A Svájci utat le kell fújnunk.Krisztián állapota egyre rosszabb lett.Nemhogy javult, romlott..Megsaccolták, hogy csak pár órája van hátra..Ez páromat nagyon elszomorította.Bementünk a kórházba, s Krissz fel-alá járkált.Akkor mi van most itt?Nem értettem semmit.Egyszer halálos beteg, máskor meg makk egészséges.Később, mint kiderült, ez az egész betegség mizéria egy teszt volt.hogy kiderítsék mennyire szeretik a Nádasdi lányok az apjukat.Mikor mindez kiderült, Szandika nagyon ideges lett.S miután megtudta az említett dolgokat, rögtön kiviharzott a kórházból.Én utána mentem.
-Indulhatunk Svájcba!-mondta.
-Biztos? Nem akarsz apád mellett lenni?-kérdeztem.
-Nem.Elegem van ebből a családból!-felelt, majd beült a kocsiba.Elindultunk, majd összepakoltuk a cuccunkat, és már útban voltunk Svájc fele.Pár órás autó út után, megérkeztünk.Bevittem a bőröndöket a lakásba, majd leültünk egy kicsit beszélgetni párommal.
-Nagyon haragszol apádékra?-kérdeztem.
-Hát ami azt illeti, igen!Nagyon megijedtem mikor közölték velünk, hogy pár órája van hátra...és kiderült, hogy ez csak vicc!Röhej amit művelnek..-ingatta fejét.
-Értelek!Remélem itt kitudunk kapcsolni!-mosolyogtam, majd közelebb mentem hozzá, és megcsókoltam.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdezte.
-Igen.De én jobban!
-Álmodban szívem!Álmodban.-mosolygott majd ő kezdeményezte a csókot.Miután szánk elvált egymástól, közös főzőcskézésbe kezdtünk.Sikerült valami ehetőt kotyvasztanunk, hatalmas kupival egyetemben.Megvacsoráztunk, majd közösen rendet raktunk.Este sok élményben volt részünk...Másnap reggel, úgy gondoltam, benevezem párom a ma megrendezésre kerülő forma 1-es versenyre, ahol csak lányok indulnak.Az esemény fedett pályán fojt, s barátnőm meg is nyerte a futamot.Nem hiába!Ő lesz Fraus Vettel!Olyan jó mint én!Vagy talán még jobb!
-Nagyon ügyes voltál kicsim!-mondtam majd egy csókot adtam neki.
-Segített elfelejteni a dolgokat!
-Örülök,hogy így gondolod!Ünneplés képpen beültünk sütizni egy közeli cukrászdába.Sokat időztünk ott, s ebédre értünk haza.Rendeltünk kaját, mert túl fáradtak voltunk főzni.Megebédeltünk, majd beültünk a Jacuzziba.Pár órát elüldögéltünk,elbeszélgettünk a vízben, majd a telefonom csörgése zavarta meg a relaxálást.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Seb!Leila vagyok!Szandika a közelben van?-hallottam egy ismerős hangot.
-Igen.Odaadom!-mondtam, s a párom kezébe adtam a telefont.Közel 10 perc heves beszélgetés után letette.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem.
-Semmi.Családi veszekedés.Leila nem ilyen...-gondolkozott el.
-Mármint?-értetlenkedtem.
-Tudod.Ő eddig minden kis hülyeségen felkapta a vizet.Ezen a nagy dolgon pedig nem..érdekes.
-Most, hogy mondod tényleg nagyon furcsa.
-Na mindegy!Nem foglalkozom vele!-mondta, majd kiszállt a medencéből.Együtt összeütöttünk egy könnyed vacsorát, majd gyors zuhany után, irány az ágy.Reggel, hamar felkeltem.Nem tudtam aludni a nagy zaj miatt.Már újév előtt 2 nappal elkezdtek készülődni a fiatalok.Reggelizés közben mi is megbeszéltük Szandikával mit fogunk aznap csinálni és kivel.Eldöntöttük, hogy csak mi ketten fogunk ünnepelni.Vagyis inkább beszélgetni.Gyorsan teltek a napok, s ma este belépünk 2013-ba!Mégsem volt világvége.Sok ember fűt-fát összebeszél, csakhogy rá ijesszen a világra..Mi is eldöntöttük, bár csak ketten fogunk ünnepelni, azért mi is feldíszítjük a házat.Elmentünk a közeli bevásárló központba, s vettünk néhány ötletes díszt.Mire hazaértünk már a házat kellett dekorálnunk.A nagy munkába egy kis mulatság is belefért!Miután készen lettünk a lakóhelyünk kicsinosításával, neki álltunk főzni.
Hát mit mondjak…a főzéssel telt a nap többi része.Hálát adtam az istennek mikor azt mondhattuk, készen vagyunk!
S ezt a mondatot késő délután ejtettem ki a számon.Asztal megterítés,gyors zuhanyzás,felöltözés.
Ez volt a további menetrend.Miután párom is kész volt, asztalhoz ültünk, s csendben fogyasztottuk el a vacsorát.
Utána néztük a szilveszteri műsort a Tv-ben.
Éjfélkor, vagy inkább újév első petceiben, pezsgőt bontottunk, s ígéretet tettünk egymásnak.
Boldoggá tesszük egymást,kiállunk egymás mellett jóban és rosszban egyaránt, és küzdeni fogunk a szerelmünkért.
Koccintottunk,majd egy csókot adtam Szandikának.Mikor már a hálóba vettük az irányt, valaki csengetett.
Én nyitottam ajtót.Meglepődtem mikor Leilát és Kimit pillantottam meg az ajtóban.Gyotsan behívtam őket, majd rögtön a tárgyra tértem.
-Hogy-hogy itt vagytok Svájcban?-kérdeztem.
-Csak jöttünk!Tudom nem épp legjobbkor,de a tesómnal is beszélnem kéne!-felelt Leila.
-Persze!Fent van a szobánkban!-mondtam, majd Leila felment, én addig Kimivel elegyedtem kínos beszélgetésbe…
/Leila szemszög/
Bekopogtam, makd beléptem a szobába.Tesóm a Tv-t nézte.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!Te itt?-lepődött meg.
-Hát igen.Erre jártunk!Beszélnünk kellene!
-Lehet…
-El kell mondanom valamit!
-Mit?
-Lehet, hogy terhes vagyok!
-Tessék?
-Hát igen!Vannak rá utaló jelek!
-És mióta lehetsz állapotos?
-Max. pár napja…
-Ezt nem is sejtettem volna!
-Hát én se…ráadásul nyugtatót szedek…
-Miért?
-Mert az orvos szerint néha túl reagálom a dolgokat!
-Akkor ezért nem kaptad fel a vizet az apával történtekre…
-Igen.De leálltam a nyugtatóval!Aki szeret, az elfogadja az igazi énem!
-Igen!-mondta, majd reggelig beszélgettünk.2013 első napján délután 4-5 körül kelhettünk.Szegény Seb és Kimi aludhattak a vendégszobába.Felkeltünk majd lementünk uzsonnázni.A reggelit és az ebédet már rég lekéstük.Egy lightos délutáni menüt dobtunk össze, mely nem másból állt mint, egy alma,magvas joghurt,egy müzliszelet és egy pohár tea.Ennek elfogyasztására kb. 30 perc kellett.Mire összeszedtük magunkat, felöltöztünk,összepakoltunk, már este 6 felé járt az idő, s se Kimi, se Seb nem ébredt még fel.Eldöntöttük összeütünk valami vacsiszerű cuccot,amit inkább testvérem csinált.Fél 8 körül pillantottam meg Sebet, majd Kimit a lépcsőn lejönni.
-Titeket is látni?-kérdeztem bohókásan.
-Hát elég sokáig beszélgettünk!-mondta.párom, majd egy csókot nyomott homlokomra.Eközben Seb tesómhoz vette az irányt.Majd tesóm asztalhoz hívott, hogy kész a vacsora.Evés közben sokat beszélgettünk, főleg rólam és a babáról. Elhatároztam, hogy elmegyek orvoshoz, de csak akkor ha Szandika is velem jön.Másnap már a rendelőben voltunk testvéremmel.Útközben egy nem várt személlyel találkoztunk.
/Szandika szemszög/
Mikor a rendelőben voltunk, Jennivel találkoztunk.Nem akartunk vele foglalkozni, de tesóm leállt vele veszekedni.Egy véletlen vagy szándékos(?) dolog történt.Jenni fellökte testvéremet, aki pont hasra érkezett.Iszonyatos fájdalmai voltak,s míg őt bent vizsgálták, én elbeszélgettem Kimi volt feleségével.
-Ezt miért kellett?-kérdeztem tőle.
-Én..ezt..nem akartam tényleg!-magyarázkodott.
-Persze!Utálod a tesómat mert elvette a volt férjedet!
-Talán kicsit haragszom rá!Na és? Ez természetes!
-Nem nem az!Te és Hanna..maga a pokol, hogy léteztek!
-Félsz!Tudom, hogy félsz Hannatól!De tudod van is miért!Sokkal szebb nálad!És előnyösebb helyzetben van Sebastiannál!
-Álljunk meg egy kicsit!1. ha Sebet érdekelné Hanna, akkor most vele lenne és nem velem. 2. nem lehet minden ember gyönyörű, de szerintem nem vagyok csúnyább Hannanál. 3. csúnyán megfizetsz, ha a tesómnak valami baja esett!-mondtam, majd leültem egy székre.Később megérkeztek az eredmények.Az orvos behívott Leila szobájába, s közölte a tényeket.
-Nincsenek jó híreim!-kezdte a doktor.
-És mik azok a rossz hírek?-érdeklődtem.
-Leila 1 hetes terhes volt...
-Csak volt?-értetlenkedtem.
-Igen.Ugye történt az az incidens Jenni Dahlmannal.És emiatt a szerencsétlen esés miatt, elment a gyerek.Leila sírva fakadt. Odamentem hozzá, és szorosan megöleltem.
-Lesz még gyereketek!Tudom milyen rossz érzés elveszíteni a babát.
-Igen.Sajnos te is megtapasztaltad már...-szipogott.
-Fel a fejjel!Én most megyek elintézek egyest-mást.
-De ne legyél túl durva!-kacsintott.
-Max. megtépem..nem nem leszek ilyen morbid!-mondtam, s azzal Jenni felé vettem az irányt.
-Tudod mit tettél?-kérdeztem.
-Nem.Mit?
-Megöltél egy gyereket!
-Te megőrültél!
-Hát pont nem, mert a testvérem terhes volt Kimitől, és amikor ellökted hasra esett, és a kisbaba meghalt!
-De ez nem az én hibám!
-Dehogynem!Te egy gyilkos vagy!Megkeserülöd még ezt!Nem tudom mire vagyok képes!
-Először Hannával bánj el!Utána jöhetek én!
-Rendben.De vele rég végeztem már!Szóval te jössz!
-Félnem kéne egy 20 éves kis csajtól?
-Nem.Nem tőlem.az embereimtől.Messze elér a karom!
-Csak nem meg akarsz veretni?
-Eszem ágába sincs!ennél sokkal fájdalmasabb büntetést kapsz!-mondtam, s már Seb és Kimi is megérkeztek.
-Mi folyik itt? Mit keresel te itt?-kérdezte Kimi mit sem sejtve.
-Jegyezd meg amit mondtam!Nem lesz tőlem nyugtod ezt vésd bele abba a pirinyónyi agyadba!-mosolyogtam.
-Rendben! Kíváncsian várom mit eszeltél ki.-mondta, majd sarkon fordult, és elment.
-Mit keresett itt?-kérdezte Kimi.
-Menj be Leilához!Szüksége van rád!Majd közben elmeséli.-mondtam, majd bement Kimi.Mi Sebbel kint maradtunk, s elmentünk venni egy kis csokit.
-Mi történt?-kérdezte, miközben leültünk egy asztalhoz.
-Nem sok..vagyis de sok minden.Leila veszekedett Jennivel, s végén Jenni fellökte tesóm.Hasra érkezett...
-És? Terhes volt?
-Igen..de elvetélt.Az előbb említett incidens miatt..
-Ezt nem tudom elhinni..
-1 hetes terhes volt, szóval az a baba már nem épp olyan pici...
-Értem, de ez borzasztó.
-Az.
-És mit magyaráztál Jenninek mikor ott voltunk?
-Semmit.Csakhogy ezt még rendezni fogjuk.
-Értem.Gyere sétáljunk egyet.
-Rendben.-majd felálltunk az asztaltól és kimentünk sétálni.Sokat beszélgettünk, s csak délután mentünk be Kimiékhez.Idegesen járkált fel-alá az Iceman.
/Sebastian szemszög/
Haverom idegesen lépdelt a szobában.
-Kimi!Nyugodj már meg!-állítottam meg.
-De nem tudok!Nem hiszem el, hogy ez a nem mondom mi megölte a gyerekem!-ingatta fejét.
-Őszintén szólva én se!De légyszíves nyugodj meg!Ha idegeskedsz az Leilának sem jó!
-Tudom.De te mit csinálnál ha épp Hanna teszi ezt meg Szandikával?
-Valószínűleg azt amit te.Idegeskednék és nagyon dühös lennék Hannára.
-Na látod.De azért próbálok megnyugodni.-vágott egy savanyú vigyort.Még egy ideig a szobában beszélgettünk, majd az orvos haza küldött minket.Megkértük, hogy legalább Kimi had maradhasson.Szerencsénkre ezt még megengedte.Párommal hazamentünk, majd egy gyors fürdő és vacsi után, befészkeltük magunkat az ágyba.Majd még néztük a Tv-t és közben beszélgettünk.
-Én még mindig nem hiszem el!-mondtam, majd Szandika felé fordultam.
-Hát én is nehezen!-fordult ő is felém.-Pár nap és kiengedik!
-Honnan tudod?
-Hát csak gondolom!
-Persze!Tudod szívem nekem bármit elmondhatsz!
-Tudom.De nincsen titkom előtted!
-Rendben.Gondolkodtam azon, hogy mit kéne csinálni holnap.
-És mire jutottál?
-Hát átugorhatnánk Münchenbe!Persze ha van kedved!
-Rendben.Remek ötlet!-mosolygott, majd kikapcsoltuk a Tv-t, és elaludtunk.Reggel frissen, és üdén keltünk.Gyors reggeli, felöltözés, bepakolás, és indultunk is Münchenbe.Pár óra, és ott voltunk.Elsőnek a Deutsches Múzeumot néztük meg, majd az Angol kertet is meglátogattuk.Majd végül de nem utolsó sorban, benéztük a Sea Life in München-be.Én már kisebb koromban voltam itt, és akkor lenyűgözve csodáltam a cápákat.Ezért gondoltam, hogy Szandikát is el kell ide hoznom.Beléptünk, s mindketten csodáltuk a sok vízi élőlényt.Kíváncsian néztük, hogy a búvár miként foglalkozik a cápákkal. Gyorsan végig néztünk mindent, mert még egy helyre el akartunk menni, ahol tudtuk sok időt fogunk eltölteni.Végig jártuk, és már indultunk is a BMW Classicba.Végig néztük a régebbinél régebbi kocsikat, s mellé egy igen kedves idegenvezetőt is kaptunk.Majd beültünk a Julep's-be.Itt lehet kapni a város legjobb hamburgerét.Evés után már indultunk is haza.Mikor hazaértünk, meglepő látvány fogadott...Igen! Hanna! Nem tudom mit keres nálunk, de az egy biztos nem békével jött.-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Hallottam mi történt Leilával.És most nem veled, hanem Szandikával szeretnék beszélni!
-Rendben.Itt vagyok!
-Seb magunkra hagynál?-kérdezte, majd párom bólintása után bementem a házba.Dika utánam kb. negyed órával jött be mosolygósan.
-Mi volt?-érdeklődtem.
-Bocsánatot kért mindenért!
-Ez furcsa!
-Miért is?
-Hanna nem szokott ilyen könnyen bocsánatot kérni, csak ha tudja, hogy neki van igaza! És ez elmúlt pár hónap eseteiben neked volt igazad!
-Ez tényleg furcsa.Vajon miben mesterkedhet?
-Nem tudom.De remélem semmiben.-mondtam, majd felmentünk a szobánkba, s volt egy felejthetetlen éjszakánk...
/Kimi szemszög/
Nagyon sajnáltam páromat, és bántott, hogy semmit sem tudok tenni, hogy enyhüljön a fájdalma.De remélem ez idővel jobb lesz.Végig a kórházban voltam párommal, majd mikor újra hazamentünk, egy kis meglepetéssel vártam.
-Ezt miért kaptam?-mutatott az új laptopjára.
-Tudod még egy kis ideig nem mászkálhatsz!Gondoltam el leszel vele!
-Köszönöm kicsim!-mondta, majd egy csókot nyomott az arcomra.Egy ideig beszélgettünk, Tv-t néztünk.Tehát elvoltunk.Majd estefelé én csináltam vacsorát! ÉN! Ez nagy szó.De ehetőt főztem.És még finom is volt! Este hamar elnyomott az álom mindkettőnket.Másnap késő délután keltünk fel mindketten, de ez már megszokott nálunk.Kómás fejjel leballagtam, és csináltam kakaót Leilának, magamnak pedig egy tálka müzlit.Mire ép felértem a kajával az emeltre, csengettek.Letettem a cuccot az éjjeliszekrényre, és lementem ajtót nyitni.Hát aki az ajtóban állt, eléggé meglepett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése