Pár lépés a végtelen

/Leila szemszög/
Ahogy megláttam az újságot, teljesen lefagytam.
-Kérdeztünk valamit!-kérdeztem hangosabban a fiúktól.
-Na jó!Erre nincs időm!-vágta rá testvérem mire én is utánamentem.Visszamentünk a szállodába, és kértünk egy külön szobát magunknak.Átcuccoltunk tesómmal a saját szobánkba, és beszélgetni kezdtünk:
-Ez, hogy történhetett?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom...És azt sem, hogy miért hazudtak!-mondtam.
-Szerinted történt valami?-kérdezte félve.
-Remélem nem.De sajnos ezt csak tőlük tudhatjuk meg.Így kénytelenek

leszünk beszélni velük.-vágtam rá.

-Nekem semmi kedvem megbeszélni a dolgokat!Épp elég félrebeszélést hallottam.-felelt tesóm.

-Nekem sincs!De most gyere és kapcsolódjunk ki!-mosolyogtam.Átöltöztünk fürdőruhába, és a jakuzziba igyekeztünk.Beültünk, majd két fiatal srác csatlakozott hozzánk.Nagyon jól éreztük velük magunkat, mikor Kimi dühös ábrázatát pillantottam meg.

-Mi a baj?-kérdezte azonnal tesóm.

-Kimiék.-mondtam elhaló hangon.

-Nyugi!Megvédünk titeket!-válaszolta a két srác miközben átkaroltak minket tesómmal.Erre bólintottam egyet, és csak Kimsterék közeledését vettem észre.

-Miért jöttetek?-kérdeztem Kimit.

-Beszélnünk kéne!-mondta nekem.

-Mint látod nem érnek rá!-szólt az egyik srác közbe.

-Mint látod nem érdekel!-vágott közbe Sebastian.

-Na nekem ebből ennyi elég!-mondta tesóm és elment.Sebastian tesóm után vette az irányt.
-Szeretnék veled beszélni!-nézett rám Kimi.
-Én is sok mindent szeretnék!Például, hogyha igazat mondanál nekem!-válaszoltam és a bár felé vettem az irányt.
-Adj 5 percet!-kérlelt.
-Már csak 4 perc 50 másodperced van!-mondtam.
-Félreértettél mindent!Jenny nyomult rám, és én nem akartalak ezzel bosszantani!-magyarázkodott.
-Nem nagyon tudok hinni neked!-hajtottam le fejem.
-Az újságoknak jobban hiszel?Hisz csak én tudom elmondani az igazságot!Tudod mennyire utálom a pletykákat!-emelte fel fejem.
-Tudom!De többet ne forduljon elő!-mosolyogtam.Miután elmondtam megcsókolt.
-Akkor igyunk együtt valamit a kibékülésre!-kacsintott rám.
-Rendben!Egy vodka-narancs?-kérdeztem.
-Benne vagyok!-és azzal rendeltünk 2 vodka-narancsot.
/Szandika szemszög/
Mentem a szobába, mikor megfogta az ajtót és ő is bejött.
-Nem érdekel a magyarázatod!-előztem meg.
-Pedig elmondom!-erősködött.
-Ha muszáj!-sütöttem le szemem.
-Muszáj!Hanna.....tudod csak nagyon szeret engem.-húzta el száját.
-Vagy úgy?És akkor miért vagy még velem?-kérdeztem meg.
-Ő szeret engem.De én őt nem!-nézett a szemembe.

-Ezt valahogy gondoltam.De tudod nem nagyon tudok benned már megbízni.-néztem a földet.
-Kérlek adj még egy esélyt!-lépett egyre közelebb hozzám.
-De ha még egyszer......örökké vége.-fegyelmeztem meg.
-Nem lesz még egyszer!-mosolygott,és megcsókolt.Majd vacsorázni mentünk tesómékkal együtt.Seb evés közben elég fura dolgot jegyzett meg:
-Olyan kielégült arcotok van!-röhögött kedvesem.
-Van is miért!-mosolygott a finn.Megvacsoráztunk, majd mindenki a saját szobája felé vette az irányt.Én és tesóm pedig a kivett szobába igyekeztünk a bőröndökért, mikor a ma megismert 2 srác jött velünk szembe.Hirtelen elénk léptek, a falhoz szorítottak és megcsókoltak.Természetesen ellenkeztünk, de erősebbel voltak nálunk.Látszólag kevés, de nekünk végtelen hosszú idő után leszálltak rólunk és a következőket mondták:
-Most szépen velünk jösztök!-felelt az egyik srác.
-Álmodban!-vágtuk rá tesómmal egyszerre.Erre felemeltek és a szobájukba vittek.Leültettek az ágyra, és újra megszólaltak:
-Nekünk van egy kis elintézni valónk!De el nem merjetek menni!-figyelmeztettek.Miután elmentek azonnal a recepciót hívtuk.Nemsokára jött is a segítség, és a két srácot pedig letartóztatták emberrablás vádjával.Visszamentünk a bőröndökért, s én Vettel, tesóm pedig Raikkönen szobájába vette az irányt. Eldöntöttük, hogy egy kellemes esti sétára megyünk.Tesómmal egy külön kört tettünk, míg párjaink autó grammot osztottak.Hallottuk beszélgetésüket, így eldöntöttük, hogy bevárjuk őket.A sötétben sajnos két ismerős alak tűnt fel.Ijedtségünkben kiabálni kezdtünk:
-Seb!Kimi!Segítsetek!-kiáltottuk egyszerre.Ők azonnal ideértek hozzánk és lerendezték a két srácot.Ismét a rendőrségen találták magukat.Miután Sebék visszaértek, kérdőre vontak:
-Mi történt?-kérdezték egyszerre.Sajnos el kellett mesélnünk nekik, ami meg is történt.
-És erről mi miért nem tudtunk?-kérdezték haragosan.
-Mert úgy tudtuk, elrendezték a dolgokat.-válaszolt Leila.
-Úgy tudtátok?Akkor is el kellett volna mondani!Így, hogy vigyázzunk rátok?-kérdezte Kimi tesómat.
-Bocsánat!De ti sem voltatok velünk őszinték!-feleletem.
-De nekünk nem az életünk múlt rajta!-dühöngött Sebastian.
-Na jó!Én ehhez túl fáradt vagyok!-mondta tesóm majd befelé vette az irányt.Pár másodpercre rá, Kimi is utána ment.Mi még Sebbel kicsit beszélgettünk a történtekről, majd mi is bementünk aludni.Másnap reggel véget ért nyaralásunk.Párommal szüleihez utaztunk.Addig tesómék Espoo-ba mentek.A reptéren elváltak útjaink...Kis félelemmel, de izgatottan szálltam le a repülőről.Nem volt hosszú az út a ,,családi" házig.Egyre idegesebb lettem amit Seb észre is vett.Mikor kiszálltunk a kocsiból, Sebastian odajött hozzám és kézen fogva sétáltunk be a házba.Az ismerkedés Seb családjával remekül ment.Ebéd után Fabiannal mentem beszélgetni.Rögtön rá is tért a témára:
-Figyelj Szandika!Tetszik nekem egy lány!Csak nem tudom hogyan szerezzem meg!-szomorodott el.
-Nem vagy te még túl fiatal a csajozáshoz?-nevettem el magam.
-13 vagyok!Ki kérem magamnak!De tudsz segíteni?-kérdezte.
-Oké!Hát meglátom mit tehetek.-mosolyogtam.Még egy jó ideig elbeszélgettünk, mikor Seb kopogott be a szobába.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Ahham!-mondtam.
-Indulnunk kéne!-mondta párom és gyorsan elköszöntem a családtól, majd indultunk is Seb házába.
Svájcba elég lassan értünk el.Majd a már megszokott házba bementünk.Kipakoltunk és lepihentünk...
/Leila szemszög/
Espoo-ba hosszú volt az út.Izgatottan vártam a nagy találkozást.A reptérről 30 perc múlva egy takaros ház előtt találtam magam.Izgatottságomban folyton beszéltem.Kimi csak mosolygott rajtam.
-Min mosolyogsz ennyire?-kérdeztem.
-Aranyos vagy mikor izgatott vagy!-vigyorgott.-Megérkeztünk!-mondta és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.A házba beérve egy viszonylag idős hölgy fogadott.Azonnal egy sértő mondattal illetett:
-Tudom, hogy csak a pénzéért vagy a fiammal!-vágta rá Paula.
-Anya!Hogy mondhatsz ilyet?Leila nem szegény!Ha a pénzemért lenne velem már elhagyott volna a pénzemmel együtt!-szidta le annyát Kimi.Majd finnül folytatta anyja szidását.Ő persze nem tudta, hogy tudok finnül, de én tisztán értettem minden szót.A veszekedés után, ebédelni ültünk le.Megebédeltünk, majd Kimi egyik házába indultunk.
-Ez gyönyörű!-vágtam rá azonnal.
-És csak neked szereztem be!-kuncogott.
-Oho!Persze!Ezalatt az 1 hét alatt vettél egy házat mi?-incselkedtem.De nem volt valami jó ötlet, mert az ölébe vett és bevitt a házba, majd a hálóba.Levette felsőjét, majd átadtuk magunkat az érzéseinknek...Éjszaka ébredtünk fel, és megkérdeztem szerelmem nem kér-e enni.Erre csak ennyi volt a válasz:
-De!Jól esne most egy kis pizza!Ott van a hűtő tetején a szórólap rendelj valami finomat!-bízta rám.
-Oké!-s egy csókot adtam szájára.Lementem mikor egy érdekes levelet találtam a földön.
Kedves Kimi!
Gratulálok új párodhoz!Szerintem gyönyörű lány, és remélem boldogok lesztek!Már alig várom, hogy lássalak titeket!Sajnálom, hogy nem tudtam a családommal elmenni anyához, de majd bepótoljuk!Addig is legyetek jók!
                                                                                    Rami
Mikor olvastam, nagyon boldog voltam.Örültem, hogy a családból van aki szeret....Letettem a levelet, majd rendeltem két óriás sonkás pizzát.Amíg kihozták a pizzát leültem tévét nézni.Egy elég érdekes film ment az RTL klubbon.A táncoló talpak!Bár gyerekes mese, de én még mindig élveztem. Csengettek.Megjött a pizza!Gondoltam magamban.Kifizettem és felmentem páromnak szólni.
-Szívem!Itt a pizza!-ébresztettem fel.Olyan kis cuki feje volt.
-Rendben!Megyek!-s felállt és egy csókot nyomott hajamba.Leballagtunk az emeletről és együtt falatoztunk, miközben a filmet néztük.Mire megettük, pont vége lett a filmnek.
-Jó időzítés!-mondta Kimster.
-Hát a legjobb!-mosolyogtam.
-Na gyere menjünk aludjunk egy jót!Ez a hét elvileg a pihenésről szólt, de esemény dús volt az biztos!-vágott egy félmosolyt.
-Az volt!De örülök, hogy minden gond megoldódott!-csókoltam meg.
-Szeretlek!Bele se merek gondolni mi lett volna ha nem bocsátasz meg!-nézett lefelé.
-De nem így lett!-ismét megcsókoltam, majd ,,felmásztunk" az emeletre.Másnap reggel álmosan keltem fel, de gondoltam felhívom tesómat, hogy ment neki a megismerkedés:
-Szia!-vette fel álmosan a telót.
-Szia!Hogy ment?-kérdeztem meg.
-Remekül! Nagyon aranyos Seb családja.-hallottam elmosolyodik.-És neked?-kérdezte meg.
-Rosszul!Kimi anyja azt hiszi csak a pénzéért vagyok a fiával!-szomorodtam el.
-Na ne!Ez nem lehet!Biztos Jenny telebeszélte minden rosszal Paula fejét!-hitetlenkedett.
-Az lehet!Bár ki tudja!És Seb hogy van?-kérdeztem párja felől is.
-Itt durmol mellettem!-válaszolt tesóm.-De most teszem le, csinálok valami reggelit!-mondta majd letette.
-Oké!Szia!-köszöntem el, s mire letettem Kimi felkelt.
-Kivel beszéltél?-kérdezte meg.
-Szandikával!-mondtam és kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.De valaki hátulról átölelte a derekam és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Gyere inkább készítsünk közösen egy reggelit!-javasolta párom.
-Okéééé!Benne vagyok!-válaszoltam és már a konyhába is voltunk...
/Sebastian szemszög/
Reggel finom illatokra keltem fel.
-Az én szívem reggelit csinált nekem?-kérdeztem meg páromat.
-Hát csak egy kis meleg szendvicset csináltam!-mosolyodott el.
-Mondtam már, hogy milyen jó, hogy nem szakítottál velem azon az éjszakán?-csordult le egy könnycsepp arcomon.
-Nem még nem mondtad.De tudtam.Érzem, hogy szeretsz, és én is nagyon szeretlek téged!-törölte le a könnycseppet az arcomról és megcsókolt.Én megfogtam derekát, és az ölembe vettem.Kezét a nyakam köré fűzte, és úgy vittem fel az emeletre.Alvós ruháját levettem róla, majd könnyen egymáséi lettünk...
-Kezdek éhes lenni.-mondtam.
-Gyere, én is és ki fog hűlni a szendvics is.-ült fel és lementünk.
-Dika, ez nagyon finom lett.-dicsértem meg a reggeli végén.
-Ezt azért nehéz elrontani.-nevetett-Mit csinálunk ma?
-Arra gondoltam, hogy megmutathatnám neked a környéket és estére áthívhatnánk pár haveromat és a párjukat.-vázolta tervét.
-Benne vagyok.-mondta, majd elkészültünk és indultunk-Hova megyünk?
-Egy nyaralóba.Az erdőben van.-válaszoltam.
-De rég voltam már erdőben.-mondta elgondolkodva.
-Min gondolkodsz?-kérdeztem.
-Régen szinte minden második héten mentünk a kis nyaralónkba.Tudod, mindig is elég sok pénzünk volt, így ismertek is voltunk.Anyáék így óvtak meg minket a médiátol és kapcsolódtunk ki.Leilával volt egy külön kuckónk.Mikor először próbáltuk ki, nagyon rossz idő volt és az éjszaka közepén mentünk be a rendes házba.-mesélt lelkesen.
-Valamikor négyen is eljöhetnénk.Itt legalább nincs olyan hideg, mint Finnországban.-nevettem el magam.
-Jó ötlet.-mondta és elértük a célt-Ez gyönyörű.
-Gyere, nézzük meg belülről is!-fogtam meg a kezét és úgy mentünk be.
-Megyünk egyet sétálni?-kérdezte.
-Persze.Induljunk!-már sétáltunk egy ideje, mikor megcsörrent Szandika telefonja.
-Igen?-vette fel.
-Azt veszem észre, hogy nem értettél semmit a tegnapi dologból.Nagyon ajánlom, hogy tűnj el Seb közeléből, mert ha nem óriási bajba kerülsz!Világos voltam?-szólt bele egy nő.
-Mi?Ezt nem értem.Ki maga?-kérdezősködött, de aztán rájött párom is-Hanna...
-Okos kislány.Ne feledd amit mondtam!-ez után azonnal letette a mobilt.
-Mit akart?-kérdeztem rögtön.
-Megfenyegetett.-válaszolt és sírni kezdett.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.-nyugtattam és visszamentünk a házba-Nem akarsz valamilyen filmet megnézni?
-De, az jó lenne.-mosolygott, kiválasztottuk amit megnézünk és már indítottuk is.Szandika elaludt, aminek örültem, mert addig sem gondol Hannara...Nem sokáig aludt, hisz hallottam egyszer csak felriad.
-Mi az kicsim?Rosszat álmodtál?-kérdeztem miközben hátát simogattam.
-Igen...Szörnyű volt!Soha életembe nem álmodtam még ilyet!-bújt hozzám.
-És elmeséled nekem?Hátha tudok segíteni!-öleltem szorosabban.
-Hát tudod...Hanna jött ide és engem bezárt ebbe a házba...Aztán te elmentél vele kézen fogva...Én meg csak néztem ki az ablakon....-mesélte.
-Ilyenekre ne is gondolj!Megvédelek!Bármi is az ára!-adtam csókot fejére.-De most próbálj meg aludni!És álmodj velem!-mosolyogtam el.
-Rendben meglesz!-válaszolt, és pár pillanat múlva elaludt.Míg ő aludt, én azon gondolkoztam mit kéne tenni, hogy Hanna leszálljon rólunk...
/Leila szemszög/
Reggeli és edzés után elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Ramiékat.Viszonylag hamar odaértünk, bár rendesen bevásároltunk csokiból.Egy nagy családi ház előtt álltunk meg.Kézen fogva mentünk be és egy pár évvel idősebb nő nyitott ajtót.
-Sziasztok!Már vártunk titeket.Gyertek be!-üdvözölt.
-Kicsim, ő Kristi, Rami felesége.Kristi, ő itt Leila, a párom.-mutatott be minket egymásnak Kimi.
-Rami!Gyere, megjöttek!-szólt fel az emeletre Kristi és pár pillanat múlva hallottuk, hogy többen is lejönnek.
-Keresztapuuuu!-ugrottak párom nyakába.
-Ő ki?-kérdezte az egyikőjük.
-Leila.Kicsim, ő itt Juustu és ő Titus.-mondta Kimi.
-Tudsz rajzolni?-kérdezte Juustu nagy szemekkel.
-Nem vagyok olyan jó, mint a tesóm, de tudok.Mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva.
-Macit!-megpróbálkoztunk vele és teljesen jól sikerült.Épp a tv előtt ültünk és néztük a mesét, mikor Kimi megszólalt.
-Menjetek el valahova!Mi vigyázunk a kicsikre.
-Nem szívesem hagyom egyedül őket.Mármint még nem nagyon voltunk távol.-gondolkozott Kristi.
-Nem lesz semmi gond.Ebédeljetek meg együtt.Mi elleszünk.-biztattam én is.
-Én benne vagyok.-mondta Rami, mire felesége is beleegyezett.Fél óra múlva már el is mentek.
-Na, mit csináljunk?-nézett a fiúkra párom.
-Menjünk el focizni!-válaszolt Titus és már indultunk is.Nagyokat nevettünk és jót játszottunk, mikor Juustu valahogy elesett.A lábán lett egy seb, de nem sírt.Hazaindultunk és Kimi vitte az ölében a kis sérültet. Siettünk, mert kicsit vérzett is és minél hamarabb megakartuk mosni.Miután a sebtapaszt is felraktam lábacskájára, ettünk és egy kis pihenést terveztünk a gyerekeknek.
-Itt maradsz ameddig elalszom?-kérdezte Juustu.
-Persze.Titus az ágyában alszik?-kérdeztem és bólintott-Te nem szeretsz ott?
-Csak este szoktam.-mondta és befeküdt az ölembe.Pár perc múlva éreztem, hogy besüpped az ágy a hátam mögött és Kimi megölel.Végül Titus is odabújt hozzánk és négyen aludtunk egyet.Ramiék ébresztettek  fel.Meglepő dolgot mutattak...

,,Ha álom volt mit tőled kaptam,ébrednem kell azt hiszem.Egy álmatlan éjjel, mind úgy hullott széjjel, mi volt...

Szakíts a múlttal!

/Sebastian szemszög/
Reggel hamarabb keltem fel mint Szandika.Csak néztem ahogy szuszog, és közben a tegnap éjszakára gondoltam.Egyszer csak halk mocorgásra lettem figyelmes.Szandika kelt fel, de látszólag nagyon álmosan.Megfogtam, és magamhoz húztam.Egymás karjaiban aludtunk vissza.
/Kimi szemszög/
Késő éjszaka volt mikor a gépünk leszállt.A Karib-tengerhez mentünk egy kicsit kikapcsolódni.Elfoglaltuk hotelszobánkat,és azonnal az ágyba zuhantunk.
-Eléggé fárasztó volt ez az út!Nem gondolod?-kérdezte kedvesem tőlem.
-De!Épp ezért most ne pakoljunk ki inkább majd holnap.Aludjunk.-ásítottam el magam.
-Rendben!-kaptam választ és már aludtunk is.Másnap reggel még mindig iszonyat fáradtak voltunk, de annyira még volt erőnk, hogy szobaszervizzel  kaját rendeljünk magunknak.Reggelizés után a strandra mentünk.Olyannyira jó idő volt, hogy engem per pillanatban semmi nem érdekelt, csak hogy Leilával vagyok.Letelepedtünk egy napozóágyra majd bekentük egymást naptejjel.Kicsit napoztunk, majd felkaptam Leilát és berohantam vele a vízbe.Nem kicsit kapálózott szegény, hisz nem volt valami forró a víz!De kellemesen hideg volt.Ölembe vettem a vízben, és úgy beszéltem neki:
-Tudod, hogy mennyire szeretlek?-kérdeztem meg tőle.
-Igen!Épp annyira mint az F1-et?!-vigyorgott.
-Nem!Annál is jobban!-mondtam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-súgta csókunk közben.
-Én is téged.Nem fázol?-kérdeztem, mert eléggé szorított magához.
-Nem.-rázta meg a fejét és kicsit elhúzódott-Úszunk egyet?
-Persze.-mentem bele és utánaindultam.
-De lassú valaki.-nevetett és a part felé szaladt.nekem sem kellett több, utánaindultam és felkaptam.
-Na ki is a lassú?-kérdeztem meg, miközben megfogtam a derekát és a földre húztam.Majd ismét megcsókoltam.
-Na!Jól van!De indulnunk kéne már!Semmit sem tudunk Szandikáékról!-mondta miután ajkaink elváltak egymástól.

-Rendben!-mondta és a kezem az övébe kulcsoltam.Pár perc séta után vissza is érkeztünk szálláshelyünkre.
-Felhívom tesómat.-mondta és mobiljában kikereste a számot.2 csörgés után felvették.
-Szia, Leila.-hallottuk meg Seb hangját.
-Hello.-köszöntünk egyszerre.
-Dika, keresnek.-hívta a német tesómat a telefonhoz.
-Igen?-szólt bele.
-Hello, Leila vagyok.Mizujs?-kérdezte mosolyogva párom.
-Minden rendben van.Ti hogy vagytok?
-Köszi jól.Minden oké.Most jöttünk ki pár perce a tengerből.
-Nem volt hideg?-lepődött meg.
-Kicsit igen, de jót szórakoztunk.Ti nem mentek valahová nyaralni?-érdeklődött Leila.
-Szerintem fogunk, csak még nem tudjuk, hogy hova.De én teszem is le.Jó pihenést, még beszélünk.Puszi.
-Oké.Nektek is.Puszi.-búcsúztak, majd bontották a vonalat.
/Sebastian szemszög/
Úgy döntöttem ideje lenne elmondanom Szandikának a dolgokat.Megvártam még kijön a fürdőből.Egy szál törölközőben ki is jött.
-Kicsim!Gyere ülj ide mellém!Mondanom kell valamit!-kezdtem fülig érő szájjal.
-Hát de még fel sem öltöztem!-mutatott végig magán.
-Nem baj!Engem nem zavar!-mosolyodtam el.
-Oké!És mit kell tudnom?-kérdezte mosolyogva.
-Hát tudod Kimiék nyaralni vannak.Szeretném ezeket átnyújtani neked.-és a kezébe adtam két jegyet.
-Két repülőjegy a Fülöp-szigetekre?-értetlenkedett, majd végül le esett neki.
-Gondoltam mi is elmehetnénk pihenni!-mondtam, miközben Dikát magamhoz húztam és megöleltem.
-Rendben!És mikor indulunk?-kérdezősködött tovább.
-Ma délután!-vigyorogtam.
-Tessék?Hisz már déli 12 óra is elmúlt!És én mindig nem öltöztem fel!-aggodalmaskodott szerelmem.
-Nyugi!Megleszünk mindennel időben!-válaszoltam és megcsókoltam.
-Hé!Leesik rólam a törölköző!-kiabálta mire én lehúztam az ágyra....
/Szandika szemszög/
Miután 1 óra múlva ismét felkeltünk felöltöztünk és bepakoltunk a bőröndökbe.Indultunk is.Másnap délutánra érkeztünk meg.A szálló igazán csodás látvány volt.
 -Sebastian ez gyönyörű!-csodálkoztam
-Tudom!Épp ezért hoztalak ide!-puszilta meg homlokom.Bementünk és a szobánk felé vettük az irányt.Elkezdtem kipakolni, mikor Seb megállította kezem.
-Hagyd!Gyere velem!Sétáljunk egyet!-mondta.Szó mi szó egy kis friss levegő nem ártott.Lesétáltunk a tengerhez mikor egy hajóhoz siettünk.Nem tudtam kik azok, de Sebastian húzott.Kiszálltak és tesómat pillantottam meg.
-De jó újra látni!-köszöntöttem.
-Téged is!-öleltük meg egymást.Üdvözlés után vissza sétáltunk a hotelbe.Kimster-ék is kivettek egy szobát.Majd megbeszéltük, holnap vízisileni megyünk.Nekem nem nagyon tetszett az ötlet, így én csak a hajóról fogom nézni szerelmemet és tesómékat.Másnap reggel Sebbel mentünk tesómákhoz, gondolván hogy már elkészültek.Ajtóstól rontottunk be szobájukba és eléggé kényes helyzetbe kerültünk...
-Hoppá!Hoppá!Hoppá!-mondta párom majd kezét a szememre tette.
-Bocsi!Mi megvárunk titeket az étkezőbe!-mondtam majd kimentünk a szobából.
-Fhuu!Na jó!Ez kicsit ciki volt!-mondtam Sebnek miközben ő mosolygott.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem ismét.
-Hát tudod...csak elgondolkodtam mi lett volna ha pont fordítva történik...-mosolygott.
-Hát szerintem akkor nem nevettél volna ennyire!-válaszoltam és elviharzottam.Faképnél hagytam Sebastiant mert ilyennel nem jó viccelni!Lehet csak én nem értem a viccet, de nekem ez túl sok volt.Kimentem és egy kicsit napoztam.Kellemesen meleg szél fújt.Olyan jó volt egy kicsit kikapcsolódni.
-Kicsim, mi baj?Nem szoktál ilyen lenni.-jött oda kedvesem és kezdte simogatni a hátam.
-Az, hogy ők is simán megláthattak volna.A másik meg, hogy mit fognak szólni?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ahogy Kimit ismerem, morog egy sort.-nevetett-De semmi baj gond nincs ebből.Megesik.-nyugtatott meg.
-Igaz.Mikor megyünk?-tereltem a témát.
-Mikor a kis gerlepár hajlandó lesz letolni a seggét.-nevette el megint magát.
-Nem is te lennél.-boxoltam egyet a karjába és rá pár percre megérkeztek tesómék.
-Na, végre.Indulhatunk?-pattant fel Seb.
-Aha.-mondták.Egyikőjükön sem látszott, hogy kínosan éreznék magukat, így már teljesen megnyugodtam.
-De én nem fogok vízisileni.-jelentettem ki.
-Miért nem?-lepődött meg Kimi.
-Hát tudod nem nagyon szeretek semmilyen deszkás sportot!Főleg ezt a vízi izét!-mondtam.
-Jól van!Akkor te a hajóról figyelsz majd minket!De ha kedvet kapsz közben hozzá csak szólj!-kacsintott rám Kimi.
-Rendben!-s azzal a hajó felé igyekeztünk.Beszálltunk és már kezdődött is a móka.Kb. negyed órája mehettünk már mikor testvérem a víz alá bukott...Seb és Kimi azonnal odasiettek hozzá, én pedig leállíttattam a hajót.Nem voltunk messze a parttól, így Kimiék kivitték Leilát a partra.Én meg hajóval mentem vissza. Leszálltam, és egy vágást láttam testvérem lábán amiből szó szerint ömlött a vér.
-Hogy vagy?-rohantam oda.
-Nincs eszméleténél.Hívj mentőt!-mondta Seb és én tettem, amit mondott.szörnyű volt ezt a jelenetet látni, de az megnyugtatott, hogy Kimi végig a karjai közt tartotta tesómat és vigyázott rá.Pár perc múlva egy mentőautó is megérkezett.Még a helyszínen adtak valamit Leilának, amitől felébredt.
-Be kell vinnünk a kórházba és csak ott tudjuk jobban megvizsgálni.-mondta az egyik mentős.
-Rendben.Kit keressünk a kórházban?-kérdezte Seb.
-Az egyikőjük jöhet velünk és a kis hölgyet.De most mennünk kell, mert még nem állt el a vérzése.
-Kimi, menj te.Sietünk utánatok.-ajánlottam fel,bár nem volt könnyű döntés.
-Köszönöm.-kaptam hálás pillantást tőle és már el is tűntek az autóval.
-Kicsim, te remegsz.-ölelt szorosan magához szerelmem-Gyere, menjünk mi is.Csak a hajót még elintézem. Öltözz fel addig.-gyorsan elintéztük a dolgokat és a kórház felé vettük az utunkat.A nővérek nagyon sokat segítettek, így hamar megtaláltuk a baleseti részleg folyosóján Kimit.
-Mi van vele?-kérdeztem azonnal.
-Műtik.Nem kellett volna engednem, hogy ő is jöjjön ilyen veszélyes terepen.-okolta magát.
-Haver, ez nem a te hibád.Leila erős csaj, meg sem fogja érezni.-nyugtatta Seb barátját, majd kijött egy orvos.
-Elnézést.Önök Leila hozzátartozói?-kérdezte.
-Igen.Én vagyok a párja, ő a tesója, és a párja.-mondta Kimi-Mi van vele?
-Összevarrtuk a sebét, az állapota stabil.-tájékoztatott.
-Hazavihetjük?-türelmetlenkedett Kimi.
-Igen, de ki kell pihennie magát.Lehet az egész napot átalussza az altató és a többi gyógyszer miatt.
-Bemehetünk?-kérdeztem most én, mire bólintott.
-Nem is vészes.-mondta Seb, mert nem volt semmilyen műszer a sérült közelében.Kimi azonnal odament az ágyhoz és megfogta tesóm kezét.
-Mikor visszük el?-nézett fel.
-Minél hamarabb.Utálja a kórházakat.-mosolyodtam el, visszaemlékezve arra, amikor eltörte a csuklóját és hisztizett, hogy neki nincs semmi baja, csak ne kelljen bemennie a kórterembe.
-Akkor ébresszük fel és induljunk.-javasolta kedvesem.Minden papírt elintéztünk és már csak Leilát kellett felébreszteni.Ezt én tettem meg és a hajóhoz vezető úton ügyesen vissza is aludt.Kimi vitte be és már estére járt, mikor bementem hozzá a szobába.
-Hahó, álomszuszék.-keltettem.
-Hm?-kezdett mocorogni.
-Enned kéne.
-Mindjárt megyek.-mondta és megtörölte a szemét.Otthagytam, addig megterítettem és négyesben fogyasztottuk el a vacsorát.Mindenki visszament a szobájába és kezdődött az este.....
/Sebastian szemszög/
Míg a csajok a szobákba vették az irányt, mi Kimsterrel a medencéhez indultunk.Leültünk egy-egy napozóágyra (bár este volt, de az idő jó meleg) és kicsit pihentünk.Lazításunkat váratlan meglepetés törte meg.Jenny és Hanna állt velünk szemben.Teljesen lefagytam és csak Kimire tudtam nézni.Épp ő is olyan idegállapotba volt mint én.Felment bennem a pumpa, mikor Hannára néztem az üzenete jutott eszembe amit Szandikának küldött.Rögtön le is teremtettem:
-Mit keresel itt?Egyáltalán honnan tudtad hogy hol vagyok?-kérdezősködtem.
-Valahonnan tudom.És érted jöttem!Sebastian szeretlek!-beszélt nekem, amit nem akartam meghallani.
-De én már nem szeretlek!Értsd meg!És ha még egyszer a barátnőmnek küldesz még egy ilyen üzenetet...-itt félbe hagytam mondandóm.
-Akkor?Semmi nem lesz!Én soha nem foglak titeket békén hagyni, míg szét nem váltok!-dühöngött ex barátnőm.
-Na jó!Most azonnal tűnj innen!Nincs jogod mások élete felett ítélkezni!-mondtam, mire hátat fordított nekem, és eltűnt.Eközben láttam, hogy Kimi is elpaterolta volt feleségét.
-Mit akartak valyon?-kérdezte sejtelmesen.
-Azon kívül, hogy visszaszerezzenek minket?Nem tudom!De nem lesz ennek jó vége így!-feleltem mire szerelmem és testvére léptek ki a szálloda medencéhez vezető ajtóján.
-Na!Mi jót csináltatok?-kérdezte meg párom és egy csókot nyomtam szájára.
-Hát tudjátok!Itt volt Jenny és Hanna!-kezdtem bele haverom helyett.
-Áááá!Na ne!Ezt nem hiszem el!Miért?Miért?Miért pont velünk történik ez!-gondolkodott kicsit hangosan Szandika.
-Nyugi!Minden rendben van!-nyugtatgattam feszült kedvesem.
-Nyugi?Oké!Látom te még nem keveredtél ilyen szituációba!-mondta nekem dühösen.
-De igenis keveredtem!És légyszíves ne mond meg mit csináljak!-kaptam fel én is a vizet.
-Jó!Szóval így állnak a dolgok.Akkor nekem itt semmi keresni valóm nincs!-indult volna befelé de kicsit erősen fogtam meg kezét.
-Hé ez fáj!-nyafogott.
-Engem nem érdekel!Meg kell beszéljük!-mondtam.
-Mégis mit?1 percet kapsz.
-Kicsim, szeretlek.Nem hagyom, hogy ez a kis hisztis tönkretegye a kapcsolatunkat és felhúzzon téged. Azt meg főleg nem, hogy miatta veszekedjünk.Én TÉGED szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
-Jó bocsi, csak nagyon idegesít.-hajtotta le a fejét.
-Próbáljunk ne vele foglalkozni.-simogattam meg arcát.
-Oké.Szeretlek.-mondta
-Én is téged.Gyere, menjünk.-invitáltam vissza a szobánkba.
-Mi felmentünk.-szólt még vissza tesójának.
-Oké.Mi még maradunk picit.-mondták egyszerre és felmentünk.
-Fáradt vagy?-kérdeztem.
-Elég eseménydús volt ez a nap.-sóhajtott.
-Zuhanyozzunk le és pihenjük ki magunkat.-ajánlottam és így is lett...
-Mit csinálunk holnap?-kérdezte álmos hangon már az ágyban.
-Kimivel városnézést terveztünk, de szerintem Leilának ez most nem lenne túl jó.Majd eldöntjük.Jó éjt.
-Neked is.-mondta, majd elaludtunk...Reggel hangos beszélgetésre, ami inkább kiabálás volt ébredtünk. Én is és Szandika is megismertük a hangokat.
-Mi történhetett?-nézett rám aggódva párom.
-Félek, hogy Jenni.-sóhajtottam és az ajtóhoz indultam.
-Hogy képzelted ezt, hogy téged igazából szeret?-hallottam meg Jenni hangját.
-Nem képzeltem!Tudom, hogy szeret.-válaszolt Leila.
-Te csak ágybetétnek vagy jó neki!Takarodj az életünkből!Nem gondolhatod komolyan, hogy egy kis 20 évest fog szeretni!?-sértegetőzött Jenni.
-Te meg mit keresel itt?-léptem közbe.
-A férjem.Ez a kis liba azt hiszi, hogy őt szereti.-mondta gúnyosan az ex.
-Mert ez így is van!-mondtam.
-Ja, azért nem vigyáz rá.Az sem érdekelte volna, ha tegnap ottmaradsz.Mert téged kihasznál!-mondta még mindig a magáét Jenni.
-Na, ebből elegem van.Nem érdekel, hogy mi miatt váltatok el, de annak volt oka és én most Kimivel vagyok és leszek is.Ha tetszik, ha nem!-válaszolt határozottan Leila.
-Ezt még nagyon megbánod!-fenyegette meg a "vendég" Leilát, aki zokogásban tört ki, ahogy Jenni elhagyta a folyosót.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-öleltem meg és nyugtatni kezdtem-Hol van Kimi?
-Edzeni ment.-mondta szipogva-Ugye nem igaz, amit mondott?-kérdezte félve.
-Nem.Már nagyon rég ismerem Kimit, és még soha nem nézett így senkire, mint rád.Higgy nekem!-mondtam és ekkor érkezett meg Rakka is.
-Édesem, mi a baj?-rohant kedveséhez.
-Jenni.-válaszoltam én helyette, mire bólintott egyet és bementek a szobájukba.
-Mi volt?-kérdezte azonnal Szandika.
-Jenni idejött és hisztizett.-válaszoltam és elkészültünk.Most kopogás után mentünk be.Már nem látszott semmi a reggeli veszekedésből, így jobb is volt a hangulat.
-Akkor hova menjünk ma?-kérdezte Leila.
-Arra gondoltunk, hogy ha nem fáj a lábad sétálhatnánk!-mondtam.
-Ha már nagyon fáj a lába, viszem a hátamon!-válaszolt Kimi.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte meg Szandika.
-Ja!-vágta rá a ,,csipet-csapat".Már lassan 10perce sétálhattunk,mikor Kimiék megálltak.
-Leila mi a baj?-kérdezte Kimi barátnőjét.Leila nem válaszolt csak egy újságos standot nézett, ami feltűnt Dikának is.
-Öööö....Ez mi?-kérdezte Leila.
-Én is ezt szeretném tudni!-vágta rá párom.Mi tanácstalanul összenéztük barátommal, és fogalmunk sem volt, mit is feleljünk erre...

Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel? 

Minden álmunkat a hajnal tép széjjel. 

Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás! 

Hogy nem öleltél így még senki mást!

Nem kell más!

/Szandika szemszög/
Ébredés után megreggeliztünk, és egy frissítő sétára indultunk.Egy közeli parkig mentünk.Leila s Seb tollasozni kezdtek, miközben mi Kimivel tovább sétáltunk.Már elég messze járhattunk, mikor fotósokat pillantottunk meg.
-Nagyon jó!Ezektől soha nem lesz nyugtunk!-feleltem dühösen Kiminek.
-Szerintem ennek nem lesz jó vége.-húzta el a száját Kimi.
-Jobb lenne ha visszamennénk nehogy valami félreérthetőt le tudjanak fotózni!-mondtam Kiminek.
-Ez jó ötlet!Akkor nyomás!-felelte majd játékos futásban értünk vissza tesómékhoz.
-Hogy, hogy ilyen hamar?-kérdezte meglepődve párom, mikor meglátott minket.
-Firkászok.-válaszolt helyettem Kimi.
-Akkor menjünk.-tanácsolta testvérem, s így is lett.Haza gyalogoltunk,majd átöltöztünk fürdő ruhába és a medencébe futottunk.Mivel iszonyat jó idő volt, és a reggeli sétából délutáni sikerült ezért gondoltuk elvisszük a fiúkat a kedvenc éttermünkbe.Nem sok tiltakozás volt ellene.Felöltöztünk és már indultunk is...Közel volt az étterem, s hamar is odaértünk.Egyszerű, mégis látszik, hogy sokat költöttek az épületre.A kiszolgálás is nagyon jó volt, hamar kihozták az ételt.Szűk egy óra múlva távozni készültünk.
-Honnan tudták, hogy itt vagyunk?-kérdezte feszülten a párom, mire biztatóan megszorítottam kezét.
-Miért kell minket állandóan követniük?Nincs érdekesebb dolguk?-panaszkodott a másik pilóta is.
-Ezek szerint, nincs.Menjünk gyorsan, semmi kedvem ezekhez.-kezdett bele Leila is.
-Egyet értek.-indult meg Kimi, s húzta maga után kedvesét.
-Nem azt mondtam, hogy fussunk.-lassította párját tesóm.Kifele menet megállított Szujó Zoltán és megbeszéltem vele egy időpontot amikor interjút készíthetünk.Míg én Zolival beszéltem tesómék a kocsinál vártak.Bevallom kicsit féltem oda menni, valyon mit szólnak Sebék, hogy csak így a tudtuk nélkül szerveztem meg egy sajtótájékoztatót?!
-Hol voltál?-kérdezte azonnal Leila.
-Szujó Zolival beszélgettem.Holnapra egyeztettünk.-mondtam egyszerűen.
-Mit egyeztettél?-nézett rám nag szemekkel.
-Egy interjút... kettőnkkel.-valltam be.
-Hogy, mi?Én nem megyek.-mondta, s durcásan beült az autóba.
-Most ezért miért viselgetsz így?-szálltam be én is.
-Mert tudod, hogy utálom a médiát.Soha nem szerettem és nem is fogom.Te is ha tudod, mindig kerülöd. Most miért beszéltél velük?-kérdezősködött.
-Mert kedvesek voltak és nem akarom, hogy hülyeségeket írjanak.
-Nem érdekel, én akkor sem megyek el.-akaratoskodott, s a fiúk is beültek, majd elindultunk.Egész úton csend uralkodott a kocsiban.Mikor hazaérkeztünk én és testvérem külön szobáinkba rohantunk és magunkra zártuk az ajtót.Nem tudom miért nem akar menni!Pedig ez csak egy ,,ártalmatlan" interjú!Míg ezen merengtem eltelt egy kis idő.....Épp vacsora idő lehetett, mikor valaki kopogott az ajtón:
-Szívem!Engedj be!-nem lepődtem meg, hogy Sebastian volt az.
-Bocsi!De egyedül kell lennem!-válaszoltam az ajtón keresztül neki.
-Nincs bocsánat!Kimi már megfűzte Leilát, hogy engedje be!Én is megfoglak téged!-erősködött.
-Rendben!Beengedlek!-nyitottam ki az ajtót.
-Végre!Úgy aggódtam érted!-ölelt meg.Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk...
/Leila szemszög/
Miközben mi Kimivel vacsoráztunk, hallottam, hogy Sebastian be tudott jutni Szandikához.Vacsorázás közben beszélgettünk párommal:
-Hé kicsim!Ugye ti nem szoktatok sűrűn összeveszni?-kérdezte meg tőlem.
-Hát ami azt illeti.....nem.Egymás nélkül nem sokáig bírjuk!-mosolyodtam el és néhány régi emlékkép jutott eszembe.El is merengtem egy kicsit, és ez feltűnt Kiminek is:
-Hahó!Itt vagy?-mutogatott kezével a szemem előtt.
-Ja persze!Csak beugrott néhány emlék!-mosolyogtam el magam.
-Ki fogtok békülni!Ti testvérek vagytok és mindig össze tartotok!Ha nem magatoktól, akkor segítséggel fogtok kibékülni!-biztatott szerelmem.Bár tudtam magamban, hogy tesómnak sem könnyű, hisz ő is épp annyira rosszul érzi magát mint én.Nemsokára halk léptekre lettünk figyelmesek.Sebi ,,hurcolta le" tesókámat.Kimi és Seb elmentek egy esti kocogásra, addig mi Szandikával megtudtuk beszélni higgadtan a dolgokat:
-Sajnálom!-mondtuk egymásnak egyszerre.
-Tudom, hogy meg kellett volna kérdezzelek téged de minden olyan gyorsan történt!-magyarázta meg a dolgokat testvérkém.
-Tudom!És sajnálom!Remélem azért még sem lesz olyan rémes az az interjú!-haraptam egy kicsit el a végét.
-Akkor mégis eljössz?-csillant fel Szandika szeme.
-Igen.De csak is a te kedvedért!-mosolyogtam.
-Köszi!Köszi!Köszi!-hálálkodott majd megölelt.Pont visszaértek a fiúk mire befejeztük a mosogatást.
-Ki is békültetek?-kérdezte Kimi.
-Ühhümm!-válaszoltam.
-Nagyon örülök!-mondta Seb.Mindenki felment a saját szobájába és elaludtunk.....
/Sebastian szemszög/
Reggeli ébredésünk után, a csajok elkezdtek készülődni.Kicsit furi, hogy most nem együtt megyünk interjút adni, de ezt is meg kell szokni.Egyetlen egy szerencsénk volt!Csak nekünk, nekem és haveromnak Kiminek, elintézte Szandikáék apja, hogy mi élőben lássuk mit is mondanak.Bár nem értünk tökéletesen magyarul de azért Leiláék tanítottak.Így azért könnyebb szívvel engedtük el őket.11-re ott is voltak.És már kezdődött is!
/Leila szemszög/
-Sziasztok!-köszöntek nekünk az interjú szobában.
-Hello!-köszöntünk egyszerre tesómmal.
-Első kérdésem Szandikának szól!Na szóval.Milyen érzés Vettel mellett lenni?-kérdezték tesómat.
-Elsősorban csodálatos!Szerintem ő egy nagyon remek ember és iszonyat aranyos.Első látásra szerelem mondhatjuk azt.-felelte mosolyogva Szandika.
-Rendben!Leila!Nektek viharos a kapcsolatotok Kimivel.Lehet, hogy szétválnak útjaitok?-kérdezték tőlem.Erre a kérdésre kicsit felhúztam magam, de próbáltam higgadtan kezelni a dolgokat.
-Az igaz, hogy nekünk nem annyira kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, mint tesóméknak, de ha összeveszünk ki is békülünk, elég hamar, mert nem bírjuk egymás nélkül.A kérdésedre felelve, nem vagyok jósnő, de az ami köztünk van, nem engedi, hogy szétváljunk.-feleltem kicsit feszülten.
-A következő kérdésem az lenne, hogy mi lesz veletek a versenyszezonban?Főleg Szandika, veletek. Ugyanis előző barátnőjét, Hannat Sebastian nem nagyon engedte nyilvánosság elé.-jött az újabb kérdés.
-Először is én nem Hanna vagyok.Biztos lesz olyan futam, amire megyek, de olyan is, amire nem.-válaszolt tesóm, s én következtem.
-Mi még nem beszéltünk erről a dologról.Ráérünk akkor, ha majd indulnunk kell.-feleltem.
-Nemrég jelentek meg olyan képek, ahol Leila Sebastiannal, Szandika pedig Kimivel van.Meséljetek kicsit erről.Esetleg békíteni kellett?A "viharos" párt, vagy a "kiegyensúlyozott" párt?-faggattak tovább.
-Nem, szó sincs békítésről.Egyszerűen tesóm és kedvesem tollasozni kezdtek, s mi Kimivel úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet, míg a gyerekek kijátsszák magukat.-mondta könnyeden Szandika.
-Értem.A "gyerekek" elég furcsa megfogalmazás.Miért így mondtad?Gyerekesen viselkednek?-kérdezték, mire picit elmosolyodtam.
-Néha gyerekesek, igen.De ezt inkább úgy értettem, hogy ők játszottak.-felelt megint testvérem.
-Leila, úgy értesültünk, hogy voltál mostanában kórházban.Mi történt?Talán nem jön a kis Räikkönen?-kérdezték, amin eléggé meglepődtem, de nem mutattam ki.
-Nem, nem jön.Az én hibámból volt egy kisebb balesetem.-válaszoltam, de nem akartam elmondani, hogy miért.
-Mi történt?Milyen balesetről van szó?-jöttek az újabb megválaszolandó dolgok.
-Egy gokart baleset.Az egyik kanyarban kicsúsztam és a gumifalba ütköztem.-magyaráztam.
-Akkor te is szereted a száguldást, vagy csak mostanában csöppentél bele?-tették fel az új kérdést.
-Már kiskorunk óta szeretjük a benzingőzt.-nevettem-sokat gokartoztunk ezelőtt is.
-A szüleitek mit szóltak hozzá, hogy mindketten egy egy versenyző mellett találtátok meg a boldogságot?-kérdeztek egy igen kényes témára, s először tesóm válaszolt látva, hogy össze kell szednem gondolataimat.
-Könnyen ment.Anyáék azt akarják, hogy boldogok legyünk.Én megmondtam, hogy Seb mellett vagyok boldog, s ahogy én láttam nagyon jól kijön párom, a szüleimmel.-mosolygott.
-Nálatok, Leila?-fordult felém kérdezőnk.
-Én inkább azt mondanám, hogy rossz volt az időzítés és a körülmények sem voltak a legjobbak.-adtam burkolt választ.
-Köszönöm a válaszaitokat, de sajnos lejárt az időnk.-mondta Zoli, mire én megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Mi köszönjük a kérdéseket.-reagált Szandika.
-Beszélhetnénk egy kicsit a pontosabb adatokról?-nézett kettőnkre Zoli.
-Szerintem elég vagyok én is.-válaszolt tesóm, mivel érezte, hogy én ezt inkább kihagynám.Miután Szandi és Zoli elvonultak egy csendesebb helyre, én kedvesem felé vettem az irányt.Seb értetlenül nézett rám, mert nem tudta, hogy hova ment szerelme, mire én megnyugtattam, hogy csak a részletekről beszélnek és mindjárt jönnek is és mehetünk haza.Ez a mindjárt elhúzódott egy kicsit...Már legalább 1 órája várhattunk mikor én meg Kimi úgy döntöttünk hazamegyünk.Seb addig megvárja tesómat.
/Sebastian szemszög/
Míg páromat vártam, egy ismerős arc bukkant fel.Szandika apja Nádasdi Krisztián.Épp egy szoba felé vette az irányt mikor leszólított:
-Szia Sebastian!-mondta nem épp vidáman.
-Szia Krissz!Hogy hogy itt?-kérdeztem meglepődött arccal.
-Behívatott Zoli haverom, hogy valami gáz van Szandival!-kókadt le szája.
-Tessék?És ezt nekem miért nem mondták?-lettem egyben dühös, aggódó és szomorú. Azonnal a szobába rohantunk ahol csak Zolit találtuk.Krissz rögtön rákérdezett:
-Mi a baj a lányommal?-kérdezte meg félve.
-Hát...tudod...-dadogott Szujó.
-Mondjad már!-förmedtem rá.
-Szandi eltűnt!Egyszer csak kapott egy üzenetet ami látszólag nagyon felzaklatta és elrohant.Próbáltam megállítani de nem tudtam....-kapkodta a levegőt a sajtós.
-Mobilon próbáltad már?-kérdeztem meg Zolit.
-Igen!És nem kapcsolható!-értetlenkedett.
-Induljunk!Bárhol is, de meg kell találnunk őt!-mondtam és már indultunk is...
/Szandika szemszög/
Igen.Elég csúnya dolog volt faképnél hagyni Szujó Zolit, de el kellett mennem.Az SMS amit kaptam, nagyon felzaklatott.Hogy kitől kaptam?Nem mástól, mint Hanna-tól.De honnan van meg a telefonszámom neki?Ezt az üzenetet kaptam tőle:
Szia Szandika!
Remélem láttad az újság címlapját!Én és Sebastian pózoltunk rajta!És szerinted a fotósokat ki csődítette oda?Még szép, hogy én!És miért mondom el ezt neked?Pusztán azért, hogy tudtodra adjam Seb engem szeret még mindig és nem téged!Ezt fáj látnod!De hidd el, kicsit sem sajnállak!A testvéred Kimivel meg azt csinál amit akar.Az engem nem érdekel.De nagyon szépen megkérlek, hogy tűnj el Seb életéből!Még a családját sem ismered!Ők engem ismernek és szeretnek!Szóval tűnj el!
Puszi: Hanna 
És csak kicsit akadtam ki!Hogy lehet valaki ilyen pofátlan?Beleszóltam én egyszer is az életébe?Nem!Hát akkor?!Egy csendes nyugis helyre vágytam, ahol csak én és a természet van.A házunkhoz közeli parkba mentem és leültem a tó szélére.Merengtem.....Későre járt már.Haza indultam.Biztos mindenki halálra aggódta magát, mivel a telefonom kikapcsoltam.Késő éjjel értem haza és senkit sem találtam otthon.Biztos engem keresnek...Utálom ezért magam.Küldtem tesómnak egy üzenetet:
Szia tesókám!
Itthon vagyok és minden a legnagyobb rendben van!Nem tudom ti hol vagytok de majd jösztök :) Sajnálom, hogy ennyit aggódtatok miattam és 1000 bocsánat :( Hidd el van mit mesélnem! >.<
Üzenetem már küldtem is.Lezuhanyoztam, vacsorát készítettem és leültem enni.Megint csak az az SMS járt a fejembe.Miután végeztem a kajálással, telefon csörgésre lettem figyelmes.Tesóm hívott.Azonnal felvettem:
-Szia Szandika!-kezdte tesóm.
-Szia!-köszöntem én is.
-Megkaptam az üzid!Nagyon aggódtunk érted!Főleg apu és Seb.De persze mi is Kimivel.-mesélt nekem.
-Tudom és sajnálom!De olyan üzenetet kaptam amitől szó szerint lefagytam!-mondtam majd elmeséltem neki az egész sztorit....
-Ez durva!Na jó de mi most Kimivel a repülőn ülünk!-mondta mire ő is mesélt egy kicsit...
Én miután elmesélt mindent letettem és hívtam Sebastiant, mire ő pont belépett az ajtón.-
-Szandika!Életem!Végre megvagy!-futott hozzám és pörgetett meg a levegőben.
-Bocsánat, hogy így eltűntem de tudod kaptam Hannától egy SMS-t!-kókadt le szája.
-És mégis mit kavar már megint?-kérdezte meg mire én elmeséltem neki az egész történetet.
-Ezt nem hiszem el!Ez....-mire kezem szájára tettem és úgy csitítottam.
-Hagyd!Az a lényeg, hogy mi szeretjük egymást!-vettem le szájáról kezem és megcsókoltam.Hosszú percekig csak egymást ,,nyaltuk-faltuk" mikor Sebastian megszólalt:
-Nekem nem kell más!Csak te!-erre a mondatára ismét egy csókot nyomtam szájára mire ő felkapott az ölébe és felvitt a hálószobába.Kellemes élményben volt részünk...

Lélekdonor

/Szandika szemszög/
Rögtön kiszálltunk a go-kart-ból,és testvéremhez futottam aki eszméletlen volt.Ijedten mondtam Sebastiannak, hogy hívja a mentőket.Szó mi szó, elég gyorsak voltak.2perc sem telt bele már a kórházban voltunk.Míg én a nővérrel konzultáltam, addig Leila a rendelőben volt.
-Elrendeztem mindent!-mondtam idegesen kedvesemnek.
-Ne aggódj!Nem lesz semmi baj!-nyugtatgatott és egy puszit nyomot a homlokomra.Fél óra várakozás után bemehettünk tesómhoz.Sebastian addig az orvossal beszélt.
-Jól vagy?-kérdeztem testvérkémtől sírva.
-Igenn!!De kérlek ne sírj!-mondta.
-Jól rám ijesztettél!-mondtam közben mosolyogva töröltem le a könnyeim.
-Ugye Kimi nem tudja?-kérdezett tőlem.
-Hát....ömmm...fogalmam sincs.-válaszoltam.De eközben Kimi toppant be az ajtón.
-Ugye jól vagy kicsim?-kérdezte Kimi tesómat.
-Az orvosok szerint kutya bajom!Csak nem ettem egész nap semmit!-adott megnyugtató választ tesóm.Eközben egy futár srác hozott egy nagy csokor rózsát tesómnak.
-Ez kitől jött?-kérdezte idegesen testvérem pasija.
-Nem tudom.De aranyos tőle, hogy gondolt rám.-mosolygott Leila.
-Akkor én már nem is zavarok tovább...-és ezzel a mondatával kirohant a teremből.Utána rohantam és elmondtam neki, hogy:
-Kimi!Várj!Ha lenne valakije rajtad kívül, akkor ő tudná, hogy utálja a virágokat.Ahogy ezt te is tudod.
-Rendben!Most ki kell szellőztetnem a fejem.-válaszolt.Én ezután vissza mentem tesómhoz és meglepő dolgot pillantottam meg:
-Téged ilyen hamar kiengednek?-kérdeztem.
-Rábeszéltem az orvost!Elvégre mindenkinek jobb lesz otthon.-kaptam választ Sebtől aki épp tesómnak segített kitölteni a szükséges papírokat.Pár perc alatt megvoltunk mindennel és már indultunk is haza....
Hazaérkezésünk után Leila felment a szobájába pihenni.Beszélgetésbe kezdtünk Sebastiannal, mikor tesóm nagy bőröndökkel vánszorgott le a felső szintről.
-Te hová indulsz?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-A reptérre!Már foglaltam jegyet!-kaptam hihetetlen választ.
-Tessék?Miért?-kérdezgettem tovább.
-Egy kis egyedüllétre van szükségem!És amúgy sem akarlak titeket zavarni.-válaszolt.
-De egyáltalán nem zavarsz!-mentem oda hozzá és megöleltem.
-Értsd meg!El kell mennem!-válaszolt és már indult is az autó felé.
-Ne vigyünk el?-kérdezte párom.
-Nem.Csak a kocsiért gyertek majd ki.-mondta és már el is hagyta a házat.Míg mi elbúcsúztunk egymástól, addig Sebastian bepakolta a csomagokat a kocsiba.
-Majd hívj ha hazaértél!-mondtam és már el is hajtott a kocsival.Bementünk a házba Sebbel és tévéztünk.Este felé járt már, mikor leültünk vacsorázni de csengetett valaki.
-Nyitom!-mondtam szép szemű németemnek és már szaladtam is ajtót nyitni.Nem lepődtem meg, hogy ki állt az ajtóban.
-Szia Kimi!Miért vagy itt?-kérdeztem.
-Leilát keresem.-válaszolt.
-Hát tudod...hazautazott Budapestre!-mondtam mikor Kimi falfehér arccal állt ellőttem.
-Tessék?Azonnal utána kell repülnöm!-mondta és már indult is volna mikor én visszahúztam.
-Várjál!Egy kis időre van szüksége!-mondtam.
-Rendben!Akkor én nem is zavarok tovább.Várok ameddig csak kell!Szia!-köszönt el és már nyomát se láttam.Bezártam az ajtót és visszamentem Sebhez.Nem kérdezett semmit.Megvacsoráztunk majd elmentünk aludni.....
/Leila szemszög/
Szerencsére még elértem a repülőt, így nem kellett várnom.Elég fáradt voltam, s most nem aludtam.Egész úton csak azok a boldog napok voltak a szemem előtt, amiket átéltünk Kimivel és négyesben is.Nagyon hosszúnak tűnt az a pár órás út, de végül vége lett.Kisírt szemekkel szálltam le, s most az sem érdekelt, hogy valaki lefotóz.Mikor hazaértem a nagy, üres ház fogadott.Nem a családi házba mentem, hanem abba, amit apuék nekem és szeretett tesókámnak vettek.Elég későre járt az idő, de felhívtam Szandikát, hogy tudja, jól vagyok.Két kicsöngés után felvette.
-Szia.Minden rendben ment?-kezdte azonnal.
-Hello.Igen.Anyuéknak még nem szóltam, de lehet jobb is még.Ott mi újság?-tereltem a témát.
-Miután elmentél volt nálunk Kimi, és téged keresett, hogy...-itt félbe szakítottam.
-Miért?
-Már tudnád, ha nem szakítottál volna félbe.-magyarázott.
-Jó, bocsi.Nagyon haragszik rám?Vagyis a rózsákért?-kérdeztem félve.
-Nem.Lenyugodott, és azért jött, hogy beszéljétek meg.Vagyis ezt nem mondta, csak téged keresett, de szerintem ezzel a szándékkal.Utánad akart menni, de mondtam, hogy most egy kis időre van szükséged.
-Köszönöm.Olyan jó, hogy ennyire ismersz.-hálálkodtam.
-De azt nem tudom, hogy most konkrétan mi is a baj.Te egy félreértés miatt nem szoktál így viselkedni.
-Tudom.Csak azt nem, hogy ha így is azt hiszi, hogy van valakim, akkor ha nem tudok elmenni egy futamra, akkor mit fog gondolni.Nem bízik meg bennem, pedig én benne teljesen.-zúdítottam gondolataimat, testvéremre.
-Ja, értem.amúgy lehet mi is megyünk hamarosan.Seb szeretné megismerni anyáékat.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Oké.Szóljatok időben és majd kimegyek elétek.De most inkább megyek, csinálok valami kaját és alszom.
-Rendben.Szia.Holnap majd beszélünk.Puszi.-köszönt el.
-Oké.Szia.Puszi.-mondtam, majd bontottam a vonalat.Azután hamar csináltam egy salátát és már zuhany után aludtam is...Reggel telefon csörgésre ébredtem:
-Haló?-szóltam bele kómás hangon.
-Szia!Bocsi,hogy felébresztettelek csak szólni akartam, hogy ma hazarepülünk!-mondta testvérem.E hír hallatán nagyon megörültem.
-És mikorra legyek a reptéren?-kérdeztem kicsit éberebben.
-Hát kb. délután 2 óra felé.-mondta és már le is tette...
/Kimi szemszög/
Reggel már hamar ott voltam Sebéknél. Bekiáltottam a házba:
-Hahó!Gyertek indulnunk kell!-kiabáltam.Segítettem a bőröndöket és már indultunk is a magán repülőm felé.Nem volt valami hosszú az út.Pontban 10-kor indult a gép Budapest felé...Miután leszálltunk Szandika egy fehér Infinity FX50-es felé futott.Megpillantottam Leilát.Sebastiannal Szandika után vettük az irányt.

Felirat hozzáadása

Mikor oda értünk, pont vége lett az üdvözlésnek.
Köszöntünk egymásnak, és indultunk egy ismeretlen helyre.Útközben beszélgetésbe bonyolódtunk:
-Hová megyünk?-kérdezte Szandika.
-Haza!-válaszolt Leila.
-A szüleitekhez?-kérdezte kicsit ijedten legjobb haverom.
-Nem!Apu és anyu vettek nekünk egy csodaszép házat!-mondta Leila lenyűgözve.
-Tényleg!Még házavatónk sem volt!-felelte Szandika miközben homlokára csapott.
-Hát ami késik nem múlik!-szólaltam meg először az úton.
-És meddig leszünk itthon?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom!Ahogy jön!-válaszolt mosolygósan Leila.
-Nem erősségetek az előre tervezés!-nevetett Seb.
-Hát ez igaz!Maradjunk annyiban!-mondta Leila.Pár perc leforgása után, megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, s egy álomszép házat találtunk magunk előtt.Bevallom az államat a földről kapargattam össze.Na jó csak vicceltem!Nem kell szó szerint érteni!
-Fiúk!Még ma bejöttök?-kérdezték a lányok egyszerre.Nem válaszoltunk semmit,hanem inkább indultunk.Bár amennyire meg tudtam ítélni, elég drága lehetett, de egyáltalán nem volt kérkedő, kihívó és csicsás.Egy szóval tudnám jellemezni:hétköznapi. Lepakoltunk, s arra eszméltem fel, hogy Sebastianék már el is tűntek.Cseppet sem bántam, mert így legalább négyszemközt tudtunk beszélni Leilával:
-Meg kéne beszélnünk a történteket!-kezdeményeztem.
-Igen jó lenne!Kezd te!-kaptam választ.
-Bocsi, hogy úgy felkaptam a vizet, de nagyon aggódtam érted!Ilyenkor kicsit feszültebb vagyok és elég bunkó.-valltam be magamnak s persze a velem szemben ülő szépségnek.
-Én is sajnálom a történteket, de nem ezért jöttem haza!-kaptam egyben megnyugtató de furcsa választ.
-Akkor miért?-kérdeztem.
-Azt érzem, hogy már nem bízol bennem!-mondta Leila.
-Nem attól tartok, hogy nem érdemellek meg téged!-valltam be dühösen.
-Ne is gondolj ilyenekre!Kezdjünk tiszta lappal!-ajánlotta fel.Erre odaléptem hozzá és megcsókoltam...
/Szandika szemszög/
Miután elhagytuk a házat,apuék felé vettük az irányt.Sebastianon érzékelhető volt a feszültség.
-Ne izgulj!Minden rendben lesz!Apuék nagyon jó fejek!-nyugtatgattam páromat.
-Nem félek!-tagadta le azonnal.
-Oké!-mondtam és meg is érkeztünk.Beléptünk a házba, és rögtön anyu lépett felénk:
-Sziasztok!Épp idejében érkeztetek!Gyertek beljebb!-mondta anyu.Miután beljebb értünk, be is mutattam Sebet a családnak:
-Szevasz Sebastian!Az én nevem Nádasdi Krisztián-nyújtotta kezét apu Sebnek.
-Jó estét!Az én nevem Sebastian Vettel!-reagált kedvesem.
-Ő itt az anyukám!Nádasdiné Török Nóra!-mutattam be Sebnek akit anyu rögtön megölelt.
-Nyugodtan tegezz minket!-ajánlotta fel apum.
-Rendben!-intézte el ennyivel Sebastian.
-Gyertek üljetek asztalhoz mert különben kihűl a vacsora!-utasított anya minket.Vacsora közben jókat beszélgettünk, mikor szóba került testvérem.Én persze muszáj voltam elmagyarázni mindent mikor apu kirohant az étkezőből, és én utána mentem:
-Hagyd őket!Majd megbeszélik!-mondtam apának.
-Rendben!De hogyha...-itt félbeszakítottam.
-Nem lesz de hogyha!-mondtam és ezzel visszakullogtunk az étkezőbe.Elköszöntünk és indultunk haza.Mikor beléptünk, sejtésem beigazolódott.Még egy kicsit tévéztünk majd elmentünk aludni.Mikor felébredtünk váratlan esemény keresztbe húzta számításunkat...

Ördögi út

/Szandika szemszög/
Mikor ajtót nyitottam Hanna látványa fogadott.
-Szia!-köszönt nekem.
-Szia!Te ki vagy?-kérdeztem, mivel még nem ismertem őt.
-Hanna.-válaszolt normális hangnemben.
-És mi járatban vagy itt?-kérdeztem mikor egy kart vettem észre derekamon.Sebastian volt az és egy rövidke csókkal köszöntött.
-Sebastiannal szeretnék beszélni.Négyszemközt.-válaszolt, mire én bólintottam, majd felsétáltam az emeletre.
/Sebastian szemszög/
-Miért jöttél?-érdeklődtem.
-Nem akarok félrebeszélni... babát várok.-mondta normális hangon.
-Ehhez nekem mi közöm?-húztam fel a szemöldököm.
-Tőled van a baba.-nézett a szemembe.
-Nem hiszem el.Menjünk el orvoshoz és majd ott megmondják, hogy igaz amit mondasz.-mondtam-Kicsim, elmentem, majd jövök.Vigyázz magadra.Szia.-szóltam Szandikának, s már indultunk is, de előtte Hanna félrevonult telefonálni.Ezt kicsit furcsálltam is, de nem szóltam.Mikor beértünk a kórházba megálltunk a váróban.Hanna bejelentkezett a recepción majd felém sétált, mikor megszédült erre én elkaptam.
-Köszönöm!-köszönte meg.
-Nincs mit.-válaszoltam.Pár percet vártunk majd behívtak.Megvizsgálták Hannát és az eredményekből kiderült, hogy nem én vagyok a gyerek apja.Bevallom meg könnyebbültem.Mire hazaértem Szandika már aludt.Én nem akartam felkelteni, ezért a vendégszobába feküdte le aludni.
/Szandika szemszög/
Reggel egy üzenetre ébredtem.Leila írt SMS-t, hogy találkozzunk Viviéknél.Mivel senkit sem találtam magam mellett, felöltöztem és elindultam.Beléptem Viviékhez és éreztem, hogy valami itt nincs rendben.
-Sziasztok.Miért hívtatok ide?Valami baj van?-kérdezősködtem.
-Hello.Igazából az van, hogy Vivi ezt az újságot látta ma reggel.-mondta tesókám és letette elém az említett szennylapot.
-Azt akartuk, hogy inkább tőlünk tudd meg.Nem lenne jó ha Hanna vetné a szemedbe.-magyarázott legjobb barátnőm.
-Köszi, hogy megmutattátok.Én most megyek.-s kirohantam a házból, hogy gyorsan összepakoljak és elmenjek innen valahova.Már javában pakoltam, mikor egy erős kar gyengéden megfogott.
-Hova akarsz menni?-kérdezte Seb, mikor megfordultam.
-El innen.Mi volt Hannaval?Miért szerepeltek a címlapon?-értetlenkedtem.
-Nem így akartam elmondani, de azért jött, hogy elmondja babát vár tőlem.Ezért mentünk el olyan hamar, mert nem hittem neki.Volt is okom, mert nem az enyém a gyerek, de a kórház előtt megszédült és én elkaptam.Ezt pedig nem tudom ki, de lefotózták.Ennyi az egész.Bocsánat, hogy nem mondtam el hamarabb.-hajtotta le a fejét, de én felemeltem és megöleltem-Ugye nem akarsz elmenni?
-Csak akartam.Köszönöm, hogy elmondtad, de máskor hamarabb.-mondtam.
Mivel már késő délután volt, így kettesben készítettük el a vacsoránkat.Már a mosogatásnál jártunk, mikor tesókámék léptek be a házba.
-Hello!-köszöntek egyszerre-Hol bújkálltok?
-Sziasztok!A konyhában vagyunk.-válaszolt Seb.
-Mi újság?-jöttek be kézen fogva, mosolygósan.
-Semmi különös.Megbeszéltük.-mondtam.
Sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, s még egy filmet is megnéztünk Leila és Kimi kívánságára.Pont véget ért a film, mikor a finn telefonja csörgött, elnézést kért, majd elment beszélni.Pár perc múlva szomorkásan tért vissza.
-Kicsim.-szólította tesómat.
-Mi a baj?-érdeklődött Leila.
-Holnap nem tudunk együtt lenni, mert valami fontos megbeszélésre hívtak be.Bocsánat.-húzta el a száját, s lehuppant tesóm mellé.
-Semmi baj.Ezért ne kérj bocsánatot.-mosolygott biztatóan Leila.
-Nekem van egy ötletem, hogy ne unatkozzunk holnap.-szólalt meg Seb is.
-És mi az?-néztem rá érdeklődően.
-Megyünk gyárlátogatásra a Red Bull-hoz.-mosolygott.
-Én benne vagyok.-lelkesedett tesóm is.
-Akkor majd estére nálam találkozunk és bulizunk egyet.-vágta rá Kimi-De indulni kéne, mert holnap korán indulok.
-Rendben.Holnap hányra jöjjek?-kérdezte Leila.
-10-re szerintem elég.-gondolkodtam el.
-Oké.Sziasztok.-köszöntek el, s mi is viszonoztuk, majd elmentek.
Már elég késő volt, így egy gyors zuhany után már a puha ágyikóban feküdtünk.Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel.
-Jó reggelt.-suttogott Seb-Hogy aludtál?
-Neked is.Köszi, jól.Te?-érdeklődtem én is.
-Nagyon jól.Melletted csak jól lehet aludni.-simogatta arcom.
-Mit kérsz reggelire?-ültem fel.
-Egy kis rántotta jól esne.
-Rendben.Elkészülök és megcsinálom.-mosolyogtam, s már indultam is öltözni.15 perc után már terítettem.
-De finom illatok vannak itt.-jött be az ebédlőbe kedvesem is.
-Tudom.Ülj le és ehetünk is.-mutattam az asztalra.
-Jó étvágyat.-mondta, s már ettünk is.
-Neked is.
-Mindjárt 10.Nem kéne lassan itt legyen Leila?-kérdezte, mikor már leültünk a kanapéra.
-Majd 10 után jön az biztos.-nevettem el magam-Mindig késik.
Jól ismerem már tesómat.20 perc késéssel érkezett.Miután beviharzott, bocsánatot kért, s indultunk is. Sebastian vezetett, mert egy autóval mentünk.Gyönyörű volt a gyár.Sokat sétáltunk és rendesen el is fáradtunk.Már 2 óra volt, mikor a csapat büféjében ebédeltünk meg, majd Seb felvetette ötletét.
-Mi lenne, ha elmennénk egyet gokartozni?-nézett ránk csillogó szemekkel.
-Benne vagyok.-vágta rá azonnal Leila-már elég régen ültem gokartban és nagyon hiányzik.
-Szerintem is jó ötlet.Leila, nem eszel többet?Alig ettél valamit.-néztem rá aggódóan.
-Nem kívánom a kaját és éhes sem vagyok.-rántott vállat.
Én és párom még megettük a mi részünket, s elindultunk.Nem mentünk túl sokat és már a pályán találtuk magunkat.Kaptunk sisakokat, illetve Sebastian hozott magának, s beültünk a gokartokba.Mentünk pár felvezetőkört amit nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.volt lehetőség előzgetésre is és farolgatásra is. Épp tesóm vezetett előttem, mikor támadni akartam, de láttam, hogy nem úgy megy ahogy szokott és ahogy eddig is hajtotta a gokartot...

Szerelem és háború (4.rész)

/Leila szemszög/
Azonnal berohantunk a házba és láttuk, hogy Christian aggódva beszél testvéremmel.
-Mi történt itt?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Vivi eltűnt...-válaszolt Chris.
-Hol kerested eddig?Nem hagyott semmilyen nyomot?Mobilon hívtad már?-zúdítottam rá kérdéseimet.
-Mindenhol!Nem veszi fel a telefont!De most megyek és keresem tovább!Sziasztok!-köszönt el.
Megnéztem a telefonom és egy üzenetet találtam Vivitől: Sziasztok!Szóljatok már Chrisnek, hogy elmentem egy romantikus hétvégére Mark Webberrel! A telóm lemerült! Minden jót, majd talizunk! Sziasztok!
Rögtön hívtuk Christiant aki azon nyomban megnyugodott.Kimi 5 percre rá távozott.Majd testvéremmel csajos délutánt tartottunk.
-Mi volt?-kérdezett rögtön tesóm.
-Hát csak annyit mesélt, hogy egy utcai buliból szedett össze részegen.Tök rendes volt, hogy nem haragudott az aznap történtek miatt!-adtam bő választ.
-Ennyi?-kérdezte Szandi kidülledő szemekkel.
-Igen!-adtam választ.
-Oké.-mondta.
-És ti Sebastiannal?-kérdeztem végül én is rá.
-Kibékültünk.-mondta.
-Ennyit tudok!És több történt?-faggatóztam.
-Nem semmi nem volt!Adtunk egymásnak két puszit és elment!-kaptam választ.Még utána egy ideig beszélgettünk, majd lefekvéshez készültünk, mikor csengettek.Én leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.Meglepetésemre Kimi és Sebastian volt.
-Ti mit kerestek itt ilyenkor?-kérdeztem tőlük.
-Hát tudod mi csak szerettünk volna titeket látni!-válaszolták ugyanezt a mondatot mindketten.
-Oké, de ilyenkor?-lepődtem meg.
-Ha nem gond?-kaptam egy kérdést Kimitől.
-Nem!Gyertek csak be!-mondtam.Bejöttek az ajtón.
-Akkor mi is az igazi ok?-kérdeztem még mindig meghökkenve.
-Igazából, bulizni szerettünk volna titeket meghívni!-mondta el Kimi az igazi okot.
-Én benne vagyok,de Szandikát is meg kéne kérdezni!-válaszoltam.
-Ki csengetett?-kérdezte meg tesóm.
-Hát ez a két úriember!-mondtam kicsit bohókásan.
-És mi a téma?-kérdezte Szandi.
-Csak elakartunk titeket vinni bulizni, ha benne vagytok!-adott választ Seb.
-Oké!Pillanat csak átöltözünk! Végül is pizsamába nem mehetünk!-mondta testvérem.Gyorsan elkészültünk és már indultunk is.Egy szokatlan nyaralóhoz érkeztünk.Bementünk és már javában zajlott a buli.Kimi bemutatott minket egy eléggé ismerős fazonnak:
-Csajok ő itt Dj Jaime.Ismertebb nevén Jaime Algersuari.-mondta Kimi.
-Szia!-köszöntünk tesómmal egyszerre.
-Sziasztok csajok!Nyugodtan szólítsatok Jaime-nak.-mondta.
-Okés de nem is zavarunk tovább!-köszöntünk el.És már vettük is az irányt a bárpult felé.Ittunk pár pohárral majd táncolni mentünk.Hajnaling buliztunk, s elég sokat ittam.
/Sebastian szemszöge/
Míg Kimiék táncoltak, addig én Szandikát szórakoztattam.Úgy döntöttünk elmegyünk sétálni.De a sétálásból végül is kocsikázás lett.ú
-Hova megyünk?-kérdezte Szandika tőlem.
-Megmutatom az itteni házam!-válaszoltam.
-Oké.-adott egyszerű választ.Pár perc múlva meg is érkeztünk.
-Hasonlít a miénkhez.-mondta.
-Ennek örülök-mosolyogtam.Besétáltunk,megmutattam a házat majd leültünk TV-ni.
-Tudod én gondolkodtam.-szakítottam félbe a filmet.
-Igen?És min?-kérdezett vissza.
-Kettőnkön.-válaszoltam.
-És mi van velünk?-kérdezte.
-Félek, hogy nem ugyanazt érezzük.-szomorodtam el.
-Ja,értem!-konyult le szája, majd felbaktatott a szobába.Utána mentem, tudtam, hogy félreértette.A vendég szobában feküdt az ágyon, s a plafont kémlelte.Én odaültem mellé és belekezdtem:
-Úgy értettem, hogy te nem viszonozod érzelmeimet!-suttogtam.
-Hát eleinte nem tudtam mit érzek irántad, de most már egyre biztosabb vagyok benn.-ült fel az ágyon.
-És mit érzel?-kérdeztem meg félénken.
-Titok!Elmondom ha itt az ideje!-kaptam kielégítetlen választ.Megöleltem és elaludtunk....
/Eközben Kimiéknél (Kimi szemszög) /
Leila kezdett nagyon kibukni ezért az ölemben vittem fel.Épphogy beértünk a szobába s letettem a saját lábára, megcsókolt.Nem tiltakoztam.Tudtam mi fog következni, s időben megakadályoztam.
-Nem akarom, hogy így akard!-mondta neki.Erre ő el lépett tőlem és befeküdt a párnák közé.Zuhanyzás én is követtem, majd együtt aludtunk el.Reggel hamarabb ébredtem mint ő, és csak néztem ahogy szuszog.
-Mióta nézel?-szólalt meg hirtelen álmos hangon.
-Honnan tudtad, hogy nézlek?-kérdeztem meg tőle.
-Éreztem.-válaszolt.
-Fáj a fejed?-néztem rá nagy szemekkel.
-Igen.Nagyon kiütöttem magam?-kérdezett.
-Hát ami azt illeti tudnod kell valamit!-mondtam.
-Mit?-lepődött meg.
-Hát tudod nagyon sokat ittál és le akartál velem feküdni.De én nem akartam, hogy a végén megbánd!-válaszoltam.
-Köszönöm!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szokásos kakó?-kacsintottam rá.
-Jöhet!De előtte lezuhanyoznék ha nem gond!-kérdezte meg tőlem.
-Nem, nyugodtan!Addig megcsinálom!-mondtam és már lent is voltam..Pár percre rá, megjelent a konyhában.
-Tessék!-adtam kezébe a bögrét.
-Köszönöm!-köszönte meg.A kanapén üldögéltünk, miközben csengettek.
-Majd én nyitom!-álltam fel és kinyitottam az ajtót.
-Helo!-köszönt Seb és Szandika egyszerre.
-Sziasztok!Gyertek beljebb!-mondtam nekik.
-Kezdem azt hinni ti jobban ismeritek egymást mint ahogy azt mi tudjuk!-mondta Seb nekem.
-Hát nem igaz!-válaszolt Leila helyettem.
-Akkor miért vagy mindig abban a felsőben?-kérdezte Sebastian.
-Mert annyira tetszik!-nevetett Leila.
-Mi járatban?-kérdeztem tőlük.
-Csak úgy jöttünk!-mosolygott Szandi.
-Rendben!-zártam rövidre a beszélgetést.Elmentünk egyet sétálni négyesben a parkba...
/Szandika szemszög/
Már jó ideje sétáltunk mikor Leila megszólalt:
-Fagyit szeretnék!-mondta.
-Rendben menjünk veszek neked egyet!-hívta Kimi.Mi kettesben maradtunk Sebbel.Egyszer csak Seb szólalt meg:
-Itt van az ideje?-kérdezte tőlem.
-Azt hiszem igen!-mosolyogtam.
-És akkor mit érzel irántam?-érdeklődött.
-Szeretlek!-mondtam neki,mire az ő válasza egy széles mosoly majd egy csók volt.Leült egy padra,majd én az ölébe ültem.
/Kimi szemszög/
Láttuk Szandiék milyen boldogok.Megszólaltam, mikor odaértünk.
-Látom ti is megismertétek egymást, mint mi.-mondtam, de nem kellett volna.
-Tessék?-kérdezte majd a fagyit a fejembe nyomta.
-Ezt most miért csináltad?-kérdeztem meg.
-Mert ez nem igaz!-válaszolt.
-De igen!Tegnap este!Te másztál rám részegen!-adtam magyarázatot.
-Na jó!Most nekem ki kell szellőztetni a fejem...-mondta majd elindult.
A délután hamar eltelt, s Leila is előkerült.Este Szandiéknál találkoztunk.Filmet néztünk,majd elaludtunk.
/Sebastian szemszög/
Reggel arra ébredtünk Kimivel, hogy a lányok már sürögnek-forognak a konyhában.Épp reggelit csináltak.Mi haverommal a TV-t kezdtük nézni, mikor érdekes rovat volt a friss hírekben:
-Tegnap délután egy paparazzo videózta le Sebastian Vettelt,Kimi Raikönnent,Szandikát,Leilát egy parkban.-mondta a híradós.
-Tessék?-kaptam fel a vizet mire Kimi már a csajokat behívta, és itt álltak mögöttünk.
-Mi az Seb?-kérdezte Szandika tőlem.
-Csak annyi, hogy egy csepp magánéletünk nincs!-mondta dühösen.Eközben Szandi simogatni kezdett ami megnyugtatott.Addig Kimiék már megint veszekedtek.
/Kimi szemszög/
-Most miért kellett így megszégyenítened?-kérdeztem Leilától miközben kimentem a konyhába.
-Sajnálom!-nézett megbánóan.Miközben én egy vodka narancsot kezdtem szürcsölni, mikor Leila kikapta a kezemből.
-Most ezt miért?-kérdeztem.
-Mert nem egészséges korán reggel inni.És szeretném ha kibékülnénk.Én sajnálom!-válaszolt.
-Rendben!-mosolyogtam majd egy csókot nyomtam szájára.
/Szandika szemszög/
Míg Kimiék eldöntötték, hogy kocogni mennek, addig mi Seb Milton Keyes-i lakására mentünk pár cuccért.
Javában pakolásztunk már mikor csengettek.Én mentem ajtót nyitni, s nem várt látvány fogadott.....

Váltakozó érzelmek

/Szandika szemszög/
Pár percet gondolkodtam és magam sem tudtam a választ.Vagy csak nem merem magamnak bevallani, hogy nem közömbös Sebastian nekem.
-Magam sem tudom-válaszoltam bizonytalanul.
-Nem tudod vagy nem akarod tudni?-kérdezett vissza tesóm.
-Fogalmam sincs de inkább együnk!-válaszoltam gyorsan.
Két perc múlva csengetésre lettünk figyelmesek.Testvérem nyitott ajtót, s hangos nevetésre lettem figyelmes.
-Ilyen meleg van itt?-kérdezte egy német.
-Hahaha!Így kényelmesebb aludni.-válaszoltam neki miközben a szívem a torkomban dobogott.
-Én  megyek elkészülök és indulok futni!Csak nyugodtan beszélgessetek!-kacsintott tesóm Sebre.
5 perc után már nyomát se láttuk a konyhában.
-Beszélhetnénk?-kérdezte halkan Sebastian.
-Persze!És miről?-kérdeztem vissza.
-A tegnap estéről.Olyan gyorsan elrohantál.-nézett lefelé miközben mondta.
-Hát.... ammmm....tudod....csak fáradt voltam!Ennyi az egész!-füllentettem neki.
-Nyugodtan elmondhatod az igazat!-hitetlenkedett.
-De ez az igazság!-nyafogtam.
-Rendben ha te mondod!-mosolyodott el szőke hercegem.
-És mi járatban vagy?-kérdeztem vissza.
-Csak szerettelek volna látni!-mondta.
Kicsi gondolkodás után .
-Rendben!-mosolyogva válaszoltam neki.
-Eljönnél velem este vacsorázni?-kérdezte meg kicsit félénken.
-Nem is tudom.....rendben!-ijesztgettem.
-Rendben akkor este érted jövök!Szia!-mondta majd elment.
-Szia!-mondtam kicsit elbűvölve.
5 perc után Leilát pillantottam meg, aki hazaért reggeli kocogásából.Lezuhanyozott, majd megnéztünk pár filmet, s azt vettük észre, hogy már 2 óra is elmúlt.Gyorsan összeütöttünk egy kis ebédet, majd ketten elfogyasztottuk.Nagyon belelendültünk a beszélgetésbe...
-Nekem lassan készülnöm kell.-mondtam az órára pillantva.
-Miért hova mész?-kérdezte Leila mit sem sejtve.Nem válaszoltam, csak felsiettem a lépcsőn, s készülni kezdtem.Hamarosan csengettek, szuper...
-Menj fel nyugodtan.Készülődik.-hallottam Leila hangját.
-Köszi.-válaszolt a német, s már a szobám ajtajában volt.
-Téged nem tanítottak meg kopogni?-kérdeztem, miközben próbáltam magamra rángatni a ruhámat.
-Nekem jobban tetszik így.-kacsintott.
-Ezt most mire véljem?Azonnal menj ki a szobából!-utasítottam.
-Rendben.De ezt még megbánod, hogy így kitessékeltél egy Forma 1-es pilótát!-mondta nevetve.
-Okéééé de légyszíves menj már ki!!!-nyafogtam és azzal Seb kiment a szobámból.Gyorsan elkészültem és lesétáltam a nappaliba.
-Kész a Királynő.-nevetve nyújtotta karját Sebastian, mibe belekaroltam én is nagy mosollyal a számon.
-Legyetek sokáig.Sőt, vissza se hozd holnapig!-nevetve mondta Sebnek testvérkém.
-Úgy lesz.-fordult Leila felé kísérőm, majd kimentünk, s autóba ültünk.
-És hova is megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Az titok.-mosolyodott el a pilóta, majd indított.Hamar meg is érkeztünk egy csodaszép épület elé.
-Sebastian, ez valami csodálatos.-ámuldoztam.
-Mint te.-bókolt, mire én egy mosolyt eresztetem, majd beléptünk.Egy étterem volt.Rendeltünk, és 20 perc múlva hozták is az ételt.Nagyon jól éreztem magam, s szerintem ez Sebastianról is elmondható.
/Leila szemszög/
Míg tesóm nem volt itthon, csináltam egy csajos estét.Pattogtattam pop-cornt, és megnéztem egy jó horror filmet.A ,,mozi" egyik legfélelmetesebb részénél csengettek.Úgy megijedtem, hogy a pop-cornos tálat eldobtam és szaladtam ajtót nyitni.Meglepetésemre Kimi volt.
-Szia Leila!-köszönt széles vigyorral.
-Szia!Tudod, hogy megijesztettél??-lihegve mondtam el.
-Miért?-kérdezte miközben behívtam.
-Pont a horror film legijesztőbb részénél csengettél!-nyafogtam.
-Sorry!Nem akartam!-szomorodott el.
-És mi járatban ilyen későn?-kérdezősködtem.
-Hát gondoltam átjövök, hogy ne legyél egyedül!-derült mosolyra arca.
-Honnan tudod, hogy egyedül vagyok?-lepődtem meg előbbi mondatán.
-Seb mindent elmesélt.Elvégre a legjobb haverom!-válaszolt.
-Ok!Figyelj néhány dolgot meg kell beszélnünk!-mondtam elhaló hangon.
-Csak tessék!-mondta Kimi elég nyugodtan.
-Most akkor köztünk mi van?Mert én nem akarom elsietni a dolgokat főleg a történtek után......-szomorodtam el.
-Rendben! Akkor holnap elviszlek egy romantikus sétára rendben?Most pedig szedjük fel a pop-cornt.-mondta nevetve.
-Rendicsek!-egyeztem bele.Miután fel takarítottunk eljött az alvás ideje.És én csak a mellettem lévő ágyon alvó szőke fnnre tudtam gondolni.NA meg persze arra mit csinálnak valyon Szandiék?.....
/Szandika szemszög/
Sokat nevettünk, s mielőtt haza mentünk sétáltunk egyet a közeli parkban.Nem volt hideg, csak annyira, hogy szorosan ölelni tudjuk egymást.Miután rendesen elfáradtunk visszamentünk az autóhoz, majd haza.
-Kié ez a kocsi?-lepődtem meg.
-Én tudom.-mosolygott mindent tudóan Sebastian.
-És én is megtudhatom?-nevettem el magam.
-Kimi kocsija.-válaszolt.
-Akkor osonjunk be.-szálltunk ki a járműből, majd lassan felmentünk.Halkak voltunk, de a szobám ajtaja kevésbé...
-Meg kéne olajozni az ajtód!-súgta fülembe Seb.
-Rendben.Majd megcsinálom valamikor!-vágtam fel neki.
-Ohho a hölgyike az ajtókhoz is ért?-viccelődött.
-Nemcsak hozzájuk máshoz is!-nyújtottam ki nyelvem.Majd Sebastian egyre közelebb lépett hozzám, és szorosan megölelt.Én pedig a fülébe súgtam:
-Nagyon jó volt a ma este!-suttogtam.
-Szerintem is!Remélem következőnek elvihetlek....-itt félbeszakítottam.
-Következőnek ez élmény fürdőbe viszlek el!-mondtam a fülébe.
-Rendben!-egyezett bele szőke németem.Majd ágyba bújtunk és Sebastian ölelő karjaiban aludtam el.......
/Sebastian szemszög/
A reggel jól kezdődött.Mikor felébredtem el sem hittem, hogy itt van a karjaimban a lány akivel alig 1 napja ismerjük egymást,de első pillantásra megmozdított bennem valamit. Mivel csak egy álomnak véltem venni a tegnap estét, iszonyatos boldogság töltött el.Nem mertem felkölteni, hisz olyan édesen aludt. Egyszer csak halk nyafogásra lettem figyelmes.Szandi kelt fel.Én egy puszit nyomtam a homlokára és úgy köszöntöttem:
-Jó reggelt!-szóltam hozzá.
-Szia!Kérsz reggelit,-válaszolt halkan nekem.
-Aha.Megköszönném!-mondtam neki vidáman.Lementünk a konyhába, s 10 perc sem telt bele, Szandi összeütött egy fincsi rántottát.Már javában reggeliztünk, mikor két kómás fejet láttunk meg.
-Ennyire lefárasztottátok egymást?-kérdeztem legjobb haveromtól.
-Aha!Nem is tudom ki jött hajnalban haza!-viccelődött Kimi.
-Kértek reggelit?-kérdeztem meg őket.
-Én a szokásos kakaómat!-válaszolt Leila.Majd asztalhoz ültünk és együtt reggeliztünk.
-Hova megyünk ma?-kérdezte finn barátom.
-Tegnap este beszéltük Szandival, hogy elmehetnénk az élmény fürdőbe!-válaszoltam.
-Rendben.-válaszolt Leila és Kimi egyszerre.Pár óra múlva már indultunk is....
/Leila szemszög/
Végre megérkeztünk az élménybe.Csodák csodájára tesómmal furcsálltuk, hogy senki sincs a strandon.Rögtön meg is kérdeztem a fiúkat:
-Hey!Hogy, hogy nincsen senki itt???-kérdeztem meglepődötten.
-Nem akartuk, hogy zavarjanak ezért kibéreltük mára.-kaptam azonnali választ Kimitől.
Hamar át is öltöztünk, és már a medence szélén beszélgettünk tesómmal.Egyszer csak Sebastian felkapta testvéremet és a vízbe húzta.Én hangos nevetésbe törtem ki.De nem tartott sokáig, mert Kimi azonnal engem is a mélybe rántott.Még egy kicsit hülyéskedtünk a vízbe, majd ebédelni indultunk.Sebastian egy újságot vett maga elé.Még ki sem nyitotta de arcáról rögtön lefagyott a mosoly.
/Szandika szemszög/
-Mi a baj Seb?-kérdeztem tőle.
-Hanna.-s letette az újságot az asztalra, hogy mi is lássuk a címlapot.
-Barátnőd?-faggattam kicsit idegesen.
Erre ő, felpattant és elviharzott.Majd arra lettem figyelmes, hogy Kimiéknél is dúl a háború.
-Nemcsak nálatok vannak ilyen viták!-közölte velem Leila.
-De ezt már megbeszéltük!Most miért kell még ezen pattogni?-kérdezte hangosabban Kimi tesómtól.Majd testvérem felállt, sarkon fordult és elindult.Mi Kimivel kettesben maradtunk, és rákérdeztem a dologra:
-Most mi rosszat csináltam?-kérdeztem.
-Csak a barátnője volt, de szakítottak mert Hanna hűtlen volt hozzá.-kaptam eléggé meglepő választ.
-És ez miért nem mondta el nekem?-kérdezősködtem tovább.
-Nem akart úgy kapcsolatot kezdeni, hogy rögtön letámad a volt barátnőjével.-válaszolt.
-De hisz mi még nem is járunk!-kaptam fel a vizet.
-Nekem ezt mondta!-adott eléggé furcsa választ.
Ebben a pillanatban felálltam az asztaltól és egyedül hagytam Kimit.Átöltöztem és egy taxival hazamentem.Na ez a nap is katasztrófa volt.-gondoltam magamban.
/Kimi szemszöge/
Miután mindenki egyedül hagyott az asztalnál, megkerestem Sebet.Az egyik napozóágyon meg is találtam.Gondoltam tartsunk egy pasis beszélgetést.
-Miért kaptad fel így a vizet?-kérdeztem meg.
-Mert nem akartam, hogy megtudja!-kaptam választ.
-Ezért bántottad meg?-dorgáltam meg.
-Nem akartam!-vallta be.
-Hát pedig sikerült!De nem csak neked nekem is!-mondtam már én is szomorúan.
-Ezt, hogy érted?-kérdezett vissza.Hosszasan meséltem neki és már későre járt.Meg akartuk keresni a lányokat, de egyikőjüket sem találtuk.Aggódásba kezdtünk és hamar kocsiba pattantunk.Azonnal a házuk felé vettük az irányt,de ott csak Szandika volt.
-Hol van Leila?-kérdeztem meg aggódva.
-Nem tudom!Mire hazaértem már nem volt itthon.-kaptam eléggé ijesztő választ.
-Szandi ezt meg kéne beszélnünk!-mondta hátam mögül német barátom.
Hallgatlak,de nincs sok időm.-adott választ Szandi.
-Én addig megkeresem Leilát!-mondtam és már el is tűntem.Hosszas keresgélés után egy utcai partin találtam meg nem éppen józanon.Rögtön haza is vittem hozzám.Betettem az ágyba és elaludtunk.Reggel hamarabb ébredtem mint ,,Ő" és csináltam kakaót.Mikor bevittem a szobába megébredt.
-Hogy kerültem ide?-kérdezte tőlem.
-Hát egy utcai buliból szedtelek össze!-adtam választ.
-Köszi!De ennyire részeg voltam?-kérdezősködött.
-Hát nem kicsit!Sajnálom a tegnap történteket.-mondtam.
-Lehet én is kicsit túl reagáltam!-kaptam megnyugtató választ.
-Oké!Akkor ezt a témát lezártuk?-vettem kicsit halkabbra a hangerőt.
-Igen.De a kakaót kinek hoztad?-kérdezte.
-Neked!Tessék-adtam kezébe a bögrét.
-Köszönöm.Te nem kérsz semmit?-mondta.
-Nem. Nem vagyok éhes.-kapott azonnali választ.
Megitta a kakót és egy szót sem szóltam, olyan cukin szürcsölte.
-Csinálok egy kis rántottát!-mondta Leila miután megitta a kakaóját.
-Várj!Itt az egyik felsőm.Vedd fel!Ne a koszos tegnapi ruhádba legyél.-kérleltem mosolyogva.
-Rendben!-válaszolt.
Megreggeliztünk, együtt elmosogattunk de csengőszóra lettünk figyelmesek.
-Majd én nyitom!-mondtam.Az ajtóban Vettel állt.Behívtam majd rákérdeztem:
-Hogy ment?-tapogatóztam.
-Megbeszéltük.-adott nem éppen kielégítő választ.
-És???Más semmi?-kérdeztem.
-Az Leila ott a felsődben?-terelte a témát.
-Ammmm....igen.-mondtam kicsit belepirulva.
-Mit csinálhattatok ti?-viccelődött.
-Kibékültünk.-mondtam.
-Akkor mindenkinél szent a béke!-mosolygott.
-Szia Seb!Kimi hazatudnál vinni?-kérdezte Leila.
-Én már itt se vagyok!Sziasztok-köszönt el Sebastian.
-Persze akkor induljunk!-mondtam a lánynak.
-Várj még előtte átöltözök!-kaptam gyors választ.
-Oké!-bólintottam.15 perc után már indultunk is.Mikor kiszálltunk a kocsiból a ház ajtaját nyitva találtuk.
-Mi történt itt?-kérdezte Leila.
-Magam sem tudom!De nem sejtek valami jót!-adtam nem épp biztató választ............

Tragédia vagy boldogság?

/Szandika-Leila szemszög/

Leila azonnal a telefon után nyúlt és felvette.Közben leírta nekem egy papír fecnire, hogy Christian az.Egyből ki is hangosította a készüléket.

-Sziasztok!Rettenetes dolog történt!-kezdte el mondandóját Christian.

-Micsoda? Miért te hívtál? Ugye nem Vivivel van baj? Mi történt? Miért kezdted ilyen félelmetesen a mondatod?-zúdítottuk rá kérdéseinket.

-Lányok, nem kerülgetem a forró kását Vivit elütötték. Most itt vagyok vele a kórházban.Azonnal gyertek ide.-utasított minket Chris.

-Ez csak természetes! Már ott is vagyunk!-mondta Leila nem éppen vidám hangon.

10perc alatt elkészültünk és addigra a taxi is megjött.5perc alatt beértünk a kórházba.A jó eligazításnak köszönhetően hamar megtaláltuk Vivi kórtermét.Ott ült Christian Horner fejét a kezébe temetve.Mellette egy szőke hajú pilótát pillantottunk meg, aki vigasztalni próbálta barátnőnk keresztapját.

/Szandika szemszög/

Tesómmal rögtön Chrishez rohantunk.

-Hogy van Vivi?-kérdeztem Christiant.

-Most gipszelik a kezét.Szerencsére csak ennyi baja lett.-válaszolt.

-Hát ez nem nagy baj! Törte már el máskor is a kezét.-próbálta oldani a feszültséget Leila.

-Igen.-helyeseltem tesókám.

-De akkor is!Mind az én hibám!-szomorodott el a keresztapa.

Ekkor lépett a szobába Vivi nagy mosollyal az arcán egy gipsz társaságában.

-Jól vagy??-kérdezte mindenki egyszerre.

-Természetesen! Nem is fáj a kezem és már haza is mehetünk! Keriapu te meg ne okold magadat légyszíves mert rögvest kiugrok az ablakon!-mondta kicsit bohókásan legjobb barátnőm.

-Kezdem azt hinni, hogy direkt csinálod!-válaszolt most már vidáman Chris.Vivi eközben elröhögte magát.

-Jaj, tényleg!Bocsi el is felejtettelek titeket bemutatni egymásnak! Leila ő itt Sebastian röviden csak Seb! Szandika ő itt a pilótám.-mutatott be minket egymásnak a ,,főnök".Amint megpillantottam Seb tengerkék szemeit, csak rá tudtam koncentrálni.

/Leila szemszög/

Amint Christian bemutatott egymásnak észrevettem, hogy testvérkém és a kis német elvesztek egymás tekintetében.Már menni indultunk de tudomást sem vettek rólunk.Hallottam, hogy valamin nagyon győzködi Seb Szandikát.

-Ennyire szerettek itt lenni?-kérdeztem nevetve.

-Már indulni is akartunk-válaszolt tesóm.

Előrébb jártam náluk, mikor hallottam testvéremet beleegyezni valamibe.Azonnal elfogott a kíváncsiság s telefonon küldtem neki üzenetet, hogy magyarázatot kérek.Válaszként csak ennyit kaptam: ,,majd mindent elmesélek csak érjünk haza! amúgy meg este buliba megyünk!! :D".E hír hallatán nagyon megörültem.Hazaérve rögtön letámadtam testvérkémet:

-Mit kell elmagyaráznod?-kérdeztem kíváncsian.

-Hát, ammmm.......Seb buliba hívott és azon vitáztunk, mivel én nem nagyon akartam elmenni mivel senkit sem ismerek innen de végül is rávett, hogy gyere te is és akkor már lesz valaki akit ismerek.-dadogta el tesóm.

-Rendeben egy kis lazítás úgysem árt!-vágtam rá lazán.

/Szandika-Leila szemszög/

Hamar elérkezett az este. Soha nem voltunk hívei a sok smink, feltűnő ruhának.Fél óra alatt bőven készen volt Leila majd rá 10 percre megérkezett a szép szemű német.Rögtön beszélgetésbe elegyedett Leila vele míg Szandika felöltözött. 

-Szijja Leila! Szandi?-kérdezte Sebastian.

-Tudom, hogy nagyon hiányzik de még készül!-mondta Leila.
-Te belém látsz?-mosolyodott el Seb miközben mondta.
-Nem, csak jó ember ismerő vagyok!-mondta Leila.
Eközben Szandika baktatott le az emeletről.
Gyorsan bepattantunk Sebastian kocsijába és már indultunk is.Fél óra múlva egy emeletes ház előtt voltunk.Besétáltunk s azonnal a bárpultot támadtuk meg.Közel hajnali 2 felé járhattunk mikor eszünkbe jutott, hogy felkéne térképezni hol is vagyunk.Egy szobába léptünk be s a képeket látván testvérem, Leila dühösen távozott a hálóból.
/Szandika szemszög/
Rögtön tesókám után rohantam, de egy kar állított meg.
-Hova indultok?-kérdezte a szőke német.
-Én?! Leila után megyek.-válaszoltam kicsit hangosabban a zene miatt.
-Mi történt???-érdeklődött tovább.
-Hosszú sztori....-zártam le hamar a beszélgetést.
-Van időnk. :)- mondta mosolyogva.
-Miért nem mondtad, hogy Kiminél lesz a buli?-felemelt hangerővel kérdeztem meg tőle.
-Azt hittem jó meglepetés lesz!-válaszolt ő is idegesen.
-Hát nagyon nem az!!!-mondtam és már rohantam is testvérem után.
Kifutottam a házból és egy szőke finnel láttam vitatkozni imádott tesómat.
/Leila szemszög/
-Mit keresel itt?-kérdeztem zaklatottan.
-Amint látod, ez az én házam!-válaszolt Kimi.
-Ja, bocsi tényleg!-mondtam duzzogva.
-Haragszol még rám amiért megvertem a volt barátod?-kérdezte Kimi csalódottan.
-Áááá csak egy picit!!!-mondtam erős hangnemben.
-Nagyon sajnálom, de tudod, amikor megláttalak azonnal beléd szerettem, és amiért nem akartál velem járni elfogott a féltékenység amikor megláttalak vele....elöntött a féltékenység.....-csuklott el hangja.
-Értem!És szerinted ez mentség?-kérdeztem vissza.
-Nem!De én még most is SZERETLEK!!!!Meg kell értened-válaszolt már majdnem sírva.
-De miattad szakított velem!-mondtam már én is sírva.
-Sajnálom!Meg tudsz nekem bocsátani?-kérdezett vissza.
Ezen vagy 10 percig gondolkoztam és végül beadtam a derekam.
-Rendben.-mondtam neki mosolyogva.Erre ő felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőben.
-Szeretlek!Nah de menjünk be mert még megfázol!-mondta nekem.
-Rendben!-mondtam s visszafordulva láttam, testvérem már az ajtóban állt, látszólag idegesen.Rögtön oda is siettem hozzá és csak ennyit mondott:
-Most hazamegyek!Érezd jól magad!-és már időm sem volt megkérdezni mi a baj.Ezért rögtön Sebet kerestem fel.Egy széken ülve meg is találtam.
-Sebastian, mi történt?-kérdeztem.
-Szerintem elég érzékeny pontra tapintottam-válaszolt.
-Mégis mire?-meglepődve kérdeztem.
-Hát megkérdeztem hová rohan Szandi..elmesélte hová készült.De amikor arról kérdeztem miért? látszólag mélyen érintette a dolog....-szomorodott el.
-Majd megbeszélem vele!-mondtam vidáman.
-Szerintem nem kedvel engem!-konyult le szája.
-Kiszimatolom nála,oké?-kérdeztem.
-Rendben!-vigyorgott.
-Indulok haza!Szija!-köszöntem el.
-Rendben!Szija!-kaptam azonnali választ.Hazaérkezésem után Szandit már ágyban találtam.Úgy gondoltam ideje nekem is ágyba bújnom....
/Szandika-Leila szemszög/
Reggel mikor felébredtünk, 10 nem fogadott hívás volt egy ismeretlen számról.
-Ki lehet az?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom visszahívom!-válaszolt Leila.
Kicsöngött....egy ismerős hang vette fel:
-Helo!Végre felvettétek a telefont!-mondta a német.
-Szia!Leila vagyok és tudod hajnali 3-kor értem haza.-mondta Leila durcásan.
-Rendben bocsánat!Beszéltetek már?-kíváncsiskodott.
-Épp, hogy hazaértem azonnal ágyba bújtam!-mondta kómásan Leila.
-Akkor majd később visszahívlak!Szia!-köszönt el Sebastian.
-Rendben!Szia!-köszönt el Leila is.
Addig Szandika gyors reggelit csinált és már az asztalnál ültünk.
-Kérdezhetek valamit?-mondta Leila.
-Nyugodtan!-válaszolt Szandi.
-Min vesztetek össze Sebbel?-kérdezett.
Pár perc gondolkodás után Szandika válaszolt......

Kezdetek...

/Szandika-Leila szemszög/
Végre.......megvan a diploma!!! Anyuéktól ajándékba kaptunk egy 1 hónapos utat Londonba amiért ilyen szépen teljesítettünk. Már pont a csomagjainkat pakoltuk, mikor Vivi a legjobb barátnőnk berontott a szobánkba, és azt közölte, hogy elutazhat velünk Londonba.És majd együtt meglátogatjuk keresztapját Christian Hornert.Természetesen azonnal felpattantunk és együtt örültünk a hírnek, mivel mindhárman nagy Forma 1 rajongók vagyunk ráadásul a Red Bull Reanult Racing Team-nak szurkolunk. Apa rögtön beszaladt a szobánkba, hogy mi történt mivel elég hangosan ,,örültünk".
-Mikor utazunk?-kérdezte legjobb barátnőnk.
-Holnap-vágtuk rá egyszerre.
-Holnap? Hát de még be se pakoltam! Nah én mentem haza becsomagolni szijjasztok!!!-köszönt el tőlünk.
-Szijjja-kiabáltuk utána mielőtt még kiviharzott volna a szobából.
Folytatván a pakolást megint megzavartak minket.... Anya lépett be az ajtón.
-Lányok gyertek vacsorázni!-mondta kedvesen.
-De anyu van még egy kis rendetlenség-mutattunk körbe a szobán.
-Ezen a kivételes napon megengedem, hogy később pakoljatok össze-mondta anyunk.
-Kösziiii de akkor most már kimehetsz!-tessékeltük ki a szobából.
Mindent otthagyva verseny futásba szaladtunk le a lépcsőn.
-Már nagyon sietnétek Londonba-mondta kacagva apu.
-Ez csak természetes-mondta Leila édes kis tesókám.
-Itt is van! A kedvenceteket főztem!-tette le az asztalra anyu a meleg vacsorát.
-Yessss!!!-kiáltott fel Szandika.
-Mennyei illata van szívem!-dicsérte apu anyát.
-Igyekeztem!-válaszolt büszkén.
Fél óra se telt bele már készen is voltunk a kajálással.Felmentünk a szobánkba és egy kicsit ,,tisztába raktuk".
Zuhanyzás után már ágyba voltunk és vártuk a holnapot.....Hangos telefon csörgésre lettünk figyelmesek.Leila az ágyunk között lévő polchoz nyúlt a telefonért, miközben leesett az ágyról.Én nagy kacagásba törtem ki, mikor Leila megfogott és engem is lehúzott az ágyról.Mind a ketten újra nevetni kezdtünk.
-Telefont is felkéne venni!-szóltam rá Leilára.
-Oké,oké veszem már!-nyúlt a telefon után, amit sikeresen fel is vett.
Leila kiment a fürdőbe míg én még pár cuccot bedobtam a bőröndökbe. Közel negyed órát beszélt a ,,titokzatos telefonálóval".
-Ki volt az???-kérdeztem tesóm.
-Vivi, hogy jó lenne elindulni mert lefogjuk késni a repülőt-válaszolt kedvesen Leila.
-Uhhh, ember tényleg! 1 óra múlva indul a gépünk!!!-válaszoltam idegesen.
Fél óra alatt készen voltunk és már indultunk is......
/Vivi szemszög/
Hol lehetnek már ezek?-kérdeztem idegesen magamban.
-Itt vagyunk!!!-válaszolt nekem Leila széles vigyorral.
-Oké de elkéstetek!-válaszoltam dühösen.
-Nem is késtünk! Pont időre jöttünk!-válaszolt Szandika.
-Oké hagyjuk....de most már tényleg induljunk!-higgadtam le.
Hamar a gépen találtuk magunkat és már úton voltunk keresztapám felé.Már nagyon rég láttam így várom a találkozást.
-Bevallom kicsit félek a repülőktől!!!-mondta nekem és Leilának Szandika.
-Nyugííí tesa nem kell félned! Itt vagyunk melletted!-nyugtatta Szandikát tesója.
2 óra sem telt bele már mindenki aludt a gépen.Már csak a landolásra ébredtünk fel és én nagyon izgatott voltam. De szerintem a többiek is..............
/Szandika-Leila szemszög/
-Az egész utat átaludtam és még álmosabb vagyok mint voltam! Nah ez most, hogy van akkor???-kérdezte nyafogva Leila.
-Azt nem tudom de azt igen, hogy ott vár Christian.-mondta Szandika.
Láttuk, hogy Vivi iszonyatos sebességgel száguld felé majd egy gyors bemutatkozás után mindannyian kocsiba pattantunk....Egy gyönyörű panziót béreltek ki nekünk a szüleink Milton Keynes-ben.Míg mi a házunkban pakolásztunk addig Vivit Christian magához vitte.Hamar eltelt ez a nap is, a sok pakolással,utazással és már az ágyban találtuk magunkat..........
Reggel ismeretlen szám keresett minket mobilon és rettenetes hírt közölt velünk........  



  

Bevezető :)

Sziasztok!
Két iszonyat dilis csaj elkezd egy blogot írni! :) Hát igen ezek vagyunk mi: Szandika és Leila! Egy délután pattant ki a fejünkből az ötlet és reméljük, hogy tetszeni fog! Az alaptéma természetesen a Forma 1 és Sebastian Vettel!!! ;D 
Puszi: Szandika és Leila