Leila azonnal a telefon után nyúlt és felvette.Közben leírta nekem egy papír fecnire, hogy Christian az.Egyből ki is hangosította a készüléket.
-Sziasztok!Rettenetes dolog történt!-kezdte el mondandóját Christian.
-Micsoda? Miért te hívtál? Ugye nem Vivivel van baj? Mi történt? Miért kezdted ilyen félelmetesen a mondatod?-zúdítottuk rá kérdéseinket.
-Lányok, nem kerülgetem a forró kását Vivit elütötték. Most itt vagyok vele a kórházban.Azonnal gyertek ide.-utasított minket Chris.
-Ez csak természetes! Már ott is vagyunk!-mondta Leila nem éppen vidám hangon.
10perc alatt elkészültünk és addigra a taxi is megjött.5perc alatt beértünk a kórházba.A jó eligazításnak köszönhetően hamar megtaláltuk Vivi kórtermét.Ott ült Christian Horner fejét a kezébe temetve.Mellette egy szőke hajú pilótát pillantottunk meg, aki vigasztalni próbálta barátnőnk keresztapját.
/Szandika szemszög/
Tesómmal rögtön Chrishez rohantunk.
-Hogy van Vivi?-kérdeztem Christiant.
-Most gipszelik a kezét.Szerencsére csak ennyi baja lett.-válaszolt.
-Hát ez nem nagy baj! Törte már el máskor is a kezét.-próbálta oldani a feszültséget Leila.
-Igen.-helyeseltem tesókám.
-De akkor is!Mind az én hibám!-szomorodott el a keresztapa.
Ekkor lépett a szobába Vivi nagy mosollyal az arcán egy gipsz társaságában.
-Jól vagy??-kérdezte mindenki egyszerre.
-Természetesen! Nem is fáj a kezem és már haza is mehetünk! Keriapu te meg ne okold magadat légyszíves mert rögvest kiugrok az ablakon!-mondta kicsit bohókásan legjobb barátnőm.
-Kezdem azt hinni, hogy direkt csinálod!-válaszolt most már vidáman Chris.Vivi eközben elröhögte magát.
-Jaj, tényleg!Bocsi el is felejtettelek titeket bemutatni egymásnak! Leila ő itt Sebastian röviden csak Seb! Szandika ő itt a pilótám.-mutatott be minket egymásnak a ,,főnök".Amint megpillantottam Seb tengerkék szemeit, csak rá tudtam koncentrálni.
/Leila szemszög/
Amint Christian bemutatott egymásnak észrevettem, hogy testvérkém és a kis német elvesztek egymás tekintetében.Már menni indultunk de tudomást sem vettek rólunk.Hallottam, hogy valamin nagyon győzködi Seb Szandikát.
-Ennyire szerettek itt lenni?-kérdeztem nevetve.
-Már indulni is akartunk-válaszolt tesóm.
Előrébb jártam náluk, mikor hallottam testvéremet beleegyezni valamibe.Azonnal elfogott a kíváncsiság s telefonon küldtem neki üzenetet, hogy magyarázatot kérek.Válaszként csak ennyit kaptam: ,,majd mindent elmesélek csak érjünk haza! amúgy meg este buliba megyünk!! :D".E hír hallatán nagyon megörültem.Hazaérve rögtön letámadtam testvérkémet:
-Mit kell elmagyaráznod?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát, ammmm.......Seb buliba hívott és azon vitáztunk, mivel én nem nagyon akartam elmenni mivel senkit sem ismerek innen de végül is rávett, hogy gyere te is és akkor már lesz valaki akit ismerek.-dadogta el tesóm.
-Rendeben egy kis lazítás úgysem árt!-vágtam rá lazán.
/Szandika-Leila szemszög/
Hamar elérkezett az este. Soha nem voltunk hívei a sok smink, feltűnő ruhának.Fél óra alatt bőven készen volt Leila majd rá 10 percre megérkezett a szép szemű német.Rögtön beszélgetésbe elegyedett Leila vele míg Szandika felöltözött.
-Szijja Leila! Szandi?-kérdezte Sebastian.
-Tudom, hogy nagyon hiányzik de még készül!-mondta Leila.
-Te belém látsz?-mosolyodott el Seb miközben mondta.
-Nem, csak jó ember ismerő vagyok!-mondta Leila.
Eközben Szandika baktatott le az emeletről.
Gyorsan bepattantunk Sebastian kocsijába és már indultunk is.Fél óra múlva egy emeletes ház előtt voltunk.Besétáltunk s azonnal a bárpultot támadtuk meg.Közel hajnali 2 felé járhattunk mikor eszünkbe jutott, hogy felkéne térképezni hol is vagyunk.Egy szobába léptünk be s a képeket látván testvérem, Leila dühösen távozott a hálóból.
/Szandika szemszög/
Rögtön tesókám után rohantam, de egy kar állított meg.
-Hova indultok?-kérdezte a szőke német.
-Én?! Leila után megyek.-válaszoltam kicsit hangosabban a zene miatt.
-Mi történt???-érdeklődött tovább.
-Hosszú sztori....-zártam le hamar a beszélgetést.
-Van időnk. :)- mondta mosolyogva.
-Miért nem mondtad, hogy Kiminél lesz a buli?-felemelt hangerővel kérdeztem meg tőle.
-Azt hittem jó meglepetés lesz!-válaszolt ő is idegesen.
-Hát nagyon nem az!!!-mondtam és már rohantam is testvérem után.
Kifutottam a házból és egy szőke finnel láttam vitatkozni imádott tesómat.
/Leila szemszög/
-Mit keresel itt?-kérdeztem zaklatottan.
-Amint látod, ez az én házam!-válaszolt Kimi.
-Ja, bocsi tényleg!-mondtam duzzogva.
-Haragszol még rám amiért megvertem a volt barátod?-kérdezte Kimi csalódottan.
-Áááá csak egy picit!!!-mondtam erős hangnemben.
-Nagyon sajnálom, de tudod, amikor megláttalak azonnal beléd szerettem, és amiért nem akartál velem járni elfogott a féltékenység amikor megláttalak vele....elöntött a féltékenység.....-csuklott el hangja.
-Értem!És szerinted ez mentség?-kérdeztem vissza.
-Nem!De én még most is SZERETLEK!!!!Meg kell értened-válaszolt már majdnem sírva.
-De miattad szakított velem!-mondtam már én is sírva.
-Sajnálom!Meg tudsz nekem bocsátani?-kérdezett vissza.
Ezen vagy 10 percig gondolkoztam és végül beadtam a derekam.
-Rendben.-mondtam neki mosolyogva.Erre ő felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőben.
-Szeretlek!Nah de menjünk be mert még megfázol!-mondta nekem.
-Rendben!-mondtam s visszafordulva láttam, testvérem már az ajtóban állt, látszólag idegesen.Rögtön oda is siettem hozzá és csak ennyit mondott:
-Most hazamegyek!Érezd jól magad!-és már időm sem volt megkérdezni mi a baj.Ezért rögtön Sebet kerestem fel.Egy széken ülve meg is találtam.
-Sebastian, mi történt?-kérdeztem.
-Szerintem elég érzékeny pontra tapintottam-válaszolt.
-Mégis mire?-meglepődve kérdeztem.
-Hát megkérdeztem hová rohan Szandi..elmesélte hová készült.De amikor arról kérdeztem miért? látszólag mélyen érintette a dolog....-szomorodott el.
-Majd megbeszélem vele!-mondtam vidáman.
-Szerintem nem kedvel engem!-konyult le szája.
-Kiszimatolom nála,oké?-kérdeztem.
-Rendben!-vigyorgott.
-Indulok haza!Szija!-köszöntem el.
-Rendben!Szija!-kaptam azonnali választ.Hazaérkezésem után Szandit már ágyban találtam.Úgy gondoltam ideje nekem is ágyba bújnom....
/Szandika-Leila szemszög/
Reggel mikor felébredtünk, 10 nem fogadott hívás volt egy ismeretlen számról.
-Ki lehet az?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom visszahívom!-válaszolt Leila.
Kicsöngött....egy ismerős hang vette fel:
-Helo!Végre felvettétek a telefont!-mondta a német.
-Szia!Leila vagyok és tudod hajnali 3-kor értem haza.-mondta Leila durcásan.
-Rendben bocsánat!Beszéltetek már?-kíváncsiskodott.
-Épp, hogy hazaértem azonnal ágyba bújtam!-mondta kómásan Leila.
-Akkor majd később visszahívlak!Szia!-köszönt el Sebastian.
-Rendben!Szia!-köszönt el Leila is.
Addig Szandika gyors reggelit csinált és már az asztalnál ültünk.
-Kérdezhetek valamit?-mondta Leila.
-Nyugodtan!-válaszolt Szandi.
-Min vesztetek össze Sebbel?-kérdezett.
Pár perc gondolkodás után Szandika válaszolt......
-Te belém látsz?-mosolyodott el Seb miközben mondta.
-Nem, csak jó ember ismerő vagyok!-mondta Leila.
Eközben Szandika baktatott le az emeletről.
Gyorsan bepattantunk Sebastian kocsijába és már indultunk is.Fél óra múlva egy emeletes ház előtt voltunk.Besétáltunk s azonnal a bárpultot támadtuk meg.Közel hajnali 2 felé járhattunk mikor eszünkbe jutott, hogy felkéne térképezni hol is vagyunk.Egy szobába léptünk be s a képeket látván testvérem, Leila dühösen távozott a hálóból.
/Szandika szemszög/
Rögtön tesókám után rohantam, de egy kar állított meg.
-Hova indultok?-kérdezte a szőke német.
-Én?! Leila után megyek.-válaszoltam kicsit hangosabban a zene miatt.
-Mi történt???-érdeklődött tovább.
-Hosszú sztori....-zártam le hamar a beszélgetést.
-Van időnk. :)- mondta mosolyogva.
-Miért nem mondtad, hogy Kiminél lesz a buli?-felemelt hangerővel kérdeztem meg tőle.
-Azt hittem jó meglepetés lesz!-válaszolt ő is idegesen.
-Hát nagyon nem az!!!-mondtam és már rohantam is testvérem után.
Kifutottam a házból és egy szőke finnel láttam vitatkozni imádott tesómat.
/Leila szemszög/
-Mit keresel itt?-kérdeztem zaklatottan.
-Amint látod, ez az én házam!-válaszolt Kimi.
-Ja, bocsi tényleg!-mondtam duzzogva.
-Haragszol még rám amiért megvertem a volt barátod?-kérdezte Kimi csalódottan.
-Áááá csak egy picit!!!-mondtam erős hangnemben.
-Nagyon sajnálom, de tudod, amikor megláttalak azonnal beléd szerettem, és amiért nem akartál velem járni elfogott a féltékenység amikor megláttalak vele....elöntött a féltékenység.....-csuklott el hangja.
-Értem!És szerinted ez mentség?-kérdeztem vissza.
-Nem!De én még most is SZERETLEK!!!!Meg kell értened-válaszolt már majdnem sírva.
-De miattad szakított velem!-mondtam már én is sírva.
-Sajnálom!Meg tudsz nekem bocsátani?-kérdezett vissza.
Ezen vagy 10 percig gondolkoztam és végül beadtam a derekam.
-Rendben.-mondtam neki mosolyogva.Erre ő felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőben.
-Szeretlek!Nah de menjünk be mert még megfázol!-mondta nekem.
-Rendben!-mondtam s visszafordulva láttam, testvérem már az ajtóban állt, látszólag idegesen.Rögtön oda is siettem hozzá és csak ennyit mondott:
-Most hazamegyek!Érezd jól magad!-és már időm sem volt megkérdezni mi a baj.Ezért rögtön Sebet kerestem fel.Egy széken ülve meg is találtam.
-Sebastian, mi történt?-kérdeztem.
-Szerintem elég érzékeny pontra tapintottam-válaszolt.
-Mégis mire?-meglepődve kérdeztem.
-Hát megkérdeztem hová rohan Szandi..elmesélte hová készült.De amikor arról kérdeztem miért? látszólag mélyen érintette a dolog....-szomorodott el.
-Majd megbeszélem vele!-mondtam vidáman.
-Szerintem nem kedvel engem!-konyult le szája.
-Kiszimatolom nála,oké?-kérdeztem.
-Rendben!-vigyorgott.
-Indulok haza!Szija!-köszöntem el.
-Rendben!Szija!-kaptam azonnali választ.Hazaérkezésem után Szandit már ágyban találtam.Úgy gondoltam ideje nekem is ágyba bújnom....
/Szandika-Leila szemszög/
Reggel mikor felébredtünk, 10 nem fogadott hívás volt egy ismeretlen számról.
-Ki lehet az?-kérdezte Szandika.
-Nem tudom visszahívom!-válaszolt Leila.
Kicsöngött....egy ismerős hang vette fel:
-Helo!Végre felvettétek a telefont!-mondta a német.
-Szia!Leila vagyok és tudod hajnali 3-kor értem haza.-mondta Leila durcásan.
-Rendben bocsánat!Beszéltetek már?-kíváncsiskodott.
-Épp, hogy hazaértem azonnal ágyba bújtam!-mondta kómásan Leila.
-Akkor majd később visszahívlak!Szia!-köszönt el Sebastian.
-Rendben!Szia!-köszönt el Leila is.
Addig Szandika gyors reggelit csinált és már az asztalnál ültünk.
-Kérdezhetek valamit?-mondta Leila.
-Nyugodtan!-válaszolt Szandi.
-Min vesztetek össze Sebbel?-kérdezett.
Pár perc gondolkodás után Szandika válaszolt......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése