Reggel hamarabb keltem fel mint Szandika.Csak néztem ahogy szuszog, és közben a tegnap éjszakára gondoltam.Egyszer csak halk mocorgásra lettem figyelmes.Szandika kelt fel, de látszólag nagyon álmosan.Megfogtam, és magamhoz húztam.Egymás karjaiban aludtunk vissza.
/Kimi szemszög/
Késő éjszaka volt mikor a gépünk leszállt.A Karib-tengerhez mentünk egy kicsit kikapcsolódni.Elfoglaltuk hotelszobánkat,és azonnal az ágyba zuhantunk.
-Eléggé fárasztó volt ez az út!Nem gondolod?-kérdezte kedvesem tőlem.
-De!Épp ezért most ne pakoljunk ki inkább majd holnap.Aludjunk.-ásítottam el magam.
-Rendben!-kaptam választ és már aludtunk is.Másnap reggel még mindig iszonyat fáradtak voltunk, de annyira még volt erőnk, hogy szobaszervizzel kaját rendeljünk magunknak.Reggelizés után a strandra mentünk.Olyannyira jó idő volt, hogy engem per pillanatban semmi nem érdekelt, csak hogy Leilával vagyok.Letelepedtünk egy napozóágyra majd bekentük egymást naptejjel.Kicsit napoztunk, majd felkaptam Leilát és berohantam vele a vízbe.Nem kicsit kapálózott szegény, hisz nem volt valami forró a víz!De kellemesen hideg volt.Ölembe vettem a vízben, és úgy beszéltem neki:
-Tudod, hogy mennyire szeretlek?-kérdeztem meg tőle.
-Igen!Épp annyira mint az F1-et?!-vigyorgott.
-Nem!Annál is jobban!-mondtam és megcsókoltam.
-Szeretlek.-súgta csókunk közben.
-Én is téged.Nem fázol?-kérdeztem, mert eléggé szorított magához.
-Nem.-rázta meg a fejét és kicsit elhúzódott-Úszunk egyet?
-Persze.-mentem bele és utánaindultam.
-De lassú valaki.-nevetett és a part felé szaladt.nekem sem kellett több, utánaindultam és felkaptam.
-Na ki is a lassú?-kérdeztem meg, miközben megfogtam a derekát és a földre húztam.Majd ismét megcsókoltam.
-Na!Jól van!De indulnunk kéne már!Semmit sem tudunk Szandikáékról!-mondta miután ajkaink elváltak egymástól.
-Felhívom tesómat.-mondta és mobiljában kikereste a számot.2 csörgés után felvették.
-Szia, Leila.-hallottuk meg Seb hangját.
-Hello.-köszöntünk egyszerre.
-Dika, keresnek.-hívta a német tesómat a telefonhoz.
-Igen?-szólt bele.
-Hello, Leila vagyok.Mizujs?-kérdezte mosolyogva párom.
-Minden rendben van.Ti hogy vagytok?
-Köszi jól.Minden oké.Most jöttünk ki pár perce a tengerből.
-Nem volt hideg?-lepődött meg.
-Kicsit igen, de jót szórakoztunk.Ti nem mentek valahová nyaralni?-érdeklődött Leila.
-Szerintem fogunk, csak még nem tudjuk, hogy hova.De én teszem is le.Jó pihenést, még beszélünk.Puszi.
-Oké.Nektek is.Puszi.-búcsúztak, majd bontották a vonalat.
/Sebastian szemszög/
Úgy döntöttem ideje lenne elmondanom Szandikának a dolgokat.Megvártam még kijön a fürdőből.Egy szál törölközőben ki is jött.
-Kicsim!Gyere ülj ide mellém!Mondanom kell valamit!-kezdtem fülig érő szájjal.
-Hát de még fel sem öltöztem!-mutatott végig magán.
-Nem baj!Engem nem zavar!-mosolyodtam el.
-Oké!És mit kell tudnom?-kérdezte mosolyogva.
-Hát tudod Kimiék nyaralni vannak.Szeretném ezeket átnyújtani neked.-és a kezébe adtam két jegyet.
-Két repülőjegy a Fülöp-szigetekre?-értetlenkedett, majd végül le esett neki.
-Gondoltam mi is elmehetnénk pihenni!-mondtam, miközben Dikát magamhoz húztam és megöleltem.
-Rendben!És mikor indulunk?-kérdezősködött tovább.
-Ma délután!-vigyorogtam.
-Tessék?Hisz már déli 12 óra is elmúlt!És én mindig nem öltöztem fel!-aggodalmaskodott szerelmem.
-Nyugi!Megleszünk mindennel időben!-válaszoltam és megcsókoltam.
-Hé!Leesik rólam a törölköző!-kiabálta mire én lehúztam az ágyra....
/Szandika szemszög/
Miután 1 óra múlva ismét felkeltünk felöltöztünk és bepakoltunk a bőröndökbe.Indultunk is.Másnap délutánra érkeztünk meg.A szálló igazán csodás látvány volt.
-Sebastian ez gyönyörű!-csodálkoztam-Tudom!Épp ezért hoztalak ide!-puszilta meg homlokom.Bementünk és a szobánk felé vettük az irányt.Elkezdtem kipakolni, mikor Seb megállította kezem.
-Hagyd!Gyere velem!Sétáljunk egyet!-mondta.Szó mi szó egy kis friss levegő nem ártott.Lesétáltunk a tengerhez mikor egy hajóhoz siettünk.Nem tudtam kik azok, de Sebastian húzott.Kiszálltak és tesómat pillantottam meg.
-De jó újra látni!-köszöntöttem.
-Téged is!-öleltük meg egymást.Üdvözlés után vissza sétáltunk a hotelbe.Kimster-ék is kivettek egy szobát.Majd megbeszéltük, holnap vízisileni megyünk.Nekem nem nagyon tetszett az ötlet, így én csak a hajóról fogom nézni szerelmemet és tesómékat.Másnap reggel Sebbel mentünk tesómákhoz, gondolván hogy már elkészültek.Ajtóstól rontottunk be szobájukba és eléggé kényes helyzetbe kerültünk...
-Hoppá!Hoppá!Hoppá!-mondta párom majd kezét a szememre tette.
-Bocsi!Mi megvárunk titeket az étkezőbe!-mondtam majd kimentünk a szobából.
-Fhuu!Na jó!Ez kicsit ciki volt!-mondtam Sebnek miközben ő mosolygott.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem ismét.
-Hát tudod...csak elgondolkodtam mi lett volna ha pont fordítva történik...-mosolygott.
-Hát szerintem akkor nem nevettél volna ennyire!-válaszoltam és elviharzottam.Faképnél hagytam Sebastiant mert ilyennel nem jó viccelni!Lehet csak én nem értem a viccet, de nekem ez túl sok volt.Kimentem és egy kicsit napoztam.Kellemesen meleg szél fújt.Olyan jó volt egy kicsit kikapcsolódni.
-Kicsim, mi baj?Nem szoktál ilyen lenni.-jött oda kedvesem és kezdte simogatni a hátam.
-Az, hogy ők is simán megláthattak volna.A másik meg, hogy mit fognak szólni?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ahogy Kimit ismerem, morog egy sort.-nevetett-De semmi baj gond nincs ebből.Megesik.-nyugtatott meg.
-Igaz.Mikor megyünk?-tereltem a témát.
-Mikor a kis gerlepár hajlandó lesz letolni a seggét.-nevette el megint magát.
-Nem is te lennél.-boxoltam egyet a karjába és rá pár percre megérkeztek tesómék.
-Na, végre.Indulhatunk?-pattant fel Seb.
-Aha.-mondták.Egyikőjükön sem látszott, hogy kínosan éreznék magukat, így már teljesen megnyugodtam.
-De én nem fogok vízisileni.-jelentettem ki.
-Miért nem?-lepődött meg Kimi.
-Hát tudod nem nagyon szeretek semmilyen deszkás sportot!Főleg ezt a vízi izét!-mondtam.
-Jól van!Akkor te a hajóról figyelsz majd minket!De ha kedvet kapsz közben hozzá csak szólj!-kacsintott rám Kimi.
-Rendben!-s azzal a hajó felé igyekeztünk.Beszálltunk és már kezdődött is a móka.Kb. negyed órája mehettünk már mikor testvérem a víz alá bukott...Seb és Kimi azonnal odasiettek hozzá, én pedig leállíttattam a hajót.Nem voltunk messze a parttól, így Kimiék kivitték Leilát a partra.Én meg hajóval mentem vissza. Leszálltam, és egy vágást láttam testvérem lábán amiből szó szerint ömlött a vér.
-Hogy vagy?-rohantam oda.
-Nincs eszméleténél.Hívj mentőt!-mondta Seb és én tettem, amit mondott.szörnyű volt ezt a jelenetet látni, de az megnyugtatott, hogy Kimi végig a karjai közt tartotta tesómat és vigyázott rá.Pár perc múlva egy mentőautó is megérkezett.Még a helyszínen adtak valamit Leilának, amitől felébredt.
-Be kell vinnünk a kórházba és csak ott tudjuk jobban megvizsgálni.-mondta az egyik mentős.
-Rendben.Kit keressünk a kórházban?-kérdezte Seb.
-Az egyikőjük jöhet velünk és a kis hölgyet.De most mennünk kell, mert még nem állt el a vérzése.
-Kimi, menj te.Sietünk utánatok.-ajánlottam fel,bár nem volt könnyű döntés.
-Köszönöm.-kaptam hálás pillantást tőle és már el is tűntek az autóval.
-Kicsim, te remegsz.-ölelt szorosan magához szerelmem-Gyere, menjünk mi is.Csak a hajót még elintézem. Öltözz fel addig.-gyorsan elintéztük a dolgokat és a kórház felé vettük az utunkat.A nővérek nagyon sokat segítettek, így hamar megtaláltuk a baleseti részleg folyosóján Kimit.
-Mi van vele?-kérdeztem azonnal.
-Műtik.Nem kellett volna engednem, hogy ő is jöjjön ilyen veszélyes terepen.-okolta magát.
-Haver, ez nem a te hibád.Leila erős csaj, meg sem fogja érezni.-nyugtatta Seb barátját, majd kijött egy orvos.
-Elnézést.Önök Leila hozzátartozói?-kérdezte.
-Igen.Én vagyok a párja, ő a tesója, és a párja.-mondta Kimi-Mi van vele?
-Összevarrtuk a sebét, az állapota stabil.-tájékoztatott.
-Hazavihetjük?-türelmetlenkedett Kimi.
-Igen, de ki kell pihennie magát.Lehet az egész napot átalussza az altató és a többi gyógyszer miatt.
-Bemehetünk?-kérdeztem most én, mire bólintott.
-Nem is vészes.-mondta Seb, mert nem volt semmilyen műszer a sérült közelében.Kimi azonnal odament az ágyhoz és megfogta tesóm kezét.
-Mikor visszük el?-nézett fel.
-Minél hamarabb.Utálja a kórházakat.-mosolyodtam el, visszaemlékezve arra, amikor eltörte a csuklóját és hisztizett, hogy neki nincs semmi baja, csak ne kelljen bemennie a kórterembe.
-Akkor ébresszük fel és induljunk.-javasolta kedvesem.Minden papírt elintéztünk és már csak Leilát kellett felébreszteni.Ezt én tettem meg és a hajóhoz vezető úton ügyesen vissza is aludt.Kimi vitte be és már estére járt, mikor bementem hozzá a szobába.
-Hahó, álomszuszék.-keltettem.
-Hm?-kezdett mocorogni.
-Enned kéne.
-Mindjárt megyek.-mondta és megtörölte a szemét.Otthagytam, addig megterítettem és négyesben fogyasztottuk el a vacsorát.Mindenki visszament a szobájába és kezdődött az este.....
/Sebastian szemszög/
Míg a csajok a szobákba vették az irányt, mi Kimsterrel a medencéhez indultunk.Leültünk egy-egy napozóágyra (bár este volt, de az idő jó meleg) és kicsit pihentünk.Lazításunkat váratlan meglepetés törte meg.Jenny és Hanna állt velünk szemben.Teljesen lefagytam és csak Kimire tudtam nézni.Épp ő is olyan idegállapotba volt mint én.Felment bennem a pumpa, mikor Hannára néztem az üzenete jutott eszembe amit Szandikának küldött.Rögtön le is teremtettem:
-Mit keresel itt?Egyáltalán honnan tudtad hogy hol vagyok?-kérdezősködtem.
-Valahonnan tudom.És érted jöttem!Sebastian szeretlek!-beszélt nekem, amit nem akartam meghallani.
-De én már nem szeretlek!Értsd meg!És ha még egyszer a barátnőmnek küldesz még egy ilyen üzenetet...-itt félbe hagytam mondandóm.
-Akkor?Semmi nem lesz!Én soha nem foglak titeket békén hagyni, míg szét nem váltok!-dühöngött ex barátnőm.
-Na jó!Most azonnal tűnj innen!Nincs jogod mások élete felett ítélkezni!-mondtam, mire hátat fordított nekem, és eltűnt.Eközben láttam, hogy Kimi is elpaterolta volt feleségét.
-Mit akartak valyon?-kérdezte sejtelmesen.
-Azon kívül, hogy visszaszerezzenek minket?Nem tudom!De nem lesz ennek jó vége így!-feleltem mire szerelmem és testvére léptek ki a szálloda medencéhez vezető ajtóján.
-Na!Mi jót csináltatok?-kérdezte meg párom és egy csókot nyomtam szájára.
-Hát tudjátok!Itt volt Jenny és Hanna!-kezdtem bele haverom helyett.
-Áááá!Na ne!Ezt nem hiszem el!Miért?Miért?Miért pont velünk történik ez!-gondolkodott kicsit hangosan Szandika.
-Nyugi!Minden rendben van!-nyugtatgattam feszült kedvesem.
-Nyugi?Oké!Látom te még nem keveredtél ilyen szituációba!-mondta nekem dühösen.
-De igenis keveredtem!És légyszíves ne mond meg mit csináljak!-kaptam fel én is a vizet.
-Jó!Szóval így állnak a dolgok.Akkor nekem itt semmi keresni valóm nincs!-indult volna befelé de kicsit erősen fogtam meg kezét.
-Hé ez fáj!-nyafogott.
-Engem nem érdekel!Meg kell beszéljük!-mondtam.
-Mégis mit?1 percet kapsz.
-Kicsim, szeretlek.Nem hagyom, hogy ez a kis hisztis tönkretegye a kapcsolatunkat és felhúzzon téged. Azt meg főleg nem, hogy miatta veszekedjünk.Én TÉGED szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
-Jó bocsi, csak nagyon idegesít.-hajtotta le a fejét.
-Próbáljunk ne vele foglalkozni.-simogattam meg arcát.
-Oké.Szeretlek.-mondta
-Én is téged.Gyere, menjünk.-invitáltam vissza a szobánkba.
-Mi felmentünk.-szólt még vissza tesójának.
-Oké.Mi még maradunk picit.-mondták egyszerre és felmentünk.
-Fáradt vagy?-kérdeztem.
-Elég eseménydús volt ez a nap.-sóhajtott.
-Zuhanyozzunk le és pihenjük ki magunkat.-ajánlottam és így is lett...
-Mit csinálunk holnap?-kérdezte álmos hangon már az ágyban.
-Kimivel városnézést terveztünk, de szerintem Leilának ez most nem lenne túl jó.Majd eldöntjük.Jó éjt.
-Neked is.-mondta, majd elaludtunk...Reggel hangos beszélgetésre, ami inkább kiabálás volt ébredtünk. Én is és Szandika is megismertük a hangokat.
-Mi történhetett?-nézett rám aggódva párom.
-Félek, hogy Jenni.-sóhajtottam és az ajtóhoz indultam.
-Hogy képzelted ezt, hogy téged igazából szeret?-hallottam meg Jenni hangját.
-Nem képzeltem!Tudom, hogy szeret.-válaszolt Leila.
-Te csak ágybetétnek vagy jó neki!Takarodj az életünkből!Nem gondolhatod komolyan, hogy egy kis 20 évest fog szeretni!?-sértegetőzött Jenni.
-Te meg mit keresel itt?-léptem közbe.
-A férjem.Ez a kis liba azt hiszi, hogy őt szereti.-mondta gúnyosan az ex.
-Mert ez így is van!-mondtam.
-Ja, azért nem vigyáz rá.Az sem érdekelte volna, ha tegnap ottmaradsz.Mert téged kihasznál!-mondta még mindig a magáét Jenni.
-Na, ebből elegem van.Nem érdekel, hogy mi miatt váltatok el, de annak volt oka és én most Kimivel vagyok és leszek is.Ha tetszik, ha nem!-válaszolt határozottan Leila.
-Ezt még nagyon megbánod!-fenyegette meg a "vendég" Leilát, aki zokogásban tört ki, ahogy Jenni elhagyta a folyosót.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-öleltem meg és nyugtatni kezdtem-Hol van Kimi?
-Edzeni ment.-mondta szipogva-Ugye nem igaz, amit mondott?-kérdezte félve.
-Nem.Már nagyon rég ismerem Kimit, és még soha nem nézett így senkire, mint rád.Higgy nekem!-mondtam és ekkor érkezett meg Rakka is.
-Édesem, mi a baj?-rohant kedveséhez.
-Jenni.-válaszoltam én helyette, mire bólintott egyet és bementek a szobájukba.
-Mi volt?-kérdezte azonnal Szandika.
-Jenni idejött és hisztizett.-válaszoltam és elkészültünk.Most kopogás után mentünk be.Már nem látszott semmi a reggeli veszekedésből, így jobb is volt a hangulat.
-Akkor hova menjünk ma?-kérdezte Leila.
-Arra gondoltunk, hogy ha nem fáj a lábad sétálhatnánk!-mondtam.
-Ha már nagyon fáj a lába, viszem a hátamon!-válaszolt Kimi.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte meg Szandika.
-Ja!-vágta rá a ,,csipet-csapat".Már lassan 10perce sétálhattunk,mikor Kimiék megálltak.
-Leila mi a baj?-kérdezte Kimi barátnőjét.Leila nem válaszolt csak egy újságos standot nézett, ami feltűnt Dikának is.
-Öööö....Ez mi?-kérdezte Leila.
-Én is ezt szeretném tudni!-vágta rá párom.Mi tanácstalanul összenéztük barátommal, és fogalmunk sem volt, mit is feleljünk erre...
Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel?
Minden álmunkat a hajnal tép széjjel.
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás!
Hogy nem öleltél így még senki mást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése