Because the night…

/Kimi szemszög/
Amikor megláttam Jennit az ajtóban, elfogott a düh.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem idegesen.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni!-mondta, de én mérgemben becsaptam az ajtót, és felmentem a szobába.
-Ki volt az?-kérdezte párom.
-Jenni.
-És mit akart?
-Bocsánatot kérni de elzavartam...
-Jól tetted!Semmi kedvem látni!Főleg nem hallani a hangját..
-Tudom!Épp ezért tettem amit tettem.-mondtam, de megint csengettek.Nem akartam kinyitni, de végül Leila rábeszélt.Lementem, és Éric, és közölte, hogy én és Seb megkaptuk az év sportolója díjat.2 nap múlva kell mennünk az ünnepélyes díjátadóra.Ezt a maradék két napot pihenéssel töltöttük, majd az esemény reggelén, nagy volt a sürgés-forgás.Kapkodtunk mert késésben voltunk, még Sebékhez is be kell ugranunk.Hiper gyorsasággal vezettem Svájcig, majd már 2 kocsival, 4-en indultunk tovább.Pont időben értünk oda a neves eseményre.Leültünk az asztalunkhoz, és úgy vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.Később ez el is jött, s megkaptuk a díjunkat.Az utolsó díjat egy igen ismerős személy kapta.Sebbel össze is néztünk és végül rájöttünk, hogy ez Hanna férje.És ha ő itt van, akkor Hanna is...Ezt se Leilának, se Szandikának nem mondtuk.Nem akartuk, hogy idegeskedjenek.De a végén még is megtudták..kifele menet Hanna és a férje odajöttek gratulálni hozzánk.
-Gratula Sebastian!-nyomott egy hosszú puszit Sebas arcára ex barátnője.Szandika úgy tett mintha észre sem venné, de gondolom, hogy zavarta.
-Jaj és neked is Kimi!-mondta, s én egy gyors puszit kaptam.Leila vetett Hannára egy szúrós pillantást, majd testvéréhez fordult.
-A férjednek is!-mondtuk haverommal egyszerre.
-Köszönöm!-válaszolt az említett férfi.
-És, hogy vagytok?
-Eddig jól.De most, hogy itt vagy egyre rosszabbul.-feleltem.
-Jaj Kimi!Ne legyél ennyire morci!
-És Seb szívecském te, hogy vagy?
-1. nem vagyok a szívecskéd! 2. sehogy. Vagyis eddig jól, de megzavartad a légkört.
-Oké, oké! Csak kérdeztem.Na de mi megyünk!Sziasztok!-mondta, s kis híján lesmárolta Sebet.Néztem egyet, hogy a férje miért nem állítja le, de szerintem tudja, hogy még mindig a kis Bikát szereti felesége.Miután kimentek, mi a csajokhoz mentünk, akik hátrébb álltak.
-Gondolom láttátok ami történt!-mondtam.
-Hát igen.Kicsit volt csak ciki!-felelt párom.
-Sajnáljuk!-felelt Seb, majd átölelte Szandikát.Én párommal kimentem egy kicsit sétálni...
/Sebastian szemszög/
-Nagyon sajnálom!-mondtam páromnak, miközben a kocsi felé vettük utunkat.
-Tudom.De ne bánkódj!Ez nem a te hibád volt!De már nem nagyon érdekel Hanna!-felelt mosolyogva.
-Rendben.De tudom, hogy legbelül fáj egy kicsit ugye?
-Csak egy picit!-húzta száját, mire én egy csókot nyomtam rá.
-Jaj!Elfelejtettem mondani! Holnapután megyünk Messiékhez babalátogatóba!
-Igen?
-Igen.Itt vannak Pesten, minekünk meg Budapestre átugrani csak pár óra!
-Rendben.De gyere menjünk haza!-kacsintottam, s már útban voltunk hazafele.Este hamar elaludtunk.Reggel nyúzottan keltem, de muszáj volt felkelnem, mert be kellett vásárolni a babalátogatóra.És vásárlás után már indulunk is Pestre.Gyors reggeli,felöltözés és már a bevásárlóközpontban találtam magam.Értetlenül keresgéltem:
-Dika!Jó ez a pelenka? Milyen bébi étel kel? Tej? Cumi? Vagy mi?-teljesen becsavarodtam.Amúgyban sem vagyok otthon a témában.
-Seb! Nem kell parázni!Tegyél vissza mindent a helyére, majd én bevásárolok!Te csak kövess!-mosolygott párom, és én tettem amit mondott.Bő 3 óra után végeztünk a bevásárlással.Majd bekaptunk egy kis kekszet, és már indultunk is Magyarország fővárosa felé.Nappal párom, éjszaka én vezettem.Másnap délutánra ott is voltunk.Beléptünk Vivi házába, s köszöntöttük egymást.elültünk, s párom rögtön babázni kezdett.Alig volt 1 hónapos a kicsi, de elég sok haja volt.Bár se Messi se Vivi nem szenved hiányt hajban.Sokáig beszélgettünk, nagyon jól elvoltunk.Késő este mentünk el, s már Svájcba nem akartunk visszamenni, így Pesti lakásunkba mentünk.Már megkezdtük a 2013-as évet, ezért nemsokára kezdődnek a téli tesztek.De most csak arra tudtam koncentrálni, hogy itt van velem életem szerelme!Este későn feküdtünk le...
/Szandika szemszög/
Reggel hamarabb keltem mint Sebastian, ezért csináltam egy kis reggelit.Mire készen lettem,Seb is felkelt.
-Jó reggelt kicsim!-adott egy csókot nyakamra, majd szorosan átölelt.Kicsit hideg volt a lakás, mert elég kevés fát tettünk a tűzre.
-Neked is szerelmem!-mondtam, majd én egy csókot nyomtam arra a szép szájára.Nyugalmas reggelinket egy csöngetés zavarta meg.Párom ment ajtót nyitni.Míg ő távol volt, addig én a telefonom nézegettem.Elég sokáig 'nyitotta' párom az ajtót, s ezt már furcsálltam, így megnéztem, hogy hol van.Seb eszméletlenül feküdt a zárt ajtónál.Csak nem olyan kis buta,hogy lefejeli az ajtót? Nem..akkor valaki van  a házban.Rettegtem.Seb eszméletlen, de életben van! Megfordultam, s reméltem nem lesz senki mögöttem, de volt!
-Nos újból látjuk egymást!-mondta a betörő, ex barátom Krissz, aki elvileg külföldön tartózkodik.
-Sajnos!Mit keresel itt?
-Téged.
-Hát pont nem.Úgyhogy szerintem itt le is zárhatjuk a beszélgetést és el is mehetsz.
-Nélküled nem.Vettelt már elintéztem.Tomi meg Kimit.Újból feláll a régi rend!
-Nem!Nem megyek sehova!
-De!-szorította meg kezem, mire Seb gyorsan leszedte rólam.
-Felkelt az álomszuszék is!-gúnyolódott Krissz.
-Hagyd békén a barátnőmet!-állt elém Sebastian.Én gyorsan hívtam a rendőrséget, s pár perc alatt kint is voltak.Elfogták Krisszt, s mint később kiderült Tomit is.Mindenki épségben megúszta.Becsukódott az ajtó, és egyedül maradtunk a lakásban.
-Jól vagy? Bár ez hülye kérdés mert tudom, hogy nem,de..-mondta Sebastian, ami rettentő jól esett.
-Hát nem vagyok a top-on azt tuti!Megrázott ez az eset!-fordítottam el fejem.-És amikor megláttalak, hogy eszméletlenül fekszel...
-Hát..ömm...az a csávó elég rendesen fejbe vágott!De most már minden rendben van!Elvitték őket, és egy ideig nem fognak kijutni!-mosolygott, majd lecsapott a számra.Miután végeztünk a mi kis dolgunkkal, azonnal bementünk a kórházba.Persze Sebastian nem akart jönni, de erősködtem, hogy nyugodtabb leszek ha egy orvos mondja, hogy semmi baja a bajnokomnak.Gyors vizsgálatok,s az eredmény megnyugtató.Semmi baj, semmi komplikáció.Makk egészséges a szőke német.Gyorsan haza is mentünk, s eldöntöttük, hogy lazítani fogunk.Beültünk a jakuzziba, s egy finom koktél társaságában beszélgettünk.
-Mindig van valami probléma!-kezdte Seb a beszélgetést.
-Igen.De a mi életünk sem lehet tökéletes!Túl szép is lenne!
-Igazad van.És az a lényeg, hogy ezek mellett is kitartunk egymás mellett, és szeretjük egymást.
-Igen szerelmem!-kacsintottam, majd Sebastian ölébe ültem.És folytattuk tovább a már megkezdett csevejt.
/Leila szemszög/
Tesómékat nem akartam zavarni, de tudtam, hogy Krissz hozzájuk is elment, mint hozzánk Tomi.Remélem se Szandikának, se Sebastiannak nem lett semmi baja.Bár én is nagyon megijedtem mikor Tomi el akart ráncigálni külföldre, de Kimi 2 ütéssel a földre küldte.Aztán jöttek a rendőrök és mindennek vége lett.Olyan gyorsan történt, hogy az első percekben fel sem fogtam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte Kimi.
-Igen.Csak még nem fogtam fel a történteket.
-Semmi nem történt szerencsére.
-Igen!Ez a lényeg!-mosolyogtam, és megcsókoltam.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskébe kezdtünk, s valami eszméletlen finomat csináltunk.
-Isteni lett!-mondta párom, s a továbbiakban csendben fogyasztottuk az ebédet.Később átugrottunk Pestre, tesómékhoz.Gyorsan be is siettünk, mert kint rettentően hideg volt.Beléptünk a jó meleg házba, s rögtön elkezdtük a történteket kivesézni.Elmeséltek mindent, majd mi is elmeséltük a velünk történteket.
-És tényleg leütötték Sebet?-kérdeztem.
-Sajnos igen!Ő ment ajtót nyitni, és gyorsan le is csapták!-felelt tesóm.
-Nálunk én mentem ajtót nyitni, és kiakart ráncigálni  Tomi.De Kimi hamar ott termett és lecsapta mint a legyet!-mosolyogtam.Majd sokáig beszélgettünk, s leszállt az éj.Vacsora után mindenki nyugovóra tért.Másnap reggel mosolygósan keltem.Olyan jó érzésem volt.Mintha ma valami tökéletesen boldoggá fog tenni.Míg Kimi aludt, én csak lestem őt, hogy mikor fog felkelni.Közel fél óra nézelődés után elfáradtam, és lementem reggelizni.Első dolgom volt, hogy az órára pillantottam és fél 9-et mutatott.Soha nem keltem ilyen korán.Ez furcsa..Később tesóm is felkelt, s lejött hozzám.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?-kérdezte.
-Olyan furcsa érzésem van!Mintha ma valami nagyon jó fog történni!
-Legyen így!Bár a megérzéseid néha csalókák!
-Lehet!De reméljük most nem fog!-kacsintottam Dikára, s közben a fiúk is megérkeztek.
-Jó reggelt álomszuszékok!-köszöntöttem a srácokat, majd Kimit egy szájra puszival jutalmaztam.Leültünk az étkezőbe, s együtt reggeliztünk meg.
-Támadt egy remek ötletem!-szólalt meg Seb.-Átugorhatnánk valahova síelni,meg snowboard-ni!
-De én egyiket sem tudok!-felelt tesóm.
-Nyugi én se!-adott egy puszit Sebastian Szandika homlokára.Mi Kimsterrel hamar bele mentünk a dologba, s gyors pakolás után, útban voltunk az Északi-középhegység felé.Érkezésünk után, a szállodában lepakoltuk a csomagokat, majd a pálya felé vettük az irányt.Elsőnek megmutatták, mit hogyan csináljunk, majd már elindulhattunk a kezdő pályán.Gyorsan végig siklottunk rajta, és én már a haladó felé vettem az irányt.Kimi is velem tartott, de Seb és Szandika nem.Tesómnak nagyon fájt a feje, így ő nem jött, s hogy Dika se unatkozzon, így Sebas is ott maradt vele.Amint a pályára léptem, megtörtént a baj.Elcsúsztam, s olyannyira rosszul estem, hogy kifordult a bokám.Persze Iceman a segítségemre sietett a pályafelügyelővel egyetemben.Levittek, s az orvosi szobában helyre rakták a lábam.Később tesómékkal találkoztunk egy helyi étteremben.
-Istenem Leila! Veled mindig történik valami!-mondta tesóm, amit én egy mosollyal háláltam.Mindig vigyázott rám, pedig egy idősek vagyunk.Egy forró csoki társaságában folytattuk tovább a beszélgetést.Addig húzodott ez a kis traccs parti, hogy már a vacsorát is megrendeltük.Miután végeztünk, mindenki elvonult a saját kis szobájába.Mi Kimivel megtaláltuk a módot, hogyan üssük el az időt…
/Sebastian szemszög/
Este, egy kis nosztalgiázást terveztem.Zuhany, majd öltözés, s már az ágyban voltunk.Bekapcsoltuk a Tv-t, s el is kezdtük:
-Mitől fájhatott a fejed?-kérdeztem páromat.
-Fogalmam sincs.Talán a nagyon hideg levegő..nem szoktam fázni, mert szeretem a hideget, de itt még én is fázom!-mosolygott.
-Remélem semmi komolyabb!
-És neked fáj még ahol Krissz megütött?
-Nem.De remélem nem botlok, több ilyen ex barátba.
-Most arra célzol, hogy hány ilyen pasassal kavartam még? 1. Nem tehetek róla, hogy ilyen lett! 2. Ő volt az egyetlen pasim rajtad kívül!
-Én nem…értem! De én nem erre akartam célozni! De hagyjuk!
-Szerintem is hagyjuk!-mondta, majd kikapcsolta a Tv-t.Hát itt fejeződött be a nosztalgia est.Reggel hamarabb keltem mint párom, s felültem az ágyon, és elmélkedtem.Hol szúrhatom el mindig? Míg ezen a dolgon agyaltam, Szandika is felkelt.
-Figyelj Seb! Sajnálom a tegnapiakat! Nem akartalak megsérteni!
-Nem Dika! Én sajnálom!
-Akkor felejtsük el a tegnap este történteket!
-Rendben!-mondta, majd megcsókoltam, s az ölembe ültettem s ismét megcsókoltam.Egy ideig elvoltunk, de kezdtünk megéhezni.Rendeltünk egy kis kaját, s felhozattuk a szobába.Mikor meghozták, átvettem, majd megkajáltunk.De később ismét csengettek.Amikor ajtót nyitottam, nem hittem a szememnek.Az az ember, aki érkezett, nagy boldogsággal töltött el…