Kezdetek...

/Szandika-Leila szemszög/
Végre.......megvan a diploma!!! Anyuéktól ajándékba kaptunk egy 1 hónapos utat Londonba amiért ilyen szépen teljesítettünk. Már pont a csomagjainkat pakoltuk, mikor Vivi a legjobb barátnőnk berontott a szobánkba, és azt közölte, hogy elutazhat velünk Londonba.És majd együtt meglátogatjuk keresztapját Christian Hornert.Természetesen azonnal felpattantunk és együtt örültünk a hírnek, mivel mindhárman nagy Forma 1 rajongók vagyunk ráadásul a Red Bull Reanult Racing Team-nak szurkolunk. Apa rögtön beszaladt a szobánkba, hogy mi történt mivel elég hangosan ,,örültünk".
-Mikor utazunk?-kérdezte legjobb barátnőnk.
-Holnap-vágtuk rá egyszerre.
-Holnap? Hát de még be se pakoltam! Nah én mentem haza becsomagolni szijjasztok!!!-köszönt el tőlünk.
-Szijjja-kiabáltuk utána mielőtt még kiviharzott volna a szobából.
Folytatván a pakolást megint megzavartak minket.... Anya lépett be az ajtón.
-Lányok gyertek vacsorázni!-mondta kedvesen.
-De anyu van még egy kis rendetlenség-mutattunk körbe a szobán.
-Ezen a kivételes napon megengedem, hogy később pakoljatok össze-mondta anyunk.
-Kösziiii de akkor most már kimehetsz!-tessékeltük ki a szobából.
Mindent otthagyva verseny futásba szaladtunk le a lépcsőn.
-Már nagyon sietnétek Londonba-mondta kacagva apu.
-Ez csak természetes-mondta Leila édes kis tesókám.
-Itt is van! A kedvenceteket főztem!-tette le az asztalra anyu a meleg vacsorát.
-Yessss!!!-kiáltott fel Szandika.
-Mennyei illata van szívem!-dicsérte apu anyát.
-Igyekeztem!-válaszolt büszkén.
Fél óra se telt bele már készen is voltunk a kajálással.Felmentünk a szobánkba és egy kicsit ,,tisztába raktuk".
Zuhanyzás után már ágyba voltunk és vártuk a holnapot.....Hangos telefon csörgésre lettünk figyelmesek.Leila az ágyunk között lévő polchoz nyúlt a telefonért, miközben leesett az ágyról.Én nagy kacagásba törtem ki, mikor Leila megfogott és engem is lehúzott az ágyról.Mind a ketten újra nevetni kezdtünk.
-Telefont is felkéne venni!-szóltam rá Leilára.
-Oké,oké veszem már!-nyúlt a telefon után, amit sikeresen fel is vett.
Leila kiment a fürdőbe míg én még pár cuccot bedobtam a bőröndökbe. Közel negyed órát beszélt a ,,titokzatos telefonálóval".
-Ki volt az???-kérdeztem tesóm.
-Vivi, hogy jó lenne elindulni mert lefogjuk késni a repülőt-válaszolt kedvesen Leila.
-Uhhh, ember tényleg! 1 óra múlva indul a gépünk!!!-válaszoltam idegesen.
Fél óra alatt készen voltunk és már indultunk is......
/Vivi szemszög/
Hol lehetnek már ezek?-kérdeztem idegesen magamban.
-Itt vagyunk!!!-válaszolt nekem Leila széles vigyorral.
-Oké de elkéstetek!-válaszoltam dühösen.
-Nem is késtünk! Pont időre jöttünk!-válaszolt Szandika.
-Oké hagyjuk....de most már tényleg induljunk!-higgadtam le.
Hamar a gépen találtuk magunkat és már úton voltunk keresztapám felé.Már nagyon rég láttam így várom a találkozást.
-Bevallom kicsit félek a repülőktől!!!-mondta nekem és Leilának Szandika.
-Nyugííí tesa nem kell félned! Itt vagyunk melletted!-nyugtatta Szandikát tesója.
2 óra sem telt bele már mindenki aludt a gépen.Már csak a landolásra ébredtünk fel és én nagyon izgatott voltam. De szerintem a többiek is..............
/Szandika-Leila szemszög/
-Az egész utat átaludtam és még álmosabb vagyok mint voltam! Nah ez most, hogy van akkor???-kérdezte nyafogva Leila.
-Azt nem tudom de azt igen, hogy ott vár Christian.-mondta Szandika.
Láttuk, hogy Vivi iszonyatos sebességgel száguld felé majd egy gyors bemutatkozás után mindannyian kocsiba pattantunk....Egy gyönyörű panziót béreltek ki nekünk a szüleink Milton Keynes-ben.Míg mi a házunkban pakolásztunk addig Vivit Christian magához vitte.Hamar eltelt ez a nap is, a sok pakolással,utazással és már az ágyban találtuk magunkat..........
Reggel ismeretlen szám keresett minket mobilon és rettenetes hírt közölt velünk........