Back to me!

/Leila szemszög/
Mikor megláttam a házunk ajtaját tárva nyitva, elkapott a félelem.Inkább Kimi háta mögött elbújtam, s úgy mentünk be.
-Ki van itt?-kérdeztem halkan, de választ nem kaptam.Zajt hallottunk az emeletről, így a következő pillanatban már fent is voltunk.Az én és Kimi, és tesóm és Seb szobájából jöttek a hangok.Kimi Szandikáék, én pedig a mi szobánkba osontam be, s láttam, hogy anyám keresgél a holmijaink közt.
-Anyu te mit csinálsz?-ordítottam rá.
-Én..csak..tudod..semmit!-dadogta.
-Persze!És miért van a kezedben a régi telefonom, a régi laptopom? Ebből magyarázd ki magad.
-Itt van a tettes!-mondta Kimi, majd apámat láttam meg az ajtóban.Párommal összenéztünk, s kérdően pillantottunk rájuk, hogy magyarázatot kérünk a történtekre.
-Ti betörtetek a lakásunkba!-mondtam, majd egy kicsit megszédültem.Kimi persze rögtön elkapott, s tartott míg csak kellett.
-Mi csak..Krissz jobb lesz ha elmondjuk nekik!-fordult édesanyám apám felé.
-Rendben! Na gyerekek, az a nagy helyzet, hogy akár mennyire is fáj most ez nekünk, de elhagyjuk az országot.-mondta apum, és leült az ágyra.
-Miért? És attól függetlenül, miért keresgéltetek itt?-szegeztem neki megválaszolandó kérdéseimet.
-Mert kint ajánlottak munkát.Ausztriába.És nincs meg a telefonszámotok, és azt gondoltuk, hogy itt biztos megtaláljuk vagy a tiedet, vagy a testvéredét.-válaszolt anyukám, zavart apám helyett.
-Értem.És sajnálom, hogy el kell mennetek.De mi lesz a házzal?
-Rátok hagyjuk.Csinálhattok belőle nyaralót, vagy akármit.Úgyis sokat vagytok 4-ben.Tényleg.Hol van Sebastian és Szandika?
-Heppenheimben.Seb családjánál töltenek pár napot.-felelt helyettem párom.
-Talán, már őket tekinti családjának a mi kis Dikánk.
-Apa.Ez nem igaz.Tény, hogy nagyon haragszik rád a történtek miatt, de attól szeret!
-Rendben kincsem.Mi megyünk.Ma este indul a gépünk.Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.-mondta, majd mindkettőnktől elköszöntek, s ismét kettesben maradtunk.
-Hát ez idegtépő volt!-fújta ki a levegőt párom.
-Igen.Hívjam fel a tesóm?
-Ne!Ne ijesztgesd!És szerintem jól megvannak ott Sebbel, nem kell oda a feszkó!
-Igazad van.Na akkor, mi mit tervezünk az elkövetkezendő napokban tenni?
-Hát..van pár ötletem..-mondta, majd le került egy-két talán három ruhadarab is rólunk...
/Sebastian szemszög/
Este felé érkezhettünk meg Heppenheimbe.De anyáék így is nagy nagy szeretettel vártak.Kézen fogva sétáltunk be a házba, s nagy meglepetésemre csak anyu és apu voltak otthon.Köszönés után rögtön egy kérdés merült fel bennem, aminek hangot is adtam:
-Hol van Fabian?-értetlenkedtem.
-Táborban.Livivel meg a többi osztálytársával.-kaptam választ apámtól, míg anyukám megterített.Csak én és apa voltunk a szobában, mert párom elment segíteni édesanyámnak.
-Értem.-ültem le a kanapéra.
-És ti, hogy vagytok Szandikával?
-Most minden rendben.
-Most?
-Igen.A kelleténél is többet veszekszünk, mint a kapcsolatunk elején.
-Értem, fiam.De rájöttél már, hogy miért?
-Nem..sajnos fogalmam sincs.Talán mert féltem? Vagy talán nagyon védem?
-Lehet.Tudod, mikor anyáddal közelgett az 1 éves évfordulónk, előtte szinte csak veszekedtünk.Én őt mindentől óvtam, nagyon féltettem.És akkor még nem volt egy ilyen híres fiam, akinek talán a barátnőjét a világon mindennél jobban kéne óvnia.
-Akkor azt mondod, hogy helyesen cselekszem?
-Igen.Szandikának meg jól esik, hogy ennyire törődsz vele.Csak néha a nőknél elszakad a cérna.De utána minden rendben.Ők ilyenek.Nők, akiket a férfiak sose fognak megérteni.
-Rendben.Jó újra itthon lenni, de nemsokára kezdődnek az edzések és a téli tesztelések.
-Igen.Keveset látunk élőben, de Tv-ben annál többet.És neked ez az életed, imádod ezt csinálni.És veled tart Szandika a futamokra?
-Igen, apa.Imádom ezt csinálni.Remélem igen.-mondtam, majd párom jött szólni, hogy a vacsora tálalva.leültünk az asztalhoz, s viszonylag csendben fogyasztottuk el az ételeket.Egyszer csak anyum megszólalt:
-És mikor kezdődik a teszt Sebastian?-kérdezte.
-1hét múlva.Miért?
-Csak kérdeztem.Örülnék, ha addig itt maradnátok.
-Persze, ha ennyire akarod...
-Mi a baj Seb?-kérdezte ismét anya.
-Semmi..-mondtam, majd felálltam az asztaltól.Régi gyerekszobámba vettem az irányt, s hallottam, hogy valaki belép.
-Senkit sem akarok látni!-mondtam.Majd édesapám ült le mellém az ágyra.
-Seb!Mi a bajod?
-Semmi.Egyszerűen csak ilyen kedvem van.Sokszor törnek rám ilyen hullámvölgyek.
-És mi az, hogy senkit sem akarsz látni? Talán már értem miért veszekedtek annyit Dikával.-mondta, majd kisétált a kis zöld szobából.Később párom is feljött hozzám.Őt már kedvesebben fogadtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.Nem vagyok a top-on.Nagyon sokszor törnek rám ilyen furcsa érzések.
-Értem.De apukádat nagyon megbántottad.
-Bocsánatot fogok tőle kérni.Ebben biztos lehetsz.
-Rendben.Én tudom, hogy szereted őt.De próbáld kontrollálni az érzéseid kérlek.Tudom, hogy engem se akarsz látni, mert apukádnak is mondtad már...
-Nem ez nem így van!Bármikor szívesen látlak! Ó szerelmem..ha tudnád, hogy most mennyire rosszul érzem magam.-ültettem le magam mellé.
-Hidd el, hogy tudom.-nézte a földet.
-Szeretlek!-mondtam, majd megcsókoltam.
-Én is!-mosolygott.
-Tudod, apával beszélgettünk, és megkérdezte, hogy szerintem miért veszekszünk ennyit.
-És?
-Nem tudtam biztos választ adni, de azt feleltem mert talán túlságosan védelek…
-Jaj, Sebas! Nem ezért! Kifejezetten jól esik, hogy ennyire törődsz velem! Néha összekapunk, ezen azon, de van ilyen.-mosolygott.
-Akkor továbbra is védelmezlek majd.Néha igen.Szerintem van olyan nap vagy pillanat, amikor nem árt az embernek egy kis veszekedés.Hisz ettől lesz egyre erősebb a kapcsolatunk.-ültem fel mellé.
-Igen.Ebben igazad van!-adott egy puszit arcomra.Később lementünk a nappaliba, s én mindenkitől bocsánatot kértem..
/Szandika szemszög/
Boldog voltam.Mérhetetlenül.Sebbel minden perc egy álom, de ha veszekszünk is, a kibékülés pillanata…hát az a mennyország.A nappaliban beszélgettünk, mikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Igen?-szólt bele Heikkie.Pár percet beszélt csak, s arcáról lefagyott a mosoly.
-Mi az anyu?-kérdezte Seb.
-Csak Fabian..a felügyelő tanár hívott, és közölte, hogy Lívi és Fabian..ömm, hogy is mondjam..heves csókolózáson kapták rajta őket.
-Öööö és ez miért tilos?-tettem fel e kérdést.
-Nem tilos, csak hát..ez olyan kínos..-felelt Sebas mama.
-Értem..-nevetett párom.Kezdtem én is le venni a dolgokat Seb mindent eláruló mosolyából.Késő estig beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért.Reggel hangos ordibálásra ébredtem.Seb még aludt mellettem, s nem akartam felkelteni.Lementem, majd megkérdeztem Norberttől, hogy mi a vita tárgya.Hátha tudok segíteni.
-Fel keltettünk?-kérdezte aggódva Heikkie.
-Nem.De min veszekedtek? Persze csak ha szabad tudnom.
-Már miért ne? Nem értünk egyet Fabian nevelésével kapcsolatban..-nézett ki az ablakon Sebas édesanyja.
-Mármint? Konkrétan?-érdeklődtem.
-Hát én nem engedném Fabiannak, hogy ezt csinálja Livivel, de Norbert meg igen.-mormogott.
-Ha számít a véleményem, persze én sem vagyok a legbölcsebb, de egyet kell értenem Heikkievel.Szerintem túl korai Fabinak 13 évesen ezt művelnie.Persze Norbertet is megértem, mert hát mégiscsak a fia, de szerintem korai.A kis srácnak is meg lesz majd a véleménye, valószínűleg lázadni fog, de majd kinövi!-mosolyogtam.
-Olyan érett csajos vagy!-ölelt meg Vettel anyuka.
-Igen!-helyeselt Norbert is.Majd kibékültek a feleségével.Nem sokkal később, reggelit készítettünk, majd a kis álomszuszék manó is felkelt.
-Jó reggelt!-nyomott egy csókot számra, majd leült az asztalhoz.De a családi idillt hamar megzavarta, hogy Sebastian telefonja csörgött.Futva rohant felvenni, s csak később tért vissza.
-Anya, apa! Nagyon sajnálom, hogy nem tudunk maradni, de Tommi a volt edzőm meghívott magukhoz egy kis buliba.-kezdte mondandóját párom.
-Nem baj, kisfiam! Nagyok vagytok ahhoz, hogy eltudjátok dönteni mi a jó nektek!-mosolygott Heikkie.Reggeli után összepakoltunk, s már útban voltunk Tommihoz.Az út viszonylag csendben telt.Rövidnek tűnő utunk végén, egy szép kis ház előtt álltunk meg.Tommi már az ajtóban várt.
-Sziasztok!-köszönt, s segített bevinni a cuccokat.Én és Seb egy szobát kaptunk természetesen.Kipakolás után, sokáig beszélgettünk, majd este kezdődött a buli, ami már előre meg volt szervezve.Parti,pia, meg minden jól ment egy ideig.Seb nem ivott sokat, de Tommi helyette is 'vedelt'.És olyan dolgokat művelt, amit nem képzeltem volna róla...
/Sebastian szemszög/
Este a buli jól ment egy darabig, de aztán eldurvult minden.Én megmondtam, hogy védeni fogom Dikát, s ez nem is lett másképp.Mikor megláttam, hogy Tommi nagyon rámászott szerelmemre, ideges lettem.Odamentem,s szépen 'levakartam' páromról ex edzőmet, amit látszólag nehezen viselt.
-Gyere kicsim menjünk!-szóltam páromnak,s fogtuk a cuccunkat, és elindultunk Pestre.
-Sajnálom amit Tommi művelt!-mondtam neki, s megsimogattam a combját.
-Semmi gond.Nem te tehetsz róla.Meg ő se..a pia.-válaszolt.
-Hát igen.De nem volt szép amit veled csinált.
-Nem.De te ott voltál!-mosolygott.
-Mondtam, hogy megvédelek! De nem esett jól tőle…
-Ne haragudj rá! Hisz tudod, hogy csak a pia beszélt belőle!
-Vagy nem!
-Jó! Hanyagoljuk a témát.-mondta, majd az út hátralevő fele csendben telt.

I'll lead you back to me, And fall into my arms,

Don't ever let me go!

Késő délután érkeztünk meg, s Kimiék nagy örömmel fogadtak.
-Na.Mi van, nem úgy volt, hogy anyukádéknál vagytok?-kérdezte Leila.Bementünk, majd elmeséltünk nekik mindent.Szandika és Leila felmentek a szobába beszélgetni.Kimsterrel mi is azt terveztük..
/Leila szemszög/
-Ez kicsit megrázott!-mondta tesóm, s leültünk az ágyra.
-Hidd el engem is!Mikor megláttam, hogy a házunk ajtaja nyitva van...mindegy felejtsük el.-kacsintottam.
-Rendben.Így talán jobb lesz!-mosolygott testvérem.
-De én még mindig sokk hatása alatt vagyok! Nem hiszem el, hogy ezt tette veled Tommi.
-Én se.De szerencsére Seb jókor volt, jó helyen.
-Igen.És amúgy mizujs veletek?
-Nem sok.Sokat veszekszünk mostanában..Veletek?
-Sajnálom, hogy ennyit veszekedtek.Mi nagyon jól megvagyunk.Élvezzük egymás társaságát.-nevettem el magam.
-Na ennek örülök!-mosolygott Szandika is.Beszélgetésünket, a fiuk zavarták meg.
-Bejöhetünk?-kérdezte Kimi.Mindketten bólintottunk.Bejöttek, s leültek mellénk.
-Jól el voltatok?-kérdezte Kimi.
-Igen.Ezek a sztorik..hihetetlenek!-mosolyogtam.
-Hát igen.De ezeket is túléltük!-nevettünk mind a négyen, Sebas ezen mondatán.
-Jól van!Tegyük el magunkat holnapra!-felelt testvérem, majd ők Sebbel a saját szobájukba vették az irányt.Mi Kimsterrel még egy kis ideig beszélgettünk, de minket is hamar elnyomott az álom.Reggel hatalmas kiabálásra lettem figyelmes.Felkeltem, majd kikullogtam oda, ahonnan a hangos üvöltözés hallatszott.Egyszerűen nem hittem a szememnek.Kimi ordibált Sebbel.Nem tudom min veszhettek össze, de ha így folytatódik minden, nagyobb baj lesz ebből..Gyorsan próbáltam lecsitítani őket, mert Dika még nem kelt fel.
-Ti min veszekedtek ennyit?-kérdeztem meg már idegesen.
-Semmin..-adott egy flegma választ párom.
-Rendben! Ennyi volt a fogadalom, hogy nem veszekszünk többet!-mondtam, majd visszamentem a szobába.Már nem hallottam veszekedést.Valószínűleg abbahagyták.Később Kimi lépett a szobába egy pohár kakóval a kezében.
-Nézd!Nagyon sajnálom, de csak gyerekes dolgon kaptunk össze!Semmi értelme!Kérlek bocsáss meg!Hoztam kakaót!-mondta.
-Rendben!-mosolyogtam és egy csókot nyomtam szájára.Megittam a reggeli italom, majd lementünk a konyhába.Tesóm és Seb éppen palacsintát sütöttek.
-De fincsi illatok kavarognak itt kérem szépen!-mosolyogtam.
-Őőőő hát szerintem nem lesz a legjobb!-nézett tesóm a már kész palacsintákra.
-Jó lesz az!-felelt párom.Később már az asztalnál fogyasztottuk őket, mikor tesóm telefonja megcsörrent.Felvette, majd kiment a nappaliba, hogy minket ne zavarjon.Közel 10 perc után visszatért hozzánk.
-Ki hívott?-kérdeztem kíváncsian.
-Aki apáék házát a mi nevünkre íratja.-felelt.
-Értem.-mosolyogtam, majd befejeztük a reggelit.Már csak ez az egy hét van, hogy együtt leszünk..Az elkövetkezendő két hétben Seb és Kimi edzeni fognak.Teltek múltak a napok, s elérkezett a búcsú ideje. Elválnak útjaink egy-két hétre a fiuktól, de utána újból látjuk egymást az évadnyitó futam előtt.Míg párjaink keményen edzetek, mi tesómmal egy kis takarításba fogtunk.Ebben a két hétben rengeteg minden belefért.Kipucoltuk az egész lakást, az anyák lakását átalakíttattuk, ellestünk pár finom receptet a nagyitól, és még egy tánc tanfolyamon is részt vettünk.Mindeközben nagyon hiányzott Kimi..de már csak pár nap és újból együtt lehetünk.Azt már csak kibírjuk nem? A 'nagy' találkozás előtti utolsó napokat pihenéssel töltöttük.Sokat beszélgettünk a családról, az élet kisebb-nagyobb dolgairól, az elmúlt 1 év eseményeiről.A találkozás napjára ébredtünk.Gyors öltözés, bepakolás, és már a kocsiban ültünk.Szandika vezetett el Svájcig.Késő estére megérkeztünk.Sebékhez mentünk, mivel könnyebben eltalálunk oda.Beléptünk a meghitt házba, s a fiúk a kanapén feküdtek, s látszólag szunyókáltak.Betakartuk őket egy pléddel, nem akartuk, hogy felkeljenek.Mi Dikával együtt aludtunk.Reggel sokáig kalandoztam álmaimban..
/Szandika szemszög/
Reggel korán felkeltem.Nem tudtam aludni.Nagyon fájt a hasam, és sajgott az egész testem.Bevettem egy fájdalomcsillapítót, s pár perc múlva minden gondom elmúlt.Lementem a konyhába, s egy forró teával a kezembe, pléddel magamon kiültem a teraszra, és néztem a szállingózó havat.Míg a tájat fürkésztem, egy érdekes állatot véltem felfedezni a fák között.Csak nem egy őzike? Kémleltem tovább, s gondolatom beigazolódott.Egy kis őzikét láttam.Megittam a teám, s befelé vettem az irányt, mert kezdtem fázni.Mire beértem már mindenki fent volt, s Seben kívül mindenki boldog volt.De amint meglátta, hogy én is itt vagyok, felcsillant a szeme.
-Szandika!-megölelt, majd egy csókot nyomott számra.
-Itt vagyok nyugi!-mosolyogtam, majd szorosan hozzábújtam.
-2 hét..örökkévalóság volt!-felelt párom háta mögül Kimi.
-Igen.-bólogatott Sebastian is. Összeütöttünk egy gyors reggelit, s élménybeszámoló mellett el is fogyasztottuk azt.A délután folyamán egy kicsit összetakarítottunk a házban, majd Kimi és tesóm a saját Svájci házukba tértek át.Ismét kettesben maradtunk Sebbel.
-Mikor értetek ide?-kérdezte, s lehuppantunk a kanapéra.
-Késő este.Már aludtatok, ezért nem keltettünk fel titeket!
-De nyugodtan felkelthettetek volna!
-Rendben máskor akkor felkeltünk okés?
-Oké.-mosolygott, majd magához húzott és megölelt.Csendben, szótlanul feküdtem ölében, s átadtam magam a pillanatnak, hogy vele lehetek.A karjaiban..Olyannyira fáradt voltam, hogy elaludtam az ölében.Mikor felkeltem aranyos látvány fogadott...