Nem kell más!

/Szandika szemszög/
Ébredés után megreggeliztünk, és egy frissítő sétára indultunk.Egy közeli parkig mentünk.Leila s Seb tollasozni kezdtek, miközben mi Kimivel tovább sétáltunk.Már elég messze járhattunk, mikor fotósokat pillantottunk meg.
-Nagyon jó!Ezektől soha nem lesz nyugtunk!-feleltem dühösen Kiminek.
-Szerintem ennek nem lesz jó vége.-húzta el a száját Kimi.
-Jobb lenne ha visszamennénk nehogy valami félreérthetőt le tudjanak fotózni!-mondtam Kiminek.
-Ez jó ötlet!Akkor nyomás!-felelte majd játékos futásban értünk vissza tesómékhoz.
-Hogy, hogy ilyen hamar?-kérdezte meglepődve párom, mikor meglátott minket.
-Firkászok.-válaszolt helyettem Kimi.
-Akkor menjünk.-tanácsolta testvérem, s így is lett.Haza gyalogoltunk,majd átöltöztünk fürdő ruhába és a medencébe futottunk.Mivel iszonyat jó idő volt, és a reggeli sétából délutáni sikerült ezért gondoltuk elvisszük a fiúkat a kedvenc éttermünkbe.Nem sok tiltakozás volt ellene.Felöltöztünk és már indultunk is...Közel volt az étterem, s hamar is odaértünk.Egyszerű, mégis látszik, hogy sokat költöttek az épületre.A kiszolgálás is nagyon jó volt, hamar kihozták az ételt.Szűk egy óra múlva távozni készültünk.
-Honnan tudták, hogy itt vagyunk?-kérdezte feszülten a párom, mire biztatóan megszorítottam kezét.
-Miért kell minket állandóan követniük?Nincs érdekesebb dolguk?-panaszkodott a másik pilóta is.
-Ezek szerint, nincs.Menjünk gyorsan, semmi kedvem ezekhez.-kezdett bele Leila is.
-Egyet értek.-indult meg Kimi, s húzta maga után kedvesét.
-Nem azt mondtam, hogy fussunk.-lassította párját tesóm.Kifele menet megállított Szujó Zoltán és megbeszéltem vele egy időpontot amikor interjút készíthetünk.Míg én Zolival beszéltem tesómék a kocsinál vártak.Bevallom kicsit féltem oda menni, valyon mit szólnak Sebék, hogy csak így a tudtuk nélkül szerveztem meg egy sajtótájékoztatót?!
-Hol voltál?-kérdezte azonnal Leila.
-Szujó Zolival beszélgettem.Holnapra egyeztettünk.-mondtam egyszerűen.
-Mit egyeztettél?-nézett rám nag szemekkel.
-Egy interjút... kettőnkkel.-valltam be.
-Hogy, mi?Én nem megyek.-mondta, s durcásan beült az autóba.
-Most ezért miért viselgetsz így?-szálltam be én is.
-Mert tudod, hogy utálom a médiát.Soha nem szerettem és nem is fogom.Te is ha tudod, mindig kerülöd. Most miért beszéltél velük?-kérdezősködött.
-Mert kedvesek voltak és nem akarom, hogy hülyeségeket írjanak.
-Nem érdekel, én akkor sem megyek el.-akaratoskodott, s a fiúk is beültek, majd elindultunk.Egész úton csend uralkodott a kocsiban.Mikor hazaérkeztünk én és testvérem külön szobáinkba rohantunk és magunkra zártuk az ajtót.Nem tudom miért nem akar menni!Pedig ez csak egy ,,ártalmatlan" interjú!Míg ezen merengtem eltelt egy kis idő.....Épp vacsora idő lehetett, mikor valaki kopogott az ajtón:
-Szívem!Engedj be!-nem lepődtem meg, hogy Sebastian volt az.
-Bocsi!De egyedül kell lennem!-válaszoltam az ajtón keresztül neki.
-Nincs bocsánat!Kimi már megfűzte Leilát, hogy engedje be!Én is megfoglak téged!-erősködött.
-Rendben!Beengedlek!-nyitottam ki az ajtót.
-Végre!Úgy aggódtam érted!-ölelt meg.Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk...
/Leila szemszög/
Miközben mi Kimivel vacsoráztunk, hallottam, hogy Sebastian be tudott jutni Szandikához.Vacsorázás közben beszélgettünk párommal:
-Hé kicsim!Ugye ti nem szoktatok sűrűn összeveszni?-kérdezte meg tőlem.
-Hát ami azt illeti.....nem.Egymás nélkül nem sokáig bírjuk!-mosolyodtam el és néhány régi emlékkép jutott eszembe.El is merengtem egy kicsit, és ez feltűnt Kiminek is:
-Hahó!Itt vagy?-mutogatott kezével a szemem előtt.
-Ja persze!Csak beugrott néhány emlék!-mosolyogtam el magam.
-Ki fogtok békülni!Ti testvérek vagytok és mindig össze tartotok!Ha nem magatoktól, akkor segítséggel fogtok kibékülni!-biztatott szerelmem.Bár tudtam magamban, hogy tesómnak sem könnyű, hisz ő is épp annyira rosszul érzi magát mint én.Nemsokára halk léptekre lettünk figyelmesek.Sebi ,,hurcolta le" tesókámat.Kimi és Seb elmentek egy esti kocogásra, addig mi Szandikával megtudtuk beszélni higgadtan a dolgokat:
-Sajnálom!-mondtuk egymásnak egyszerre.
-Tudom, hogy meg kellett volna kérdezzelek téged de minden olyan gyorsan történt!-magyarázta meg a dolgokat testvérkém.
-Tudom!És sajnálom!Remélem azért még sem lesz olyan rémes az az interjú!-haraptam egy kicsit el a végét.
-Akkor mégis eljössz?-csillant fel Szandika szeme.
-Igen.De csak is a te kedvedért!-mosolyogtam.
-Köszi!Köszi!Köszi!-hálálkodott majd megölelt.Pont visszaértek a fiúk mire befejeztük a mosogatást.
-Ki is békültetek?-kérdezte Kimi.
-Ühhümm!-válaszoltam.
-Nagyon örülök!-mondta Seb.Mindenki felment a saját szobájába és elaludtunk.....
/Sebastian szemszög/
Reggeli ébredésünk után, a csajok elkezdtek készülődni.Kicsit furi, hogy most nem együtt megyünk interjút adni, de ezt is meg kell szokni.Egyetlen egy szerencsénk volt!Csak nekünk, nekem és haveromnak Kiminek, elintézte Szandikáék apja, hogy mi élőben lássuk mit is mondanak.Bár nem értünk tökéletesen magyarul de azért Leiláék tanítottak.Így azért könnyebb szívvel engedtük el őket.11-re ott is voltak.És már kezdődött is!
/Leila szemszög/
-Sziasztok!-köszöntek nekünk az interjú szobában.
-Hello!-köszöntünk egyszerre tesómmal.
-Első kérdésem Szandikának szól!Na szóval.Milyen érzés Vettel mellett lenni?-kérdezték tesómat.
-Elsősorban csodálatos!Szerintem ő egy nagyon remek ember és iszonyat aranyos.Első látásra szerelem mondhatjuk azt.-felelte mosolyogva Szandika.
-Rendben!Leila!Nektek viharos a kapcsolatotok Kimivel.Lehet, hogy szétválnak útjaitok?-kérdezték tőlem.Erre a kérdésre kicsit felhúztam magam, de próbáltam higgadtan kezelni a dolgokat.
-Az igaz, hogy nekünk nem annyira kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, mint tesóméknak, de ha összeveszünk ki is békülünk, elég hamar, mert nem bírjuk egymás nélkül.A kérdésedre felelve, nem vagyok jósnő, de az ami köztünk van, nem engedi, hogy szétváljunk.-feleltem kicsit feszülten.
-A következő kérdésem az lenne, hogy mi lesz veletek a versenyszezonban?Főleg Szandika, veletek. Ugyanis előző barátnőjét, Hannat Sebastian nem nagyon engedte nyilvánosság elé.-jött az újabb kérdés.
-Először is én nem Hanna vagyok.Biztos lesz olyan futam, amire megyek, de olyan is, amire nem.-válaszolt tesóm, s én következtem.
-Mi még nem beszéltünk erről a dologról.Ráérünk akkor, ha majd indulnunk kell.-feleltem.
-Nemrég jelentek meg olyan képek, ahol Leila Sebastiannal, Szandika pedig Kimivel van.Meséljetek kicsit erről.Esetleg békíteni kellett?A "viharos" párt, vagy a "kiegyensúlyozott" párt?-faggattak tovább.
-Nem, szó sincs békítésről.Egyszerűen tesóm és kedvesem tollasozni kezdtek, s mi Kimivel úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet, míg a gyerekek kijátsszák magukat.-mondta könnyeden Szandika.
-Értem.A "gyerekek" elég furcsa megfogalmazás.Miért így mondtad?Gyerekesen viselkednek?-kérdezték, mire picit elmosolyodtam.
-Néha gyerekesek, igen.De ezt inkább úgy értettem, hogy ők játszottak.-felelt megint testvérem.
-Leila, úgy értesültünk, hogy voltál mostanában kórházban.Mi történt?Talán nem jön a kis Räikkönen?-kérdezték, amin eléggé meglepődtem, de nem mutattam ki.
-Nem, nem jön.Az én hibámból volt egy kisebb balesetem.-válaszoltam, de nem akartam elmondani, hogy miért.
-Mi történt?Milyen balesetről van szó?-jöttek az újabb megválaszolandó dolgok.
-Egy gokart baleset.Az egyik kanyarban kicsúsztam és a gumifalba ütköztem.-magyaráztam.
-Akkor te is szereted a száguldást, vagy csak mostanában csöppentél bele?-tették fel az új kérdést.
-Már kiskorunk óta szeretjük a benzingőzt.-nevettem-sokat gokartoztunk ezelőtt is.
-A szüleitek mit szóltak hozzá, hogy mindketten egy egy versenyző mellett találtátok meg a boldogságot?-kérdeztek egy igen kényes témára, s először tesóm válaszolt látva, hogy össze kell szednem gondolataimat.
-Könnyen ment.Anyáék azt akarják, hogy boldogok legyünk.Én megmondtam, hogy Seb mellett vagyok boldog, s ahogy én láttam nagyon jól kijön párom, a szüleimmel.-mosolygott.
-Nálatok, Leila?-fordult felém kérdezőnk.
-Én inkább azt mondanám, hogy rossz volt az időzítés és a körülmények sem voltak a legjobbak.-adtam burkolt választ.
-Köszönöm a válaszaitokat, de sajnos lejárt az időnk.-mondta Zoli, mire én megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
-Mi köszönjük a kérdéseket.-reagált Szandika.
-Beszélhetnénk egy kicsit a pontosabb adatokról?-nézett kettőnkre Zoli.
-Szerintem elég vagyok én is.-válaszolt tesóm, mivel érezte, hogy én ezt inkább kihagynám.Miután Szandi és Zoli elvonultak egy csendesebb helyre, én kedvesem felé vettem az irányt.Seb értetlenül nézett rám, mert nem tudta, hogy hova ment szerelme, mire én megnyugtattam, hogy csak a részletekről beszélnek és mindjárt jönnek is és mehetünk haza.Ez a mindjárt elhúzódott egy kicsit...Már legalább 1 órája várhattunk mikor én meg Kimi úgy döntöttünk hazamegyünk.Seb addig megvárja tesómat.
/Sebastian szemszög/
Míg páromat vártam, egy ismerős arc bukkant fel.Szandika apja Nádasdi Krisztián.Épp egy szoba felé vette az irányt mikor leszólított:
-Szia Sebastian!-mondta nem épp vidáman.
-Szia Krissz!Hogy hogy itt?-kérdeztem meglepődött arccal.
-Behívatott Zoli haverom, hogy valami gáz van Szandival!-kókadt le szája.
-Tessék?És ezt nekem miért nem mondták?-lettem egyben dühös, aggódó és szomorú. Azonnal a szobába rohantunk ahol csak Zolit találtuk.Krissz rögtön rákérdezett:
-Mi a baj a lányommal?-kérdezte meg félve.
-Hát...tudod...-dadogott Szujó.
-Mondjad már!-förmedtem rá.
-Szandi eltűnt!Egyszer csak kapott egy üzenetet ami látszólag nagyon felzaklatta és elrohant.Próbáltam megállítani de nem tudtam....-kapkodta a levegőt a sajtós.
-Mobilon próbáltad már?-kérdeztem meg Zolit.
-Igen!És nem kapcsolható!-értetlenkedett.
-Induljunk!Bárhol is, de meg kell találnunk őt!-mondtam és már indultunk is...
/Szandika szemszög/
Igen.Elég csúnya dolog volt faképnél hagyni Szujó Zolit, de el kellett mennem.Az SMS amit kaptam, nagyon felzaklatott.Hogy kitől kaptam?Nem mástól, mint Hanna-tól.De honnan van meg a telefonszámom neki?Ezt az üzenetet kaptam tőle:
Szia Szandika!
Remélem láttad az újság címlapját!Én és Sebastian pózoltunk rajta!És szerinted a fotósokat ki csődítette oda?Még szép, hogy én!És miért mondom el ezt neked?Pusztán azért, hogy tudtodra adjam Seb engem szeret még mindig és nem téged!Ezt fáj látnod!De hidd el, kicsit sem sajnállak!A testvéred Kimivel meg azt csinál amit akar.Az engem nem érdekel.De nagyon szépen megkérlek, hogy tűnj el Seb életéből!Még a családját sem ismered!Ők engem ismernek és szeretnek!Szóval tűnj el!
Puszi: Hanna 
És csak kicsit akadtam ki!Hogy lehet valaki ilyen pofátlan?Beleszóltam én egyszer is az életébe?Nem!Hát akkor?!Egy csendes nyugis helyre vágytam, ahol csak én és a természet van.A házunkhoz közeli parkba mentem és leültem a tó szélére.Merengtem.....Későre járt már.Haza indultam.Biztos mindenki halálra aggódta magát, mivel a telefonom kikapcsoltam.Késő éjjel értem haza és senkit sem találtam otthon.Biztos engem keresnek...Utálom ezért magam.Küldtem tesómnak egy üzenetet:
Szia tesókám!
Itthon vagyok és minden a legnagyobb rendben van!Nem tudom ti hol vagytok de majd jösztök :) Sajnálom, hogy ennyit aggódtatok miattam és 1000 bocsánat :( Hidd el van mit mesélnem! >.<
Üzenetem már küldtem is.Lezuhanyoztam, vacsorát készítettem és leültem enni.Megint csak az az SMS járt a fejembe.Miután végeztem a kajálással, telefon csörgésre lettem figyelmes.Tesóm hívott.Azonnal felvettem:
-Szia Szandika!-kezdte tesóm.
-Szia!-köszöntem én is.
-Megkaptam az üzid!Nagyon aggódtunk érted!Főleg apu és Seb.De persze mi is Kimivel.-mesélt nekem.
-Tudom és sajnálom!De olyan üzenetet kaptam amitől szó szerint lefagytam!-mondtam majd elmeséltem neki az egész sztorit....
-Ez durva!Na jó de mi most Kimivel a repülőn ülünk!-mondta mire ő is mesélt egy kicsit...
Én miután elmesélt mindent letettem és hívtam Sebastiant, mire ő pont belépett az ajtón.-
-Szandika!Életem!Végre megvagy!-futott hozzám és pörgetett meg a levegőben.
-Bocsánat, hogy így eltűntem de tudod kaptam Hannától egy SMS-t!-kókadt le szája.
-És mégis mit kavar már megint?-kérdezte meg mire én elmeséltem neki az egész történetet.
-Ezt nem hiszem el!Ez....-mire kezem szájára tettem és úgy csitítottam.
-Hagyd!Az a lényeg, hogy mi szeretjük egymást!-vettem le szájáról kezem és megcsókoltam.Hosszú percekig csak egymást ,,nyaltuk-faltuk" mikor Sebastian megszólalt:
-Nekem nem kell más!Csak te!-erre a mondatára ismét egy csókot nyomtam szájára mire ő felkapott az ölébe és felvitt a hálószobába.Kellemes élményben volt részünk...