Stay here tonight!

/Szandika szemszög/
Azonnal odarohantam hozzájuk.
-Fejezzétek már be!Ne csináljátok a fesztivált!-szedtem szét őket.
-Ő kezdte!-felelt tesóm.
-Engem nem érdekel ki kezdte!Hagyjátok abba!Az egész ház tőletek zeng!-szidalmaztam meg mindkettőjüket.
-Ugye most nem Kimit véded?-nézett rám Leila.
-Te kezdted!Megcsaltál!-folytatta Kimi a kiabálást.
-én senkit sem védek!Kimi, a tesóm soha nem csalna meg téged.Belőle ki sem nézném.Üljetek le, és halkan, hangsúlyozom halkan beszéljétek át.Utálom ha veszekedtek.-fogtam a fejem.
-De csak a te kedvedért ülök le vele.-mondta tesóm, majd bevonultak a szobába.Én is bementem, majd Seb mosolyogva nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Csak elgondolkodtam.Milyen jó anyuka leszel.-nevetett.
-Hát nagyon.-húztam a szám.
-Mi a baj?-kérdezte Seb.
-Semmi.csak nem értem miért kell folyton marniuk egymást!-néztem rájuk.
-Hát tudod, ezt én sem értem! De azt tudjuk, hogy így is szeretik egymást.-mosolygott Sebastian.
-Igen.Örülök, hogy mi nem szoktunk ennyit veszekedni!
-Ezzel én is egyet értek.-mondta, majd megcsókolt.Mikor szánk elvállt egymástól, láttuk, hogy Leila és Kimi
zavartan néztek ránk.Kicsit bele is pirultam, de hamar feléjük fordultam és elkezdték mesélni a mondandójukat.
-Tesókám! Figyelj! Nagyon sajnálom, hogy ennyit veszünk össze.De megbeszéltük, hogy megpróbálunk kevesebbet
veszekedni.És köszönjük, hogy ennyire megértő vagy, és segítesz nekünk.-mondta Leila, majd megölelt.
-Igen Dika!Köszi a sok segítséget!-ölelt meg Kimster is.
-Nincs mit!Hisz a családom vagytok.De az tényleg zavar egy kicsit, hogy állandóan civakodtok.-ingattam fejem.
-Megpróbálunk ezen változtatni!-felelt testvérem.
-Rendben!-mosolyogtunk már mind a négyen.
-És ma mit kéne csinálni?-kérdezte Leila.
-Nem sokára itt a szilveszter! Megszervezhetnénk egy bulit!-vetette fel ötletét Kimi.
-Rendben! Úristen! Mindjárt 2013! Hamar elröpült ez az év!-mosolyogtam.
-Igen.Nemsokára újult erővel vághatunk neki a Forma 1-nek! És persze mind együtt tartunk.-mondta Sebas.
-Hát igen.-helyeselt a finn.Később megbeszéltünk mindent a bulival kapcsolatban.Másnap el is mentünk és a szükséges dolgokat megvettük.Kaja,pia,dekoráció.
-Huh!Ez húzós volt.-nevetett Seb.Épphogy beértünk a házba, a szatyor füle leszakadt.Szerencse, hogy kibírta idáig az utat.Kipakoltunk, s ledőltünk egy
kicsit szundizni.Én szokásomhoz híven, elaludtam..
/Sebastian szemszög/
Szandika elaludt.Én csak néztem ahogy szuszog, és mosolyog.Biztos valami csodásat álmodhat.Mikor már Dika a másik oldalára fordult, s én nem láttam arcát,
hátulról megöleltem és én is elaludtam.Késő este ébredtünk fel.
-Jó estét kicsim!Hogy aludtál?-kérdeztem tőle.
-Remekül!Veled álmodtam.-tette le fejét hasamra.
-És mi volt az a csodás álom?
-Tengerparton voltunk.Csak te és én.Se egy fotós,se Leila,se Kimi.Csak mi.Épp egy pléden ültünk, mikor elkezdett szakadni az eső.Gyorsan beszaladtunk a
hotelba.Csurom vizesen másztunk fel a szobánkba, s egymásról szedtük le a ruhát..Inenn szerintem már tudod te is!-mosolygott.
-Igen.Szuper álom.Bárcsak valósággá válna.-sóhajtottam.
-Ez még megtörténhet.-fordult felém.
-Nagyon szeretlek!-csókoltam meg, s ebből a csókból több is lett...Mikor kimásztunk az ágyból, a konyha felé vettük az irányt.
-Ha pizzát sütök az jó lesz?-kérdezte Szandika.
-Tökéletes!-mondtam, majd hátulról átöleltem, s nyakára egy csókot nyomtam.Fél óra, éskészen volt a sonkás pizza.Evés közben elgondolkoztam az utolsó futamon.
Bajnok vagyok.3x-os ráadásul!És még mennyi címet szerezhetek!Nagy elmélkedésem közepette, észre sem vettem, de Szandika nem volt mellettem.Otthagyta az
ennivalóját.Nem tudom hova ment,de meg kell keresnem.A nappaliban meg is találtam.Befészkeltem magam mellé és szorosan átöleltem.
-Mi baj kicsim? Nem is ettél!-néztem rá.
-Nem vagyok éhes!-motyogta.
-De látom, hogy van valami baj!Mond el nekem!
-Kimiék..megint veszekedtek.
-Ne foglalkozz velük!Nem a te dolgod!-simogattam hátát.
-Tudom.De..nagyon zavar.Szeretem a tesómat, de imádom Kimit is!Nem tudok választani a család és a barátok között!És nem is akarok!
-Senki sem kérte, hogy válasz!Figyelj!Megbeszélik!Próbálj meg alkalmazkodni hozzájuk!
-Rendben.-csókoltam meg.Majd ismét veszekedést hallottunk.De Szandika se, és én se foglalkoztunk a dologgal.Hamar ágyba bújtunk, hisz nagyon későre járt.
Reggel páromat nem találtam magam mellett.Lementem a konyhába, de ott se találtam.Átkutattam az egész házat,de sehol se volt.Majd Kimit pillantottam meg a
lépcső alján.
-Nem tudod hol van Leila?-kérdezte.
-Nem.És te tudod hol van Dika?-kérdeztem.
-Sajnos nem.Ez furcsa.
-Igen.A testvérpár eltűnt.-mélyültem el gondolataimban.Majd ajtónyitásra lettünk figyelmesek, s párom sírva lépett be az ajtón.
-Kicsim!Mi a baj?-rohantam oda hozzá.
-Én..nem tudom, hogy mondjam el.-folytak le könnyei arcán.
-Mit?-értetlenkedtem.
-Én..elmentem egy találkozóra.Hannaval találkoztam.Visszautazott Afrikából, s beszélni akart velem.-mondta még mindig sírva.
-És? Én erről miért nem tudok? Miért nem mondtad el?-kérdeztem tőle, miközben leültünk a kanapéra.
-Mert mondtam, hogy én magam birkózok meg vele.
-De mi történt? Mi borított ennyire ki?
-Ő..a látványa..hogy terhes..és még mindig szeret téged Sebastian! Most már nekem is be kell látnom, hogy én nem lehetek az életed részese!
-Szandika!Kicsim! Ne mondj ilyeneket! Te az életem értelme vagy!Nehogy elhagyj!-most már nekem is folyt a könnyem.
-Figyeljetek!Nem akarok bele szólni, tudom nem én vagyok a legjobb tanácsadó de hallgass meg Szandika!-mondta Kimi rajtam segítve.
-Rendben!-szipogott.
-Dika!Seb nagyon szeret téged!És titeket a sors is egymásnak teremtett!Minden percet amit veled tölt, hatalmas örömmel újságolja el nekem, mi jót
csináltatok aznap.Szerintem te egy gyönyörű,csodás,okos lány vagy.Emellett bátor és hűséges!Harcolj a szerelmetekért!Ne add fel ilyen könnyen kérlek!Leilával
mi is sokszor veszekszünk, de mindig kibékülünk és harcolunk a kapcsolatunkért!-fejtette ki Kimi véleményét.Én csak helyeselően bólogattam.
-Szerelmem!Kiminek igaza van!Harcolnunk kell!De én egyedül kevés vagyok..-csuklott el hangom.
-Seb!Én is nagyon szeretlek!Az életemnél is jobban!Köszönöm Rakka a tanácsot!Megfogadom!Nem adom fel!Hanna nem győzhet!-mondta párom törölgetve könnyeit.
-Ez a beszéd!És figyelj!Hanna most nagy bajban van!A férje nem tudja hol van..és a csaj terhes!Szóval nagy gázban van az biztos!-mondta Kimi.
-Igen ez igaz.Fura, hogy így elengedte.-gondolkodott szerelmem.
-Nem engedték el!Elszökött!De csak hogy titeket szétválasszon!-felelt ismét Kimster.Még sokat beszélgettünk, s este mikor alváshoz készültünk, Dikából újból
kitört a sírás.
-Kicsim!Hé!Nyugi!Vége ennek a Hannás sztorinak!Nem emlékszel mit ígértél? Harcolni fogunk!-ültem mellé.
-tudom.Nem is emiatt sírok.Apa..enyhén szólva is nagyon beteg!-mondta.
-Ezt nem mondtad.De Krissz erős ember!Meggyógyul!Hidd el!
-Ámen!Legyen úgy ahogy mondod!-ölelt meg.
-Úgy lesz!De most fejezzük be a szomorkodást.-simogattam meg arcát.
-Rendben.-mondta, majd lefeküdtünk aludni.Én szorosan öleltem párom, hogy érezze rám számíthat...
/Kimi szemszög/
Nagyon aggódtam Leila miatt.Még nem ért haza..1 napja, hogy nyoma veszett.Egyszer csak a telefonom megcsörrent,s rohantam felvenni.Leila volt.
-Kicsim!Hol vagy? Mi történt?Egyáltalán jól vagy?-zúdítottam kérdéseim rá.
-Igen jól vagyok!Sajnálom, hogy nem szóltam előbb.Anyáéknál vagyok.Apa nagyon beteg.Ha tudsz idejössz?-kérdezte.
-Persze!5 perc és ott vagyok!-mondtam, majd letettem a telefont.Kevesebb mint 10 perc alatt ott voltam.Bementem, majd köszönés után páromat öleltem meg.
-Jól van?-kérdeztem leendő apósom felől.
-Kezd javulni az állapota!-mosolygott Leila.
-Örülök!-húztam szélesre szám.
-Kicsim!Magamra hagynátok apáddal?-kérdezte Nóri.
-Persze!-felelt párom,s felmentünk a vendégszobába.
-Tudod, hogy aggódtam érted?-törtem meg a már-már kínos csöndet.
-Tudom!És sajnálom!Máskor hamarabb szólok!-csókolt meg.
-Rendben.A lényeg az, hogy te és Krisztián is jól van.
-Igen.De remélem nem voltál ideges miattam.
-Hát csak egy kicsit!-csókoltam meg, majd élvezetes kalandba volt részünk...Reggel, miután megitta párom a szokásos kakaóját, felvázoltam neki a tegnap
kialakult helyzetet.
-Tudod szívem!A tesód nagyon ki van bukva!-kezdtem bele.
-Miért?Összevesztek Sebbel?-nézett rám tágra nyitott szemekkel.
-Hát mondjuk úgy.Elakarta hagyni Sebastiant.
-De miért? Mi rosszat csinált már megint?
-Nem ő..Hanna.Tegnap Szandika találkozott vele, és megmondta Hanna, hogy még mindig szereti Sebet.Ezért Szandika úgy gondolta, hogy szabad utat ad Hannanak,
és elhagyja párját.De mondtam, hogy ne engedje ilyen könnyen Sebast!Harcoljon érte!
-Nem igaz.Ezt a Hannat egyszer megfojtom.De Jennit is akkor már.De nagyon jól mondtad!Harcoljanak!
-Hát néha én is kikészülök az exektől.Köszi.Nem szoktam tanácsokat adni.
-Hát akkor mit mondjunk mi? Mindegy.Te inkább tanácsokat kapsz!-nevetett, mire én egy csókkal válaszoltam.Elhatároztuk, hogy visszamegyünk Szandikáékhoz.
Benyitottunk, s Seb bokszerben,Szandika pedig Seb felsőjében lépcsőztek le az emeletről.Ebbe még én is bele pirultam.
-Rosszkor jöttünk?-kérdeztük tőlük.
-Nem!Gyertek nyugodtan.De..ti..
-Rajtam van bugyi és melltartó is!Sőt Seb felsője is rajtam van!-felelt Szandika.
-Oké!Elvégre így látjuk egymást a strandon is!-feleltem nevetve.Leültünk az asztalhoz, majd együtt reggeliztünk.A későbbiekben a medencében ,,pancsoltunk".
Minden annyira álomszerű volt.A naplementét a medencéből csodáltuk, s párom a fülembe súgta:
-Maybe, that this is a dream?Erre nem válaszoltam semmit, csak egy hosszú csókot adtam páromnak.Éreztem, hogy Seb figyeli minden mozdulatunk, de tévedtem.
Ők már nem voltak a medencében.Csak én és Leila...
/Szandika szemszög/
Nem akartuk Kimiéket zavarni, így felmentünk a hálóba.Seb rögtön egy kérdést szegezett nekem:
-Ugye nem vagy szomorú?-kérdezte.
-Nem!-mosolyogtam.
-Rendben!Szeretném ha boldog lennél!Krisztián egyre jobban van!-ölelt meg.
-Igen.És ennek örülök.-mondtam, majd megcsókoltam.Minden egyes perc vele egy álom..Bár néha eltűnődőm mi lett volna ha nem békülünk ki. De szerencsére minden a legnagyobb rendben.Vagy mégsem? Egyszer csak hangos ricsajra lettünk figyelmesek...Lementünk, s láttuk hogy Jenni és Hanna összevissza mennek, rongálnak amit csak tudnak.Pátom lerohant az emeltről és megpróbálta Hannat lefogni, aki kihasználta a helyzetet, és megcsókolta Sebet.Enyhén lettem ideges, s én is lebaktattam az emeltről.Addigra Seb letudta magáról szedni.Én szépen odasétáltam és elmagyaráztam neki a dolgokat.
-Ha még egyszer közém és Seb közé állsz, elmesélem a drágalátos kis férjecskédnek ezeket a kalandjaidat!Szerintem örülni fog az infónak!-mondtam neki szemrehányóan.
-Kérlek csak azt ne!-könyörgött.
-Akkor hagyj minket békén!-felelt Seb, majd Hanna, s vele együtt Jenni egyaránt távoztak.
-Na ez rázós volt!-fújtam ki a levegőt.
-Dika! Ugye nem haragszol a csók miatt?-kérdezte párom.
-Nem dehogyis! tudom, hogy te nem akartad!-mosolyogtam.
-Igen.Csak olyan hirtelen történt minden...-nézte a földet.Álla alá nyúltam, és felemeltem kis buksiját.Majd egy hosszadalmas csók következett. Majd felöltöztünk, s kimentünk hóembert építeni.Mikor már kész voltunk, kihívtuk tesómékat, hogy csodálják meg remekművünket.Mikor kiléptek az ajtón, s közeledtek felénk, a hóember feje gondolt egyet, s leesett a helyéről.Mind a négyen nagy nevetésben törtünk ki, s ez a mulatság egy izgalmas hógolyócsatával fejeződött be.jól esett bemenni a meleg házba.A kanapén ülve néztük a Tv-t egy kis forró csoki társaságában.Mikor vége lett a mozizásnak, elmentem lefürödni.Lemosakodtam,átöltöztem, s beugrottam az ágyba.Seb még Kimivel beszélgetett.éppen szundikáltam elfele, mikor ajtó nyitást hallottam.Felültem az ágyon, s vártam, hogy valaki belépjen.De nem jött senki.Ezért kénytelen voltam lemászni a meleg ágyból, s az ajtó felé vettem az irányt.egyszer csak hallottam, hogy tesóm sikít.Én kirohantam volna a folyosóra ha az ajtóban meg nem ijeszt valaki.Én is felsikítottam, s félelmemben elkezdtem sírni.
/Sebastian szemszög/
Kimivel megbeszéltük, hogy megijesztjük a lányokat.Pont úgy sikerült ahogy elterveztük.De párom annyira megijedt, hogy elkezdett sírni.Kénytelen voltam feladni tervünket, felfedtem kilétem.Felkapcsoltam a villanyt, s szorosan átöleltem hátulról.Majd magam felé fordítottam,s letöröltem a könnyeit az arcáról.
-Sajnálom!Nem akartalak ennyire megrémíteni!Csak egy kis mókát akartunk Kimivel!-magyarázkodtam.
-Hát nem volt valami jó vicc...-nézett oldalra.
-Tudom!És sajnálom!
-Rendben!Felejtsük el!
-Oké!Tudod melyik szám jutott eszembe?
-Nem.Melyik?
-Goldhand-Stay here tonight!
-Az nagyon szép!-mondta, majd megcsókoltam.Hamar elaludtunk.Későn keltünk.Talán dél körül.Lementünk  reggelizni, ami inkább ebéd volt, s kiterveltük mit csinálunk ma.Eldöntöttük, visszautazunk Svájcba, de egy váratlan fordulat keresztbe húzta számításainkat...