Back to me!

/Leila szemszög/
Mikor megláttam a házunk ajtaját tárva nyitva, elkapott a félelem.Inkább Kimi háta mögött elbújtam, s úgy mentünk be.
-Ki van itt?-kérdeztem halkan, de választ nem kaptam.Zajt hallottunk az emeletről, így a következő pillanatban már fent is voltunk.Az én és Kimi, és tesóm és Seb szobájából jöttek a hangok.Kimi Szandikáék, én pedig a mi szobánkba osontam be, s láttam, hogy anyám keresgél a holmijaink közt.
-Anyu te mit csinálsz?-ordítottam rá.
-Én..csak..tudod..semmit!-dadogta.
-Persze!És miért van a kezedben a régi telefonom, a régi laptopom? Ebből magyarázd ki magad.
-Itt van a tettes!-mondta Kimi, majd apámat láttam meg az ajtóban.Párommal összenéztünk, s kérdően pillantottunk rájuk, hogy magyarázatot kérünk a történtekre.
-Ti betörtetek a lakásunkba!-mondtam, majd egy kicsit megszédültem.Kimi persze rögtön elkapott, s tartott míg csak kellett.
-Mi csak..Krissz jobb lesz ha elmondjuk nekik!-fordult édesanyám apám felé.
-Rendben! Na gyerekek, az a nagy helyzet, hogy akár mennyire is fáj most ez nekünk, de elhagyjuk az országot.-mondta apum, és leült az ágyra.
-Miért? És attól függetlenül, miért keresgéltetek itt?-szegeztem neki megválaszolandó kérdéseimet.
-Mert kint ajánlottak munkát.Ausztriába.És nincs meg a telefonszámotok, és azt gondoltuk, hogy itt biztos megtaláljuk vagy a tiedet, vagy a testvéredét.-válaszolt anyukám, zavart apám helyett.
-Értem.És sajnálom, hogy el kell mennetek.De mi lesz a házzal?
-Rátok hagyjuk.Csinálhattok belőle nyaralót, vagy akármit.Úgyis sokat vagytok 4-ben.Tényleg.Hol van Sebastian és Szandika?
-Heppenheimben.Seb családjánál töltenek pár napot.-felelt helyettem párom.
-Talán, már őket tekinti családjának a mi kis Dikánk.
-Apa.Ez nem igaz.Tény, hogy nagyon haragszik rád a történtek miatt, de attól szeret!
-Rendben kincsem.Mi megyünk.Ma este indul a gépünk.Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.-mondta, majd mindkettőnktől elköszöntek, s ismét kettesben maradtunk.
-Hát ez idegtépő volt!-fújta ki a levegőt párom.
-Igen.Hívjam fel a tesóm?
-Ne!Ne ijesztgesd!És szerintem jól megvannak ott Sebbel, nem kell oda a feszkó!
-Igazad van.Na akkor, mi mit tervezünk az elkövetkezendő napokban tenni?
-Hát..van pár ötletem..-mondta, majd le került egy-két talán három ruhadarab is rólunk...
/Sebastian szemszög/
Este felé érkezhettünk meg Heppenheimbe.De anyáék így is nagy nagy szeretettel vártak.Kézen fogva sétáltunk be a házba, s nagy meglepetésemre csak anyu és apu voltak otthon.Köszönés után rögtön egy kérdés merült fel bennem, aminek hangot is adtam:
-Hol van Fabian?-értetlenkedtem.
-Táborban.Livivel meg a többi osztálytársával.-kaptam választ apámtól, míg anyukám megterített.Csak én és apa voltunk a szobában, mert párom elment segíteni édesanyámnak.
-Értem.-ültem le a kanapéra.
-És ti, hogy vagytok Szandikával?
-Most minden rendben.
-Most?
-Igen.A kelleténél is többet veszekszünk, mint a kapcsolatunk elején.
-Értem, fiam.De rájöttél már, hogy miért?
-Nem..sajnos fogalmam sincs.Talán mert féltem? Vagy talán nagyon védem?
-Lehet.Tudod, mikor anyáddal közelgett az 1 éves évfordulónk, előtte szinte csak veszekedtünk.Én őt mindentől óvtam, nagyon féltettem.És akkor még nem volt egy ilyen híres fiam, akinek talán a barátnőjét a világon mindennél jobban kéne óvnia.
-Akkor azt mondod, hogy helyesen cselekszem?
-Igen.Szandikának meg jól esik, hogy ennyire törődsz vele.Csak néha a nőknél elszakad a cérna.De utána minden rendben.Ők ilyenek.Nők, akiket a férfiak sose fognak megérteni.
-Rendben.Jó újra itthon lenni, de nemsokára kezdődnek az edzések és a téli tesztelések.
-Igen.Keveset látunk élőben, de Tv-ben annál többet.És neked ez az életed, imádod ezt csinálni.És veled tart Szandika a futamokra?
-Igen, apa.Imádom ezt csinálni.Remélem igen.-mondtam, majd párom jött szólni, hogy a vacsora tálalva.leültünk az asztalhoz, s viszonylag csendben fogyasztottuk el az ételeket.Egyszer csak anyum megszólalt:
-És mikor kezdődik a teszt Sebastian?-kérdezte.
-1hét múlva.Miért?
-Csak kérdeztem.Örülnék, ha addig itt maradnátok.
-Persze, ha ennyire akarod...
-Mi a baj Seb?-kérdezte ismét anya.
-Semmi..-mondtam, majd felálltam az asztaltól.Régi gyerekszobámba vettem az irányt, s hallottam, hogy valaki belép.
-Senkit sem akarok látni!-mondtam.Majd édesapám ült le mellém az ágyra.
-Seb!Mi a bajod?
-Semmi.Egyszerűen csak ilyen kedvem van.Sokszor törnek rám ilyen hullámvölgyek.
-És mi az, hogy senkit sem akarsz látni? Talán már értem miért veszekedtek annyit Dikával.-mondta, majd kisétált a kis zöld szobából.Később párom is feljött hozzám.Őt már kedvesebben fogadtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.Nem vagyok a top-on.Nagyon sokszor törnek rám ilyen furcsa érzések.
-Értem.De apukádat nagyon megbántottad.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.Ebben biztos lehetsz.
-Rendben.Én tudom, hogy szereted őt.De próbáld kontrollálni az érzéseid kérlek.Tudom, hogy engem se akarsz látni, mert apukádnak is mondtad már...
-Nem ez nem így van!Bármikor szívesen látlak! Ó szerelmem..ha tudnád, hogy most mennyire rosszul érzem magam.-ültettem le magam mellé.
-Hidd el, hogy tudom.-nézte a földet.
-Szeretlek!-mondtam, majd megcsókoltam.
-Én is!-mosolygott.
-Tudod, apával beszélgettünk, és megkérdezte, hogy szerintem miért veszekszünk ennyit.
-És?
-Nem tudtam biztos választ adni, de azt feleltem mert talán túlságosan védelek…
-Jaj, Sebas! Nem ezért! Kifejezetten jól esik, hogy ennyire törődsz velem! Néha összekapunk, ezen azon, de van ilyen.-mosolygott.
-Akkor továbbra is védelmezlek majd.Néha igen.Szerintem van olyan nap vagy pillanat, amikor nem árt az embernek egy kis veszekedés.Hisz ettől lesz egyre erősebb a kapcsolatunk.-ültem fel mellé.
-Igen.Ebben igazad van!-adott egy puszit arcomra.Később lementünk a nappaliba, s én mindenkitől bocsánatot kértem..
/Szandika szemszög/
Boldog voltam.Mérhetetlenül.Sebbel minden perc egy álom, de ha veszekszünk is, a kibékülés pillanata…hát az a mennyország.A nappaliban beszélgettünk, mikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Igen?-szólt bele Heikkie.Pár percet beszélt csak, s arcáról lefagyott a mosoly.
-Mi az anyu?-kérdezte Seb.
-Csak Fabian..a felügyelő tanár hívott, és közölte, hogy Lívi és Fabian..ömm, hogy is mondjam..heves csókolózáson kapták rajta őket.
-Öööö és ez miért tilos?-tettem fel e kérdést.
-Nem tilos, csak hát..ez olyan kínos..-felelt Sebas mama.
-Értem..-nevetett párom.Kezdtem én is le venni a dolgokat Seb mindent eláruló mosolyából.Késő estig beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért.Reggel hangos ordibálásra ébredtem.Seb még aludt mellettem, s nem akartam felkelteni.Lementem, majd megkérdeztem Norberttől, hogy mi a vita tárgya.Hátha tudok segíteni.
-Fel keltettünk?-kérdezte aggódva Heikkie.
-Nem.De min veszekedtek? Persze csak ha szabad tudnom.
-Már miért ne? Nem értünk egyet Fabian nevelésével kapcsolatban..-nézett ki az ablakon Sebas édesanyja.
-Mármint? Konkrétan?-érdeklődtem.
-Hát én nem engedném Fabiannak, hogy ezt csinálja Livivel, de Norbert meg igen.-mormogott.
-Ha számít a véleményem, persze én sem vagyok a legbölcsebb, de egyet kell értenem Heikkievel.Szerintem túl korai Fabinak 13 évesen ezt művelnie.Persze Norbertet is megértem, mert hát mégiscsak a fia, de szerintem korai.A kis srácnak is meg lesz majd a véleménye, valószínűleg lázadni fog, de majd kinövi!-mosolyogtam.
-Olyan érett csajos vagy!-ölelt meg Vettel anyuka.
-Igen!-helyeselt Norbert is.Majd kibékültek a feleségével.Nem sokkal később, reggelit készítettünk, majd a kis álomszuszék manó is felkelt.
-Jó reggelt!-nyomott egy csókot számra, majd leült az asztalhoz.De a családi idillt hamar megzavarta, hogy Sebastian telefonja csörgött.Futva rohant felvenni, s csak később tért vissza.
-Anya, apa! Nagyon sajnálom, hogy nem tudunk maradni, de Tommi a volt edzőm meghívott magukhoz egy kis buliba.-kezdte mondandóját párom.
-Nem baj, kisfiam! Nagyok vagytok ahhoz, hogy eltudjátok dönteni mi a jó nektek!-mosolygott Heikkie.Reggeli után összepakoltunk, s már útban voltunk Tommihoz.Az út viszonylag csendben telt.Rövidnek tűnő utunk végén, egy szép kis ház előtt álltunk meg.Tommi már az ajtóban várt.
-Sziasztok!-köszönt, s segített bevinni a cuccokat.Én és Seb egy szobát kaptunk természetesen.Kipakolás után, sokáig beszélgettünk, majd este kezdődött a buli, ami már előre meg volt szervezve.Parti,pia, meg minden jól ment egy ideig.Seb nem ivott sokat, de Tommi helyette is 'vedelt'.És olyan dolgokat művelt, amit nem képzeltem volna róla...
/Sebastian szemszög/
Este a buli jól ment egy darabig, de aztán eldurvult minden.Én megmondtam, hogy védeni fogom Dikát, s ez nem is lett másképp.Mikor megláttam, hogy Tommi nagyon rámászott szerelmemre, ideges lettem.Odamentem,s szépen 'levakartam' páromról ex edzőmet, amit látszólag nehezen viselt.
-Gyere kicsim menjünk!-szóltam páromnak,s fogtuk a cuccunkat, és elindultunk Pestre.
-Sajnálom amit Tommi művelt!-mondtam neki, s megsimogattam a combját.
-Semmi gond.Nem te tehetsz róla.Meg ő se..a pia.-válaszolt.
-Hát igen.De nem volt szép amit veled csinált.
-Nem.De te ott voltál!-mosolygott.
-Mondtam, hogy megvédelek! De nem esett jól tőle…
-Ne haragudj rá! Hisz tudod, hogy csak a pia beszélt belőle!
-Vagy nem!
-Jó! Hanyagoljuk a témát.-mondta, majd az út hátralevő fele csendben telt.

I'll lead you back to me, And fall into my arms,

Don't ever let me go!

Késő délután érkeztünk meg, s Kimiék nagy örömmel fogadtak.
-Na.Mi van, nem úgy volt, hogy anyukádéknál vagytok?-kérdezte Leila.Bementünk, majd elmeséltünk nekik mindent.Szandika és Leila felmentek a szobába beszélgetni.Kimsterrel mi is azt terveztük..
/Leila szemszög/
-Ez kicsit megrázott!-mondta tesóm, s leültünk az ágyra.
-Hidd el engem is!Mikor megláttam, hogy a házunk ajtaja nyitva van...mindegy felejtsük el.-kacsintottam.
-Rendben.Így talán jobb lesz!-mosolygott testvérem.
-De én még mindig sokk hatása alatt vagyok! Nem hiszem el, hogy ezt tette veled Tommi.
-Én se.De szerencsére Seb jókor volt, jó helyen.
-Igen.És amúgy mizujs veletek?
-Nem sok.Sokat veszekszünk mostanában..Veletek?
-Sajnálom, hogy ennyit veszekedtek.Mi nagyon jól megvagyunk.Élvezzük egymás társaságát.-nevettem el magam.
-Na ennek örülök!-mosolygott Szandika is.Beszélgetésünket, a fiuk zavarták meg.
-Bejöhetünk?-kérdezte Kimi.Mindketten bólintottunk.Bejöttek, s leültek mellénk.
-Jól el voltatok?-kérdezte Kimi.
-Igen.Ezek a sztorik..hihetetlenek!-mosolyogtam.
-Hát igen.De ezeket is túléltük!-nevettünk mind a négyen, Sebas ezen mondatán.
-Jól van!Tegyük el magunkat holnapra!-felelt testvérem, majd ők Sebbel a saját szobájukba vették az irányt.Mi Kimsterrel még egy kis ideig beszélgettünk, de minket is hamar elnyomott az álom.Reggel hatalmas kiabálásra lettem figyelmes.Felkeltem, majd kikullogtam oda, ahonnan a hangos üvöltözés hallatszott.Egyszerűen nem hittem a szememnek.Kimi ordibált Sebbel.Nem tudom min veszhettek össze, de ha így folytatódik minden, nagyobb baj lesz ebből..Gyorsan próbáltam lecsitítani őket, mert Dika még nem kelt fel.
-Ti min veszekedtek ennyit?-kérdeztem meg már idegesen.
-Semmin..-adott egy flegma választ párom.
-Rendben! Ennyi volt a fogadalom, hogy nem veszekszünk többet!-mondtam, majd visszamentem a szobába.Már nem hallottam veszekedést.Valószínűleg abbahagyták.Később Kimi lépett a szobába egy pohár kakóval a kezében.
-Nézd!Nagyon sajnálom, de csak gyerekes dolgon kaptunk össze!Semmi értelme!Kérlek bocsáss meg!Hoztam kakaót!-mondta.
-Rendben!-mosolyogtam és egy csókot nyomtam szájára.Megittam a reggeli italom, majd lementünk a konyhába.Tesóm és Seb éppen palacsintát sütöttek.
-De fincsi illatok kavarognak itt kérem szépen!-mosolyogtam.
-Őőőő hát szerintem nem lesz a legjobb!-nézett tesóm a már kész palacsintákra.
-Jó lesz az!-felelt párom.Később már az asztalnál fogyasztottuk őket, mikor tesóm telefonja megcsörrent.Felvette, majd kiment a nappaliba, hogy minket ne zavarjon.Közel 10 perc után visszatért hozzánk.
-Ki hívott?-kérdeztem kíváncsian.
-Aki apáék házát a mi nevünkre íratja.-felelt.
-Értem.-mosolyogtam, majd befejeztük a reggelit.Már csak ez az egy hét van, hogy együtt leszünk..Az elkövetkezendő két hétben Seb és Kimi edzeni fognak.Teltek múltak a napok, s elérkezett a búcsú ideje. Elválnak útjaink egy-két hétre a fiuktól, de utána újból látjuk egymást az évadnyitó futam előtt.Míg párjaink keményen edzetek, mi tesómmal egy kis takarításba fogtunk.Ebben a két hétben rengeteg minden belefért.Kipucoltuk az egész lakást, az anyák lakását átalakíttattuk, ellestünk pár finom receptet a nagyitól, és még egy tánc tanfolyamon is részt vettünk.Mindeközben nagyon hiányzott Kimi..de már csak pár nap és újból együtt lehetünk.Azt már csak kibírjuk nem? A 'nagy' találkozás előtti utolsó napokat pihenéssel töltöttük.Sokat beszélgettünk a családról, az élet kisebb-nagyobb dolgairól, az elmúlt 1 év eseményeiről.A találkozás napjára ébredtünk.Gyors öltözés, bepakolás, és már a kocsiban ültünk.Szandika vezetett el Svájcig.Késő estére megérkeztünk.Sebékhez mentünk, mivel könnyebben eltalálunk oda.Beléptünk a meghitt házba, s a fiúk a kanapén feküdtek, s látszólag szunyókáltak.Betakartuk őket egy pléddel, nem akartuk, hogy felkeljenek.Mi Dikával együtt aludtunk.Reggel sokáig kalandoztam álmaimban..
/Szandika szemszög/
Reggel korán felkeltem.Nem tudtam aludni.Nagyon fájt a hasam, és sajgott az egész testem.Bevettem egy fájdalomcsillapítót, s pár perc múlva minden gondom elmúlt.Lementem a konyhába, s egy forró teával a kezembe, pléddel magamon kiültem a teraszra, és néztem a szállingózó havat.Míg a tájat fürkésztem, egy érdekes állatot véltem felfedezni a fák között.Csak nem egy őzike? Kémleltem tovább, s gondolatom beigazolódott.Egy kis őzikét láttam.Megittam a teám, s befelé vettem az irányt, mert kezdtem fázni.Mire beértem már mindenki fent volt, s Seben kívül mindenki boldog volt.De amint meglátta, hogy én is itt vagyok, felcsillant a szeme.
-Szandika!-megölelt, majd egy csókot nyomott számra.
-Itt vagyok nyugi!-mosolyogtam, majd szorosan hozzábújtam.
-2 hét..örökkévalóság volt!-felelt párom háta mögül Kimi.
-Igen.-bólogatott Sebastian is. Összeütöttünk egy gyors reggelit, s élménybeszámoló mellett el is fogyasztottuk azt.A délután folyamán egy kicsit összetakarítottunk a házban, majd Kimi és tesóm a saját Svájci házukba tértek át.Ismét kettesben maradtunk Sebbel.
-Mikor értetek ide?-kérdezte, s lehuppantunk a kanapéra.
-Késő este.Már aludtatok, ezért nem keltettünk fel titeket!
-De nyugodtan felkelthettetek volna!
-Rendben máskor akkor felkeltünk okés?
-Oké.-mosolygott, majd magához húzott és megölelt.Csendben, szótlanul feküdtem ölében, s átadtam magam a pillanatnak, hogy vele lehetek.A karjaiban..Olyannyira fáradt voltam, hogy elaludtam az ölében.Mikor felkeltem aranyos látvány fogadott...

Whistle…

/Sebastian szemszög/
-Szevasz Tomi!-köszöntem, majd beinvitáltam a szobába.
-Seb! De rég láttalak!
-Igen.Szandika, ő Tomi, Tomi Szandika.-mutattam be egymásnak őket.
-Szia! Tomi vagyok Seb volt edzője,haverja.
-Örülök, hogy megismerhetlek!-fogtak kezet.
-Hű Sebastian! Nem hazudtál mikor mondtad, hogy a világ legszebb lánya a barátnőd!
-Én megmondtam!-bólogattam.
-És meddig maradsz?-kezdtünk beszélgetésbe, míg párom elment lefürödni.
-Hát már ma délután megyek!
-Ilyen hamar?
-Igen!Csak egy pár cuccért jöttünk ide.És hallottam, hogy itt szállt meg Sebastian Vettel.
-Na hát örülök, hogy eljöttél!
-Én is!Majd valamikor ugorjatok be hozzám!
-Rendben.Majd egyeztetünk!
-Okés! Viszlát Seb!
-Szia Tomi!-köszöntünk el egymástól.Majd később Szandika is felbukkant a szobában.
-Tök jófej ez a Tomi!-mosolygott, s a vizes haját törölgette.
-Igen!Örülök, hogy szimpatikus!-mentem közelebb hozzá, majd egy csókot nyomtam szájára.Majd ő is megcsókolt.
-És mit terveztél mára?-kérdezte.
-Hát nem volt semmi konkrét ötletem, így arra gondoltam, egy kicsit lustálkodhatnánk.Vagy ha van valami ötleted, akkor nyugodtan mond és..
-Nem nincs semmi ötletem.De lehet Kimiéknek van.
-Igen.De majd úgyis hívnak ha eszükbe jutott valami!-mosolyogtam.Majd ismét beültünk a Tv elé.Később hangokra lettünk figyelmesek.Kopogás, majd Leila és Kimi léptek be a szobánkba.
-Ti…mit csináltok?-kérdezte az Iceman tágra nyitott szemekkel.
-Tv-ünk amint látod!-feleltem.
-Csak nem akartok egész nap lustizni?-kérdezte már Leila.
-Ami azt illeti, fogalmunk sincs, hogy mit kéne csinálni!-válaszolt szerelmem.
-De nekünk van!-vágott egy selytelmes vigyort Kimster.
-És megtudhatnánk, hogy mi az a szuper program?
-Persze Seb.Most nyílt egy Forma 1-es bolt itt, a szállodától nem messze.
-És oda akarunk menni?
-Igen! Beszerzünk pár új cuccot!
-De én utálok vásárolni!
-Seb! Ne gyerekeskedjél már!-mormogott Kimi.Kénytelen voltam bele menni a dologba, s bő fél óra készülődés után, már útban voltunk az említett hely fele.Szandika rögtön egy sapka felé vette az irányt.Természetesen megvettük, de nekem is ugyanolyan sapkám van.Még a nyár közepe fele volt egy fotózás, ahol felvettem.Még vettünk pár cuccot, s elég sok pénznek a seggére csaptunk.Nem baj. Végül is egyszer élünk nem igaz?A vásárlás közben nagyon megéheztünk, így visszafele menet, megálltunk egy gyorsétterembe.Ez nem más volt, mint a McDonald's.Rendeltünk, s gondoltuk megrohamoznak majd minket a vásárlók, rajongók, s ez nem is lett másképp.Bő 1 óra autogram osztogatás után, nyugodtan szálltunk be a kocsiba.Majd a szállodába érve, 4-ben fogyasztottuk el a már megvett menüket.
-Remek nap volt ez a mai!-szólalt meg Kimster.
-Lehetett volna jobb is!-húzta száját Leila.
-Na!Kicsim!Ne legyél morcos!-simogatta meg arcát.
-Jól van.Végül is, összességében jó kis nap volt ez a mai!-mosolygott
.-Mi a baj Dika?-kérdezte Leila páromat.
-Semmi.-vágott egy halvány mosolyt Szandika.
-Persze!Ismerlek!Tudom, hogy van valami baj!-faggatta tovább tesóját.
-Tényleg semmi!-rázta fejét szerelmem.Miután mindenki elfogyasztotta a vacsorát, fürdőruhába öltöztünk, s lementünk egyet csobbanni.Szandika ez idő alatt bárhogy is tagadta, látszott rajta, hogy van valami baj.Én kiültem mellé a medence szélére, s átkaroltam őt, majd magamhoz húztam.
-Kicsim!Mond el, hogy mi bánt!-kérleltem.
-Semmi!-adott tagadó választ, és én ezt már nem vettem jó néven.
-Miért kell titkolóznod előttem? Elvégre is mi járunk! Egy kapcsolatban a felek megbeszélik egymással, ha van valami baj!
-Sebastian!-vette le kezem válláról.-Olykor egy lány, önmaga alatt van, ki tudja miért, de ez csak pár napig tart!Utána elmúlik! Én személy szerint merengek..Tudod néha elmélkedek a világ ügyes-bajos dolgain.Vissza emlékszem a már megtörtént jó, és rossz eseményekre.Én szeretlek! És ha lenne valami baj, akkor biztos, hogy elmondanám neked.Én sose hazudtam neked, te viszont már megtetted...
-Tudom és sajnálom! Akkoriban hülye voltam.
-Mindegy.Régen volt! Felejtsük el!-mondta, majd felállt és elment.Utána mentem, de nem láttam sehol.Végül elköszöntem Leiláéktól, és felmentem a szobába.Az ágyon ült, Dika..
/Szandika szemszög/
Ajtónyílásra lettem figyelmes.Gondoltam, hogy Seb az, ezért nem mentem ki.Csak az ágyon ültem, és bámultam ki a fejemből mint azt szoktam.Beült a már említett személy, és leült mellém az ágyra.
-Figyelj! Én nem akartam, hogy összevesszünk!-mondta.
-Nem is vesztünk össze!-vágtam egy enyhe mosolyt.
-De! Ez annak számít!
-Nem!Sebastian most ki akarsz békülni a nem létező veszekedésünk után, vagy haragaba akarsz lenni?-tettem fel neki e egyszerű kérdést.
-Persze, hogy ki!Nagyon,nagyon szeretlek!-mondta, majd 'lopott' tőlem egy csókot.Én később elmentem lezuhanyozni.Miután végeztem a teendőimmel,zuhanyzás,átöltözés,fogmosás, stb...átadtam Sebnek a terepet.Míg ő is lemosakodott, bekapcsoltam a Tv-t.Éppen a kedvenc számom ment.Flo Rida-Whistle.Elkezdtem a Tv-vel énekelni:
-Can you blow my whistle baby, whistle baby let me know, Girl I'm gonna show you how to do it And we start real slow.You just put your lips together and you come real close.Can you blow my whistle baby, whistle baby, Here We Go.-énekeltem.Majd Sebas is kijött, és ő a repp részt énekelte.Miután vége lett a számnak, nevetve ültünk a kanapéra.
-Örülök, hogy neked is kedvenc számod!-hajolt egyre közelebb.
-Imádom! You just put your lips together..-mondta, majd ebből a mondatból egy hosszadalmas csók lett.Az éjszaka még élvezetesebb volt.Mind Sebnek mint nekem...
/Kimi szemszög/
Nem sokkal miután Seb felment, mi is követtük a példáját.Beérkezvén a szállodai szobánkba, rögtön egy kérdést szegeztem Leilának:
-Szerinted kibékülnek?
-Mármint kik? Sebék?
-Igen ők.
-Ha Seben múlik igen.Ha tesómon...akkor is!-mosolygott.
-Remélem.Nem tetszik nekem ha veszekednek..a régi önmagunkra emlékeztetnek.
-Igen.De szerencse, hogy mi már nem veszekszünk!
-Igen!-mondtam, majd egy csókot nyomtam homlokára.
-Ez lesz az utolsó esténk itt!Mit csinálunk?-kérdezte.
-Nekem van egy ötletem!-mondtam, majd tudjuk mi következett..Reggel hóesésre ébredtünk.Csodás látvány volt.
-Jó reggelt!-köszöntöttem Leilát.
-Neked is!-mondta, majd egy csókot nyomtam szájára.
-Öltözzünk fel, és menjünk le reggelizni.-mondta.Úgy is tettünk.Később Seb és Szandika egymás kezét fogva, mosolygósan sétáltak be, s csatlakoztak hozzánk.
-Na megérkezett a gerle pár!-nevettem el magam.
-Vicces kedvedben vagy haver! Leila, mit csináltatok ti tegnap este?-nézett kérdően Sebastian páromra.
-Hát ömm..azt szerintem itt nem mondom.-nevetett párom is.Meg reggeliztünk, majd elhagytuk a szállodát.Az itt töltött 3 nap feledhetetlen.
-És mit fogtok csinálni?-kérdezte Szandika tőlem.
-Nem tudom.Talán hazamegyünk Pestre.
-Értem.
-És ti?
-Nem tudom.Lehet meglátogatjuk Sebastian családját.
-Na az szuper!
-Igen.De ti mikor voltatok a családodnál?
-Régen.De anyám nem nagyon szereti a tesódat..
-Ez idővel változni fog.Őt is meg lehet érteni.Hisz elvégre Jenny-t szokta meg.
-Reméljük.De azért neked könnyebb mint neki.
-Hidd el, nekem sem volt könnyű.Abba a környezetbe, ahol ki tudja hány évig Hanna tartózkodott.Az egyik nővérrel még nem sikerült közös hangot találnom.Sajnos.
-Értem.Reméljük ezek a dolgok megváltoznak.-mosolyogtam, majd megöleltük egymást.Később Leiláék is visszataláltak hozzánk.
-Elvoltatok?-kérdezte haverom.
-Igen.És ti?
-Mi is.-mondta Leila, majd Szandikáéktól elváltak útjaink.Ők mint Dika megmondta, Heppenheimbe, mi pedig Budapestre mentünk.Pár óra utazás után, megérkeztünk.De a ház ajtaja nyitva volt.Félelemmel mentünk be, s igen meglepődtünk, mikor a 'betörő' személyt megpillantottuk...

Because the night…

/Kimi szemszög/
Amikor megláttam Jennit az ajtóban, elfogott a düh.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem idegesen.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni!-mondta, de én mérgemben becsaptam az ajtót, és felmentem a szobába.
-Ki volt az?-kérdezte párom.
-Jenni.
-És mit akart?
-Bocsánatot kérni de elzavartam...
-Jól tetted!Semmi kedvem látni!Főleg nem hallani a hangját..
-Tudom!Épp ezért tettem amit tettem.-mondtam, de megint csengettek.Nem akartam kinyitni, de végül Leila rábeszélt.Lementem, és Éric, és közölte, hogy én és Seb megkaptuk az év sportolója díjat.2 nap múlva kell mennünk az ünnepélyes díjátadóra.Ezt a maradék két napot pihenéssel töltöttük, majd az esemény reggelén, nagy volt a sürgés-forgás.Kapkodtunk mert késésben voltunk, még Sebékhez is be kell ugranunk.Hiper gyorsasággal vezettem Svájcig, majd már 2 kocsival, 4-en indultunk tovább.Pont időben értünk oda a neves eseményre.Leültünk az asztalunkhoz, és úgy vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.Később ez el is jött, s megkaptuk a díjunkat.Az utolsó díjat egy igen ismerős személy kapta.Sebbel össze is néztünk és végül rájöttünk, hogy ez Hanna férje.És ha ő itt van, akkor Hanna is...Ezt se Leilának, se Szandikának nem mondtuk.Nem akartuk, hogy idegeskedjenek.De a végén még is megtudták..kifele menet Hanna és a férje odajöttek gratulálni hozzánk.
-Gratula Sebastian!-nyomott egy hosszú puszit Sebas arcára ex barátnője.Szandika úgy tett mintha észre sem venné, de gondolom, hogy zavarta.
-Jaj és neked is Kimi!-mondta, s én egy gyors puszit kaptam.Leila vetett Hannára egy szúrós pillantást, majd testvéréhez fordult.
-A férjednek is!-mondtuk haverommal egyszerre.
-Köszönöm!-válaszolt az említett férfi.
-És, hogy vagytok?
-Eddig jól.De most, hogy itt vagy egyre rosszabbul.-feleltem.
-Jaj Kimi!Ne legyél ennyire morci!
-És Seb szívecském te, hogy vagy?
-1. nem vagyok a szívecskéd! 2. sehogy. Vagyis eddig jól, de megzavartad a légkört.
-Oké, oké! Csak kérdeztem.Na de mi megyünk!Sziasztok!-mondta, s kis híján lesmárolta Sebet.Néztem egyet, hogy a férje miért nem állítja le, de szerintem tudja, hogy még mindig a kis Bikát szereti felesége.Miután kimentek, mi a csajokhoz mentünk, akik hátrébb álltak.
-Gondolom láttátok ami történt!-mondtam.
-Hát igen.Kicsit volt csak ciki!-felelt párom.
-Sajnáljuk!-felelt Seb, majd átölelte Szandikát.Én párommal kimentem egy kicsit sétálni...
/Sebastian szemszög/
-Nagyon sajnálom!-mondtam páromnak, miközben a kocsi felé vettük utunkat.
-Tudom.De ne bánkódj!Ez nem a te hibád volt!De már nem nagyon érdekel Hanna!-felelt mosolyogva.
-Rendben.De tudom, hogy legbelül fáj egy kicsit ugye?
-Csak egy picit!-húzta száját, mire én egy csókot nyomtam rá.
-Jaj!Elfelejtettem mondani! Holnapután megyünk Messiékhez babalátogatóba!
-Igen?
-Igen.Itt vannak Pesten, minekünk meg Budapestre átugrani csak pár óra!
-Rendben.De gyere menjünk haza!-kacsintottam, s már útban voltunk hazafele.Este hamar elaludtunk.Reggel nyúzottan keltem, de muszáj volt felkelnem, mert be kellett vásárolni a babalátogatóra.És vásárlás után már indulunk is Pestre.Gyors reggeli,felöltözés és már a bevásárlóközpontban találtam magam.Értetlenül keresgéltem:
-Dika!Jó ez a pelenka? Milyen bébi étel kel? Tej? Cumi? Vagy mi?-teljesen becsavarodtam.Amúgyban sem vagyok otthon a témában.
-Seb! Nem kell parázni!Tegyél vissza mindent a helyére, majd én bevásárolok!Te csak kövess!-mosolygott párom, és én tettem amit mondott.Bő 3 óra után végeztünk a bevásárlással.Majd bekaptunk egy kis kekszet, és már indultunk is Magyarország fővárosa felé.Nappal párom, éjszaka én vezettem.Másnap délutánra ott is voltunk.Beléptünk Vivi házába, s köszöntöttük egymást.elültünk, s párom rögtön babázni kezdett.Alig volt 1 hónapos a kicsi, de elég sok haja volt.Bár se Messi se Vivi nem szenved hiányt hajban.Sokáig beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk.Késő este mentünk el, s már Svájcba nem akartunk visszamenni, így Pesti lakásunkba mentünk.Már megkezdtük a 2013-as évet, ezért nemsokára kezdődnek a téli tesztek.De most csak arra tudtam koncentrálni, hogy itt van velem életem szerelme!Este későn feküdtünk le...
/Szandika szemszög/
Reggel hamarabb keltem mint Sebastian, ezért csináltam egy kis reggelit.Mire készen lettem,Seb is felkelt.
-Jó reggelt kicsim!-adott egy csókot nyakamra, majd szorosan átölelt.Kicsit hideg volt a lakás, mert elég kevés fát tettünk a tűzre.
-Neked is szerelmem!-mondtam, majd én egy csókot nyomtam arra a szép szájára.Nyugalmas reggelinket egy csöngetés zavarta meg.Párom ment ajtót nyitni.Míg ő távol volt, addig én a telefonom nézegettem.Elég sokáig 'nyitotta' párom az ajtót, s ezt már furcsálltam, így megnéztem, hogy hol van.Seb eszméletlenül feküdt a zárt ajtónál.Csak nem olyan kis buta,hogy lefejeli az ajtót? Nem..akkor valaki van  a házban.Rettegtem.Seb eszméletlen, de életben van! Megfordultam, s reméltem nem lesz senki mögöttem, de volt!
-Nos újból látjuk egymást!-mondta a betörő, ex barátom Krissz, aki elvileg külföldön tartózkodik.
-Sajnos!Mit keresel itt?
-Téged.
-Hát pont nem.Úgyhogy szerintem itt le is zárhatjuk a beszélgetést és el is mehetsz.
-Nélküled nem.Vettelt már elintéztem.Tomi meg Kimit.Újból feláll a régi rend!
-Nem!Nem megyek sehova!
-De!-szorította meg kezem, mire Seb gyorsan leszedte rólam.
-Felkelt az álomszuszék is!-gúnyolódott Krissz.
-Hagyd békén a barátnőmet!-állt elém Sebastian.Én gyorsan hívtam a rendőrséget, s pár perc alatt kint is voltak.Elfogták Krisszt, s mint később kiderült Tomit is.Mindenki épségben megúszta.Becsukódott az ajtó, és egyedül maradtunk a lakásban.
-Jól vagy? Bár ez hülye kérdés mert tudom, hogy nem,de..-mondta Sebastian, ami rettentő jól esett.
-Hát nem vagyok a top-on azt tuti!Megrázott ez az eset!-fordítottam el fejem.-És amikor megláttalak, hogy eszméletlenül fekszel...
-Hát..ömm...az a csávó elég rendesen fejbe vágott!De most már minden rendben van!Elvitték őket, és egy ideig nem fognak kijutni!-mosolygott, majd lecsapott a számra.Miután végeztünk a mi kis dolgunkkal, azonnal bementünk a kórházba.Persze Sebastian nem akart jönni, de erősködtem, hogy nyugodtabb leszek ha egy orvos mondja, hogy semmi baja a bajnokomnak.Gyors vizsgálatok,s az eredmény megnyugtató.Semmi baj, semmi komplikáció.Makk egészséges a szőke német.Gyorsan haza is mentünk, s eldöntöttük, hogy lazítani fogunk.Beültünk a jakuzziba, s egy finom koktél társaságában beszélgettünk.
-Mindig van valami probléma!-kezdte Seb a beszélgetést.
-Igen.De a mi életünk sem lehet tökéletes!Túl szép is lenne!
-Igazad van.És az a lényeg, hogy ezek mellett is kitartunk egymás mellett, és szeretjük egymást.
-Igen szerelmem!-kacsintottam, majd Sebastian ölébe ültem.És folytattuk tovább a már megkezdett csevejt.
/Leila szemszög/
Tesómékat nem akartam zavarni, de tudtam, hogy Krissz hozzájuk is elment, mint hozzánk Tomi.Remélem se Szandikának, se Sebastiannak nem lett semmi baja.Bár én is nagyon megijedtem mikor Tomi el akart ráncigálni külföldre, de Kimi 2 ütéssel a földre küldte.Aztán jöttek a rendőrök és mindennek vége lett.Olyan gyorsan történt, hogy az első percekben fel sem fogtam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte Kimi.
-Igen.Csak még nem fogtam fel a történteket.
-Semmi nem történt szerencsére.
-Igen!Ez a lényeg!-mosolyogtam, és megcsókoltam.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskébe kezdtünk, s valami eszméletlen finomat csináltunk.
-Isteni lett!-mondta párom, s a továbbiakban csendben fogyasztottuk az ebédet.Később átugrottunk Pestre, tesómékhoz.Gyorsan be is siettünk, mert kint rettentően hideg volt.Beléptünk a jó meleg házba, s rögtön elkezdtük a történteket kivesézni.Elmeséltek mindent, majd mi is elmeséltük a velünk történteket.
-És tényleg leütötték Sebet?-kérdeztem.
-Sajnos igen!Ő ment ajtót nyitni, és gyorsan le is csapták!-felelt tesóm.
-Nálunk én mentem ajtót nyitni, és kiakart ráncigálni  Tomi.De Kimi hamar ott termett és lecsapta mint a legyet!-mosolyogtam.Majd sokáig beszélgettünk, s leszállt az éj.Vacsora után mindenki nyugovóra tért.Másnap reggel mosolygósan keltem.Olyan jó érzésem volt.Mintha ma valami tökéletesen boldoggá fog tenni.Míg Kimi aludt, én csak lestem őt, hogy mikor fog felkelni.Közel fél óra nézelődés után elfáradtam, és lementem reggelizni.Első dolgom volt, hogy az órára pillantottam és fél 9-et mutatott.Soha nem keltem ilyen korán.Ez furcsa..Később tesóm is felkelt, s lejött hozzám.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?-kérdezte.
-Olyan furcsa érzésem van!Mintha ma valami nagyon jó fog történni!
-Legyen így!Bár a megérzéseid néha csalókák!
-Lehet!De reméljük most nem fog!-kacsintottam Dikára, s közben a fiúk is megérkeztek.
-Jó reggelt álomszuszékok!-köszöntöttem a srácokat, majd Kimit egy szájra puszival jutalmaztam.Leültünk az étkezőbe, s együtt reggeliztünk meg.
-Támadt egy remek ötletem!-szólalt meg Seb.-Átugorhatnánk valahova síelni,meg snowboard-ni!
-De én egyiket sem tudok!-felelt tesóm.
-Nyugi én se!-adott egy puszit Sebastian Szandika homlokára.Mi Kimsterrel hamar bele mentünk a dologba, s gyors pakolás után, útban voltunk az Északi-középhegység felé.Érkezésünk után, a szállodában lepakoltuk a csomagokat, majd a pálya felé vettük az irányt.Elsőnek megmutatták, mit hogyan csináljunk, majd már elindulhattunk a kezdő pályán.Gyorsan végig siklottunk rajta, és én már a haladó felé vettem az irányt.Kimi is velem tartott, de Seb és Szandika nem.Tesómnak nagyon fájt a feje, így ő nem jött, s hogy Dika se unatkozzon, így Sebas is ott maradt vele.Amint a pályára léptem, megtörtént a baj.Elcsúsztam, s olyannyira rosszul estem, hogy kifordult a bokám.Persze Iceman a segítségemre sietett a pályafelügyelővel egyetemben.Levittek, s az orvosi szobában helyre rakták a lábam.Később tesómékkal találkoztunk egy helyi étteremben.
-Istenem Leila! Veled mindig történik valami!-mondta tesóm, amit én egy mosollyal háláltam.Mindig vigyázott rám, pedig egy idősek vagyunk.Egy forró csoki társaságában folytattuk tovább a beszélgetést.Addig húzodott ez a kis traccs parti, hogy már a vacsorát is megrendeltük.Miután végeztünk, mindenki elvonult a saját kis szobájába.Mi Kimivel megtaláltuk a módot, hogyan üssük el az időt…
/Sebastian szemszög/
Este, egy kis nosztalgiázást terveztem.Zuhany, majd öltözés, s már az ágyban voltunk.Bekapcsoltuk a Tv-t, s el is kezdtük:
-Mitől fájhatott a fejed?-kérdeztem páromat.
-Fogalmam sincs.Talán a nagyon hideg levegő..nem szoktam fázni, mert szeretem a hideget, de itt még én is fázom!-mosolygott.
-Remélem semmi komolyabb!
-És neked fáj még ahol Krissz megütött?
-Nem.De remélem nem botlok, több ilyen ex barátba.
-Most arra célzol, hogy hány ilyen pasassal kavartam még? 1. Nem tehetek róla, hogy ilyen lett! 2. Ő volt az egyetlen pasim rajtad kívül!
-Én nem…értem! De én nem erre akartam célozni! De hagyjuk!
-Szerintem is hagyjuk!-mondta, majd kikapcsolta a Tv-t.Hát itt fejeződött be a nosztalgia est.Reggel hamarabb keltem mint párom, s felültem az ágyon, és elmélkedtem.Hol szúrhatom el mindig? Míg ezen a dolgon agyaltam, Szandika is felkelt.
-Figyelj Seb! Sajnálom a tegnapiakat! Nem akartalak megsérteni!
-Nem Dika! Én sajnálom!
-Akkor felejtsük el a tegnap este történteket!
-Rendben!-mondta, majd megcsókoltam, s az ölembe ültettem s ismét megcsókoltam.Egy ideig elvoltunk, de kezdtünk megéhezni.Rendeltünk egy kis kaját, s felhozattuk a szobába.Mikor meghozták, átvettem, majd megkajáltunk.De később ismét csengettek.Amikor ajtót nyitottam, nem hittem a szememnek.Az az ember, aki érkezett, nagy boldogsággal töltött el…

Bad boy or Bad girl?

/Sebastian szemszög/
A Svájci utat le kell fújnunk.Krisztián állapota egyre rosszabb lett.Nemhogy javult, romlott..Megsaccolták, hogy csak pár órája van hátra..Ez páromat nagyon elszomorította.Bementünk a kórházba, s Krissz fel-alá járkált.Akkor mi van most itt?Nem értettem semmit.Egyszer halálos beteg, máskor meg makk egészséges.Később, mint kiderült, ez az egész betegség mizéria egy teszt volt.hogy kiderítsék mennyire szeretik a Nádasdi lányok az apjukat.Mikor mindez kiderült, Szandika nagyon ideges lett.S miután megtudta az említett dolgokat, rögtön kiviharzott a kórházból.Én utána mentem.
-Indulhatunk Svájcba!-mondta.
-Biztos? Nem akarsz apád mellett lenni?-kérdeztem.
-Nem.Elegem van ebből a családból!-felelt, majd beült a kocsiba.Elindultunk, majd összepakoltuk a cuccunkat, és már útban voltunk Svájc fele.Pár órás autó út után, megérkeztünk.Bevittem a bőröndöket a lakásba, majd leültünk egy kicsit beszélgetni párommal.
-Nagyon haragszol apádékra?-kérdeztem.
-Hát ami azt illeti, igen!Nagyon megijedtem mikor közölték velünk, hogy pár órája van hátra...és kiderült, hogy ez csak vicc!Röhej amit művelnek..-ingatta fejét.
-Értelek!Remélem itt kitudunk kapcsolni!-mosolyogtam, majd közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdezte.
-Igen.De én jobban!
-Álmodban szívem!Álmodban.-mosolygott majd ő kezdeményezte a csókot.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskézésbe kezdtünk.Sikerült valami ehetőt kotyvasztanunk, hatalmas kupival egyetemben.Megvacsoráztunk, majd közösen rendet raktunk.Este sok élményben volt részünk...Másnap reggel, úgy gondoltam, benevezem párom a ma megrendezésre kerülő forma 1-es versenyre, ahol csak lányok indulnak.Az esemény fedett pályán fojt, s barátnőm meg is nyerte a futamot.Nem hiába!Ő lesz Fraus Vettel!Olyan jó mint én!Vagy talán még jobb!
-Nagyon ügyes voltál kicsim!-mondtam majd egy csókot adtam neki.
-Segített elfelejteni a dolgokat!
-Örülök,hogy így gondolod!Ünneplés képpen beültünk sütizni egy közeli cukrászdába.Sokat időztünk ott, s ebédre értünk haza.Rendeltünk kaját, mert túl fáradtak voltunk főzni.Megebédeltünk, majd beültünk a Jacuzziba.Pár órát elüldögéltünk,elbeszélgettünk a vízben, majd a telefonom csörgése zavarta meg a relaxálást.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!Leila vagyok!Szandika a közelben van?-hallottam egy ismerős hangot.
-Igen.Odaadom!-mondtam, s a párom kezébe adtam a telefont.Közel 10 perc heves beszélgetés után letette.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem.
-Semmi.Családi veszekedés.Leila nem ilyen...-gondolkozott el.
-Mármint?-értetlenkedtem.
-Tudod.Ő eddig minden kis hülyeségen felkapta a vizet.Ezen a nagy dolgon pedig nem..érdekes.
-Most, hogy mondod tényleg nagyon furcsa.
-Na mindegy!Nem foglalkozom vele!-mondta, majd kiszállt a medencéből.Együtt összeütöttünk egy könnyed vacsorát, majd gyors zuhany után, irány az ágy.Reggel, hamar felkeltem.Nem tudtam aludni a nagy zaj miatt.Már újév előtt 2 nappal elkezdtek készülődni a fiatalok.Reggelizés közben mi is megbeszéltük Szandikával mit fogunk aznap csinálni és kivel.Eldöntöttük, hogy csak mi ketten fogunk ünnepelni.Vagyis inkább beszélgetni.Gyorsan teltek a napok, s ma este belépünk 2013-ba!Mégsem volt világvége.Sok ember fűt-fát összebeszél, csakhogy rá ijesszen a világra..Mi is eldöntöttük, bár csak ketten fogunk ünnepelni, azért mi is feldíszítjük a házat.Elmentünk a közeli bevásárló központba, s vettünk néhány ötletes díszt.Mire hazaértünk már a házat kellett dekorálnunk.A nagy munkába egy kis mulatság is belefért!Miután készen lettünk  a lakóhelyünk kicsinosításával, neki álltunk főzni.
Hát mit mondjak…a főzéssel telt a nap többi része.Hálát adtam az istennek mikor azt mondhattuk, készen vagyunk!
S ezt a mondatot késő délután ejtettem ki a számon.Asztal megterítés,gyors zuhanyzás,felöltözés.
Ez volt a további menetrend.Miután párom is kész volt, asztalhoz ültünk, s csendben fogyasztottuk el a vacsorát.
Utána néztük a szilveszteri műsort a Tv-ben.
Éjfélkor, vagy inkább újév első petceiben, pezsgőt bontottunk, s ígéretet tettünk egymásnak.
Boldoggá tesszük egymást,kiállunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt, és küzdeni fogunk a szerelmünkért.
Koccintottunk,majd egy csókot adtam Szandikának.Mikor már a hálóba vettük az irányt, valaki csengetett.
Én nyitottam ajtót.Meglepődtem mikor Leilát és Kimit pillantottam meg az ajtóban.Gyotsan behívtam őket, majd rögtön a tárgyra tértem.
-Hogy-hogy itt vagytok Svájcban?-kérdeztem.
-Csak jöttünk!Tudom nem épp legjobbkor,de a tesómnal is beszélnem kéne!-felelt Leila.
-Persze!Fent van a szobánkban!-mondtam, majd Leila felment, én addig Kimivel elegyedtem kínos beszélgetésbe…
/Leila szemszög/
Bekopogtam, makd beléptem a szobába.Tesóm a Tv-t nézte.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Te itt?-lepődött meg.
-Hát igen.Erre jártunk!Beszélnünk kellene!
-Lehet…
-El kell mondanom valamit!
-Mit?
-Lehet, hogy terhes vagyok!
-Tessék?
-Hát igen!Vannak rá utaló jelek!
-És mióta lehetsz állapotos?
-Max. pár napja…
-Ezt nem is sejtettem volna!
-Hát én se…ráadásul nyugtatót szedek…
-Miért?
-Mert az orvos szerint néha túl reagálom a dolgokat!
-Akkor ezért nem kaptad fel a vizet az apával történtekre…
-Igen.De leálltam a nyugtatóval!Aki szeret, az elfogadja az igazi énem!
-Igen!-mondta, majd reggelig beszélgettünk.2013 első napján délután 4-5 körül kelhettünk.Szegény Seb és Kimi aludhattak a vendégszobába.Felkeltünk majd lementünk uzsonnázni.A reggelit és az ebédet már rég lekéstük.Egy lightos délutáni menüt dobtunk össze, mely nem másból állt mint, egy alma,magvas joghurt,egy müzliszelet és egy pohár tea.Ennek elfogyasztására kb. 30 perc kellett.Mire összeszedtük magunkat, felöltöztünk,összepakoltunk, már este 6 felé járt az idő, s se Kimi, se Seb nem ébredt még fel.Eldöntöttük összeütünk valami vacsiszerű cuccot,amit inkább testvérem csinált.Fél 8 körül pillantottam meg Sebet, majd Kimit a lépcsőn lejönni.
-Titeket is látni?-kérdeztem bohókásan.
-Hát elég sokáig beszélgettünk!-mondta.párom, majd egy csókot nyomott homlokomra.Eközben Seb tesómhoz vette az irányt.Majd tesóm asztalhoz hívott, hogy kész a vacsora.Evés közben sokat beszélgettünk, főleg rólam és a babáról. Elhatároztam, hogy elmegyek orvoshoz, de csak akkor ha Szandika is velem jön.Másnap már a rendelőben voltunk testvéremmel.Útközben egy nem várt személlyel találkoztunk.
/Szandika szemszög/
Mikor a rendelőben voltunk, Jennivel találkoztunk.Nem akartunk vele foglalkozni, de tesóm leállt vele veszekedni.Egy véletlen vagy szándékos(?) dolog történt.Jenni fellökte testvéremet, aki pont hasra érkezett.Iszonyatos fájdalmai voltak,s míg őt bent vizsgálták, én elbeszélgettem Kimi volt feleségével.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem tőle.
-Én..ezt..nem akartam tényleg!-magyarázkodott.
-Persze!Utálod a tesómat mert elvette a volt férjedet!
-Talán kicsit haragszom rá!Na és? Ez természetes!
-Nem nem az!Te és Hanna..maga a pokol, hogy léteztek!
-Félsz!Tudom, hogy félsz Hannatól!De tudod van is miért!Sokkal szebb nálad!És előnyösebb helyzetben van Sebastiannál!
-Álljunk meg egy kicsit!1. ha Sebet érdekelné Hanna, akkor most vele lenne és nem velem. 2. nem lehet minden ember gyönyörű, de szerintem nem vagyok csúnyább Hannanál. 3. csúnyán megfizetsz, ha a tesómnak valami baja esett!-mondtam, majd leültem egy székre.Később megérkeztek az eredmények.Az orvos behívott Leila szobájába, s közölte a tényeket.
-Nincsenek jó híreim!-kezdte a doktor.
-És mik azok a rossz hírek?-érdeklődtem.
-Leila 1 hetes terhes volt...
-Csak volt?-értetlenkedtem.
-Igen.Ugye történt az az incidens Jenni Dahlmannal.És emiatt a szerencsétlen esés miatt, elment a gyerek.Leila sírva fakadt. Odamentem hozzá, és szorosan megöleltem.
-Lesz még gyereketek!Tudom milyen rossz érzés elveszíteni a babát.
-Igen.Sajnos te is megtapasztaltad már...-szipogott.
-Fel a fejjel!Én most megyek elintézek egyest-mást.
-De ne legyél túl durva!-kacsintott.
-Max. megtépem..nem nem leszek ilyen morbid!-mondtam, s azzal Jenni felé vettem az irányt.
-Tudod mit tettél?-kérdeztem.
-Nem.Mit?
-Megöltél egy gyereket!
-Te megőrültél!
-Hát pont nem, mert a testvérem terhes volt Kimitől, és amikor ellökted hasra esett, és a kisbaba meghalt!
-De ez nem az én hibám!
-Dehogynem!Te egy gyilkos vagy!Megkeserülöd még ezt!Nem tudom mire vagyok képes!
-Először Hannával bánj el!Utána jöhetek én!
-Rendben.De vele rég végeztem már!Szóval te jössz!
-Félnem kéne egy 20 éves kis csajtól?
-Nem.Nem tőlem.az embereimtől.Messze elér a karom!
-Csak nem meg akarsz veretni?
-Eszem ágába sincs!ennél sokkal fájdalmasabb büntetést kapsz!-mondtam, s már Seb és Kimi is megérkeztek.
-Mi folyik itt? Mit keresel te itt?-kérdezte Kimi mit sem sejtve.
-Jegyezd meg amit mondtam!Nem lesz tőlem nyugtod ezt vésd bele abba a pirinyónyi agyadba!-mosolyogtam.
-Rendben! Kíváncsian várom mit eszeltél ki.-mondta, majd sarkon fordult, és elment.
-Mit keresett itt?-kérdezte Kimi.
-Menj be Leilához!Szüksége van rád!Majd közben elmeséli.-mondtam, majd bement Kimi.Mi Sebbel kint maradtunk, s elmentünk venni egy kis csokit.
-Mi történt?-kérdezte, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Nem sok..vagyis de sok minden.Leila veszekedett Jennivel, s végén Jenni fellökte tesóm.Hasra érkezett...
-És? Terhes volt?
-Igen..de elvetélt.Az előbb említett incidens miatt..
-Ezt nem tudom elhinni..
-1 hetes terhes volt, szóval az a baba már nem épp olyan pici...
-Értem, de ez borzasztó.
-Az.
-És mit magyaráztál Jenninek mikor ott voltunk?
-Semmit.Csakhogy ezt még rendezni fogjuk.
-Értem.Gyere sétáljunk egyet.
-Rendben.-majd felálltunk az asztaltól és kimentünk sétálni.Sokat beszélgettünk, s csak délután mentünk be Kimiékhez.Idegesen járkált fel-alá az Iceman.
/Sebastian szemszög/
Haverom idegesen lépdelt a szobában.
-Kimi!Nyugodj már meg!-állítottam meg.
-De nem tudok!Nem hiszem el, hogy ez a nem mondom mi megölte a gyerekem!-ingatta fejét.
-Őszintén szólva én se!De légyszíves nyugodj meg!Ha idegeskedsz az Leilának sem jó!
-Tudom.De te mit csinálnál ha épp Hanna teszi ezt meg Szandikával?
-Valószínűleg azt amit te.Idegeskednék és nagyon dühös lennék Hannára.
-Na látod.De azért próbálok megnyugodni.-vágott egy savanyú vigyort.Még egy ideig a szobában beszélgettünk, majd az orvos haza küldött minket.Megkértük, hogy legalább Kimi had maradhasson.Szerencsénkre ezt még megengedte.Párommal hazamentünk, majd egy gyors fürdő és vacsi után, befészkeltük magunkat az ágyba.Majd még néztük a Tv-t és közben beszélgettünk.
-Én még mindig nem hiszem el!-mondtam, majd Szandika felé fordultam.
-Hát én is nehezen!-fordult ő is felém.-Pár nap és kiengedik!
-Honnan tudod?
-Hát csak gondolom!
-Persze!Tudod szívem nekem bármit elmondhatsz!
-Tudom.De nincsen titkom előtted!
-Rendben.Gondolkodtam azon, hogy mit kéne csinálni holnap.
-És mire jutottál?
-Hát átugorhatnánk Münchenbe!Persze ha van kedved!
-Rendben.Remek ötlet!-mosolygott, majd kikapcsoltuk a Tv-t, és elaludtunk.Reggel frissen, és üdén keltünk.Gyors reggeli, felöltözés, bepakolás, és indultunk is Münchenbe.Pár óra, és ott voltunk.Elsőnek a Deutsches Múzeumot néztük meg, majd az Angol kertet is meglátogattuk.Majd végül de nem utolsó sorban, benéztük a Sea Life in München-be.Én már kisebb koromban voltam itt, és akkor lenyűgözve csodáltam a cápákat.Ezért gondoltam, hogy Szandikát is el kell ide hoznom.Beléptünk, s mindketten csodáltuk a sok vízi élőlényt.Kíváncsian néztük, hogy a búvár miként foglalkozik a cápákkal. Gyorsan végig néztünk mindent, mert még egy helyre el akartunk menni, ahol tudtuk sok időt fogunk eltölteni.Végig jártuk, és már indultunk is a BMW Classicba.Végig néztük a régebbinél régebbi kocsikat, s mellé egy igen kedves idegenvezetőt is kaptunk.Majd beültünk a Julep's-be.Itt lehet kapni a város legjobb hamburgerét.Evés után már indultunk is haza.Mikor hazaértünk, meglepő látvány fogadott...Igen! Hanna! Nem tudom mit keres nálunk, de az egy biztos nem békével jött.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Hallottam mi történt Leilával.És most nem veled, hanem Szandikával szeretnék beszélni!
-Rendben.Itt vagyok!
-Seb magunkra hagynál?-kérdezte, majd párom bólintása után bementem a házba.Dika utánam kb. negyed órával jött be mosolygósan.
-Mi volt?-érdeklődtem.
-Bocsánatot kért mindenért!
-Ez furcsa!
-Miért is?
-Hanna nem szokott ilyen könnyen bocsánatot kérni, csak ha tudja, hogy neki van igaza! És ez elmúlt pár hónap eseteiben neked volt igazad!
-Ez tényleg furcsa.Vajon miben mesterkedhet?
-Nem tudom.De remélem semmiben.-mondtam, majd felmentünk a szobánkba, s volt egy felejthetetlen éjszakánk...
/Kimi szemszög/
Nagyon sajnáltam páromat, és bántott, hogy semmit sem tudok tenni, hogy enyhüljön a fájdalma.De remélem ez idővel jobb lesz.Végig a kórházban voltam párommal, majd mikor újra hazamentünk, egy kis meglepetéssel vártam.
-Ezt miért kaptam?-mutatott az új laptopjára.
-Tudod még egy kis ideig nem mászkálhatsz!Gondoltam el leszel vele!
-Köszönöm kicsim!-mondta, majd egy csókot nyomott az arcomra.Egy ideig beszélgettünk, Tv-t néztünk.Tehát elvoltunk.Majd estefelé én csináltam vacsorát! ÉN! Ez nagy szó.De ehetőt főztem.És még finom is volt! Este hamar elnyomott az álom mindkettőnket.Másnap késő délután keltünk fel mindketten, de ez már megszokott nálunk.Kómás fejjel leballagtam, és csináltam kakaót Leilának, magamnak pedig egy tálka müzlit.Mire ép  felértem a kajával az emeltre, csengettek.Letettem a cuccot az éjjeliszekrényre, és lementem ajtót nyitni.Hát aki az ajtóban állt, eléggé meglepett...

Stay here tonight!

/Szandika szemszög/
Azonnal odarohantam hozzájuk.
-Fejezzétek már be!Ne csináljátok a fesztivált!-szedtem szét őket.
-Ő kezdte!-felelt tesóm.
-Engem nem érdekel ki kezdte!Hagyjátok abba!Az egész ház tőletek zeng!-szidalmaztam meg mindkettőjüket.
-Ugye most nem Kimit véded?-nézett rám Leila.
-Te kezdted!Megcsaltál!-folytatta Kimi a kiabálást.
-én senkit sem védek!Kimi, a tesóm soha nem csalna meg téged.Belőle ki sem nézném.Üljetek le, és halkan, hangsúlyozom halkan beszéljétek át.Utálom ha veszekedtek.-fogtam a fejem.
-De csak a te kedvedért ülök le vele.-mondta tesóm, majd bevonultak a szobába.Én is bementem, majd Seb mosolyogva nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Csak elgondolkodtam.Milyen jó anyuka leszel.-nevetett.
-Hát nagyon.-húztam a szám.
-Mi a baj?-kérdezte Seb.
-Semmi.csak nem értem miért kell folyton marniuk egymást!-néztem rájuk.
-Hát tudod, ezt én sem értem! De azt tudjuk, hogy így is szeretik egymást.-mosolygott Sebastian.
-Igen.Örülök, hogy mi nem szoktunk ennyit veszekedni!
-Ezzel én is egyet értek.-mondta, majd megcsókolt.Mikor szánk elvállt egymástól, láttuk, hogy Leila és Kimi
zavartan néztek ránk.Kicsit bele is pirultam, de hamar feléjük fordultam és elkezdték mesélni a mondandójukat.
-Tesókám! Figyelj! Nagyon sajnálom, hogy ennyit veszünk össze.De megbeszéltük, hogy megpróbálunk kevesebbet
veszekedni.És köszönjük, hogy ennyire megértő vagy, és segítesz nekünk.-mondta Leila, majd megölelt.
-Igen Dika!Köszi a sok segítséget!-ölelt meg Kimster is.
-Nincs mit!Hisz a családom vagytok.De az tényleg zavar egy kicsit, hogy állandóan civakodtok.-ingattam fejem.
-Megpróbálunk ezen változtatni!-felelt testvérem.
-Rendben!-mosolyogtunk már mind a négyen.
-És ma mit kéne csinálni?-kérdezte Leila.
-Nem sokára itt a szilveszter! Megszervezhetnénk egy bulit!-vetette fel ötletét Kimi.
-Rendben! Úristen! Mindjárt 2013! Hamar elröpült ez az év!-mosolyogtam.
-Igen.Nemsokára újult erővel vághatunk neki a Forma 1-nek! És persze mind együtt tartunk.-mondta Sebas.
-Hát igen.-helyeselt a finn.Később megbeszéltünk mindent a bulival kapcsolatban.Másnap el is mentünk és a szükséges dolgokat megvettük.Kaja,pia,dekoráció.
-Huh!Ez húzós volt.-nevetett Seb.Épphogy beértünk a házba, a szatyor füle leszakadt.Szerencse, hogy kibírta idáig az utat.Kipakoltunk, s ledőltünk egy
kicsit szundizni.Én szokásomhoz híven, elaludtam..
/Sebastian szemszög/
Szandika elaludt.Én csak néztem ahogy szuszog, és mosolyog.Biztos valami csodásat álmodhat.Mikor már Dika a másik oldalára fordult, s én nem láttam arcát,
hátulról megöleltem és én is elaludtam.Késő este ébredtünk fel.
-Jó estét kicsim!Hogy aludtál?-kérdeztem tőle.
-Remekül!Veled álmodtam.-tette le fejét hasamra.
-És mi volt az a csodás álom?
-Tengerparton voltunk.Csak te és én.Se egy fotós,se Leila,se Kimi.Csak mi.Épp egy pléden ültünk, mikor elkezdett szakadni az eső.Gyorsan beszaladtunk a
hotelba.Csurom vizesen másztunk fel a szobánkba, s egymásról szedtük le a ruhát..Inenn szerintem már tudod te is!-mosolygott.
-Igen.Szuper álom.Bárcsak valósággá válna.-sóhajtottam.
-Ez még megtörténhet.-fordult felém.
-Nagyon szeretlek!-csókoltam meg, s ebből a csókból több is lett...Mikor kimásztunk az ágyból, a konyha felé vettük az irányt.
-Ha pizzát sütök az jó lesz?-kérdezte Szandika.
-Tökéletes!-mondtam, majd hátulról átöleltem, s nyakára egy csókot nyomtam.Fél óra, éskészen volt a sonkás pizza.Evés közben elgondolkoztam az utolsó futamon.
Bajnok vagyok.3x-os ráadásul!És még mennyi címet szerezhetek!Nagy elmélkedésem közepette, észre sem vettem, de Szandika nem volt mellettem.Otthagyta az
ennivalóját.Nem tudom hova ment,de meg kell keresnem.A nappaliban meg is találtam.Befészkeltem magam mellé és szorosan átöleltem.
-Mi baj kicsim? Nem is ettél!-néztem rá.
-Nem vagyok éhes!-motyogta.
-De látom, hogy van valami baj!Mond el nekem!
-Kimiék..megint veszekedtek.
-Ne foglalkozz velük!Nem a te dolgod!-simogattam hátát.
-Tudom.De..nagyon zavar.Szeretem a tesómat, de imádom Kimit is!Nem tudok választani a család és a barátok között!És nem is akarok!
-Senki sem kérte, hogy válasz!Figyelj!Megbeszélik!Próbálj meg alkalmazkodni hozzájuk!
-Rendben.-csókoltam meg.Majd ismét veszekedést hallottunk.De Szandika se, és én se foglalkoztunk a dologgal.Hamar ágyba bújtunk, hisz nagyon későre járt.
Reggel páromat nem találtam magam mellett.Lementem a konyhába, de ott se találtam.Átkutattam az egész házat,de sehol se volt.Majd Kimit pillantottam meg a
lépcső alján.
-Nem tudod hol van Leila?-kérdezte.
-Nem.És te tudod hol van Dika?-kérdeztem.
-Sajnos nem.Ez furcsa.
-Igen.A testvérpár eltűnt.-mélyültem el gondolataimban.Majd ajtónyitásra lettünk figyelmesek, s párom sírva lépett be az ajtón.
-Kicsim!Mi a baj?-rohantam oda hozzá.
-Én..nem tudom, hogy mondjam el.-folytak le könnyei arcán.
-Mit?-értetlenkedtem.
-Én..elmentem egy találkozóra.Hannaval találkoztam.Visszautazott Afrikából, s beszélni akart velem.-mondta még mindig sírva.
-És? Én erről miért nem tudok? Miért nem mondtad el?-kérdeztem tőle, miközben leültünk a kanapéra.
-Mert mondtam, hogy én magam birkózok meg vele.
-De mi történt? Mi borított ennyire ki?
-Ő..a látványa..hogy terhes..és még mindig szeret téged Sebastian! Most már nekem is be kell látnom, hogy én nem lehetek az életed részese!
-Szandika!Kicsim! Ne mondj ilyeneket! Te az életem értelme vagy!Nehogy elhagyj!-most már nekem is folyt a könnyem.
-Figyeljetek!Nem akarok bele szólni, tudom nem én vagyok a legjobb tanácsadó de hallgass meg Szandika!-mondta Kimi rajtam segítve.
-Rendben!-szipogott.
-Dika!Seb nagyon szeret téged!És titeket a sors is egymásnak teremtett!Minden percet amit veled tölt, hatalmas örömmel újságolja el nekem, mi jót
csináltatok aznap.Szerintem te egy gyönyörű,csodás,okos lány vagy.Emellett bátor és hűséges!Harcolj a szerelmetekért!Ne add fel ilyen könnyen kérlek!Leilával
mi is sokszor veszekszünk, de mindig kibékülünk és harcolunk a kapcsolatunkért!-fejtette ki Kimi véleményét.Én csak helyeselően bólogattam.
-Szerelmem!Kiminek igaza van!Harcolnunk kell!De én egyedül kevés vagyok..-csuklott el hangom.
-Seb!Én is nagyon szeretlek!Az életemnél is jobban!Köszönöm Rakka a tanácsot!Megfogadom!Nem adom fel!Hanna nem győzhet!-mondta párom törölgetve könnyeit.
-Ez a beszéd!És figyelj!Hanna most nagy bajban van!A férje nem tudja hol van..és a csaj terhes!Szóval nagy gázban van az biztos!-mondta Kimi.
-Igen ez igaz.Fura, hogy így elengedte.-gondolkodott szerelmem.
-Nem engedték el!Elszökött!De csak hogy titeket szétválasszon!-felelt ismét Kimster.Még sokat beszélgettünk, s este mikor alváshoz készültünk, Dikából újból
kitört a sírás.
-Kicsim!Hé!Nyugi!Vége ennek a Hannás sztorinak!Nem emlékszel mit ígértél? Harcolni fogunk!-ültem mellé.
-tudom.Nem is emiatt sírok.Apa..enyhén szólva is nagyon beteg!-mondta.
-Ezt nem mondtad.De Krissz erős ember!Meggyógyul!Hidd el!
-Ámen!Legyen úgy ahogy mondod!-ölelt meg.
-Úgy lesz!De most fejezzük be a szomorkodást.-simogattam meg arcát.
-Rendben.-mondta, majd lefeküdtünk aludni.Én szorosan öleltem párom, hogy érezze rám számíthat...
/Kimi szemszög/
Nagyon aggódtam Leila miatt.Még nem ért haza..1 napja, hogy nyoma veszett.Egyszer csak a telefonom megcsörrent,s rohantam felvenni.Leila volt.
-Kicsim!Hol vagy? Mi történt?Egyáltalán jól vagy?-zúdítottam kérdéseim rá.
-Igen jól vagyok!Sajnálom, hogy nem szóltam előbb.Anyáéknál vagyok.Apa nagyon beteg.Ha tudsz idejössz?-kérdezte.
-Persze!5 perc és ott vagyok!-mondtam, majd letettem a telefont.Kevesebb mint 10 perc alatt ott voltam.Bementem, majd köszönés után páromat öleltem meg.
-Jól van?-kérdeztem leendő apósom felől.
-Kezd javulni az állapota!-mosolygott Leila.
-Örülök!-húztam szélesre szám.
-Kicsim!Magamra hagynátok apáddal?-kérdezte Nóri.
-Persze!-felelt párom,s felmentünk a vendégszobába.
-Tudod, hogy aggódtam érted?-törtem meg a már-már kínos csöndet.
-Tudom!És sajnálom!Máskor hamarabb szólok!-csókolt meg.
-Rendben.A lényeg az, hogy te és Krisztián is jól van.
-Igen.De remélem nem voltál ideges miattam.
-Hát csak egy kicsit!-csókoltam meg, majd élvezetes kalandba volt részünk...Reggel, miután megitta párom a szokásos kakaóját, felvázoltam neki a tegnap
kialakult helyzetet.
-Tudod szívem!A tesód nagyon ki van bukva!-kezdtem bele.
-Miért?Összevesztek Sebbel?-nézett rám tágra nyitott szemekkel.
-Hát mondjuk úgy.Elakarta hagyni Sebastiant.
-De miért? Mi rosszat csinált már megint?
-Nem ő..Hanna.Tegnap Szandika találkozott vele, és megmondta Hanna, hogy még mindig szereti Sebet.Ezért Szandika úgy gondolta, hogy szabad utat ad Hannanak,
és elhagyja párját.De mondtam, hogy ne engedje ilyen könnyen Sebast!Harcoljon érte!
-Nem igaz.Ezt a Hannat egyszer megfojtom.De Jennit is akkor már.De nagyon jól mondtad!Harcoljanak!
-Hát néha én is kikészülök az exektől.Köszi.Nem szoktam tanácsokat adni.
-Hát akkor mit mondjunk mi? Mindegy.Te inkább tanácsokat kapsz!-nevetett, mire én egy csókkal válaszoltam.Elhatároztuk, hogy visszamegyünk Szandikáékhoz.
Benyitottunk, s Seb bokszerben,Szandika pedig Seb felsőjében lépcsőztek le az emeletről.Ebbe még én is bele pirultam.
-Rosszkor jöttünk?-kérdeztük tőlük.
-Nem!Gyertek nyugodtan.De..ti..
-Rajtam van bugyi és melltartó is!Sőt Seb felsője is rajtam van!-felelt Szandika.
-Oké!Elvégre így látjuk egymást a strandon is!-feleltem nevetve.Leültünk az asztalhoz, majd együtt reggeliztünk.A későbbiekben a medencében ,,pancsoltunk".
Minden annyira álomszerű volt.A naplementét a medencéből csodáltuk, s párom a fülembe súgta:
-Maybe, that this is a dream?Erre nem válaszoltam semmit, csak egy hosszú csókot adtam páromnak.Éreztem, hogy Seb figyeli minden mozdulatunk, de tévedtem.
Ők már nem voltak a medencében.Csak én és Leila...
/Szandika szemszög/
Nem akartuk Kimiéket zavarni, így felmentünk a hálóba.Seb rögtön egy kérdést szegezett nekem:
-Ugye nem vagy szomorú?-kérdezte.
-Nem!-mosolyogtam.
-Rendben!Szeretném ha boldog lennél!Krisztián egyre jobban van!-ölelt meg.
-Igen.És ennek örülök.-mondtam, majd megcsókoltam.Minden egyes perc vele egy álom..Bár néha eltűnődőm mi lett volna ha nem békülünk ki. De szerencsére minden a legnagyobb rendben.Vagy mégsem? Egyszer csak hangos ricsajra lettünk figyelmesek...Lementünk, s láttuk hogy Jenni és Hanna összevissza mennek, rongálnak amit csak tudnak.Pátom lerohant az emeltről és megpróbálta Hannat lefogni, aki kihasználta a helyzetet, és megcsókolta Sebet.Enyhén lettem ideges, s én is lebaktattam az emeltről.Addigra Seb letudta magáról szedni.Én szépen odasétáltam és elmagyaráztam neki a dolgokat.
-Ha még egyszer közém és Seb közé állsz, elmesélem a drágalátos kis férjecskédnek ezeket a kalandjaidat!Szerintem örülni fog az infónak!-mondtam neki szemrehányóan.
-Kérlek csak azt ne!-könyörgött.
-Akkor hagyj minket békén!-felelt Seb, majd Hanna, s vele együtt Jenni egyaránt távoztak.
-Na ez rázós volt!-fújtam ki a levegőt.
-Dika! Ugye nem haragszol a csók miatt?-kérdezte párom.
-Nem dehogyis! tudom, hogy te nem akartad!-mosolyogtam.
-Igen.Csak olyan hirtelen történt minden...-nézte a földet.Álla alá nyúltam, és felemeltem kis buksiját.Majd egy hosszadalmas csók következett. Majd felöltöztünk, s kimentünk hóembert építeni.Mikor már kész voltunk, kihívtuk tesómékat, hogy csodálják meg remekművünket.Mikor kiléptek az ajtón, s közeledtek felénk, a hóember feje gondolt egyet, s leesett a helyéről.Mind a négyen nagy nevetésben törtünk ki, s ez a mulatság egy izgalmas hógolyócsatával fejeződött be.jól esett bemenni a meleg házba.A kanapén ülve néztük a Tv-t egy kis forró csoki társaságában.Mikor vége lett a mozizásnak, elmentem lefürödni.Lemosakodtam,átöltöztem, s beugrottam az ágyba.Seb még Kimivel beszélgetett.éppen szundikáltam elfele, mikor ajtó nyitást hallottam.Felültem az ágyon, s vártam, hogy valaki belépjen.De nem jött senki.Ezért kénytelen voltam lemászni a meleg ágyból, s az ajtó felé vettem az irányt.egyszer csak hallottam, hogy tesóm sikít.Én kirohantam volna a folyosóra ha az ajtóban meg nem ijeszt valaki.Én is felsikítottam, s félelmemben elkezdtem sírni.
/Sebastian szemszög/
Kimivel megbeszéltük, hogy megijesztjük a lányokat.Pont úgy sikerült ahogy elterveztük.De párom annyira megijedt, hogy elkezdett sírni.Kénytelen voltam feladni tervünket, felfedtem kilétem.Felkapcsoltam a villanyt, s szorosan átöleltem hátulról.Majd magam felé fordítottam,s letöröltem a könnyeit az arcáról.
-Sajnálom!Nem akartalak ennyire megrémíteni!Csak egy kis mókát akartunk Kimivel!-magyarázkodtam.
-Hát nem volt valami jó vicc...-nézett oldalra.
-Tudom!És sajnálom!
-Rendben!Felejtsük el!
-Oké!Tudod melyik szám jutott eszembe?
-Nem.Melyik?
-Goldhand-Stay here tonight!
-Az nagyon szép!-mondta, majd megcsókoltam.Hamar elaludtunk.Későn keltünk.Talán dél körül.Lementünk  reggelizni, ami inkább ebéd volt, s kiterveltük mit csinálunk ma.Eldöntöttük, visszautazunk Svájcba, de egy váratlan fordulat keresztbe húzta számításainkat...