőruha felsőjét.
-Persze!-egy ideig elszerencsétlenkedtem vele, mivel nem vagyok olyan jó bekötésben,mint kikötésben...
Végül sikerült kijutnunk a medencéhez.
-Úristen de meleg van!Itt Abu Dhabiban még ilyenkor is meleg van.-mondta Szandika.
-Hát igen!De ezen könnyen változtathatunk!-s derekánál fogva berántottam a medencébe.
-Jól vagy?
-Én? Teljesen.Te kérted, hogy hűtselek le!
-Dehogy kértem!-s szánk egyre közelebb ért egymáshoz,s egy elég hosszúra sikeredett csók lett belőle.miután szánk elvált egymástól, labdáztunk.Sokat játszottunk,s kezdtünk fázni.Bementünk, majd rendeltünk vacsorát.De a meghitt evésünket, egy telefon csörgése szakította félbe.
-Igen?-vettem fel.
-Szevasz kölyök!-hallottam meg Kimi hangját a telefonba.
-Hogy vagy Kimi?
-Kösz.Jól.Hol vagytok?
-Abu Dhabi.
-Van pénz!Gond lenne ha mi is odamennénk?
-Dehogyis!Gyertek!Foglaljak mellénk szobát?
-Inkább eggyel arrébb.Este túl hagosak vagytok!
-Ha mellettünk lévő szobában vagytok, mi sem tudunk tőletek aludni!
-Na jó!Mellétek!Megyek mert Leila már ideges.Cső.
-Helo.-s bontottam a vonalat.Lementem a recepcióra és foglaltam magunk mellé egy szobát.Felmentem, s Szandika már aludt.Így én is bebújtam mellé.Reggel kiabálásra keltünk fel.Persze, hogy Kimi és Leila keltett.
/Szandika szemszög/
-Ti jól vagytok?-kérdeztem a két velem szemben lévő embertől.
-Nem teljesen.-válaszolta tesóm.
-Hát azt látom.-szálltam ki az ágyból.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Seb tőlük.
-Elnézünk az f1-es pályára.-mondta Kimi.
-Oké.Felöltözünk és indulhatunk.-mondtam.Kimentek, majd 10perc alatt kész voltunk.Seb a kockás térdnadrágját,és egy Red Bullos felsőt vett fel, míg én egy kék rövid nadrágot és egy trikót.Kocsiba ültünk, s 15 perc alatt odaértünk.Körbe sétáltuk a pályát, majd beültünk egy közeli fagyizóba.Sebet és Kimit hagytuk autógrammot osztani, mi addig benyomtunk egy 3gömbös fagyit.De egyszer csak nagy baj történt...
/Leila szemszög/
Egyszer csak váratlan fordulat következett.Sebet és Kimit lerohanták a csajok...Mi tesómmal kijutottunk a kocsiig, de Kimiék már nem...Próbáltuk hívni őket de nem vették fel.Majd megérkeztek a biztonságiak.Közel 10 perc után páromat és tesóm párját láttam meg közeledni felénk, két nagy ember kíséretében.
-Istenem!Még szerencse, hogy túl éltük!-felelte Kimster.
-Hát képzelheted, mi is hogy megijedtünk!-mondtam.
-Az a lényeg, hogy épségben megúsztuk!-vágott közbe Seb.
-Igen.És nem kéne, hogy megint összevesszetek!-mosolygott tesóm, majd Seb hátulról átölelte őt s egy csókot adott neki.Kimi és én avartan néztük a földet.kb. 5 perc elteltével indultunk vissza a szállodába.De újabb meglepetések vártak ránk...Ismét felbukkant Jenni, Kimi ex felesége.
-Te meg megint mit akarsz itt?-kérdezte idegesen párom tőle.
-Csak szerettelek volna látni téged!-felelt az említett ex.
-De én meg nem!Szóval menj el innen!-szólt hangosabban Kimi.
-Nem megyek!-vitatkozott.
-Jó.Ha a szépen mondva nem mész el, akkor mondom máshogy!Takarodj el innen!-ordibált.
-Jó.De ezt még megbánod!-rázta meg magát Jenni, és elment.Bementünk a szobánkba, s rögtön egy pohár vodka-narancsot ittunk lenyugodás képen.Majd leültünk Tv-ni.Épp a Halálos Iramban ment, s azt megnéztük.Estefelé járt már mikor vége lett a filmnek.Gondoltuk, vacsorázni kéne.Egyedül nem akartunk, ezért átmentünk Szandikáékhoz, bekopogtunk, de senki nem nyitott ajtót.Lementünk a recepcióra megkérdezni, hogy a szállodában tartózkodnak-e.De a felelet a ,,nem" válasz volt.Valyon hol lehetnek?Visszamentünk a szobába, s felhívtam a tesóm:
-Szia Dika!-szóltam bele.
-Szia!-mondta sírós hangon.
-Mi a baj tesókám?-kérdeztem.
-Nem sok...-füllentett.
-Na ne hazudj nekem!Ismerlek.Mesélj!
-Nagyon fáj, még mindig.Mikor eszembe jut, hogy mit tett velem Seb...
-De hát már kibékültetek.
-Igen.De a mai nap.Ami történt.
-Mi történt?Ne kelljen már minden szót harapófogóval kihúznom belőled!
-Sebi épp zuhanyzott, én meg a Tv-t néztem.Csörgött a telefonja, és felvettem.Egy lány szólt bele, hogy ma este tudnának-e találkozni.Nem mondtam semmit, csak leraktam.Mikor megkérdeztem erre csak ennyit felelt:-Ja,hát vele ma ismerkedtem meg.Majd megkérdezte, hogy hova beszéltem meg a talit vele.Erre én fogtam magam és eljöttem.
-Nem hiszem el, hogy Sebastian ezt csinálta volna!És most hol vagy?
-Egy parkban.Gyönyörűen kivan világítva.De leteszem.Szia.
-Szia.-azzal bontottuk a vonalat.
-Figyelj Kimi!Tudod hol van Seb?-kérdeztem meg párom.
-Igen.Szandikát keresi.Szeretne bocsánatot kérni tőle.
-Hát az jó lenne...Most beszéltem a tesómmal, és nagyon megbántotta Seb.Mond meg neki, hogy egy szépen kivilágított parkban van.
-Rendben.-s rögtön fel is hívta.
/Sebastian szemszög/
Sokáig kerestem Dikát, de végül megtaláltam.Épp a csillagos eget kémlelte.Odaültem mellé, és átöleltem.
-Sajnálom amit mondtam a hotelben.Tudod, az a csaj aki felhívott, a volt sajtósom.Csak ma találkoztunk 2év után.tudom, hogy el kellett volna mondanom,de fogalmam sem volt, hogy te ezt nem tudod.-meséltem.
- Nahát, köszi hogy megosztottad velem.
-Sajnálom.Nem akarlak újból elveszíteni!Elég volt nekem az a 2 hónap!-fordítottam fejét felém.
-Seb!miért kell mindig megbántanod? De most halál komolyan.Az a két hónap lehetett volna tanulság is!-nézett lefelé.
-Tudom.És nagyon sajnálom.Kérlek bocsáss meg!Te vagy az életem a mindenem!-csordult le egy könnycsepp az arcomon.
-Rendben.De kérlek máskor előbb mondj el mindent.Kérlek, ne légy szomorú.-s adott egy vigasztaló csókot.
-Most már nem vagyok! Egyébként észrevetted, hogy most Kimiék kapcsolata ilyen kiegyensúlyozott, a miénk meg zavaros.Szerepet cseréltünk.-ráncoltam a homlokom.
-Igen.És ez eléggé zavar.Sohasem veszekedtem ennyit életemben még mint ebben az időszakban!-mondta.
-Sajnos ez mind az én hibám.-szontyolodtam el.
-Nem!Ilyet meg se halljak többet a szádból!-csókolt ismét meg.
-Rendben!De most menjünk vissza a hotelbe!-ajánlottam fel.
-Okés!-majd visszamentünk a hotelbe.Kimi és Leila már az előtérben fel-alá járkáltak.
-Végre,hogy itt vagy!-ölelték meg egyszerre páromat.
-Seb te meg ha még egyszer megmered ezt tenni, saját kezemmel fojtalak meg!-mondta bohókásan Leila.
-Igen is főnökasszony!-vágtam haptákba magam.Majd elmentünk vacsorázni.Késő éjszaka értünk fel a szobánkba, s ismét beszélgetésbe elegyedtünk:
-Figyelj, nem akarom a régi témákat előhozni, és nem akarom a húrt túlfeszíteni, de a gyerek ügyre vissza szeretnék térni.Azt még teljesen nem beszéltük meg.-ültem le az ágyra.
-Rendben.Kérdezz.-ült le mellém.
-Tudod, amikor elmentél nagyon féltettelek.Főleg, hogy ott volt bennem az a remény még, hogy tényleg lesz gyerekünk.És nagyon sajnálom,hogy én is úgy felkaptam a vizet, csak...-néztem ki az ablakon.
-Én is sajnálom.Tudom, hogy nagyon megbántottalak.De hidd el, hogy ha még együtt leszünk, lesz két szép szöszke, kék szemű kis gyerekünk.-simogatta meg hátam.
-Ha együtt leszünk? És csak kettő?-mosolyogtam.
-Akkor 3!Így jó?
-Minimum 5!
-Akkor legyen rögtön 12!Na mit szólsz hozzá?
-Jó.-húztam le az ágyra.-De én most úgy érzem, mióta veled vagyok, vidámabb, boldogabb,felszabadultabb lettem.És az életemet nem tudnám elképzelni mással csak veled!-majd fölhajoltam, és megcsókoltam.
-Hé!Csikizel!-fordult át, s én kerültem alulra.Rám ült, s kezét a hasamon támasztotta meg.
-Jól van.Gyere, üljünk be egy kád forró vízbe!-mondtam.
-Oké, de szerintem abból nem fürdés lesz...-majd bementünk a fürdőbe és magunkra zártuk az ajtót./Leila szemszög/
örültem, hogy tesóm végre hazakeveredett.Azt véltem felfedezni, eddig mi voltunk az ilyen veszekedős pár, most ők, és eddig ők voltak a egy hullámhosszon pár, most meg mi vagyunk. Ez azért elég furcsa nekem.Mikor kijöttem a fürdőből, Kimi elmerengve ült a kanapén.
-Mi a baj szívem?-kérdeztem zavarodottan.
-Semmi,semmi.Csak Jennin gondolkodtam.
-Hogy?-értetlenkedtem.
-Miért jött ide.Olyan mint Hanna,csak szívósabb kiadásban.Soha nem fogja megérteni, hogy nekem ő már nem jelent semmit.Ő a múlt.Te vagy a jelen és a jövő.-állt fel és lépdelt közelebb hozzám.
-Ó,de cuki vagy!Egyelek!-mosolyogtam.
-De te cukibb!-csókolt meg.
-Mit szólnál hozzá, ha most egy kicsit sétálnánk?-kérdezte.
-Remek ötlet!Csak felveszek valami hosszabbat.-felkaptam magamra egy cicanacit, és egy pulcsit.egy közeli parkba sétáltunk, mikor az egyik helyi fiú utánam fütyült.Ez nem volt jó ötlet, mivel Kimster hirtelen haragú s be is szólt neki:
-Hé!Le lehet szállni a csajomról!-ordibálta vissza neki.De ebből komolyabb gondok is akadtak.Az ismeretlen illető visszaszólt, s erre párom egy jó nagyot behúzott neki.Én rögtön mondtam, hogy menjünk vissza a szállodába, mert fotósokat láttam.Azonnal visszamentünk, de érzem, hogy ebből még baj lesz...Átöltöztünk pizsamába, s eltettük magunkat holnapra.Reggel, hangos kopogásra lettünk figyelmesek.Én álmosan mentem ajtót nyitni.Seb volt az.
-Mi a baj Seb?És Szandika hol van?-mondtam álmosan, majd beinvitáltam.
-Alszik még.De amit mondani vagy inkább mutatni fogok, az kevésbé lesz jó!-húzta el száját.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Újságírók,fotósok vannak a hotel elől.És Kimit keresik...-mondta.
-Biztos a tegnapi miatt.-feleltem.
-Hát szerintem az biztos, mivel már a hírekbe, és az újságba is benne van.
-Nem igaz..Kimi te meg kelljél már fel!-ráztam meg párom.
-Mi bajod van?-ült fel fél komásan az ágyban.
-Tudod csak annyi, hogy több újságírós meg fotós, rád vár.Tudod a tegnapiak miatt, még a hírekbe és az újságban is benne vagy!-dorgáltam meg.
-De én nem megyek sehova sem!-tiltakozott.
-Te csináltad, te is mássz ki belőle!-mondtam.
-Csak akkor, ha te is jössz velem!-felelt Kimi.
-Rendben!
-Akkor én most megyek!Sziasztok!-köszönt el Seb, s már el is tűnt a szobából.Mi Kimivel felöltöztünk és lementünk a média elé.Elkezdődött az interjút...
/Szandika szemszög/
Mikor felkeltem Seb nem volt mellettem.Biztos átment tesómékhoz.Felültem az ágyon, s megcsörrent a telefonom ami hallatán nagyon megijedtem.Felvettem:
-Igen?-szóltam bele.
-Szia kicsim!Apu vagyok!-hallottam meg hangját.
-Szia apu!Miért hívtál?
-Tudod, hallottam egyes mást.
-Mégis mit?
-Pár hónap eseményeit.Például, hogy teherbe estél...
-Apa!Nem voltam terhes csak beteg!
-Én nem így hallottam.De mindegy hiszek neked.Na és amikor szakítottál Sebbel, majd most együtt vagytok Abu Dhabiban?
-Semmit.Igen volt egy komolyabb vitánk, de már megbeszéltük és nagyon jól érezzük magunkat.
-Rendben.Én nem akarok beleszólni a te életedbe, sem a Leiláéba, de biztos jó döntés volt újra kezdeni velük?
-Igen.A lehető legjobb.Abba a két hónapba láttál volna apa...Leila is és én is szenvedtünk.És ahogy nekem Seb elmondta, ő is nagyon megszenvedte...
-Oké.Elfogadom a döntésetek.De a sajtó tele van Kimivel, hogy megvert egy embert mert megfütyülte Leilát.
-Erről semmit sem tudok.Na de megyek apu.Szia!-s letettem a telefont.Hanyatt vágtam magam az ágyon, s kezem arcomra tettem.Apu sohasem kételkedett egyik barátomban sem.De mióta vége van Krisztiánnal, nem bír megbízni Sebben sem.És ez nagyon zavar.Kimi meg ha ilyeneket csinál, nagyon nehéz lesz apával kijönnie.Egyszer csak ajtónyitásra lettem figyelmes.Seb jött be.Leült mellém az ágyra és a lábam kezdte simogatni.
-Jól vagy?-kérdeztem meg.
-Igen.A lehető legjobban.-válaszolta.
-Seb!Nekem nem tudsz hazudni!-ültem fel és néztem a szemébe.
-Rendben.Ma felhívott az apád.És nagyon lehordott mert úgy összetörtelek.Szeretné ha szakítanánk.
-Tessék? Engem is felhívott ma.Kérdezgetett és azt mondta nem szól bele az életembe.
-Nekem mást mondott.-szomorodott el.
-Majd én beszélek vele!Amúgyban is, nekem azt mondta nem fog bele szólni, mit hogy csinálok!
-Nem akarom, hogy összevessz a családoddal miattam.
-Nem fogok.De életem szerelmét azért csak nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.Vagy szétválasszanak!
-Szeretlek!-mondta.Én ezt egy csókkal viszonoztam.Hosszasan öleltük egymást, mikor Leila és Kimi léptek be a szobába.
-Na mi volt?-kérdezte párom, még mindig ölelve engem.
-Semmi.Elmagyaráztam nekik a történteket, de nem tudom ebből mennyi lesz igaz amit leírnak.-felelt Kimi.
-Értem.-mondta Seb, s megpuszilta fejem búbját.
-Figyelj Leila!Beszélnünk kell!-szóltam tesómnak.
-Oké!Menjünk akkor igyunk meg valamit!-ajánlotta fel testvérem.Azzal lementünk s rendeltünk magunknak két Sex on the bich koktélt.
-Na mit kell elmesélj?-kérdezte Leila.
-Apa felhívott.És lehordott a gyerek ügy meg a szakítás miatt.És mondta, hogy nem szól bele az életünkbe de biztos jól döntöttünk-e.-mondtam.
-Ezt nem hiszem el!-nézett tágra nyitott szemekkel.
-Ja, és hab a tortán, hogy felhívta Sebet is.
-Minek? Hogy szakítson veled?
-Hát igen.És ezért nagyon haragszom apára.-ingattam a fejem.
-Nem értem őt.Komolyan mondom, ah szétmer választani minket Kimivel egymástól, nekem örökre búcsút mondhat!-fejezte ki magát tesóm.Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentünk a szobánkba.Seb és Kimi az ágyon ültek és beszélgettek.
-Ki tárgyaltatok mindent?-kérdezte Seb.
-Aha!-ültem le mellé.Mikor Kimster akart megszólalni pont kopogtak.Egy most nem várt vendég nyitott be a szobába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése