Ördögi út

/Szandika szemszög/
Mikor ajtót nyitottam Hanna látványa fogadott.
-Szia!-köszönt nekem.
-Szia!Te ki vagy?-kérdeztem, mivel még nem ismertem őt.
-Hanna.-válaszolt normális hangnemben.
-És mi járatban vagy itt?-kérdeztem mikor egy kart vettem észre derekamon.Sebastian volt az és egy rövidke csókkal köszöntött.
-Sebastiannal szeretnék beszélni.Négyszemközt.-válaszolt, mire én bólintottam, majd felsétáltam az emeletre.
/Sebastian szemszög/
-Miért jöttél?-érdeklődtem.
-Nem akarok félrebeszélni... babát várok.-mondta normális hangon.
-Ehhez nekem mi közöm?-húztam fel a szemöldököm.
-Tőled van a baba.-nézett a szemembe.
-Nem hiszem el.Menjünk el orvoshoz és majd ott megmondják, hogy igaz amit mondasz.-mondtam-Kicsim, elmentem, majd jövök.Vigyázz magadra.Szia.-szóltam Szandikának, s már indultunk is, de előtte Hanna félrevonult telefonálni.Ezt kicsit furcsálltam is, de nem szóltam.Mikor beértünk a kórházba megálltunk a váróban.Hanna bejelentkezett a recepción majd felém sétált, mikor megszédült erre én elkaptam.
-Köszönöm!-köszönte meg.
-Nincs mit.-válaszoltam.Pár percet vártunk majd behívtak.Megvizsgálták Hannát és az eredményekből kiderült, hogy nem én vagyok a gyerek apja.Bevallom meg könnyebbültem.Mire hazaértem Szandika már aludt.Én nem akartam felkelteni, ezért a vendégszobába feküdte le aludni.
/Szandika szemszög/
Reggel egy üzenetre ébredtem.Leila írt SMS-t, hogy találkozzunk Viviéknél.Mivel senkit sem találtam magam mellett, felöltöztem és elindultam.Beléptem Viviékhez és éreztem, hogy valami itt nincs rendben.
-Sziasztok.Miért hívtatok ide?Valami baj van?-kérdezősködtem.
-Hello.Igazából az van, hogy Vivi ezt az újságot látta ma reggel.-mondta tesókám és letette elém az említett szennylapot.
-Azt akartuk, hogy inkább tőlünk tudd meg.Nem lenne jó ha Hanna vetné a szemedbe.-magyarázott legjobb barátnőm.
-Köszi, hogy megmutattátok.Én most megyek.-s kirohantam a házból, hogy gyorsan összepakoljak és elmenjek innen valahova.Már javában pakoltam, mikor egy erős kar gyengéden megfogott.
-Hova akarsz menni?-kérdezte Seb, mikor megfordultam.
-El innen.Mi volt Hannaval?Miért szerepeltek a címlapon?-értetlenkedtem.
-Nem így akartam elmondani, de azért jött, hogy elmondja babát vár tőlem.Ezért mentünk el olyan hamar, mert nem hittem neki.Volt is okom, mert nem az enyém a gyerek, de a kórház előtt megszédült és én elkaptam.Ezt pedig nem tudom ki, de lefotózták.Ennyi az egész.Bocsánat, hogy nem mondtam el hamarabb.-hajtotta le a fejét, de én felemeltem és megöleltem-Ugye nem akarsz elmenni?
-Csak akartam.Köszönöm, hogy elmondtad, de máskor hamarabb.-mondtam.
Mivel már késő délután volt, így kettesben készítettük el a vacsoránkat.Már a mosogatásnál jártunk, mikor tesókámék léptek be a házba.
-Hello!-köszöntek egyszerre-Hol bújkálltok?
-Sziasztok!A konyhában vagyunk.-válaszolt Seb.
-Mi újság?-jöttek be kézen fogva, mosolygósan.
-Semmi különös.Megbeszéltük.-mondtam.
Sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, s még egy filmet is megnéztünk Leila és Kimi kívánságára.Pont véget ért a film, mikor a finn telefonja csörgött, elnézést kért, majd elment beszélni.Pár perc múlva szomorkásan tért vissza.
-Kicsim.-szólította tesómat.
-Mi a baj?-érdeklődött Leila.
-Holnap nem tudunk együtt lenni, mert valami fontos megbeszélésre hívtak be.Bocsánat.-húzta el a száját, s lehuppant tesóm mellé.
-Semmi baj.Ezért ne kérj bocsánatot.-mosolygott biztatóan Leila.
-Nekem van egy ötletem, hogy ne unatkozzunk holnap.-szólalt meg Seb is.
-És mi az?-néztem rá érdeklődően.
-Megyünk gyárlátogatásra a Red Bull-hoz.-mosolygott.
-Én benne vagyok.-lelkesedett tesóm is.
-Akkor majd estére nálam találkozunk és bulizunk egyet.-vágta rá Kimi-De indulni kéne, mert holnap korán indulok.
-Rendben.Holnap hányra jöjjek?-kérdezte Leila.
-10-re szerintem elég.-gondolkodtam el.
-Oké.Sziasztok.-köszöntek el, s mi is viszonoztuk, majd elmentek.
Már elég késő volt, így egy gyors zuhany után már a puha ágyikóban feküdtünk.Reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel.
-Jó reggelt.-suttogott Seb-Hogy aludtál?
-Neked is.Köszi, jól.Te?-érdeklődtem én is.
-Nagyon jól.Melletted csak jól lehet aludni.-simogatta arcom.
-Mit kérsz reggelire?-ültem fel.
-Egy kis rántotta jól esne.
-Rendben.Elkészülök és megcsinálom.-mosolyogtam, s már indultam is öltözni.15 perc után már terítettem.
-De finom illatok vannak itt.-jött be az ebédlőbe kedvesem is.
-Tudom.Ülj le és ehetünk is.-mutattam az asztalra.
-Jó étvágyat.-mondta, s már ettünk is.
-Neked is.
-Mindjárt 10.Nem kéne lassan itt legyen Leila?-kérdezte, mikor már leültünk a kanapéra.
-Majd 10 után jön az biztos.-nevettem el magam-Mindig késik.
Jól ismerem már tesómat.20 perc késéssel érkezett.Miután beviharzott, bocsánatot kért, s indultunk is. Sebastian vezetett, mert egy autóval mentünk.Gyönyörű volt a gyár.Sokat sétáltunk és rendesen el is fáradtunk.Már 2 óra volt, mikor a csapat büféjében ebédeltünk meg, majd Seb felvetette ötletét.
-Mi lenne, ha elmennénk egyet gokartozni?-nézett ránk csillogó szemekkel.
-Benne vagyok.-vágta rá azonnal Leila-már elég régen ültem gokartban és nagyon hiányzik.
-Szerintem is jó ötlet.Leila, nem eszel többet?Alig ettél valamit.-néztem rá aggódóan.
-Nem kívánom a kaját és éhes sem vagyok.-rántott vállat.
Én és párom még megettük a mi részünket, s elindultunk.Nem mentünk túl sokat és már a pályán találtuk magunkat.Kaptunk sisakokat, illetve Sebastian hozott magának, s beültünk a gokartokba.Mentünk pár felvezetőkört amit nagyon élveztem, de szerintem a többiek is.volt lehetőség előzgetésre is és farolgatásra is. Épp tesóm vezetett előttem, mikor támadni akartam, de láttam, hogy nem úgy megy ahogy szokott és ahogy eddig is hajtotta a gokartot...