Váltakozó érzelmek

/Szandika szemszög/
Pár percet gondolkodtam és magam sem tudtam a választ.Vagy csak nem merem magamnak bevallani, hogy nem közömbös Sebastian nekem.
-Magam sem tudom-válaszoltam bizonytalanul.
-Nem tudod vagy nem akarod tudni?-kérdezett vissza tesóm.
-Fogalmam sincs de inkább együnk!-válaszoltam gyorsan.
Két perc múlva csengetésre lettünk figyelmesek.Testvérem nyitott ajtót, s hangos nevetésre lettem figyelmes.
-Ilyen meleg van itt?-kérdezte egy német.
-Hahaha!Így kényelmesebb aludni.-válaszoltam neki miközben a szívem a torkomban dobogott.
-Én  megyek elkészülök és indulok futni!Csak nyugodtan beszélgessetek!-kacsintott tesóm Sebre.
5 perc után már nyomát se láttuk a konyhában.
-Beszélhetnénk?-kérdezte halkan Sebastian.
-Persze!És miről?-kérdeztem vissza.
-A tegnap estéről.Olyan gyorsan elrohantál.-nézett lefelé miközben mondta.
-Hát.... ammmm....tudod....csak fáradt voltam!Ennyi az egész!-füllentettem neki.
-Nyugodtan elmondhatod az igazat!-hitetlenkedett.
-De ez az igazság!-nyafogtam.
-Rendben ha te mondod!-mosolyodott el szőke hercegem.
-És mi járatban vagy?-kérdeztem vissza.
-Csak szerettelek volna látni!-mondta.
Kicsi gondolkodás után .
-Rendben!-mosolyogva válaszoltam neki.
-Eljönnél velem este vacsorázni?-kérdezte meg kicsit félénken.
-Nem is tudom.....rendben!-ijesztgettem.
-Rendben akkor este érted jövök!Szia!-mondta majd elment.
-Szia!-mondtam kicsit elbűvölve.
5 perc után Leilát pillantottam meg, aki hazaért reggeli kocogásából.Lezuhanyozott, majd megnéztünk pár filmet, s azt vettük észre, hogy már 2 óra is elmúlt.Gyorsan összeütöttünk egy kis ebédet, majd ketten elfogyasztottuk.Nagyon belelendültünk a beszélgetésbe...
-Nekem lassan készülnöm kell.-mondtam az órára pillantva.
-Miért hova mész?-kérdezte Leila mit sem sejtve.Nem válaszoltam, csak felsiettem a lépcsőn, s készülni kezdtem.Hamarosan csengettek, szuper...
-Menj fel nyugodtan.Készülődik.-hallottam Leila hangját.
-Köszi.-válaszolt a német, s már a szobám ajtajában volt.
-Téged nem tanítottak meg kopogni?-kérdeztem, miközben próbáltam magamra rángatni a ruhámat.
-Nekem jobban tetszik így.-kacsintott.
-Ezt most mire véljem?Azonnal menj ki a szobából!-utasítottam.
-Rendben.De ezt még megbánod, hogy így kitessékeltél egy Forma 1-es pilótát!-mondta nevetve.
-Okéééé de légyszíves menj már ki!!!-nyafogtam és azzal Seb kiment a szobámból.Gyorsan elkészültem és lesétáltam a nappaliba.
-Kész a Királynő.-nevetve nyújtotta karját Sebastian, mibe belekaroltam én is nagy mosollyal a számon.
-Legyetek sokáig.Sőt, vissza se hozd holnapig!-nevetve mondta Sebnek testvérkém.
-Úgy lesz.-fordult Leila felé kísérőm, majd kimentünk, s autóba ültünk.
-És hova is megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Az titok.-mosolyodott el a pilóta, majd indított.Hamar meg is érkeztünk egy csodaszép épület elé.
-Sebastian, ez valami csodálatos.-ámuldoztam.
-Mint te.-bókolt, mire én egy mosolyt eresztetem, majd beléptünk.Egy étterem volt.Rendeltünk, és 20 perc múlva hozták is az ételt.Nagyon jól éreztem magam, s szerintem ez Sebastianról is elmondható.
/Leila szemszög/
Míg tesóm nem volt itthon, csináltam egy csajos estét.Pattogtattam pop-cornt, és megnéztem egy jó horror filmet.A ,,mozi" egyik legfélelmetesebb részénél csengettek.Úgy megijedtem, hogy a pop-cornos tálat eldobtam és szaladtam ajtót nyitni.Meglepetésemre Kimi volt.
-Szia Leila!-köszönt széles vigyorral.
-Szia!Tudod, hogy megijesztettél??-lihegve mondtam el.
-Miért?-kérdezte miközben behívtam.
-Pont a horror film legijesztőbb részénél csengettél!-nyafogtam.
-Sorry!Nem akartam!-szomorodott el.
-És mi járatban ilyen későn?-kérdezősködtem.
-Hát gondoltam átjövök, hogy ne legyél egyedül!-derült mosolyra arca.
-Honnan tudod, hogy egyedül vagyok?-lepődtem meg előbbi mondatán.
-Seb mindent elmesélt.Elvégre a legjobb haverom!-válaszolt.
-Ok!Figyelj néhány dolgot meg kell beszélnünk!-mondtam elhaló hangon.
-Csak tessék!-mondta Kimi elég nyugodtan.
-Most akkor köztünk mi van?Mert én nem akarom elsietni a dolgokat főleg a történtek után......-szomorodtam el.
-Rendben! Akkor holnap elviszlek egy romantikus sétára rendben?Most pedig szedjük fel a pop-cornt.-mondta nevetve.
-Rendicsek!-egyeztem bele.Miután fel takarítottunk eljött az alvás ideje.És én csak a mellettem lévő ágyon alvó szőke fnnre tudtam gondolni.NA meg persze arra mit csinálnak valyon Szandiék?.....
/Szandika szemszög/
Sokat nevettünk, s mielőtt haza mentünk sétáltunk egyet a közeli parkban.Nem volt hideg, csak annyira, hogy szorosan ölelni tudjuk egymást.Miután rendesen elfáradtunk visszamentünk az autóhoz, majd haza.
-Kié ez a kocsi?-lepődtem meg.
-Én tudom.-mosolygott mindent tudóan Sebastian.
-És én is megtudhatom?-nevettem el magam.
-Kimi kocsija.-válaszolt.
-Akkor osonjunk be.-szálltunk ki a járműből, majd lassan felmentünk.Halkak voltunk, de a szobám ajtaja kevésbé...
-Meg kéne olajozni az ajtód!-súgta fülembe Seb.
-Rendben.Majd megcsinálom valamikor!-vágtam fel neki.
-Ohho a hölgyike az ajtókhoz is ért?-viccelődött.
-Nemcsak hozzájuk máshoz is!-nyújtottam ki nyelvem.Majd Sebastian egyre közelebb lépett hozzám, és szorosan megölelt.Én pedig a fülébe súgtam:
-Nagyon jó volt a ma este!-suttogtam.
-Szerintem is!Remélem következőnek elvihetlek....-itt félbeszakítottam.
-Következőnek ez élmény fürdőbe viszlek el!-mondtam a fülébe.
-Rendben!-egyezett bele szőke németem.Majd ágyba bújtunk és Sebastian ölelő karjaiban aludtam el.......
/Sebastian szemszög/
A reggel jól kezdődött.Mikor felébredtem el sem hittem, hogy itt van a karjaimban a lány akivel alig 1 napja ismerjük egymást,de első pillantásra megmozdított bennem valamit. Mivel csak egy álomnak véltem venni a tegnap estét, iszonyatos boldogság töltött el.Nem mertem felkölteni, hisz olyan édesen aludt. Egyszer csak halk nyafogásra lettem figyelmes.Szandi kelt fel.Én egy puszit nyomtam a homlokára és úgy köszöntöttem:
-Jó reggelt!-szóltam hozzá.
-Szia!Kérsz reggelit,-válaszolt halkan nekem.
-Aha.Megköszönném!-mondtam neki vidáman.Lementünk a konyhába, s 10 perc sem telt bele, Szandi összeütött egy fincsi rántottát.Már javában reggeliztünk, mikor két kómás fejet láttunk meg.
-Ennyire lefárasztottátok egymást?-kérdeztem legjobb haveromtól.
-Aha!Nem is tudom ki jött hajnalban haza!-viccelődött Kimi.
-Kértek reggelit?-kérdeztem meg őket.
-Én a szokásos kakaómat!-válaszolt Leila.Majd asztalhoz ültünk és együtt reggeliztünk.
-Hova megyünk ma?-kérdezte finn barátom.
-Tegnap este beszéltük Szandival, hogy elmehetnénk az élmény fürdőbe!-válaszoltam.
-Rendben.-válaszolt Leila és Kimi egyszerre.Pár óra múlva már indultunk is....
/Leila szemszög/
Végre megérkeztünk az élménybe.Csodák csodájára tesómmal furcsálltuk, hogy senki sincs a strandon.Rögtön meg is kérdeztem a fiúkat:
-Hey!Hogy, hogy nincsen senki itt???-kérdeztem meglepődötten.
-Nem akartuk, hogy zavarjanak ezért kibéreltük mára.-kaptam azonnali választ Kimitől.
Hamar át is öltöztünk, és már a medence szélén beszélgettünk tesómmal.Egyszer csak Sebastian felkapta testvéremet és a vízbe húzta.Én hangos nevetésbe törtem ki.De nem tartott sokáig, mert Kimi azonnal engem is a mélybe rántott.Még egy kicsit hülyéskedtünk a vízbe, majd ebédelni indultunk.Sebastian egy újságot vett maga elé.Még ki sem nyitotta de arcáról rögtön lefagyott a mosoly.
/Szandika szemszög/
-Mi a baj Seb?-kérdeztem tőle.
-Hanna.-s letette az újságot az asztalra, hogy mi is lássuk a címlapot.
-Barátnőd?-faggattam kicsit idegesen.
Erre ő, felpattant és elviharzott.Majd arra lettem figyelmes, hogy Kimiéknél is dúl a háború.
-Nemcsak nálatok vannak ilyen viták!-közölte velem Leila.
-De ezt már megbeszéltük!Most miért kell még ezen pattogni?-kérdezte hangosabban Kimi tesómtól.Majd testvérem felállt, sarkon fordult és elindult.Mi Kimivel kettesben maradtunk, és rákérdeztem a dologra:
-Most mi rosszat csináltam?-kérdeztem.
-Csak a barátnője volt, de szakítottak mert Hanna hűtlen volt hozzá.-kaptam eléggé meglepő választ.
-És ez miért nem mondta el nekem?-kérdezősködtem tovább.
-Nem akart úgy kapcsolatot kezdeni, hogy rögtön letámad a volt barátnőjével.-válaszolt.
-De hisz mi még nem is járunk!-kaptam fel a vizet.
-Nekem ezt mondta!-adott eléggé furcsa választ.
Ebben a pillanatban felálltam az asztaltól és egyedül hagytam Kimit.Átöltöztem és egy taxival hazamentem.Na ez a nap is katasztrófa volt.-gondoltam magamban.
/Kimi szemszöge/
Miután mindenki egyedül hagyott az asztalnál, megkerestem Sebet.Az egyik napozóágyon meg is találtam.Gondoltam tartsunk egy pasis beszélgetést.
-Miért kaptad fel így a vizet?-kérdeztem meg.
-Mert nem akartam, hogy megtudja!-kaptam választ.
-Ezért bántottad meg?-dorgáltam meg.
-Nem akartam!-vallta be.
-Hát pedig sikerült!De nem csak neked nekem is!-mondtam már én is szomorúan.
-Ezt, hogy érted?-kérdezett vissza.Hosszasan meséltem neki és már későre járt.Meg akartuk keresni a lányokat, de egyikőjüket sem találtuk.Aggódásba kezdtünk és hamar kocsiba pattantunk.Azonnal a házuk felé vettük az irányt,de ott csak Szandika volt.
-Hol van Leila?-kérdeztem meg aggódva.
-Nem tudom!Mire hazaértem már nem volt itthon.-kaptam eléggé ijesztő választ.
-Szandi ezt meg kéne beszélnünk!-mondta hátam mögül német barátom.
Hallgatlak,de nincs sok időm.-adott választ Szandi.
-Én addig megkeresem Leilát!-mondtam és már el is tűntem.Hosszas keresgélés után egy utcai partin találtam meg nem éppen józanon.Rögtön haza is vittem hozzám.Betettem az ágyba és elaludtunk.Reggel hamarabb ébredtem mint ,,Ő" és csináltam kakaót.Mikor bevittem a szobába megébredt.
-Hogy kerültem ide?-kérdezte tőlem.
-Hát egy utcai buliból szedtelek össze!-adtam választ.
-Köszi!De ennyire részeg voltam?-kérdezősködött.
-Hát nem kicsit!Sajnálom a tegnap történteket.-mondtam.
-Lehet én is kicsit túl reagáltam!-kaptam megnyugtató választ.
-Oké!Akkor ezt a témát lezártuk?-vettem kicsit halkabbra a hangerőt.
-Igen.De a kakaót kinek hoztad?-kérdezte.
-Neked!Tessék-adtam kezébe a bögrét.
-Köszönöm.Te nem kérsz semmit?-mondta.
-Nem. Nem vagyok éhes.-kapott azonnali választ.
Megitta a kakót és egy szót sem szóltam, olyan cukin szürcsölte.
-Csinálok egy kis rántottát!-mondta Leila miután megitta a kakaóját.
-Várj!Itt az egyik felsőm.Vedd fel!Ne a koszos tegnapi ruhádba legyél.-kérleltem mosolyogva.
-Rendben!-válaszolt.
Megreggeliztünk, együtt elmosogattunk de csengőszóra lettünk figyelmesek.
-Majd én nyitom!-mondtam.Az ajtóban Vettel állt.Behívtam majd rákérdeztem:
-Hogy ment?-tapogatóztam.
-Megbeszéltük.-adott nem éppen kielégítő választ.
-És???Más semmi?-kérdeztem.
-Az Leila ott a felsődben?-terelte a témát.
-Ammmm....igen.-mondtam kicsit belepirulva.
-Mit csinálhattatok ti?-viccelődött.
-Kibékültünk.-mondtam.
-Akkor mindenkinél szent a béke!-mosolygott.
-Szia Seb!Kimi hazatudnál vinni?-kérdezte Leila.
-Én már itt se vagyok!Sziasztok-köszönt el Sebastian.
-Persze akkor induljunk!-mondtam a lánynak.
-Várj még előtte átöltözök!-kaptam gyors választ.
-Oké!-bólintottam.15 perc után már indultunk is.Mikor kiszálltunk a kocsiból a ház ajtaját nyitva találtuk.
-Mi történt itt?-kérdezte Leila.
-Magam sem tudom!De nem sejtek valami jót!-adtam nem épp biztató választ............