Pár lépés a végtelen

/Leila szemszög/
Ahogy megláttam az újságot, teljesen lefagytam.
-Kérdeztünk valamit!-kérdeztem hangosabban a fiúktól.
-Na jó!Erre nincs időm!-vágta rá testvérem mire én is utánamentem.Visszamentünk a szállodába, és kértünk egy külön szobát magunknak.Átcuccoltunk tesómmal a saját szobánkba, és beszélgetni kezdtünk:
-Ez, hogy történhetett?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom...És azt sem, hogy miért hazudtak!-mondtam.
-Szerinted történt valami?-kérdezte félve.
-Remélem nem.De sajnos ezt csak tőlük tudhatjuk meg.Így kénytelenek

leszünk beszélni velük.-vágtam rá.

-Nekem semmi kedvem megbeszélni a dolgokat!Épp elég félrebeszélést hallottam.-felelt tesóm.

-Nekem sincs!De most gyere és kapcsolódjunk ki!-mosolyogtam.Átöltöztünk fürdőruhába, és a jakuzziba igyekeztünk.Beültünk, majd két fiatal srác csatlakozott hozzánk.Nagyon jól éreztük velük magunkat, mikor Kimi dühös ábrázatát pillantottam meg.

-Mi a baj?-kérdezte azonnal tesóm.

-Kimiék.-mondtam elhaló hangon.

-Nyugi!Megvédünk titeket!-válaszolta a két srác miközben átkaroltak minket tesómmal.Erre bólintottam egyet, és csak Kimsterék közeledését vettem észre.

-Miért jöttetek?-kérdeztem Kimit.

-Beszélnünk kéne!-mondta nekem.

-Mint látod nem érnek rá!-szólt az egyik srác közbe.

-Mint látod nem érdekel!-vágott közbe Sebastian.

-Na nekem ebből ennyi elég!-mondta tesóm és elment.Sebastian tesóm után vette az irányt.
-Szeretnék veled beszélni!-nézett rám Kimi.
-Én is sok mindent szeretnék!Például, hogyha igazat mondanál nekem!-válaszoltam és a bár felé vettem az irányt.
-Adj 5 percet!-kérlelt.
-Már csak 4 perc 50 másodperced van!-mondtam.
-Félreértettél mindent!Jenny nyomult rám, és én nem akartalak ezzel bosszantani!-magyarázkodott.
-Nem nagyon tudok hinni neked!-hajtottam le fejem.
-Az újságoknak jobban hiszel?Hisz csak én tudom elmondani az igazságot!Tudod mennyire utálom a pletykákat!-emelte fel fejem.
-Tudom!De többet ne forduljon elő!-mosolyogtam.Miután elmondtam megcsókolt.
-Akkor igyunk együtt valamit a kibékülésre!-kacsintott rám.
-Rendben!Egy vodka-narancs?-kérdeztem.
-Benne vagyok!-és azzal rendeltünk 2 vodka-narancsot.
/Szandika szemszög/
Mentem a szobába, mikor megfogta az ajtót és ő is bejött.
-Nem érdekel a magyarázatod!-előztem meg.
-Pedig elmondom!-erősködött.
-Ha muszáj!-sütöttem le szemem.
-Muszáj!Hanna.....tudod csak nagyon szeret engem.-húzta el száját.
-Vagy úgy?És akkor miért vagy még velem?-kérdeztem meg.
-Ő szeret engem.De én őt nem!-nézett a szemembe.

-Ezt valahogy gondoltam.De tudod nem nagyon tudok benned már megbízni.-néztem a földet.
-Kérlek adj még egy esélyt!-lépett egyre közelebb hozzám.
-De ha még egyszer......örökké vége.-fegyelmeztem meg.
-Nem lesz még egyszer!-mosolygott,és megcsókolt.Majd vacsorázni mentünk tesómékkal együtt.Seb evés közben elég fura dolgot jegyzett meg:
-Olyan kielégült arcotok van!-röhögött kedvesem.
-Van is miért!-mosolygott a finn.Megvacsoráztunk, majd mindenki a saját szobája felé vette az irányt.Én és tesóm pedig a kivett szobába igyekeztünk a bőröndökért, mikor a ma megismert 2 srác jött velünk szembe.Hirtelen elénk léptek, a falhoz szorítottak és megcsókoltak.Természetesen ellenkeztünk, de erősebbel voltak nálunk.Látszólag kevés, de nekünk végtelen hosszú idő után leszálltak rólunk és a következőket mondták:
-Most szépen velünk jösztök!-felelt az egyik srác.
-Álmodban!-vágtuk rá tesómmal egyszerre.Erre felemeltek és a szobájukba vittek.Leültettek az ágyra, és újra megszólaltak:
-Nekünk van egy kis elintézni valónk!De el nem merjetek menni!-figyelmeztettek.Miután elmentek azonnal a recepciót hívtuk.Nemsokára jött is a segítség, és a két srácot pedig letartóztatták emberrablás vádjával.Visszamentünk a bőröndökért, s én Vettel, tesóm pedig Raikkönen szobájába vette az irányt. Eldöntöttük, hogy egy kellemes esti sétára megyünk.Tesómmal egy külön kört tettünk, míg párjaink autó grammot osztottak.Hallottuk beszélgetésüket, így eldöntöttük, hogy bevárjuk őket.A sötétben sajnos két ismerős alak tűnt fel.Ijedtségünkben kiabálni kezdtünk:
-Seb!Kimi!Segítsetek!-kiáltottuk egyszerre.Ők azonnal ideértek hozzánk és lerendezték a két srácot.Ismét a rendőrségen találták magukat.Miután Sebék visszaértek, kérdőre vontak:
-Mi történt?-kérdezték egyszerre.Sajnos el kellett mesélnünk nekik, ami meg is történt.
-És erről mi miért nem tudtunk?-kérdezték haragosan.
-Mert úgy tudtuk, elrendezték a dolgokat.-válaszolt Leila.
-Úgy tudtátok?Akkor is el kellett volna mondani!Így, hogy vigyázzunk rátok?-kérdezte Kimi tesómat.
-Bocsánat!De ti sem voltatok velünk őszinték!-feleletem.
-De nekünk nem az életünk múlt rajta!-dühöngött Sebastian.
-Na jó!Én ehhez túl fáradt vagyok!-mondta tesóm majd befelé vette az irányt.Pár másodpercre rá, Kimi is utána ment.Mi még Sebbel kicsit beszélgettünk a történtekről, majd mi is bementünk aludni.Másnap reggel véget ért nyaralásunk.Párommal szüleihez utaztunk.Addig tesómék Espoo-ba mentek.A reptéren elváltak útjaink...Kis félelemmel, de izgatottan szálltam le a repülőről.Nem volt hosszú az út a ,,családi" házig.Egyre idegesebb lettem amit Seb észre is vett.Mikor kiszálltunk a kocsiból, Sebastian odajött hozzám és kézen fogva sétáltunk be a házba.Az ismerkedés Seb családjával remekül ment.Ebéd után Fabiannal mentem beszélgetni.Rögtön rá is tért a témára:
-Figyelj Szandika!Tetszik nekem egy lány!Csak nem tudom hogyan szerezzem meg!-szomorodott el.
-Nem vagy te még túl fiatal a csajozáshoz?-nevettem el magam.
-13 vagyok!Ki kérem magamnak!De tudsz segíteni?-kérdezte.
-Oké!Hát meglátom mit tehetek.-mosolyogtam.Még egy jó ideig elbeszélgettünk, mikor Seb kopogott be a szobába.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Ahham!-mondtam.
-Indulnunk kéne!-mondta párom és gyorsan elköszöntem a családtól, majd indultunk is Seb házába.
Svájcba elég lassan értünk el.Majd a már megszokott házba bementünk.Kipakoltunk és lepihentünk...
/Leila szemszög/
Espoo-ba hosszú volt az út.Izgatottan vártam a nagy találkozást.A reptérről 30 perc múlva egy takaros ház előtt találtam magam.Izgatottságomban folyton beszéltem.Kimi csak mosolygott rajtam.
-Min mosolyogsz ennyire?-kérdeztem.
-Aranyos vagy mikor izgatott vagy!-vigyorgott.-Megérkeztünk!-mondta és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.A házba beérve egy viszonylag idős hölgy fogadott.Azonnal egy sértő mondattal illetett:
-Tudom, hogy csak a pénzéért vagy a fiammal!-vágta rá Paula.
-Anya!Hogy mondhatsz ilyet?Leila nem szegény!Ha a pénzemért lenne velem már elhagyott volna a pénzemmel együtt!-szidta le annyát Kimi.Majd finnül folytatta anyja szidását.Ő persze nem tudta, hogy tudok finnül, de én tisztán értettem minden szót.A veszekedés után, ebédelni ültünk le.Megebédeltünk, majd Kimi egyik házába indultunk.
-Ez gyönyörű!-vágtam rá azonnal.
-És csak neked szereztem be!-kuncogott.
-Oho!Persze!Ezalatt az 1 hét alatt vettél egy házat mi?-incselkedtem.De nem volt valami jó ötlet, mert az ölébe vett és bevitt a házba, majd a hálóba.Levette felsőjét, majd átadtuk magunkat az érzéseinknek...Éjszaka ébredtünk fel, és megkérdeztem szerelmem nem kér-e enni.Erre csak ennyi volt a válasz:
-De!Jól esne most egy kis pizza!Ott van a hűtő tetején a szórólap rendelj valami finomat!-bízta rám.
-Oké!-s egy csókot adtam szájára.Lementem mikor egy érdekes levelet találtam a földön.
Kedves Kimi!
Gratulálok új párodhoz!Szerintem gyönyörű lány, és remélem boldogok lesztek!Már alig várom, hogy lássalak titeket!Sajnálom, hogy nem tudtam a családommal elmenni anyához, de majd bepótoljuk!Addig is legyetek jók!
                                                                                    Rami
Mikor olvastam, nagyon boldog voltam.Örültem, hogy a családból van aki szeret....Letettem a levelet, majd rendeltem két óriás sonkás pizzát.Amíg kihozták a pizzát leültem tévét nézni.Egy elég érdekes film ment az RTL klubbon.A táncoló talpak!Bár gyerekes mese, de én még mindig élveztem. Csengettek.Megjött a pizza!Gondoltam magamban.Kifizettem és felmentem páromnak szólni.
-Szívem!Itt a pizza!-ébresztettem fel.Olyan kis cuki feje volt.
-Rendben!Megyek!-s felállt és egy csókot nyomott hajamba.Leballagtunk az emeletről és együtt falatoztunk, miközben a filmet néztük.Mire megettük, pont vége lett a filmnek.
-Jó időzítés!-mondta Kimster.
-Hát a legjobb!-mosolyogtam.
-Na gyere menjünk aludjunk egy jót!Ez a hét elvileg a pihenésről szólt, de esemény dús volt az biztos!-vágott egy félmosolyt.
-Az volt!De örülök, hogy minden gond megoldódott!-csókoltam meg.
-Szeretlek!Bele se merek gondolni mi lett volna ha nem bocsátasz meg!-nézett lefelé.
-De nem így lett!-ismét megcsókoltam, majd ,,felmásztunk" az emeletre.Másnap reggel álmosan keltem fel, de gondoltam felhívom tesómat, hogy ment neki a megismerkedés:
-Szia!-vette fel álmosan a telót.
-Szia!Hogy ment?-kérdeztem meg.
-Remekül! Nagyon aranyos Seb családja.-hallottam elmosolyodik.-És neked?-kérdezte meg.
-Rosszul!Kimi anyja azt hiszi csak a pénzéért vagyok a fiával!-szomorodtam el.
-Na ne!Ez nem lehet!Biztos Jenny telebeszélte minden rosszal Paula fejét!-hitetlenkedett.
-Az lehet!Bár ki tudja!És Seb hogy van?-kérdeztem párja felől is.
-Itt durmol mellettem!-válaszolt tesóm.-De most teszem le, csinálok valami reggelit!-mondta majd letette.
-Oké!Szia!-köszöntem el, s mire letettem Kimi felkelt.
-Kivel beszéltél?-kérdezte meg.
-Szandikával!-mondtam és kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.De valaki hátulról átölelte a derekam és egy puszit nyomott a nyakamra.
-Gyere inkább készítsünk közösen egy reggelit!-javasolta párom.
-Okéééé!Benne vagyok!-válaszoltam és már a konyhába is voltunk...
/Sebastian szemszög/
Reggel finom illatokra keltem fel.
-Az én szívem reggelit csinált nekem?-kérdeztem meg páromat.
-Hát csak egy kis meleg szendvicset csináltam!-mosolyodott el.
-Mondtam már, hogy milyen jó, hogy nem szakítottál velem azon az éjszakán?-csordult le egy könnycsepp arcomon.
-Nem még nem mondtad.De tudtam.Érzem, hogy szeretsz, és én is nagyon szeretlek téged!-törölte le a könnycseppet az arcomról és megcsókolt.Én megfogtam derekát, és az ölembe vettem.Kezét a nyakam köré fűzte, és úgy vittem fel az emeletre.Alvós ruháját levettem róla, majd könnyen egymáséi lettünk...
-Kezdek éhes lenni.-mondtam.
-Gyere, én is és ki fog hűlni a szendvics is.-ült fel és lementünk.
-Dika, ez nagyon finom lett.-dicsértem meg a reggeli végén.
-Ezt azért nehéz elrontani.-nevetett-Mit csinálunk ma?
-Arra gondoltam, hogy megmutathatnám neked a környéket és estére áthívhatnánk pár haveromat és a párjukat.-vázolta tervét.
-Benne vagyok.-mondta, majd elkészültünk és indultunk-Hova megyünk?
-Egy nyaralóba.Az erdőben van.-válaszoltam.
-De rég voltam már erdőben.-mondta elgondolkodva.
-Min gondolkodsz?-kérdeztem.
-Régen szinte minden második héten mentünk a kis nyaralónkba.Tudod, mindig is elég sok pénzünk volt, így ismertek is voltunk.Anyáék így óvtak meg minket a médiátol és kapcsolódtunk ki.Leilával volt egy külön kuckónk.Mikor először próbáltuk ki, nagyon rossz idő volt és az éjszaka közepén mentünk be a rendes házba.-mesélt lelkesen.
-Valamikor négyen is eljöhetnénk.Itt legalább nincs olyan hideg, mint Finnországban.-nevettem el magam.
-Jó ötlet.-mondta és elértük a célt-Ez gyönyörű.
-Gyere, nézzük meg belülről is!-fogtam meg a kezét és úgy mentünk be.
-Megyünk egyet sétálni?-kérdezte.
-Persze.Induljunk!-már sétáltunk egy ideje, mikor megcsörrent Szandika telefonja.
-Igen?-vette fel.
-Azt veszem észre, hogy nem értettél semmit a tegnapi dologból.Nagyon ajánlom, hogy tűnj el Seb közeléből, mert ha nem óriási bajba kerülsz!Világos voltam?-szólt bele egy nő.
-Mi?Ezt nem értem.Ki maga?-kérdezősködött, de aztán rájött párom is-Hanna...
-Okos kislány.Ne feledd amit mondtam!-ez után azonnal letette a mobilt.
-Mit akart?-kérdeztem rögtön.
-Megfenyegetett.-válaszolt és sírni kezdett.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.-nyugtattam és visszamentünk a házba-Nem akarsz valamilyen filmet megnézni?
-De, az jó lenne.-mosolygott, kiválasztottuk amit megnézünk és már indítottuk is.Szandika elaludt, aminek örültem, mert addig sem gondol Hannara...Nem sokáig aludt, hisz hallottam egyszer csak felriad.
-Mi az kicsim?Rosszat álmodtál?-kérdeztem miközben hátát simogattam.
-Igen...Szörnyű volt!Soha életembe nem álmodtam még ilyet!-bújt hozzám.
-És elmeséled nekem?Hátha tudok segíteni!-öleltem szorosabban.
-Hát tudod...Hanna jött ide és engem bezárt ebbe a házba...Aztán te elmentél vele kézen fogva...Én meg csak néztem ki az ablakon....-mesélte.
-Ilyenekre ne is gondolj!Megvédelek!Bármi is az ára!-adtam csókot fejére.-De most próbálj meg aludni!És álmodj velem!-mosolyogtam el.
-Rendben meglesz!-válaszolt, és pár pillanat múlva elaludt.Míg ő aludt, én azon gondolkoztam mit kéne tenni, hogy Hanna leszálljon rólunk...
/Leila szemszög/
Reggeli és edzés után elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Ramiékat.Viszonylag hamar odaértünk, bár rendesen bevásároltunk csokiból.Egy nagy családi ház előtt álltunk meg.Kézen fogva mentünk be és egy pár évvel idősebb nő nyitott ajtót.
-Sziasztok!Már vártunk titeket.Gyertek be!-üdvözölt.
-Kicsim, ő Kristi, Rami felesége.Kristi, ő itt Leila, a párom.-mutatott be minket egymásnak Kimi.
-Rami!Gyere, megjöttek!-szólt fel az emeletre Kristi és pár pillanat múlva hallottuk, hogy többen is lejönnek.
-Keresztapuuuu!-ugrottak párom nyakába.
-Ő ki?-kérdezte az egyikőjük.
-Leila.Kicsim, ő itt Juustu és ő Titus.-mondta Kimi.
-Tudsz rajzolni?-kérdezte Juustu nagy szemekkel.
-Nem vagyok olyan jó, mint a tesóm, de tudok.Mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva.
-Macit!-megpróbálkoztunk vele és teljesen jól sikerült.Épp a tv előtt ültünk és néztük a mesét, mikor Kimi megszólalt.
-Menjetek el valahova!Mi vigyázunk a kicsikre.
-Nem szívesem hagyom egyedül őket.Mármint még nem nagyon voltunk távol.-gondolkozott Kristi.
-Nem lesz semmi gond.Ebédeljetek meg együtt.Mi elleszünk.-biztattam én is.
-Én benne vagyok.-mondta Rami, mire felesége is beleegyezett.Fél óra múlva már el is mentek.
-Na, mit csináljunk?-nézett a fiúkra párom.
-Menjünk el focizni!-válaszolt Titus és már indultunk is.Nagyokat nevettünk és jót játszottunk, mikor Juustu valahogy elesett.A lábán lett egy seb, de nem sírt.Hazaindultunk és Kimi vitte az ölében a kis sérültet. Siettünk, mert kicsit vérzett is és minél hamarabb megakartuk mosni.Miután a sebtapaszt is felraktam lábacskájára, ettünk és egy kis pihenést terveztünk a gyerekeknek.
-Itt maradsz ameddig elalszom?-kérdezte Juustu.
-Persze.Titus az ágyában alszik?-kérdeztem és bólintott-Te nem szeretsz ott?
-Csak este szoktam.-mondta és befeküdt az ölembe.Pár perc múlva éreztem, hogy besüpped az ágy a hátam mögött és Kimi megölel.Végül Titus is odabújt hozzánk és négyen aludtunk egyet.Ramiék ébresztettek  fel.Meglepő dolgot mutattak...

,,Ha álom volt mit tőled kaptam,ébrednem kell azt hiszem.Egy álmatlan éjjel, mind úgy hullott széjjel, mi volt...